Szokásos, ámbár szigorúan rendszertelenül jelentkező rovatunk, az Egy bizonyos szemszögből, általában különféle Star Wars kérdésekkel kapcsolatos véleményeinket ütközteti, olykor egymással sem értünk egyet. Ezúttal azt boncolgatjuk, hogy sikerült a Látomások, vagyis a Visions második évada!

Kajtár Virág: Szívesen néznék összefüggő részeket

Nagy anime rajongó lévén, nekem a Látomások első évada is nagyon bejött, a másodikra pedig egyáltalán nem mondanám, hogy rosszabb, csupán más. A többiekkel ellentétben én kifejezetten vártam az új részeket, viszont végül talán bennem maradt a legnagyobb hiányérzet – csak két történet tudott igazán megragadni. Magam sem tudom megfogalmazni miért, de az évad nézése közben alábbhagyott a lelkesedésem, sokszor azt éreztem ugyanazt a sztorit nézem újra meg újra. Legjobban Az anyád vagyok és A csillagokban részek ragadtak meg, előbbi hasonlóan az első évadból a Tatooine- rapszódiához, a kedvencem lett. És nem csak azért mert láthattunk benne egy ortolán plüsst is! Kifejezetten szerettem mindkettőben a központi elemek hétköznapiságát, illetve számomra ezekben a történetekben volt a legtöbb szív. Az út a sötét fejhez című rész kerekebb története és a stílus miatt lett befutó. Ahogy az első évadban A kilencedik jedit, most a Sikolycsúcs című részt néztem volna tovább, a többi nem igazán hagyott nyomott bennem. A megvalósítás kivétel nélkül remek mindegyiknél, de a jövőben szívesen néznék akár néhány összefüggő részt is egy évadon belül, mint csak külön történeteket.

Boros Bálint: Végre Star Wars hangulata van ennek a sorozatnak

A Látomások első évadjáról szóló EBSZ-ben még negatív, lesújtó véleményt fogalmaztam meg. Nem is igazán érdekelt sorozat folytatása, csak az EBSZ cikk és a publikálási lehetőség miatt néztem meg a második évadot. Bár nem dobtam el az agyam a második évadtól sem, de én határozott minőségbeli javulást éreztem ebben az évadban. Háttérbe szorultak az animés elemek, csak az animációban jelentek meg, mint az Út a sötét fejhez, és végre előtérbe került a Star Wars hangulat és annak alap üzenetei, mint a remény, kitartás, összefogás, szeretet. Szintén előnyére vált a sorozatnak a vizuális sokszínűség, meglepetésemre A csillagokban és az Aau dala epizódok látványvilága is nagyon szépre sikeredett. Jó lenne ha a Látomások egy esetleges harmadik évadában még több hasonló animációjú epizódot láthatnék. Külön kiemelném az indiai 88 Pictures által készített A golaki banditák c. epizódot, ahol szépen integrálták a Star Warsba az indiai kultúrának egyes elemeit és alkottak egy olyan epizódot aminek szívesen látnám a folytatását. Ám nem ez volt az egyetlen ilyen része az évadnak.  Az A táncos kém, a Sikolycsúcs és az Út a sötét fejhez is olyan történeteket, világokat teremtettek amiknek szívesen látnám a folytatását és a kiterjesztését. Összegezve, a Látomások második évada képes volt meghaladni önmagát, és egy igen egyedi Star Wars produktumot tett le az asztalra, ami érdekes csemege lehet mind a nyitottabb rajongóknak, mind pedig azoknak akik nem ismerik az univerzumot még. Remélem lesznek olyan stúdiók amik egyszer majd olyan történeteket fognak elmesélni, amik a hivatalos kánon részét képezik, vagy valamilyen formában kanonizálnak egy két beilleszthető történetet. 

Kádas István: Javára vált, hogy nyitott a világ felé!

Csatlakozom az előttem szólóhoz, én sem tartom finoman sem katartikus élménynek a Látomások előző évadát, sőt a részek többségét inkább rossznak, vagy legalábbis számomra érdektelennek éreztem – habár volt két-három epizód ami viszont nagyon tetszett. A második évadot így én sem vártam különösebben, egészen addig, amíg ki nem derült, hogy Az anyád vagyok című epizód egy pilótás kaland lesz, melyben Wedge Antilles is szerepelni fog, akinek a hangját ezúttal is Denis Lawson adja. Szerencsére nem is csalódtam ebben a részben, annak ellenére sem, hogy kicsit óckodtam az Aardman klasszikus gyurmastílusától, de még az is jól mutatott ebben a Star Wars kalandban. A többi rész már mérsékelten érdekelt, de itt is voltak jó pillanatok. Bár a sztori legtöbb esetben megmaradt a túlságosan is jól ismert, sőt olykor sablonos jedi vs. sith, Birodalom vs. lázadók keretek között, éppen az alkotó stúdiók kulturális sokszínűsége dobott az egyes történeteken: legyen szó megközelítésről, animációs technológiáról, mondanivalóról vagy épp látványról. A klasszikus Star Wars húrok is megpendültek olykor, vissza-visszatérő szerep jutott a családi kötelékek fontosságának a zavaros galaxisban.  Bár továbbra sem lettem „visionsfan”, nem bántam meg, hogy megnéztem ezt az évadot. Csak azt sajnálom, nagyon nagyon sajnálom, hogy a Pannónia Filmstúdió legendás „rajzfilmgyára” már nem élte meg a Látomásokban rejlő lehetőséget, ó ha harminc évvel ezelőtt indult volna ez a projekt, talán még lett volna Nepp József és Ternovszky Béla féle Star Wars animáció is...

Faragó Dániel: A Lucasfilm továbbra is kísérletezésnek használja ezt a sorozatot

A Látomások első évada alapján hamar rájöttem, hogy ezt a sorozatot nem kifejezetten nekem készítették. Eleve a japán anime és rajzfilmek műfaja tőlem viszonylag távol állnak. Tulajdonképpen két rész volt az első évadból, ami nagyon tetszett (Falusi menyasszony és a Kilencedik Jedi) a többi számomra érdektelen volt. Éppen ezért kicsit örültem, hogy a második évad nyitott más nemzetek animációs csapatai felé. Az eredmény szerintem látványban és stílusban sokkal színesebb lett, viszont történet és karakterek szempontjából sokkal inkább egykaptafa. Míg az első évad nem csak kimerítette a japán animációs stílusok palettáját, hanem történetekben és a Star Wars korszakaiban is próbált változatos lenni, addig a második évad jobbára megmaradt a klasszikus trilógia korszakában és az agyonismételt lázadók vs birodalom vagy a bujdosó túlélő jedik kliséit puffogtatta. Számomra három rész volt, amelyek kiemelkedőek lettek. Az anyád vagyok, amely egy nagyon hangulatos Wallace és Gromit átirat volt Star Warsba, az Új Köztársaság idején egy versennyel és nagyon örültem Wedge Antilles felbukkanásának is. A másik a Sikolycsúcs, amely elsőre nem tűnt nagy számnak, ám a végére kiderült, hogy ez egy kifordított sötét oldali történet volt. Itt nem a jedik szálltak szembe félelmeikkel és álltak helyt a próbán, itt sith-eket láttunk. Nagyon érdekes nézőpont volt, hogy az útját kereső gyerek végül a sith-eknél találta meg önmagát. A harmadik pedig az indiai kitérő, a Golak banditái. Ez akár a Lázadók egyik epizódja is lehetne, a történet remekül illeszkedett a Birodalom elnyomásának időszakába és az animáció minősége is megközelítette A klónok háborúját. A Lucasfilm helyében én alkalmaznám ezt a csapatot. A többi rész már inkább közepes volt nekem, nagyrészt a Birodalom elnyomása volt a téma, amely kicsit Andor utánérzés is volt nekem néhol, de örültem volna, ha 1-2 rész az előzmény-, vagy a folytatástrilógia korszakát, netán A Köztársaság Fénykorát is érintette volna. Összeségében jó lett a Látomások második évada. A Lucasfilm szerintem továbbra is kísérletezésre használja ezt a szériát, hogy milyen új nézőpontokat, stílusokat lehetne bevezetni a jövőben a messzi-messzi galaxisba. 

Jégh Attila: Kellemes csalódás

Május 4-én a Látomások első évad miatt érzett, hmm… nem tetszésem kihatott a kezdeti véleményemre a második évadnál. A padawanos sorozat után még kedvetlenebbül kezdtem bele ebbe a szériába, de elég hamar meglepődve tapasztaltam, hogy sokkal jobban élvezem a második évadot, mint az elsőt annak idején. Persze itt is voltak szerintem gyengébb epizódok, de összességében nézve az átlag véleményem sokkal pozitívabb, mint az első évadról. Az azonban feltűnő volt számomra, hogy sok epizódnak nagyon azonos volt a rezgése, kicsit mintha egy kaptafára készültek volna, itt-ott úgy érződött. A legkiemelkedőbb és nekem leginkább Star Wars hangulatú epizód az a Golak banditái epizód volt. Bár magam is meglepődtem ezen, bevallom. Az ábrázolás, a világ, amit megalkottak és megtöltöttek minden félével, a dinamikus mozgás, minden nagyon klappolt, bár a végén, hogy a fiú miért nem mehetett el a jedikkel, totálisan érthetetlen, hisz ez kicsit ellentmond a jedik másokat védő hozzáállásának is.

Második kedvenc epizódom az Út a sötét fejhez epizód. Itt számomra főleg az animáció vitte a prímet, nagyon bejött az anime stílus, továbbra is úgy gondolom, hogy KÁNON anime Star Warsra is szükség van (az Edge of Balance mangák is nagyon jó kis füzetek). És ez a stúdió szerintem nyugodt szívvel készíthetne ilyet. A Sith című epizód különleges animációja első epizódként a sorban szerintem nagyon jó nyitás. A kémia mind a lány és droidja, mind a mester és tanítványa között szerintem nagyon jól működött. Izgalmas volt ez a megjavuló sith gondolat, amit nagyon jól támogatott az ábrázolás és a fekete gömbök és dolgok kiszíneződése. Az összes epizód közül a negatív szereplő ebben a legerősebb, leghangulatosabb. A meglepő kameraszög egyes jelenetekben pedig érdekes adalék volt az epizódhoz. Az Aau dala ismét csak a különleges ábrázolásmódja miatt volt izgalmas, a történet önmagában kicsit gyengécske volt.

Az A csillagokban történetben volt erős, s emellett érdekes volt az ábrázolás is, de nagyon sokat elvett belőle az idegesítő kisebbik testvér. Ráadásul a faj gyakorlatilag halálra volt ítélve, ami elég sötét képet vetít előre. A táncos kém rajzolása nem igazán jött be ezekkel az elnyújtott karakterekkel, a története viszont egészen érdekes volt, és a rohamosztagosok kiiktatása egy ruhával még az ewokoknak is becsületére vált volna. Az anyád vagyok nekem az egyik legkevésbé tetsző rész volt történetileg. A gyurmahatás sem volt az ízlésemnek megfelelő, viszont a negatív páros Vader haja és a hajójuk mikrohalálcsillaga nagyon szórakoztató volt. A verem ábrázolása egész megfelelő volt, kicsit Afro Samurai-os hatású volt. A történet elég szomorú volt, és meglepő volt, ahogy ledobták az egyik munkást a mélybe, de elég jól ábrázolta a Birodalom kegyetlenségét. Egész extrém lenne, ha a kánonban is látnánk hasonló nyersességgel a dizoniták népirtását.

A legkevésbé a Sikolycsúcs tetszett, mind ábrázolásban, mind történetben. A fénykardon kívül semmi Star Wars hangulata nem volt, és igazából a történet maga is elég rossz volt a gonosz kislánnyal. Felmerülhet a kérdés, hogy miért gondolom, hogy gonosz. Röviden a kislány legyilkolja a kattant nyanyát a hegyen (mondjuk az ő ábrázolása elég erősre sikerült), elveszi a fénykardját és eljön érte egy legalábbis sötét oldali egyén (narancssárga-vörös szemek heló) és elviszi a kislányt, aki otthagyja megrohadni a kis barátait a munkatáborban. A lány abszolút önző, belerángatja a barátait a veszélybe, le se tojja őket igazán. Egy kis tetű, érthető, hogy felkelti a Sötét Oldal figyelmét. Én így láttam a Látomások második évadát.