Gyerekkorom meghatározó Star Wars élményei közé tartoznak Timothy Zahn Thrawn-trilógiája és Thrawn keze-duológiája mellett például az X-szárnyúak regények is, melyek (többnyire) ugyancsak a '90-es évek termékei. A sorozatot Michael A. Stackpole és Aaron Allston jegyezték, akik később a New Jedi Order szériában is szerepet vállaltak, ahogy például James Luceno vagy Matthew Stover is. Ez utóbbi könyvsorozat 1999-ben indult R. A. Salvatore Vector Prime című regényével, s 2003-ig futott, tehát körülbelül egyidős az előzménytrilógiával. A yuuzhan vong háborúkat feldolgozó sorozat több mint húsz regényt és novellát tartalmaz, a kánonban talán A Köztársaság Fénykorához mérhető, igaz a legendákban hasonló vállalkozásként követte ezt a Legacy of the Force és a Fate of the Jedi sorozatok. Ennek ellenére magyarul ezek a könyvek, illetve könyvsorozatok nem kerültek publikálásra.
Japán borító a Ruin c. kötethez
Így Stackpole Dark Tide duológiája (Onslaught és Ruin) is csupán angolul érhetők el, a szerző Twitteren még szabadkozott is nekem ezért, elismerve az erőfeszítéseimet, hogy idegen nyelven is elolvastam művét. És milyen jól tettem! Csak bátorítani tudok minden rajongót (különösen a hozzám hasonló korosztály tagjait), hogy kövesse példámat. Stackpole duológiája ugyanis az utóbbi idő egyik legjobb Star Wars olvasmánya volt számomra. Ez persze köszönhető a Lucasfilm kedvenc fűszerének, a nosztalgiának is, gyerekkorom kedves (pl. Jacen és Jaina Solo, Gilad Pellaeon, Gavin Darklighter, Corran Horn) és kevésbé kedves (Borsk Fey'lya) szereplői elevenedtek meg újra. Mindemellett maga a kötet is megsüvegelendő, különösen a jól kidolgozott, olykor kifejezetten szórakoztató epizódjai, párbeszédjei miatt. A történet is egy komplett egészt alkot, igazából a magyarul elérhető Zahn regények (Thrawn és Thrawn keze, Túlélők keresése) és az X-wing könyvek, esetleg Stackpole Én, a jedi című regénye ismeretében már abszolút átélhető, sőt a yuuzhan vong háború kezdete is tökéletesen megismerhető a regényekből. Végtére is ez a duológia egyből a nyitókönyv, a Vector Prime után jelent meg.
A yuuzhan vongokat jórészt csak Wookieepedia szócikkek után megítélő magyar rajongótársadalom sokszor lesújtóan értékeli, ám talán vannak olyan jó ellenfelek mint mondjuk a kánon új üdvöskéi, a nihilek és drengirek. Sőt még újszerűen is hatottak 1999-ben az addig főleg a birodalmi maradványokkal való hadakozásról szóló kötetek után. Furcsák? Igen. Elítélik a gépeket, mindent genetikai és biológiai kísérletekkel oldanak meg, mindenük élő (a hajóik, páncéljaik, fegyvereik), mindent növesztenek. Szerzőnk, Szegvári Zoltán hívta fel a figyelmemet a vongok és Kína közötti párhuzamokra, amire a regény még rá is erősít a távol-keletiesen csengő nevekkel (Shedao Shai, Deing Lian), illetve a vongok sajátos becsületkódexével, őstiszteletével. Ez az áthallás valószínűleg még hatásosabb volt a 2000-es évek elején.
Yuuzhan Vongok
A 2000-es évek elejének Star Warsában hemzsegett a politika!
Az előzményfilmeket jól ismerjük, de a New Jedi Order sem szégyenkezhet! A háttérben megbújó, USA vs. Kína harc, s a Kína jelentette egyre nagyobb kihívás mellett egyéb fontos kérdések is előjöttek. Első sorban az Új Köztársaság politikája, amit ekkoriban a bothan Borsk Fey'lya fémjelez. Aki olvasta a cikk elején említett Zahn, illetve Stackpole köteteket, azok számára minden bizonnyal ismerős Fey'lya neve, aki Zahn egyik legjobban megírt és talán legutálhatóbb karaktere. Fey'lya épp azért olyan remek karakter, mert megtestesít minden negatív politikusi sztereotípiát.
A kánon is Borsk Fey'lyáért kiállt!
A kötet alaposan leforrázza az Új Köztársaság politikájával kapcsolatos esetleges utópikus képzeteinket. A Fey'lya vezette „kormány” tagjai nem emberekből állnak, méghozzá olyan lényekből, akiket fűtenek a birodalmi évek idegengyűlölete és elnyomása miatti sérelmek, amely már-már az emberekkel szembeni fajgyűlöletbe csap át náluk. Hamar beskatulyáznak másokat, olyanokban is az idegenek elnyomására törő, sztereotíp birodalmit látják lassan, mint Leia Organa. Ráadásul ez az új rezsim a jediket is utálja, s igyekszik rossz fénybe feltüntetni az amúgy is megosztott Rendet. A jedik között ugyanis két frakció kezd kialakul az egyik amolyan óvatos, vagy megfontolt irányzat, mely Luke Skywalker mester és Corran Horn körül csoportosul, míg a másik harciasabb, önteltebb, beképzeltebb és tettrekészebb. Ezt a főleg fiatalokból álló irányzatot Kyp Durron vezeti, tagjaik pedig szinte legyőzhetetlennek hiszik magukat.
Borsk Fey'lya
Nos ebben a politikailag sem épp kedvező helyzetben érkeznek a galaxisba a yuuzhan vongok, s rohanják le a Külső-Peremvidék egy részét. Leia reakciója itt némileg egybecseng a kánonnal: előbb az Új Köztársasághoz fordul a problémával, majd miután onnan elhajtják, félvállról veszik a helyzetet, maga veszi kézbe a dolgokat. Ebben természetesen számíthat gyermekeire, Jacen, Jaina és Anakin Solóra is, férjére, Hanra azonban nem, ő épp a Vector Primeban elhunyt Csubit gyászolja, különféle galaktikus lebujokban. A három Solo gyerek karaktere is jól megírt, mindegyiküknek megvan az egyéni útja, egyéni vívódása: gyász, helykeresés. Számomra különösen Jaina kedves, aki ezekben a kötetekben csatlakozik a Gavin Darklighter vezette Zsivány osztaghoz. De Jacen és Anakin útja is jó lett. A kötetekben Luke Skywalker, illetve neje, Mara Jade is fontos szerepet játszik, ahogy Stackpole kedvenc saját karaktere, Corran Horn is. A háború összeköti a megfontolt irányzathoz tartozó Corran, és a beképzelt, Kyp Durron-párti Ganner Rhysode jedi sorsát, szépen párhuzamba állítva a két irányzatot, s egyértelműen megmutatva a helyes, jedihez méltó utat. Corran története szépen átfogja a sztorit és kesernyés lezárást ad a történetnek, annyit elárulhatok, nem kapunk happy endet. Rajtuk kívül visszatér a Birodalmi Maradványt irányító Pellaeon admirális is, aki kifejezetten szerethető alak a kötet lapjain, ahogyan itt jelenik meg először a chissek között élő zseniális ifjú pilóta, Jagged Fel is. Én azonban leginkább az Új Köztársaság hadihajójának admirálisát, Traest Kre'feyt emelném ki. A bothan katonatiszt azért lett annyira jó és szerethető karakter számomra, mert szöges ellentéte rokonának, Fey'lyának. Kettejük heves vitái, Kre'fey zendüléssel felérő, politikusokat zsaroló reakciója, illetve a Pelleaon felé mutatott tisztelete remek jeleneteket eredményezett a kötetekben.
Jacen, Anakin és Jaina Solo harca a vongokkal
A könyvben tehát egyes jelenetek kifejezetten erősre sikeredtek, de maga a történet is maximálisan megállja a helyét, olyan nagyszabású sztori, amit egy legendák regényben várhatunk. Komoly (ám nem lehetetlenül nagy) téttel bíró, fordulatos történet. Mely nemcsak egy izgalmas alternatívát vázol fel a kánon idővonallal szemben, de ezek az alternatívák gondolkodásra késztetnek minket, hogy vajon miket vehetett volna át ebből a zárótrilógia (pl. erősebb politikai vonal, újszerű ellenfél) egy még jobb folytatáshoz.
Kádas István
