Gyerekkorom meghatározó Star Wars élményei közé tartoznak Timothy Zahn Thrawn trilógiája és Thrawn keze duológiája mellett például az X-szárnyúak regények is, melyek (többnyire) ugyancsak a '90-es évek termékei. A sorozatot Michael A. Stackpole és Aaron Allston jegyezték, akik később a New Jedi Order szériában is szerepet vállaltak, ahogy például James Luceno vagy Matthew Stover is. Ez utóbbi könyvsorozat 1999-ben indult R. A. Salvatore Vector Prime című regényével, s 2003-ig futott, tehát körülbelül egyidős az előzménytrilógiával. A yuuzhan vong háborúkat feldolgozó sorozat több mint húsz regényt és novellát tartalmaz, a kánonban talán A Köztársaság Fénykorához mérhető, igaz a legendákban hasonló vállalkozásként követte ezt a Legacy of the Force és a Fate of the Jedi sorozatok. Ennek ellenére magyarul ezek a könyvek, illetve könyvsorozatok nem kerültek publikálásra.
Korábbi cikkemben Michael A. Stackpole Dark Tide duológiáját mutattam be, melyet nagyon élveztem és arra is kedvet adott, hogy más New Jedi Order könyvet is elolvassak. Stackpole könyvei után leginkább az X-szárnyúak sorozat másik alkotójának, Aaron Allstonnak a könyvei érdekeltek, aki az egyik legjobb humorú Star Wars író. Az sem tántorított el az Allston által írt Enemy Lines duológiától, hogy a yuuzhan vongok elleni háború kronológiájában jóval később helyezkedik el, több kötet született a sorozatban Stackpole és Allston művei között. Allston története utal az előzményekre, de egy kis wookieepedia eloszlatja a ködöket: hőseink rettentően csehül állnak a háborúban. A Coruscant elesett, sőt megkezdték a vongformálását; az Új Köztársaság vezetője, Borsk Fey'lya elhalálozott; Han és Leia legkisebb gyermeke, Anakin Solo hősi halált halt egy küldetés során; bátyja, Jacen Solo fogságba esett és szintén halottnak hiszik, míg a harmadik Solo-testvér, Jaina épp megjárta a Sötét Oldalt a családi tragédiák folyományaként.
Ebben a helyzetben veszi fel a fonalat Allston első kötete, a Rebel Dream, mely egy ízig vérig háborús scifi. Egyből az események sűrűjébe csöppenünk, Wedge Antilles tábornok, Tycho Celchu ezredes, Lando Calrissian és csapata visszaveszi a Coruscanthoz közeli, stratégiai helyen lévő Borleiast. Wedge csapásmérő erejének részét képezi a Twin Suns osztag, melynek élén maga Luke Skywalker jedimester tért vissza a pilótafülkébe, olyan kísérő pilótákkal, mint felesége, Mara Jade Skywalker, illetve a szintén legendás jedi pilóta, Corran Horn. Ez a csupa régi hősből álló csapat sikerrel veszi be a bolygót, ám az Új Köztársaság ideiglenes vezetése mondhatni halálra ítéli őket: Wedge-nek és egységének a Borleiason kell maradnia, ostromzárban, hogy időt adjon a politikusoknak és a szenátoroknak a megfutamodásra, kollaborációra, s hasonlókra. Wedge csapata a szorult helyzetre és az ostromló yuuzhan vong flotta nyomasztó erőfölényére kreativitással, ravasz hadicselekkel, és kiváló, ha nem is Thrawnt, de Bel Iblist idéző stratégiával felel. A regény fő szála lényegében arról szól, hogy hogyan élik túl hőseink a Borleias yuuzhan vong ostromát. A második kötet, a Rebel Stand is ezt a cselekményt viszi tovább, ám behoz egy új történetfolyamot, mely Luke Skywalker, Mara Jade és társaik (köztük az Allston X-szárnyú osztagából ismert, furcsa hírszerző pilóta-alakulat, a Lidérc osztag tagjai) coruscanti küldetésére fókuszál.
A megszállt és vongformálás alatt álló Coruscant bemutatása ugyan érdekes volt, s a történetet feldobták a Lidérc osztag két régi tagjának, Arcnak és Kellnek vicces párbeszédei (na meg mindig megmosolyogtató a Baljos Arnjak elnevezésű karakter nevét olvasni), de számomra ez a történetszál volt az unalmasabb, mondhatni feleslegesebb. Egyrészt túl sok karakter volt egy helyszínen, akik közül többre alig jutott „játékidő”, másrészt a remek háborús történetbe már megint be kellett hozni az olyan klisés Star Warsos dolgokat mint a Sötét Oldal. A Coruscanton ugyanis egy új ellenség is felütötte a fejét, a már röhejesen erős (Luke fejébe is képes volt belemászni), három méter magas, szétszteroidozott, de egy kisgyermek szellemi szintjén lévő sötét oldali erőhasználó, Lord Nyax. (Aki Palpatine szeretőjének volt a fia, de nem a vén Sheev papától.)
A Rebel Stand kötet angol és japán borítója (a nyitóképen a Rebel Dream japán borítója látható)
A borleiasi szál sokkal érdekesebb volt számomra, mely hadicselekkel és megtévesztésekkel operált a háborús pusztító húsdaráló sűrűjében. A vongok félrevezetésére szolgáló taktika egyik fontos eszköze volt Jaina Solo és a hozzá kötődő vong hiedelmek, miszerint a lány Yun-Harla istenség avatárja lenne. A vongok ráadásul vallásos érdeklődéssel tekintettek az ikrekre is, amely szokatlannak számított népük körében, míg az isteneik között jellemző volt: a csínytevés istennője, Yun-Harla és fivére, Yun-Yammka hadisten ugyanis ikrek. Wedge, Jaina és társaik pedig ki is használták ezt a hiedelmet: Jaina egyrészt megkapta a beszédes nevű Twin Suns osztagot, másrészt különleges, istennői elbánásban részesült a pilóták körében, még jobban összezavarva az ellenséget. Allston könyvei szerint az X-szárnyúak és más vadászalakulatok alapegyesége ekkoriban a pajzstrió volt, három vadászgép amely együtt repült, egymást pajzsaikkal is védve. Jaina és kísérő pilótái, a chissek között nevelkedett Jagged Fel, illetve a jedi Kyp Durron között némi szerelmi háromszög is felütötte a fejét, kissé bonyolítva a helyzetet.
A rengeteg karaktert felsorakoztató regényben még három szálat érdemes megemlíteni, egyrészt Leiát és Hant, akik éppen egy új Ellenállást igyekeztek felállítani, ugyanis az Új Köztársaság vezető politikusainak egy része inkább a behódolás felé hajlott. Másrészt ott voltak természetesen a yuuzhan vongok, Tsavong Lah főparancsnok, illetve apja, a borleiasi erőket vezető dörzsölt Czulkang Lah; a hadvezérnek belső intrikákkal is szembe kellett néznie a regények során. A yuuzhan vongok között találjuk az áruló kuati szenátort, Viqi Shesh-t is, aki majdnem vong kézre juttatta Luke és Mara csecsemő fiát, Ben Skywalkert. Viqi szála is érdekes lett, ahogy próbált megszökni a vongok közül. A harmadik szál is Viqihez kötődik, ez Tam Elgrim holovideós története, akit kémkedésre kényszerítettek a vongok, de végül sikerült életét is kockára téve ellenállnia.
Ez a sok-sok történetszál egy komplex és bonyolult sztorit sejtet, amit különlegessé tesz Allston sajátos, már az X-szárnyú könyvekben is fel-fellelhető történetvezetése. A történetszálak ugyanis aránytalanul vannak elhelyezve a regényekben, mikor melyik eseménysorra helyeződik nagyobb hangsúly: az első kötet első kb. harmada Wedge-re és a Borleias védőire fókuszál; Jaina érkezésével a Twin Suns osztag kerül a középpontba, de közben Luke, Mara és a Lidércek is már készülnek a coruscanti beszivárgásra, hogy a második kötet közepe leginkább róluk szóljon. Míg amolyan keretként, a második regény végére ismét Wedge-re helyeződik a hangsúly. Wedge hadicselei különben nemcsak a Jaina-Yun-Harla átverésre korlátozódnak, hanem más átverésekre is, illetve remek megoldásokra, amik izgalmas hadi jeleneteket eredményeznek a regény során. A sok főhős mellé megannyi jó mellékszereplő is társul, akik kicsit humorral is oldják a feszültséget, mint például a Lidérc osztag tagjai.
A regények további érdekessége a megannyi áthallás a kánon zárótrilógiájára. Wedge egyik megtévesztése ugyanis egy állítólagos új szuperfegyver, mely képes átlőni a hiperűrön halálos lézersugarát. Leia és Han ellenálló sejteket alapítanak, hőseink egy Ellenállást hoznak létre, mert az Új Köztársaság nem jól reagál a vongok fölényére. Na és persze ott az említett Lord Nyax is, aki egy háromméter magas, velejéig gonosz sötét oldali erőhasználó, akit bizonytalan szálak (de legalábbis pletykák) fűztek Palpatine-hoz. Kiváncsi vagyok, hogy ez a sok hasonlóság vajon tényleg csupán a véletlen műve-e.
Kádas István
