A Mandalóri harmadik évadának harmadik epizódja megvillantja előttünk a Birodalmat követő új berendezkedés, az Új Köztársaság sötétebb arcát. Az epizód, sőt talán az egész sorozat egyik legfontosabb momentumát láthattuk, legalábbis azok, akiket érdekel a Star Wars in-universe politikája. 

A Birodalom katonai diktarúráját, terror vezérelte önkényuralmát nem egy cukormázas aranykor váltotta fel, hanem egy sokkal reálisabb átmenet, amely az idealistább amerikai nézőket talán meglephette, ám nekünk, európaiaknak túlontúl ismerősen csengett. 

Mon Mothma szép új világa

Kezdjük egy kis gyorstalpalóval a galaktikus történelemről! Mint azt mindenki tudja, a galaktikus polgárháborúban fordulópontot jelentett a II. Halálcsillag pusztulása, s egyben Palpatine császár (első) halála. A háború azonban még nem ért véget, Mas Amedda nagyvezír továbbra is kezében tartotta a Coruscantot, míg más hadurak és katonai vezetők (pl. Rae Slonae főadmirális, Randd nagymoff) próbálták helyreállítani a Birodalom flottáját, katonai tekintélyét. Eközben zajlott a néhai császár kegyetlen tartalékterve, melynek kivitelezését az uralkodó protezsáltja, Gallius Rax flottaadmirálisa felügyelte. A Tartélékterv lényegében arról szólt, hogy a Birodalom mely nem képes megoltalmazni uralkodóját a lázadóktól, nem méltó az életre, pusztuljon a férgese! Csupán néhány igazán megbízható tiszt maradhatott, akik az Ismeretlen Területeken kezdhettek hozzá a Birodalom újraépítésére. E Tartalékterv egyik fontos eleme volt a Hamu (vagy Parázs) Hadművelet, mellyel például a Battlefront II játékban, az Alphabet osztag regényekben, vagy éppen A Mandalóri második évadának morakos epizódjában találkozhattunk: e hadművelet nem szólt másról mint népek, bolygók kegyetlen elpusztításáról (köztük olyan hűséges birodalmi világokat is célzott, mint például a Naboo, Palpatine szülőföldje). 

E kegyetlenségben újabb fokozatra kapcsolt Birodalommal már egy új politikai szervezet, az Új Köztársaság nézett szembe, amely már az endori győzelem után megszületett. Az Új Köztársaság első kancellárja Mon Mothma lett, első központjává pedig Mothma otthonát, a Chandrillát tették meg. A háború azonban még egy évig folytatódott, az Új Köztársaság flottáját Gial Ackbar főadmirális vezette. Ackbar mellett a harcok másik kulcsszereplője Hera Syndulla tábornok volt, aki egyrészt egy saját csapásmérő erővel szorította vissza a birodalmi seregeket, másrészt felügyelte az Új Köztársaság titkos Starhawk-projektjét, melynek célja az volt, hogy az elfogott csillagrombolókból egy újfajta hadihajót fejlesszenek, mely fegyverzetében bátran felveszi a versenyt a birodalmi csillagrombolókkal, ám tízszer erősebb vonósugárral rendelkezik, mely amolyan titkos fegyverként is bevethető. Az Új Köztársaság és a Birodalom erői végül, egy évvel az endori ütközet után vívták döntő csatájukat a Jakku felett. A csatában nagy szerep jutott a Starhawkoknak, s az Ackbar vezette erők végül győzedelmeskedtek a Birodalmon, s azt is sikerült megakadályozni, hogy Rax elpusztítsa mindkét felet.

A jakkui csata a Battlefront II-ben.

A jakkui diadalt követően a Mon Mothma, illetve a Birodalom névleges vezetője aláírták a Galaktikus Konkordátumot, melyben a Birodalom maradéka letette a fegyvert.  Ennek következményeként:

• Véget ért a galaktikus polgárháború, hivatalosan beszüntettek minden ellenségeskedést.
• A Birodalmat bizonyos meghatározott határok közé szorították, s fel kellett hagyniuk a katonai offenzívákkal.
• A Birodalom átengedte a Coruscantot az Új Köztársaságnak és feladta a Birodalmi Akadémiákat.
• Betiltották a rohamosztagosok toborzását és mozgósítását.
• Betiltották a kínvallatást.
• Betiltották a klónozással kapcsolatos kísérleteket.

Amint A Mandalóriban is láttuk, csak a galaxis központi területein (Magvilágok, Kolóniát, Belső Gyűrű) köszöntött be ténylegesen a béke, a Peremvidéken továbbra is maradtak független birodalmi hadurak, mint például Gideon moff. Az Új Köztársaság hatalma és kiterjedése ráadásul elmaradt a korábbi Galaktikus Köztársaságétól, a Birodalom bukása után több új államszövetség született, mint például az Új Szeparatisa Unió, míg más bolygók, mint a Ryloth függetlenek maradtak. Ennek ellenére Mon Mothma meghozta az egyik legrövidlátóbb intézkedését: elrendelte az Új Köztársaság flottájának és haderejének leszerelését. 

Az amnesztia program

A nagyszabású amnesztia program is a galaktikus konkordátum, s a béke következménye volt, az Új Köztársaság kormányának valamit kezdenie kellett a birodalmi katonatisztek  tömegeivel. A konkordátum kegyelmet biztosított a Birodalom minden nem harcoló tagjának, a katonatisztek azonban háborús bűnösnek minősültek. Birodalmi katonák azonban már korábban is dezertáltak, s álltak át a Lázadók Szövetségének kötelékébe, a Lázadás olyan nagy hősei, mint Wedge Antilles, vagy éppen Han Solo is birodalmi dezertőr volt. A dezertálások száma azonban érthetően megszaporodott az endori csatát követően. A Lázadók Szövetsége a polgárháború idején még tárt karokkal fogadta az ügyük mellé álló ex-birodalmiakat, a győzelem kapujában azonban már sanda szemmel tekintettek ezekre, többségük ugyanis csupán az irháját próbálta menteni a térfélváltással. Az igazi fordulópont azonban a Hamu Hadművelet volt, aki még ezen szörnyűségek után is kitartottak a Birodalom mellett azok számára már alig volt bocsánat.

Az amnesztia programban részvevő volt birodalmiak a Coruscanton

Az Alphabet osztag című regényben Yrica Quell szemén keresztül láthattuk a birodalmi dezertőrök sorsát, akik különféle táborokba kerültek, s pszichológus-droidok szondázták viselkedésüket, érzelmeiket. Ilyesmi lehetett az a Reintegrációs Tábor, ahová először zárták Pershing doktort, miután bekerült volna az Amnesztia Programba. A Mandalóri friss epizódjából azonban megtudhattuk, hogy miféle rehabilitációt is nyújt az új rezsim a megtért birodalmiaknak. Először is lényegében táborokba zárták őket, külön lakóparkot jelöltek ki a számukra, külön munkahelyekre vezényelték őket, s hordaniuk kellett a programhoz tartozásukra utaló egyenruhájukat és azonosító jelzésüket: sőt nevek helyett pusztán számokká váltak. Hiába a birodalmi börtönökhöz képest jobb ellátás, éppen emberségükben degradálták a program tagjait. Igen, ezek a személyek háborús bűnösnek számítottak, de tegyük hozzá, hogy a programban nem volt egyszerű bejutni: a legrosszabb, legkegyetlenebb bűnöket elkövető katonákra valós börtön várhatott, míg a programot a birodalmi múlttal valóban szakítani vágyóknak szánták, amolyan második esélyként.

A program terápiát is biztosított a résztvevők számára, amely azonban egyszerre ellenőrizte azok lojalitását, s szükséges esetben még kisebb agymosást is bevetettek, hogy biztosítsák az új rezsim iránti hűségüket.

Ehhez ráadásul olyan kegyetlen birodalmi eszközöket is bevezettek (igaz állítólag átalakított, mérsékelt formában), mint a hírhedt elmenyúzó. [Jó látni, hogy az Andor után A Mandalóri is komolyabb témákat boncolgat. - a szerk.]

Pszichológus-droid vizsgálja Dr. Pershinget.

Az újabb esélyben hívő Pershing doktor azonban azt fogadta el a legnehezebben, hogy nem kamatoztathatta tehetségét, az Új Köztársaság még jó célokra sem akarta alkalmazni kétes tudást.

Valós párhuzamok

A Slashfilm egy érdekes cikket jelentetett meg A Mandalóri epizódban látott Új Köztársaság valóságból kölcsönzött elemeiről, valós párhuzamairól. A cikk kissé sarkos állításait azért érdemes a történetírás szűrűjén keresztül vizsgálni, egy 20. századdal foglalkozó kutató segítségével. Az egyik hangsúlyos hasonlóság, amit a Slashfilm említ, az a II. világháborút követő megoldás, miszerint a szovjet megszállás alatti német területeken a nácik koncentrációs táborait alakították fogolytáborokká. E hasonlat azonban sántít, ha nem lettek volna „kéznél” ezek a táborok, a szovjetek kialakították volna saját táboraikat ezek nélkül is. Az NDK berendezkedéséhez kellett egy Szovjetunió is a maga önkényuralmi rendszerével, az NSZK ellenben mintademokrácia lett, s nem az előző rendszer technikáit vette alapul. Erre jobb példa inkább a Szovjetunió romjain létrejövő Oroszország, Jelcin új rendszere, csak hogy tovább ne menjünk. 

A Slashfilm cikk további párhuzamként említi Pershing doktor tiltott és etikailag is sérelmezett klónozási projektjét az eugenikával. A Darwin unokatestvére, Francis Galton által kidolgozott irányzat az ember öröklődő tulajdonságainak javítására tett beavatkozásokat szorgalmazta, s ezt a fajelmélet hívei is felkarolták. A náciknál valóban létező irányzat későbbi továbbélése (és annak nagysága) azért kérdéses. A cikk ugyancsak kiemeli az úgynevezett Gemkapocs Hadműveletet, amely különben a legújabb Indiana Jones filmben is előkerül majd. Az Egyesült Államok titkos projektje során több mint 1600 német tudóst, illetve mérnököt menekítettek a világháború során Amerikába, hogy tudásukkal segítség a hidegháború fegyverkezési versenyét, s az űrversenyt. E tudósok közül többen korábbi nácik voltak. Itt azonban éppen, hogy nem beszélhetünk párhuzamról: az Új Köztársaság pont, hogy nem kamatoztatta Pershing tudását, sőt kifejezetten tiltotta kutatásait.

Összességében azt mondhatjuk, hogy az Új Köztársaság rezsime valóban átvett eszközöket a Birodalomtól (pl. az elmenyúzó), s az új berendezkedés tényleg emlékeztet a valós történelem egyes elemére, de egyértelmű kapcsolatokat, általánosító, leegyszerűsítő megjegyzéseket nem tehetünk. A Birodalmat felváltó Új Köztársaság és a II. világháborút követő nyugat-európai berendezkedés merőben eltér egymástól, hiszen az Új Köztársaságnak nem kellett szembenézniük egy újabb ellenséggel, mint a nyugatnak a Szovjetúnióval. A Gemkapocs Hadművelet, vagy a korábbi náci hírszerzők alkalmazása ebbe  a kontextusba illeszkedik, ami nem elhanyagolható különbség.

Kádas István

Március 20-án egy új előzetes érkezett a Star Wars Jedi: Survivorhöz, amelyből több érdekességet megtudtunk a közelgő játék történetéről és karaktereiről is. Az előzetes egy nagyon izgalmas kánon történetet sejtet, amelyben Cal Kestis és csapata újfajta ellenségekkel kerül majd szembe. Azonban az előzetesből az is kiderült, hogy a játékban visszatérünk Coruscantra is. Ráadásul Cal még az alsóbb, alvilági szintekre is ellátogat, amely azt sejteti, hogy a LucasArts megjelenés előtt törölt Star Wars: 1313 című játékának a koncepcióit használhatták fel a Respawn és a Lucasfilm Games szakemberei.

Cal új ellenségekkel kerül szembe

Rövid, de tartalmas sztorielőzetest kaptunk a Jedi: Survivorhöz. A kedvcsinálóban láthatjuk, amint Cal és BD-1 lezuhannak, talán egy birodalmi lépegetőben. Majd Cal arról beszél, hogy hosszú volt az elmúlt öt év, jelezve, hogy mennyi idő telt el a Jedi: Fallen Order óta. Utána láthatjuk, amint a Stinger Mantis megérkezik (feltehetően) a Coruscantra. Cal itt szembekerül a helyi birodalmi erőkkel, utána mutatják, ahogy a Mantis kényszerleszállást hajt végre a Koboh bolygón. Majd végre látjuk a csapat többi tagját is, Merrint és Greezt. Merrin arról beszél neki, hogy ha a tűzbe néz, akkor először csak felmelegíti, de ha túl sokat ér hozzá, megégeti magát. Ez egy nagyon érdekes hasonlat az Éjnővérek egyedi kapcsolatára az Erővel.

Cal és Merrin a Jedi: Survivor előzetesében

Az előzetes többi részében láthatjuk, amint Cal megküzd birodalmiakkal, illetve a korábban bemutatott Bedlam Raiders tagjaival. Ugyancsak láthatjuk amint az ifjú jedi fénykardpárbajt vív azzal a bizonyos narancsszínű keresztkardos személlyel. Az előzetesben több új helyszínt mutatnak, nagyrészt az új Koboh világból. Szintén láthatjuk a baktatartályból felébresztett titokzatos „ősi jedit”, aki a ruházata alapján A Köztársaság Fénykora időszakából származhat. A férfi Calt és a bukott Jedi Rendet hibáztatja, amiért a galaxis a Birodalom kezébe került és akiket csak „méltatlan gépezetnek” nevez. Az előzetesben láthatjuk Calt akció közben, az is kiderült, hogy nem csak Bode Akuna, de Merrin is egy gép által irányított társunk lesz a harcokban. Azt is sejtetik, hogy Cal és a csapat terve az lesz, hogy egy olyan új otthonra leljenek, ahol a Birodalom nem találhat rájuk, talán ez a játék fő helyszíne, a Koboh lesz. Azonban nem csak ezen az új bolygón játszódik a cselekmény, hanem olyan ikonikus világon is, mint a galaxis fővárosa, a Coruscant.

Az előzetes alapján pedig nagyon úgy tűnik, hogy Cal lemegy a Coruscant alsóbb, alvilági szintjeire is, amely egy soha el nem készült LucasArts játékot idéz meg, a Star Wars: 1313-at.

Boba Fett és a 1313-as szint titkai

Ahogy azt korábbi cikkünkben is írtuk, George Lucas még 2005 és 2012 között tervezett egy élőszereplős sorozatot Star Wars Underworld címen. A sorozat A Sith-ek bosszúja és az Egy új remény közötti időszakban játszódott volna, főként Coruscant alsóbb, alvilági szintjein. A sorozathoz kapcsolódóan a LucasArts egy videójátékkal is készült, Star Wars: 1313 címen, amelyet még a 2012-es E3-on mutattak be. A játékban a főszerepet az ifjú Boba Fett kapta volna, aki kezdő fejvadászként lemerészkedik Coruscant alvilágába, azon belül is a 1313-as szintre. Egy látványos előzetest is mutattak akkor, amely egy fedezékrendszeres, külső nézetes lövöldözős akciójátékot vázolt fel nagyjából az Uncharted és az Assassin’s Creed játékok alapján.

Sajnos a sorozat sosem készült el, ahogy a játékot is még a megjelenés előtt törölték, mikor eladták a Lucasfilmet a Disneynek, és a LucasArts is megszűnt. Azóta több volt fejlesztő szivárogtatott ki képeket, videókat a törölt játékból, amelyek egy nagyon ígéretes projektet sejtettek.

Azonban számos a játékhoz készült látványtervet, koncepciót később felhasználtak más Star Wars művekben. A coruscanti alvilág, alsóbb szintek először A klónok háborújában bukkant fel, a sorozatban Ahsoka Tano kétszer is lement az alsóbb szintekre. Azóta az Andorban is visszaköszönt a bolygó alvilága, ahogy nemrég a Rossz osztag második évadában is előkerültek az Underworld sorozat koncepciói.

Videójátékban azonban ezeket eddig nem igazán láthattuk, ám úgy tűnik a Jedi: Survivorben komolyabb szerep jut Coruscantnak is. A két játék között vannak hasonlóságok, időben azonos korszakban játszódnak, mindkettő külső nézetes akció-kalandjáték, ugrálós, platformer elemek is vannak benne. Egyedül a főszereplők különböznek, hiszen itt nem egy fejvadászt, hanem egy jedi lovagot irányítunk. Ráadásul több volt a 1313-on is dolgozó fejlesztő (mint pl.: Gus Mendonca dizájner) átment a Respawnhoz, mikor a Jedi: Fallen Ordert készítették. Így elég nagy rá az esély, hogy a Jedi: Survivor fogja felhasználni és a kánonba beépíteni a néhai Star Wars: 1313 koncepcióit. A Lucasfilmnél amúgy is szép régi hagyománya van a fel nem használt, korábbi látványtervek, koncepciók, történetek újrahasznosításának más Star Wars művekben.

Már csak alig egy hónapot kell várnunk, hogy végre kipróbálhassuk a Star Wars Jedi: Survivort, amely április 28-án érkezik PC-re, PlayStation 5-re és Xbox Series X/S-re.

Faragó Dániel

A Mandalóri harmadik évadának harmadik epizódja érdekes betekintést enged a galaktikus időszámításba. Aki figyelmesen nézte a sorozatot, két számunkra meglehetősen szokatlan kifejezést is hallhatott az epizódban, a bendunapot és a taungnapot. Mik is ezek és mi közük Dexter Jettsterhez?

A Star Wars világának belső időszámítása némiképp ellentmondásos. A galaktikus standard a Coruscant bolygó forgásán, időszámításának csillagászati és kulturális előzményein alapul, azonban a Star Wars kánonjában egymásnak ellentmondó adatok találhatók, melyeket különféle háttérkönyvek idéztek elő. Az egyik szerint a Coruscant időszámításai adatai a mi világunkéra hasonlítanak, a Coruscanton egy év ugyanúgy 365 napból áll, s egy-egy nap ugyanúgy 24 óra. A másik viszont 368 napos coruscanti évvel számol, s ezen alapul a galaktikus standard naptár is. Nézzük ez utóbbit, ugyanis láthatóan ezt vette át A Mandalóri is, lényegében rendet téve az eddigi kánon káoszában.

A 368 napos coruscanti év standard hónapokra és standard hetekre bontható, amelyet a Coruscant elsődleges holdja, a Centax-1 alapján határoztak meg. Egy ilyen hónap 7 ötnapos hétből áll. A napokat a Coruscant égitestei, valamint az őslakosai alapján nevezték el, ezek  a következők:

1. Primenap: a hét első napja, mely a Coruscant Prime-ról, a bolygó „Napjáról” kapta a nevét.
2. Centaxnap: a hét második napja, amely a Coruscant elsődleges holdjáról, a Centaxról kapta a nevét.
3. Taungnap: a hét harmadik napja, amely a Coruscant egyik ősi népéről, a taungokról kapta a nevét.
4. Zhellnap: a hét negyedik napja, amely a Coruscant egyik ősi népéről, a zhellekről kapta a nevét.
5. Bendunap: a hét ötödik, s egyben utolsó napja, mely az ősi Dai Bendu szerzetesekről kapta a nevét. (A szerzetesek egy templomát a Kijimin is láthattuk.)

Na de mi a helyzet a hétvégével, a pihenőnapokkal? Egy standard hónap 35 napból áll, s összesen 10 hónap alkotja az évet. E tíz hónap azonban csak 350 napot tesz ki, így a maradék 18 nap számít ünnepnapnak. E 18 nap három ötnapos ünnephétből és három további ünnepnapból áll. Az első ilyen ünnephetet, az úgynevezett Újévi ünnepélyt, rögtön az első hónap előtt tartották, míg a hatodik és hetedik hónap közé iktatták be az ötnapos Életünnepet, míg a szintén egy hetes Csillagok ünnepét a kilencedik és a tizedik hónap között rendezték. A három további ünnepnap időpontja bolygónként változott a helyi hagyományok szerint. 

És hogy mi köze ennek az egésznek Dexter Jettsternek? Nos, az öt coruscanti nap és elnevezésük Gregory Walker Dining at Dex's (Étkezés Dexnél) című cikkére megy vissza, aki egy in-universe heti menüt készített arról, hogy milyen ebédmenüt is kaphatunk a közkedvelt besalisk éttermében. 

Ebédmenü Dexnél (Star Wars Upcoming Books and Comics)

A Szukits Kiadó nagyszabású akciót tart, melynek keretében számos Star Wars könyv és képregény kapható féláron!

A Star Wars regények és képregények legfontosabb magyarországi kiadója, a Szukits jelentős akciót tart március 20 és 22 között. A nagy leárazás keretében a 2022 előtt megjelent Star Wars köteteik többségét féláron vásárolhatják meg a szemfüles olvasók. Március 25-től visszaszámlálás kezdődik a kiadónál, ugyanis áprilistól új, magasabb árak várhatók. Éppen ezért, aki szeretne spórolni, annak érdemesebb a friss akciót kihasználnia. Azért is tanácsos áttekinteni a felhozatalt, mert olyan kötetek utolsó példányai is beszerezhetők, melyekből a közeljövőben nem várható újranyomás, érdemes tehát most beszerezni! 

Az akció keretében olyan, 2021 decemberéig megjelent regényeket lehet olcsón beszerezni, mint például a kánon Thrawn trilógiája, vagy A Köztársaság Fénykora kiadási projekthez tartozó nagy sikerű A Jedik fénye és Viharfellegek című kötetek. A kánon mellett a Legendák számos címe is beszerezhető, mint például John Jackson Miller Kenobi című regénye, vagy Karen Traviss Republic Commando sorozata. Érdemes tehát kihasználni az akciót!

A Szukits különben további meglepetéssel is készül: áprilistól ugyanis előrendelhetővé válik James Luceno Darth Plagueis című klasszikusának, illetve a Michael Reaves által jegyzett Darth Maul: A vadászó árnyék című regényének keménytáblás, gyűjtői változata is!

A Mandalóri 19. fejezetében (The Convert) végre visszatértünk a Coruscantra. Az Andor és a Rossz osztag után ismét a messzi-messzi galaxis (korábbi) fővárosa volt a helyszín, ám míg azok a Galaktikus Birodalom rémuralma idején játszódtak, A Mandalóri már az Új Köztársaság korszakában mutatta be a Coruscant egy eddig nem látott „arcát”. Rengeteg mindent megtudtunk a bolygóról és a galaxis helyzetéről is az Új Köztársaság éveiben, amelyekről eddig csak kiegészítő művekben olvashattunk. Az epizód ráadásul meglépte azt a turpisságot is, hogy Mandó és Grogu háttérbe szorult a saját sorozatában és a főszerepet Pershing doktor és maga Coruscant városa bolygója kapta. De mi történt a bolygón A Jedi visszatér utáni években?

Coruscant először A Jedi visszatér felújított változatának fináléjában bukkant fel egy rövid snittre, de igazán nagy szerepet csak az előzménytrilógiában és A klónok háborújában kapott, ahol a Galaktikus Köztársaság fővárosaként és a Jedi Rend székhelyeként láthattuk. A bolygó nem tért vissza a zárótrilógiában, azonban az utóbbi években egyre gyakoribb helyszín lett az új sorozatokban. Először az Obi-Wan Kenobi visszaemlékezős jeleneteiben mutatták a Jedi Nagytemplomot, majd az Andorban állandó helyszín lett, mint a Birodalom fővárosa és nemrég a Rossz osztag második évadában is visszatértünk oda. Most pedig A Mandalóriban is láthattuk, ám időben már az endori csata után kb. 5-6 évvel később, az Új Köztársaság idején. Az új epizódban egy egészen új oldalát mutatták meg a messzi-messzi galaxis (volt) fővárosának és rajta keresztül rengeteg mindent megtudtunk a bolygó és a galaxis politikai helyzetéről is. A Legendákban már számos mű bemutatta a Coruscantot az endori csata után, a kánonban viszont eddig csak elvétve olvashattunk róla.

Bolygóközi polgárháború

Ahogy A Jedi visszatér végén is láthattuk a II. Halálcsillag elpusztítása, illetve Palpatine és Vader halála után galaxisszerte ünneplések törtek ki. Coruscant polgárai a főterekre vonultak ki, ledöntögették Palpatine szobrait, tűzijátékokat szerveztek és több rohamosztagost meglincseltek.

Az endori csatát követő ünneplés a Coruscanton

A filmből az viszont nem derült ki, hogy az ünneplés csak nagyon rövid ideig tartott, ugyanis a birodalmi rendfenntartó erők azonnal tüzet nyitottak az ünneplő tömegre. Emiatt bolygószerte lázongások törtek ki és véres, fegyveres összecsapások zajlottak a polgárok és a birodalmi biztonsági erők között. A Lázadók Szövetsége eközben kikiáltotta az Új Köztársaság létrejöttét és újjászervezték a Galaktikus Szenátust Mon Mothma szülőbolygóján, a Chandrilán. A Coruscanton eközben felkelés és polgárháború alakult ki. Bizonyos szektorok a lázadók mellé álltak, bár a lakosok többsége a birodalmiakkal vagy simán csak szomszédos városnegyedekkel vívtak bandaháborút. Teljes lett a káosz és félő volt, hogy a bolygó anarchiába süllyed. A Birodalom galaxisszerte gyengült, a Coruscantot azonban még hivatalosan Palpatine volt jobbkeze, Mas Amedda nagyvezír birtokolta a hatalmat.

Mas Amedda nyilvánosan fénykardokat semmisít meg.

A Birodalmi Flotta admirálisa, Gallius Rax visszavonta az erőit a Coruscantról és megtiltotta Rae Sloane főadmirálisnak, hogy erősítést küldjön oda. Rax a Coruscantot tekintette a Birodalmat romba döntő hanyatlás szimbólumának. A flotta hiányában a Birodalmi Biztonsági Hivatal feladata lett, hogy a megmaradt birodalmi erőket koordinálja a bolygón. Amedda maradt a kinevezett adminisztrátor és a bolygó de facto vezetője, de valódi hatalom nélkül. A BBH irányított mindent, erőikkel blokád alá vonták a bolygót, hogy ne kerüljön az Új Köztársaság kezére. Megerősítették és ellenőrzőpontokat hoztak létre a főbb üzleti negyedekben.

A BBH főhadiszállása az Andorban

A városban mindenhol füst szállt fel a kigyulladt járművek és épületekből, hiszen a BBH erői ellen gerillaháborút vívtak a helyi lázadók. Amedda kétségbeesésében igyekezett átadni magát az Új Köztársaság első kancellárjának, Mon Mothmának és Leia hercegnőnek. Ők azonban ezt visszautasították és arra kérték találjon módot a Birodalom kapitulálására és a teljes megadás aláírására.

Galaktikus egyezmény és a kegyvesztett főváros

Az endori csata után egy évvel a Birodalom megmaradt erői döntő vereséget szenvedtek az Új Köztársasággal szemben a jakkui csatánál. Mas Ameddát jó ideje Gallius Rax tartotta háziőrizetben a Birodalmi Palotában – amely hajdanán a Jedi Nagytemplom volt – és különböző propaganda holoadásokra kényszerítette. A jakkui csata idején Amedda sikeresen megszökött egy csapat ellenálló gyerek segítségével, majd ismét kapcsolatba lépett Mothmával és a Birodalom nevében megadta magát.

A Birodalmi Palota a korábbi Jedi Nagytemplom helyén

A jakkui csatát követően a Birodalomhoz továbbra is hű erők Rae Sloane főadmirális vezetésével eltűntek az Ismeretlen Területeken, a többiek viszont kapituláltak és aláírták a teljes megadást jelentő Galaktikus Egyezményt és a birodalmi flotta és hadsereg leszerelését. A Galaktikus Birodalom rémuralma véget ért.

Az Új Köztársaság és a szenátus székhelye maradt a Chandrilán, így több évezred után a Coruscant többé nem volt a galaxis fővárosa.

Ameddának megkegyelmeztek és átengedték neki, hogy új, ideiglenes kormányt alakítson a Coruscanton az Új Köztársaság felügyelete alatt. A békekötés után hetekig tartó ünnepségek zajlottak Coruscant utcáin és háztetőin, ahogy a lakosság ünnepelte a birodalmi uralom végét a bolygón.

Új Köztársaság évei

Miután a Coruscant elvesztette fővárosi státuszát, önálló kormányzatot hoztak létre és a galaxis többi világához hasonlóan saját képviselettel rendelkezett az Új Köztársaság szenátusában. Az új szenátusban alapvetően két frakció alakult ki, a központosítást szorgalmazó Centralisták és szemben velük a központi galaktikus kormányzatot ellenző Populisták. Coruscant a Centralisták oldalán képviseltette magát. A békekötés után visszatért az élet a régi kerékvágásba. A Mandalóri 19. fejezetében (The Convert) bepillantást nyerhettünk a Coruscant mindennapjaiba az Új Köztársaság idején. Az epizódból az is kiderült, hogy a volt birodalmiaknak az úgynevezett Amnesztia program keretében megkegyelmeztek és szigorú felügyelet alatt, de tiszta lappal új életet kezdhettek az Új Köztársaság szolgálatában. Ennek egyik fő helyszíne lett a Coruscant. Mindezt a sorozatban korábban még a Birodalom és Gideon moff oldalán tevékenykedő Dr. Penn Pershing klónozó tudós és Elia Kane volt kommunikációs tiszt szemén keresztül láthattuk.

Dr. Pershing és Elia Kane az Amnesztia program tagjaiként

Furcsa kettősség jellemzi az egész bolygót ebben az időszakban. Számos dolog visszatért a Köztársaságból, az idegen fajok ismét újra magas beosztásokat tölthettek be, főleg olyanok, mint a mon calamarik és a twi’lekek, akik a Lázadók oldalán harcoltak. Azonban az épületeken és az új vezetés hozzáállásán látszott, hogy a Birodalom több évtizedes rezsimje kitörölhetetlen károkat okozott. Az Új Köztársaság meghagyta a volt brutalista birodalmi épületeket és saját intézményeit költözte oda, vagy szemet hunyt bizonyos volt birodalmi bűnösök felett.

Az Új Köztársaság épülete Coruscanton

Számos olyan hibát vétettek az Új Köztársaság kezdeti éveiben, amely megágyazott a későbbi Első Rendnek. Coruscant viszont újra virágzó világ lett, noha kormányzati funkciója már jóval csekélyebb volt, üzleti, kulturális, turisztikai és központi szerepe továbbra is megmaradt. Ugyancsak itt állomásoztatták a leszerelt birodalmi flotta nagyját. Az Új Köztársaság másik nagy hibája az volt, hogy csökkentette a hadseregét.

Coruscant bukása

Hiába az Új Köztársaság minden erőfeszítése Coruscant sosem nyerte vissza régi mivoltát. Az Új Köztársaság többször új fővárost jelölt ki magának. A Chandrila után a Nakadia, majd Y. u. 28. körül a Hosnian Prime lett a fővárosa. Coruscant eközben hanyatlásnak indult. A bűnszervezetek egyre erősebbek lettek a bolygón, végül Y. u. 34-re, az Új Köztársaság bukását követően legfontosabb negyedeit ellepték a bűnszervezetek és szindikátusok. A bandák véres harcokat vívtak a kerületek ellenőrzéséért. Az egykor virágzó galaktikus főváros turizmusa teljesen megszűnt, a lakosság biztonságát többé nem garantálta semmi. A bolygó helyzete remekül jellemezte a galaxis kaotikus állapotát miután színre lépett az Első Rend. A bolygót, azonban hamar elfoglalta az Első Rend, ahogy a galaxis többi világát is. Az exegoli csatát követően felkelés tört ki a Coruscanton az Első Rend ellen. A bolygót visszafoglalták az Első Rend erőitől, ám többé már sosem volt az a virágzó központ, mint amilyennek korábban láthattuk.

Hondo Ohnaka naplójában úgy írta le Coruscantot, mint a hajdan dicső világ bukása a törvénytelenségbe, amely egyúttal korunk egyik legnagyobb tragédiája is.

Érdekességek

• A Galaktikus Birodalom fővárosa eredetileg már az Egy új reményben megjelent volna, ám a költségvetés nem volt elegendő a bemutatására és helyette az Alderaan szerepelt a filmben. A birodalmi főváros először az eredeti Marvel Comic Star Wars képregény 61. füzetében jelent meg 1982-ben.
• Coruscant koncepciója A Jedi visszatér korai vázlataiban is feltűnt, de akkor még Had Abbadon néven. A bolygóméretű város ötlete itt már felmerült, de az akkori filmtechnikák nem tették lehetővé a megvalósítását. A bolygó nevét Timothy Zahn találta ki A birodalom örökösei című regényében, majd George Lucas innen vette át, amikor a bolygó végül csak bekerült A Jedi visszatér felújított változatába. Teljes pompájában azonban csak az előzménytrilógia filmjeiben láthattuk végül.
• Coruscant egy ekumenopolisz, az egész bolygó egy hatalmas város, óriási futurisztikus felhőkarcolókkal borítva. Mivel nincs természetes élővilága, így az időjárása is mesterséges.

Coruscant látképe az űrből

• A Star Warsban látható emberi faj szülőbolygója a Coruscant lehetett.
• A bolygó alsóbb szintjeit Lucas a tervezett élőszereplős sorozatában, a Star Wars Underworldben és a hozzá kapcsolódó Star Wars 1313 videójátékban mutatta volna be. Ezek a projektek sosem valósultak meg, végül A klónok háborújában és nemrég a Rossz osztagban láthattuk Coruscant alsóbb, alvilági szintjeit.
• A helyszín, ahol Dr. Pershing beszél a korábbi klónozó tevékenységéről az a Galaxisok Operaház, ahol korábban Palpatine kancellár mesélt Anakinnak Darth Plagueis legendájáról.
• A Mandalóriban látott Monument Plaza korábban A klónok háborújában is felbukkant, de eredetileg még Ralph McQuarrie egy korábbi látványtervén szerepelt. A tér fő látványossága, a bolygó legmagasabb hegyének csúcsa, az Umate, amelyről A Köztársaság Fénykora időszakában játszódó A Jedik fénye című regényben is olvashattunk.

Ralph McQuarrie látványterve

Monument Plaza A Mandalóriban

• Amikor Pershing megpróbálja megérinteni az Umate hegycsúcsot, a háttérben az Ellenállás indulója szól, amelyet a zárótrilógiában hallhattunk később.
• Coruscant építészeti stílusa magában hordozza az egyes korszakokat. A Galaktikus Köztársaság inkább monumentális, antik görög-római, illetve futurisztikus elemeket ötvözött, addig a Birodalom idején az angol brutalista stílusirányzatra hasonlító betonépületek domináltak. Az Új Köztársaság meghagyta a korábbi birodalmi épületeket, így a város megőrizte színes, változatos formáját és történelmét.
• A bolygó több videójátékot is megihletett később. A Knights of the Old Republic játékban megismert Taris, nagyban hasonlít a Coruscantra.
• A KotOR első részét készítő BioWare másik nagysikerű scifi videójátékában, a Mass Effect 2 - Lair of the Shadow Broker című dlc-jében egy üldözős akcióban vehetünk Skycar járművekkel. A küldetés és a helyszínt adó Illium bolygó szinte egy az egyben lemásolta a Coruscantot és A klónok támadásában látott üldözést Anakin, Obi-Wan és Zam Wesell között.

Faragó Dániel

Simon Zoltánt valószínűleg kevés embernek kell bemutatni, aki egy kicsit is jobban beleásta magát a hazai Star Wars vérkeringésbe. Zoli számos posztere kapott már hivatalos elismerést a Lucasfilmtől, idén pedig 2019 után másodjára is beválogatták egy munkáját a Star Wars Celebration hivatalos plakátjai közé. Ennek kapcsán kérdeztük rajongásról, a Celebrationről, és arról, miért épp a Jedihistóriákat választotta plakátja témájául.

Mukáidból egyértelműen kiérződik, hogy a Star Wars egész világát nagyon szereted. Ha viszont mégis választani kellene egy kedvenc korszakot, vagy történetet, akkor mi lenne az?

Rögtön egy jó nehéz kérdéssel kezdünk. Nyilván a klasszikus trilógiával lettem rajongó, akkor az volt a kedvenc. Utána kijött az előzménytrilógia, akkor egy darabig az volt a kedvenc. Ma már nem tudnék kedvencet mondani, inkább, amiből olyan benyomások érnek, amik elgondolkodtatnak, azokat nagyon szeretem. Most olvasom az első The High Republic könyvet, ami lenyűgöz, nagyon tetszik és nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy mi van még ebben a világban. Nyilván most érdekel a Mando, az utóbbi időben pedig az Andor és a Zsivány Egyes, ami abszolút kimagasló volt.

Ha már említetted a The High Republicot, látsz rá esélyt, hogy esetleg egy képhez is megihlet ez a korszak?

Még csak 200 oldalt ismertem meg ebből a korszakból, úgyhogy egyelőre ilyet nem mondanék, de nem kizárt. A fantáziámat megmozgatja, az biztos, most egyelőre ott tartok, hogy nagyon szeretnék élőszereplős tartalmat látni a korszakból.

Ha lehet ilyet mondani, munkásságod első nagy, átütő sikere a 2007-es saga posztered volt. Ha jól tudom, ezzel is kijutottál a Celebrationre, mi volt ennek a története?

Igen. 2007-ben ünnepeltük az Egy új remény harmincadik évfordulóját. Gondoltam erre az alkalomra összedobok egy posztert, ami az egész sagát ünnepli. Ezt május elejére készítettem el először, és a jelenlegi poszternek a közepe volt csak a központi figurákkal. Aztán úgy gondoltam a konkrét évfordulóig, 25-éig van még időm, kiegészítem néhány karakterrel, legyen mondjuk 30, ha már harmincadik évforduló. Úgyhogy a maradék pár hétben befejeztem ezt is, május 25-én kijöttem ezzel a képpel, ami meglepően népszerű lett a neten, nagyon gyorsan körbejárta. Aztán valóban, a 2007-es, első londoni Celebrationön rajongói kiállítóként részt vehettem, és ez volt az egyik poszter, amit ott bemutattam. Aztán a poszter önálló életre kelt. A weboldalam statisztikája több napos késéssel dolgozta fel a napi adatokat, a végén már 60-70 millió látogatónál tartott, csak az én oldalamon, miközben az interneten számtalan helyen osztották meg a poszteremet. Jó sok komment is érkezett rá, amiket átnéztem, néhányat meg is fontoltam belőle, és egy év múlva csináltam egy új verziót. Ez volt az a verzió, amivel aztán 2010-ben megkeresett egy angol könyvkiadó, a Dorling Kindersley, hogy egy új könyvükhöz szeretnének egy Guiness-rekord eseményt csinálni, és arra gondoltak, hogy az én poszteremet kirakják Lego-kockákból, jó nagyban. Közel 100 négyzetméter volt, valami 384 ezer Lego-kocka.

A sokat emlegetett saga poszter

Korábban, még a Ziro.hu-nak említetted, hogy 2016-ban is részt vettél a Celebrationön, illetve 2019-ben is, mikor az akkori, Padmét ábrázoló képedet válogatták be a hivatalos plakátok közé. Van esetleg valami történeted ezekről az eseményekről?

A 2016-os rendezvényen igazából rajongóként vettem részt. Találkoztam művészekkel, néhány alkotóval, olyan ismerősökkel a rajongók közül, akikkel csak online tartom a kapcsolatot. Az egyik legjobb élményem az volt, mikor Dough Chiang egyik előadásán ültem, majd a hivatalos alkalmazás jelezte, hogy Gareth Edwards dedikálást tart, most. Mivel már csak 5 perc volt hátra az előadásból, és ez már a második volt, amit meghallgattam, úgy gondoltam, átrohanok. Megnéztem a képet, egy fotó volt, a Scarifon egy rohamosztagos menetelt a vízben. Beálltam a sorba, kezet fogtunk, beszéltünk két mondatot, majd névre szólóan dedikálta a képet. Akkor még nem tudtam, mekkora csoda ez a film, és hát azóta is kincsként őrzöm ezt a képet.

2019-ben igazából egyhelyben voltam az asztalomnál végig, inkább az volt nagy dolog, hogy kik jöttek oda hozzánk. John Knoll gyakorolta rám ezek közül a legnagyobb hatást, nem számítottam rá, hogy jönni fog és teljesen lefagytam, mikor megjelent. Kicsit beszéltem neki a poszterről, de éreztem magamon, hogy mennyire megtisztelve érzem magam. John Knollnak számtalan dolgot köszönhetek, a felújított változatokat, az előzménytrilógia vizuális effektjeit, a Zsivány Egyes ötletét, és hát a testvérével összedobta azt a Photoshop nevű játékot, amit annyira szeretek.

Simon Zoltán 2019-ben beválogatott posztere

Hogy kerülhet be valaki a Celebration hivatalos művészei közé? Mi ennek a pontos menete?

A válogatás két fordulóban zajlik. Az első körben a korábbi hivatalos munkákat kell beküldeni a Lucasfilmnek egy rövid összefoglalóval. Ez alapján eldöntik, hogy behívják-e a művészt a második fordulóba, ahol egy vagy két pályaművet kell elkészíteni, ez változó. A képeket anonim értékelik, a Lucasfilm/Disney művészeiből és art directoraiból álló zsűri sem tudja, melyiket ki készítette. Azt nem lehet tudni, hányan pályáznak, de a végén kb. kéttucatnyi művészt választanak ki az azévi show-ba.

Az idei posztered témájául a Jedihistóriák című sorozat egyik mozzanatát választottad. Egészen pontosan azt, mikor az utolsó epizódban Padmé temetése után Ahsoka megérkezik Rex Y-szárnyú hajójához. Miért épp erre a jelenetre esett a választásod?

Utólag tudom megmondani csak, hogy miért ezt választottam. Az egész sorozat nagyon tetszett egyébként, de amikor ehhez a jelenethez értem, már a következő másodpercben tudtam, hogy ebből poszter lesz. Általában úgy válogatok témát, hogy az érzelmi csúcspontokat keresem. Ezek, ha filmről van szó zeneileg is nagyon emlékezetesek, mert John Williams nagyon jó zenéket komponál az érzelmi csúcspontokhoz. Ezek gyakran jelennek meg a képeimen, a Padmés kép esetén is szinte hallani lehet az Across the Starst. Itt is ez volt igazából. Lenyűgözött a helyszín is, a jelenetnek az érzelmi töltete is, illetve egy személyes emlék is kapcsolódik hozzá. Nagyon szeretem Andalúziát, gyakran járok arra. Van ott egy Ronda nevű település, ami egy szakadék szélén áll, egy folyó vezet át rajta. Az a benyomásom a készítők is gondolhattak erre a helyszínre, és egyből bevillant, hogy mennyire szerettem ott lenni. Emiatt gondoltam, hogy azonnal szeretnék ebből egy posztert készíteni.

Az idén beválogatott plakát, melyet a Jedihistóriák inspirált

Mit vársz legjobban az idei Star Wars Celebrationön?

Nagyon sok mindenre kíváncsi lennék, és semmit nem fogok látni, mert idén is végig az asztalomnál fogok ülni. 2019-ben a Lucasfilmes panelt, ahol a Skywalker koráról volt szó szintén a művész szekcióban ültük végig. A szomszéd asztalnál ülő művésznek volt egy jó nagy mobiltelefonja, és azon néztük a közvetítést, amikor épp nem voltak érdeklődők. Amit nagyon várnék idén is, az a Lucasfilm panel, ott valószínűleg lesznek nagy bejelentések.

Az eddig bejelentett Star Wars produkciók közül mi az, amit legjobban vársz? Illetve melyikről gondolod így előreláthatólag, hogy valamit alkotsz is majd vele kapcsolatban?

Alkotni igazából bármelyikről lehet, a kérdés az, hogy melyik fog leginkább megérinteni. Amit a legjobban várok, az a The Acolyte. Azt a korszakot még nem láttuk soha, a nézőpont, amit ígérnek nagyon izgalmasan hangzik. Ezen felül pedig az Andor második évadát. Az a nagyon jó, hogy ha ennyire jó alkotók csinálnak egy munkát, akkor hátra lehet dőlni, mert biztos kezekben van a mű, és biztos, hogy lenyűgöző lesz.

A beszélgetés videós formában is megtekinthető, íme:

Kelemen Richárd (Rixon)

A Star Wars kánonja kapcsán visszatérő kritika, hogy a könyvek, képregények háttérbe szorultak a történetmesélés terén, a fontosabb sztorikat az élőszereplős és animációs sorozatok bontják ki. Ebben persze üdítő kivétel A Köztársaság Fénykora projekt, de Adam Christopher A Sithek árnyéka című regénye ugyancsak megmutatta, hogy érdemes és szükséges Star Wars könyveket olvasni a sorozatok világában is!

Miről is szól A Sithek árnyéka? Lényegében sok olyan dologról amit a zárótrilógia, s különösen a Skywalker kora nem magyarázott meg, vagy csak sután összecsapott. A könyv így egyfajta rendrakásként is felfogható, Christopher összeseperte, amit J. J. Abrams és Chris Terrio szétszórt, s egy izgalmas regénnyé, értelmes és értékes történetté formálta. A kötet olyan dolgokat tesz tisztába, mint Rey szüleinek a sorsa, menekülésük Bestooni Ochi elől, vagy éppen, hogy a nagyvilági Lando Calrisssian hogyanis kötött ki a világ vége mögött kettővel megbúvó Pasaanán. Valljuk be, a Skywalker kora pasaanai jelenetsora, s a közbeékelt flashback meglehetősen kusza, s rosszul megírt (gondoljunk csak Rey anyjára, aki úgy akarja eltitkolni, hogy a lányát a Jakkun rejtette el, hogy kijelenti: „Nincs a Jakkun!”).  Bár a hozott anyag olykor megköti Christopher kezét, ám remek kontextust ad ezen rövid jeleneteknek, egy igazán fontos és érdekes történetet kreálva köré. Ebből a szempontból a legfontosabb, hogy Christopher végre nevet és személyiséget adott Rey szüleinek. Immár nem két random karaktert látunk egy rövid visszaemlékezésben, hanem Miramirt és Dathant. Személyük, sorsuk tartalommal töltődött meg, Dathan szemén keresztül megláthatjuk és megérthetjük mit is jelent Palpatine eldobott, selejtként értelmezett „fiának” lenni, miféle pesszimista életfelfogáshoz vezet e múlt. Az ifjú Dathan – aki különben még a Birodalom korában született – azonban megtalálta másik felét Miramirban, egy olyan lányban, aki reménnyel tekint az életre, s akinek a pohár inkább félig teli. A két személyiség remekül kiegészíti egymást a regényben, kifejezetten jó a dinamika, amit Christopher megalkotott. Mindemellett a zárótrilógia rajongói olyan kisebb cameókat, visszatérő karaktereket is kaptak, mint Ben Solo, Lor San Tekka, Enric Pryde vagy éppen Beaumont Kin. 

Dathan és Miramir a Skywalker korában

A Sithek árnyéka azonban nemcsak a zárótrilógia kedvelői számára ajánlott olvasmány. Sőt! Azoknak is kifejezetten ajánlom, akik nem kedvelik ezeket a filmeket, vagy hovatovább gyerekkori hőseik megbecstelenítéseként tekintenek rájuk (ami különben elég nonszensz attitűd). Mi több, azok számára kifejezetten ajánlom a kötet, akik hozzám hasonlóan még a Bővített Univerzum olyan, mára „legendáknak” minősülő történetein nőtt fel, mint a Thrawn trilógia, vagy éppen a Jedi Akadémia sorozat. A Sithek árnyéka remekül megidézi a klasszikus Post-RoTJ (azaz A Jedi visszatér után játszódó) történetek világát, amire garancia a két főhős, Luke Skywalker és Lando Calrissian karaktere. Igen, hölgyeim és uraim: itt van végre egy hamisítatlan Luke Skywalker történet. Luke itt az a reményekkel teli, mindenkiben a jót meglátó jedimester, az a kissé sztereotipikus, vagy inkább csupa nagybetűs HŐS, akit a nézők egy része Az utolsó Jedikben hiába keresett (vagy csak nem kereste eléggé). Luke karakterénél számomra talán izgalmasabb volt Lando Calrissian. Nála még tökéletesebben működött az átmenetet az eredeti trilógiából (illetve a Legendák számos regényéből) megismert bohém világfi, illetve a Skywalker korában látott, elsőre meglehetősen karakteridegennek ható pasaanai remete között. A film végén persze kiderült ennek az oka, Lando elveszítette kislányát, amely teljesen megtörte. Bár a film ezzel a történettel se kezdett valami sokat, a regény alaposan elmerül e lelki drámában, láthatjuk a megtört, célját vesztett Lando Calrissiant, ám azért olykor-olykor még megcsillan a lehengerlően bohém szerencsejátékos alakja is.

Lando Calrissian a Skywalker korában

A kötetet ráadásul a Legendákon nosztalgiázók mellett a kánon hardcore rajongó is élvezettel forgathatják. Christopher többnyire figyel a korábbi történetekre, s jó pár izgalmas kapcsolódási pontot említ, legyen  a tythoni látókő, a Battlefront II-ben megismert Shriv, vagy akár a Charles Soule képregényeiben nagy szerepet kapó Momin-maszk. A legizgalmasabb ilyen kánonkontinuitás egyszerre idézi meg a Legendák hangulatát: ez pedig Exim Panshard maszkjának története. Az ősi sith ereklye eredetileg az Utóhatás regényekben bukkant fel, mintegy mellékszálként, Christopher viszont mélységgel töltötte meg ezt a sztorit is. Egy ősi sith nagyúr, akinek szelleme megszáll és befolyásol másokat A Jedi visszatér eseményeit követően? Ó, helló Exar Kun! Vagyis Exim Panshard. Luke így megfelelő súlyú ellenfelet kapott a történetben, kifejezetten izgalmas lett kalandja, míg Lando saját drámája is új megvilágításba kerül Rey családjának tragédiáján keresztül.

A regény természetesen nem tökéletes, vannak gyerekbetegségei. Néhol kissé elnyújtott a sztori, véleményezhető egy-egy csavar szükségessége, de e hibák részben annak is köszönhetők, hogy a szerző kezét kötötte Abrams és Terrio forgatókönyve. Ennek ellenére egy remek történetet rakott le az asztalra, amely talán a Skywalker korát is jobb megvilágításba helyezheti. A könyv egyszerre kedvez a Lengedák és a kánon rajongóinak, ráadásul többnyire mellőzi az identitáspolitikai kliséket. Az új karakterek, mint Komat vagy a régi-új Kiza ugyancsak jó adalékok a történetben, talán leginkább a későbbi Pryde rendfőtábornok lett kissé klisés: egy alkoholista, raszista, beképzelt fazon klasszikus esete. Mindenesetre a könyv egészen jóra sikeredett, melyen keresztül a sith-ek ősi mesterkedését és az Exegol fontosságát is jobban megérthetjük. Rey szüleinek tragédiáját, Luke és Lando küldetését pedig akár még egy filmen, sorozatban is megnézhetnénk!

A Mandalóri sorozatban hallhattunk már korábban a mythoszaurusz nevű lényről, melynek az ősi mandalóriakhoz van köze. Az új évad második epizódjában személyesen is tiszteletét tette a kihaltnak hitt, legendás élőlény, de mi is ő pontosan és mi a jelentősége?

A Bővített Univerzum hajdani történetei szerint az első mandalóriak a taungnak nevezett fajba tartoztak, akik a Coruscant őslakosai voltak, ám amikor a Köztársaság meghódította a bolygót, elhagyták eredeti otthonukat. Így jutottak el az általuk később Mandalore-nak elnevezett bolygóra, amit ekkoriban hatalmas, gyíkszerű lények, a mythoszauruszok uraltak. A klánok a bolygó hódításai alatt versengtek abban, ki tud többet megölni ezekből az óriási termetű ragadozókból, míg végül teljesen kiirtották őket. Az első Mandalore saját maszkját a mitoszaurusz csontjából készítette, amit generációkon át megörökölt az aktuális vezető.

A mandalóriak egy mythoszaurusz ellen (Fandom)

A kánon történet ettől valamelyest eltér. Az bizonyos, hogy a mythosauruszok hosszú időre eltűntek a bolygóról, aminek oka szintén lehet az, hogy kiirtották őket, ám ez egyelőre nincs megerősítve. Ami bizonyos, hogy a kánonbeli első mandalore (Mand'alor, a mandalóri nép vezére), akit Nagy Mandalore-nak neveztek megszelidített egy ilyen állatot, és a hátán lovagolva vonult csatába. Ami megegyezik a kánon és legendák történetben az az, hogy mindkét esetben az állat koponyája lett a mandaloriak univerzális szimbóluma.

A mandalóri szimbólum

Ezen felül, ahogy a Fegyverkovácstól hallhattuk, volt egy olyan hiedelem is, miszerint a mythosaurusz visszatérésével Mandalore is újra felvirágozhat, ezáltal fontos jelentősége van annak, hogy megjelent ez a lény az élő vizekben. Abban biztosak lehetünk, hogy nem most láttuk őt utoljára, és az is valószínűsíthető, hogy visszatérése egy olyan hívószó lesz a mandalóriak számára, ami ismét egy zászló alá tereli őket még akkor is, ha különböző utat követnek. Mindezt ráadásul Din támaszthatja alá, aki birtokolja a Mandalore egységét szimbolizáló másik jelképet, a Sötétkardot is. Izgalmas dolgok állnak előttünk, annyi biztos.

A Mandalóri harmadik évadának második epizódjában Din és Grogu párosa egy új társsal bővült,  egy R5-ös asztrodroiddal, akit Peli Motto sózott rá Mandóra. Az R5-D4 névre hallgató öreg asztroszer már több alkalommal felbukkant a szériában, de nem csak ezért köszönthetjük őt régi ismerősként. Ó nem! R5-D4 már az Egy új reményben is szerepelt, ő volt az a droid, akit R2-val együtt kínáltak vásárra a jawák Owen Larsnak, s akinek a rossz motivátoron múlt, hogy végül R2-D2 kötött ki Luke Skywalker oldalán, megmentve ezzel Leia hercegnőt, s az egész galaxist!

1) A rossz motivátor

A kánonban R5 karaktéret és személyiségét leginkább Rae Carson A vörös droid című novellájából ismerhetjük meg, mely a Bizonyos szemszögből című novelláskötetben látott napvilágot. A kedves kis történet egészen más megvilágításba helyezi előttünk a Lars farmnál lezajlódott eseménysort. R2 és R5 a jawák homokkúszóján találkoztak, méghozzá nem épp kellemes körülmények között. R2-D2 megpróbálta szabotálni kollégáját, hogy ő maradjon az egyetlen működőképes asztromech a homokkúszón, akit mielőbb eladnak majd a jawák. R5 azonban felébred az akció közben, így R2-nak már csak a meggyőzés eszköze maradt: meg kellett értetnie társával, hogy a Lázadás és a galaxis sorsa függ küldetésétől. R5 – bár úgy érezte, hogyha nem talál új gazdát hamarosan, a működése is abbamarad – végül feláldozta magát R2-D2-ért és a Lázadásért: szándékosan úgy tett, mintha gond lenne a működésében, hogy Luke és Owen hibásnak véljék a kis droid motivátorát s így inkább R2-t válasszák. R5 ezen tette nélkül talán sosem sikerült volna megsemmisíteni a Halálcsillagot...

R2, R5 és Luke Skywalker

E hőstett különben már a Legendákban is megjelent, már a Star Wars kártyajáték szerint is önszántából robbantotta fel a kis droid a motivátorát. 

2) A történész hírszerzője

A Legendákban több különös kalandban vett részt R5-D4 miután kikerült a jawák kezéből. Egy történet szerint a kis droidot később Voren Na'al történész vette meg, aki a Lázadók Szövetségének dolgozott. Na'al R5-től tudta meg annak a történetét, hogy hogyan került R2 és 3PO Luke Skywalker kezére, valamint szintén ő volt az is, aki hírszerző szoftvert telepített a droidra. R5 új célt kapott:

kém lett!

A hírszerző droidot Mos Eisley birodalmi prefektusa adminisztratív asszisztensének irodájában helyezték el, ahol fontos információkat gyűjtött a Lázadók Szövetsége számára, egészen az endori csatáig.

Voren Na'al a kánonnak is része lett, vele azonosítják az Egy új remény egyik háttérkarakterét. A történész a kánon szerint hadnagyként szolgálta a Lázadók Szövetségét, s Arhul Hextrophon őrnaggyal dolgozott A Lázadó mozgalmak hivatalos története. Első kötet című művön. A hoth-i csata idején pedig a Szövetség levéltárosaként tevékenykedett. Na'al interjúkat készített a Szövetség vezetőivél s tagjaival, majd évekkel később, már elismert történészként a Skywalker korában szereplő kollégájával, Beaumont Kinnel is kapcsolatban állt. R5-tel fennálló kapcsolata azonban egyelőre nem kánon. 

Voren Na'al az Egy új reményben (jobbra, sapkában)

3) Skippy a jedi droid

Még különösebb egy másik sztori, mely a Bővített Univerzumban sem számított „kánonnak”. A Skippy, a jedi droid című, nyolcoldas képregény szerint R5-D4, azaz Skippy erőérzékeny volt, s a jawák homokkúszóján az Erő révén látomásokat látott Vaderről és Leiáról, majd találkozott volna R2-val és 3PO-val. Amikor a Lars farmhoz értek Skippy megérezte az Erőt az ifjú Skywalkerben, s meggyőzte Owent, hogy őt válassza. Ekkor azonban újabb látomást látott, méghozzá arról, hogy mi történne, ha R2 nem kerül Luke Skywalkerhez: a homokkúszón rajtaütő rohamosztagosok visszaviszik R2-t Vadernek, aki elpusztítaná a kis droidot, kivégezné Leiát, elpusztítaná a Lázadást, Luke pedig meghalna a Tatuinon anélkül, hogy beteljesítette volna végzetét. Skippy ekkor döntött úgy, hogy eljátssza, hogy rossz a motivátora, s az Erő révén irányította 3PO-t, amikor rávette Owent és Luke-ot R2 megvásárlására. E hőstettet követően azonban sanyarú sors várt a kis Skippyre, a homokkúszóra rátörő rohamosztagosok egyike ugyanis elpusztította, anélkül, hogy bárki megtudta volna, hogyan mentette meg a galaxist...

Részlet Skippy történetéből

+1) Az ikertestvér és a Lázadás

A Star Wars kánonja abban is összevág a Legendákkal, hogy R5-D4 maga is harcolt a galaktikus polgárháborúban, természetesen a Lázadás oldalán, ahol csillagvadászt navigált. R5 efféle kalandor múltját Peli Motto is megerősítette A Mandalóriban. Az Egy új remény Halálcsillag elleni harcában, az egyik X-szárnyú asztroszere pontosan olyan, mint a film elején látott R5-ös. Ez a kis droid Jek Tono Porkins X-szárnyúját segítette, azonban később egy játékfigurán R5-D8-ként azonosították. E droid is kánonná vált azóta, s a yavini csatában bekövetkezett hősi haláláról később R2-D2 is megemlékezett.

R5-D8 a yavini csatában

R5-D4 történetének központi eleme tehát a hősies önfeláldozása, mellyel lehetővé tette Luke Skywalker útját és a Lázadás győzelmét. Bár A Mandalóriban egy kissé gyáva, félénk droidot ismerhettünk meg, de úgy tűnik, hogy R5 mechanikus szíve mindig is a helyén volt, s ha kellett még a saját motivátorát sem kímélte, hogy jót tegyen!

Kádas István

Hétvégén tartották az SXSW nevű rendezvényt, melyen a Disney parkokért és szórakozási egységekért felelős vezetője, Josh D'Amaro is prezentációt tartott. D'Amaro ezen a rendezvényen mutatta be a frissen fejlesztett, élethű fénykardot.

A ma kapható gyűjtői és játék célból készített fénykardok általában egy markolatból és egy levehető „pengéből” állnak, a Disney új fénykardja azonban nem ilyen. D'amaro egy sima markolattal állt ki a színpadra, amelyből gombnyomásra egy valósághű, kék fénysugár jelent meg. 

„Nekem van a legkirályabb munkám a világon” – mondta.– „Egy igazi fénykardot tartok a kezemben.”

 A kard működési elve a műszaki leírása szerint a következő:

Tehát ezúttal sem valódi, vágásra alkalmas fénysugár tör elő a kardból, de a feltekerhető műanyag cső azt a hatást kelti, mintha egy Star Wars film vizuális effektjeit néznénk.

Kádas István, Kajtár Virág