Ha a Star Wars univerzum vadászpilótáira és osztagaira gondolunk, akkor a legtöbbeknek az eredeti triógia lázadó és birodalmi osztagai jutnak eszükbe, esetleg az azokat imitáló ellenálló és első rendi vadásszázadokra gondolnak. Na de mi a helyzet az előzménytrilógia népszerű világával? E téma annak apropóján vetődött fel, hogy a Star Wars: Squadrons ingyen elérhetővé vált az Epic Store felületén. 

Az Electronic Arts egyértelműen kijelentette, hogy nem fognak újabb kiegészítők, dlc-k érkezni már a Squadronshoz. Pedig még sok-sok potenciál rejlene a játékban, ezek egyike, hogy új érák felé is nyithatnának. A zárótrilógia vadászgépei, bolygói és eseménysora egyértelműen adná magát egy esetleges kiegészítéshez, de mi a helyzet az előzménytrilógiával? Voltak-e egyáltalán vadászosztagok ebben az időszakban? A fejünkben tényleg leginkább a galaktikus polgárháborúval nőttek össze a Star Wars vadászgépei és légi csatái, s a klónháború idejéről főképp az amúgy gyönyörű dizájnú jedi csillagvadászok lettek emlékezetesek. A jedik mellett azonban „átlagos” pilóták és vadászgépek is komoly szerepet játszottak az előzményfilmek és A klónok háborúja nagy csatáiban. Kezdjük rögtön a legfontosabbal, a Bravo osztaggal. 

Ric Olié és a Bravo osztag

Enyhe (najó, annál kicsit nagyobb) túlzással az előzményfilmek Wedge Antillesének Ric Oliét tekinthetjük, aki a Baljós árnyak filmben szerepelt. Olié a Naboo szülöttje, a Királyi Csillagvadász Hadtest parancsnoka volt, s egyben a gyönyörű N-1 vadászgépeket felsorakoztató Bravo osztag vezetőjeként is szolgált. Olié a Naboo talán legkiválóbb pilótája volt, éppen ezért Amidala királynő több ízben személyes „csillagsofőrjeként” is alkalmazta. A Naboo megszállása idején például ő irányította a királynő hajóját a tatuini és coruscanti útja során is. Hazatérve természetesen a harcokból is kivette a részét, immár a Bravo osztagot harcba vezetve a Kereskedelmi Szövetség droidvezérlő hajójával szemben. Az ifjú Anakin Skywalkerrel is kiegészülő Bravo osztag (Ric Olié, Porro Dolphe, Arven Wendik, Dineé Elberger, Gavyn Sykes) eredményesen vette fel a harcot Gunray helytartó keselyűdroidjaival szemben, s a kis leendő jedi jóvoltából még a droidvezérlőt is felrobbantották. Olié és a Bravo osztag akciója – amellett, hogy kísértetiesen emlékeztet az Egy új remény „trench run”-jára – az előzményfilmek talán legjelentősebb olyan jelenetsora, melyben egy vadászgépalakulat játszotta a fő szerepet, s vívta ki a döntő győzelmet. 

Ric Olié

Olié később belsőfül-sérülést szenvedett, így a naboo-i csatát követően már nehezebben tudta ellátni a pilóta feladatokat, ám még ezt követően is repült azért. Végig hűséges maradt Padmé Amidalához, részt vett a temetésén is, majd később a Sabé vezette naboo-i ellenálló csoportnak, az Amidalánoknak is tagja lett. Olié még Darth Vaderrel is szembeszállt, aki fénykardjával döfte át. 

A klónháború vadászgéposztagai

A klónháborúból talán a felszíni nagy összecsapások (pl. I. geonosisi csata, Kashyyyk) a legismertebbek, de A Sith-ek bosszúja elején egyből egy űrcsatával indítunk, mégha itt a fókusz a kullancsdroidokkal való szöszölésre terelődik át. Ebben a jelenetsorban említik az előzménytrilógia talán másik fontos,  „nemjedi” pilótáját, Bogarast (Csodabogár), aki a 7-es osztagot vezette. A 7-es osztag  nem sokkal az I. geonosisi ütközetet követően alakult meg, s Bogaras parancsnokot a Coruscantra rendelték repülőiskolába. Később az Obi-Wan Kenobi vezette armadához került, s részt vett többek között a teth-i, umbarai, cato neimoidiai, coruscanti és utapaui ütközetekben is, ráadásul többféle vadászgéppel repült: a Teth-nél V-19 Torrent osztályú vadászgéppel, míg például a coruscanti nagy csatában ARC-170-es vadászgéppel, de irányított Y-szárnyút is. A coruscanti csatában a 7-es osztag a Ro-ti-Mundi nevezetű, Venator-osztályú csillagrombolón állomásozott, a Birodalom kikiáltását követően pedig Bogaras és pilótái a birodalmi kötelékben szolgáltak tovább.

Bogaras

A filmek mellett A klónok háborúja animációs sorozatban is láthattunk olykor grandiózus űrcsatákat, s a harcokban fontos szerepet kapó pilótákat. Bogaras, illetve vadászgépe is felbukkan a szériában, s természetesen Anakin Skywalkert és Ahsoka Tanót is láthatjuk vadászgépek pilótafülkéjében, nem is beszélve Filoni nagy kedvencéről, Plo Koon mesterről. A Köztársaság Vadászhadtestéről ennek ellenére nem tudunk sokat, leginkább alegységei, a különböző századok és osztagok kerülnek említésbe. Ebből a szempontból tehát a köztársasági vadászalakulatok sokban nem különböznek a klasszikus trilógia és a zárótrilógia osztagaitól. Talán a legérdekesebb, hogy ahogy a Lázadóknál, úgy a Köztársaság esetében is találunk Vörös, Kék és Arany századokat, tehát az úgynevezett „színes osztagok” hagyománya még a köztársági időkre mentek vissza.

A Vörös század a II. geonosisi csatában került bevetésre, ekkor  Y-szárnyú bombázókból állt, ahol erősítést nyújtottak a Köztársaság szárazföldi erőinek. Az Arany és a Kék századok még inkább Anakinhoz és Ahsokához kötődnek. Az Arany századot a bothawui és anaxesi ütközetekben vetették be, az osztag végső soron Anakin Skywalker, illetve a meg nem nevezett Arany Vezér irányítása alatt állt, s kötelékébe Y-szárnyúak, V-19-esek és elfogóvadászok is tartoztak. A Kék század legfontosabb beveztésének a ryloth-i ütközet számított, mely során V-19-es Torrent osztályú vadászgépekkel repültek. A század Ahsoka Tano parancsnoksága alatt állt, másodparancsnoka pedig egy Axe nevű klónpilóta volt. Ahsoka a Mar Tuuk irányította szeparatista blokád ellen vezette hadba pilótáit, ám a makacs és engedetlen „Szájas” pocsék vadászparancsnoknak bizonyult, szófogadatlansága végül az osztag pusztulásához vezetett, csupán két pilótája élte túl. 

Sikeresebbnek mondható az Anakin Skywalker tábornok által létrehozott, Y-szárnyú bombázókból álló vadászalakulat, az Árnyékszázad. Anakin nem kisebb céllal szervezte meg osztagát, minthogy elpusztítsa Grievous tábornokot, illetve zászlóshajóját, a szeparatista szuperfegyvernek számító Malevolence-t. A században Ahsoka is szerepet kapott, Anakin lövészeként, illetve Plo Koon jedi csillagvadásza is csatlakozott az akcióhoz. Anakin és az Árnyékszázad a Kaliida csillagködben végülis győzelmet aratott, a Malevolence elpusztult, ám a vadászszázad is súlyos veszteségeket szerzett (pl. Matchstick klónpilóta is itt lelte vesztét). Az Árnyékszázad később a kaminói csatában is fontos szerepet kapott a bolygó védelmében, ismételten Skywalker tábornok irányítása alatt. Később a kadavói és természetesen a coruscanti ütközetben is bevetették Anakin egyre inkább elitalakulattá válló vadászszázadát, mely a háború végnapjaiban már V-szárnyú vadászgépeket használt. 

Az Árnyékszázad bevetése a Malevolence ellen

A Köztársasághoz kapcsolódik, mégis különleges az úgynevezett Koponya osztag. Különlegességét az adta, hogy mandalóriakból állt, pilótái a Mandalóri Védelmezők voltak, a Lázadók sorozatból ismert Fenn Rau vezérletével. A vadásszázad mandalóri hajókból, Fang fighter-ökből állt, és a III. mygeetói ütközetben vettek részt, a Köztársaság oldalán. A csata során Depa Billaba jedimester és padawanja, Caleb Dume (a majdani Kanan Jarrus) rohamdroidok csapdájába esett, akiktől Rau és osztaga mentette meg őket. A klónháborút követően Rau és a Védelmezők a Birodalom szövetségei lettek, s a Concord Dawn bolygón rendezkedtek be, amíg Gar Saxon mandalóri szuperkommandója el nem pusztította őket. 

A mandalóri Fang Fighter

A klónháború másik harcoló fele, a Független Rendszerek Konföderációja esetén már kevésbé beszélhetünk klasszikus értelemben vett vadászszázadokról. A keselyűdroidok természetesen nélkülözték a húsvér pilótákat, vezérlésükben pedig kihasználták a mesterséges intelligencia nyújtotta lehetőségeket. Ez összehangolt cselekvéshez és nyakatekert manőverekhez vezetett, ugyanakkor hiányzott a pilóták indivíduma és kezdeményezőkészsége. Ez lényegében a droid bombázókra igaz, a tri-vadászok viszont már fejlettebb aggyal rendelkeztek. Ugyan ezekre is századokra utalnak, de az alakulatokról magukról már jóval kevesebbet tudunk.

A klasszikus trilógia és zárótrilógia vadászszázadairól a Ziro.hu archívumában olvasható elemzésem.

Kádas István

Mától ingyenesen beszerezhető PC-n az Epic Games jóvoltából a Star Wars: Squadrons videójáték. A játék még 2020 őszén jelent meg, mely az EA legutóbbi Star Wars-játéka volt. A klasszikus X-Wing és TIE Fighter játékokra emlékeztetett egy belső nézetes, repülős szimulátor képében, amelyben a Birodalom és a Lázadók oldalán is harcolhattunk. A megjelenésekor bemutattuk a szoftvert a Ziro.hu-n, amit a játék jelenlegi állapotához aktualizáltuk és amely jó segédlet lehet az újoncoknak. Az ingyenes akció november 24-től december 1-ig tart az Epic Store-on.

2020 júniusban a leplezte az Electronic Arts a Squadronst, amelyet korábban csak Project Maverick néven emlegettek. A fejlesztő Motive Studios csapatának ez az első önálló játéka, korábban a törölt Ragtag projektben és a Battlefront II sztori kampányában segédkeztek, amelynek támogatása idén tavasszal lejárt. Eredetileg sokkal hosszabb távra tervezhettek vele az EA vezetői, de mint tudjuk a játék megjelenése rosszul indult a lootbox botrány miatt. A Project Maverick feltehetően a Battlefront egyik nagyobb dlc-jének készülhetett, ám helyette önálló játéknak fejlesztették tovább és ez lett végül a Star Wars: Squadrons.

A Battlefront II után az EA igyekezett a rajongók kedvében járni. A 2019-es Star Wars Jedi: Fallen Order akció-kalandjátékuk már ezt bizonyítja, ugyanis egy remek kánonsztorit kaptunk és a játék várakozáson felüli hatalmas sikerrel debütált. Az EA üzletpolitikájáról többször is írtunk a Ziro.hu-n, úgy tűnik, hogy a

LucasArts klasszikus játékait kezdték egymás után feleleveníteni.

Míg a Fallen Order a Jedi Knight széria egyik újragondolása volt, a Motive csapata nem mást célzott meg, mint a LucasArts talán legklasszikusabb darabjait, az X-Wing és TIE Fighter játékokat. Lassan húsz év eltelt mióta önálló repülős szimulátor Star Wars játék készült. Az EA-nek fel kellett nőnie a feladathoz, hogy egyszerre kedvezzenek a veterán szimulátoros játékosoknak és azoknak is, akiknek idegen ez a rétegműfaj, de azért szeretnék kipróbálni.

A június 15-i első bejelentés óta rengeteg infót megtudtunk a Squadronsról. Nekem azon a nyáron személyesen is lehetőségem adódott, hogy az EA Community Playtest során kipróbáljam a játék egy korai verzióját még júliusban, ám a titoktartás miatt erről akkor még nem árulhattunk el részleteket. A teszthez tehát úgy fogtam hozzá, hogy már ismertem a játékot belülről is. Most azonban már a végleges verziót vizsgáljuk meg.

Szimulátor vagy repülős akció multiplayer?

A Star Wars: Squadrons műfajilag elég hibrid megoldás lett, nem nevezhető teljes értékű szimulátornak, de e-sport repülős játéknak sem. Rengeteg játékelemet átemeltek az X-Wing játékokból, főleg a belső nézetes pilótafülkét, az energiamenedzsmentet és a kidolgozott, testreszabható irányítást. Ha csak ezeket nézzük, akkor máris azt mondhatnánk, hogy hamvaiból támadt fel a LucasArts aranykora, ám nem erről van szó.

Ahogy belefogunk a játékba, hamar látni fogjuk, hogy a küldetések jóval könnyebbek, leegyszerűsítettebbek, mint az X-Wing és TIE Fighter játékokban. Nem hosszú és bonyolult szimulált kampányról van szó, hanem egy interaktívabb akcióról, kicsit a Rogue Squadronhoz vagy a Battlefront II-höz hasonlóan. Lehet, hogy a keményvonalas szimulátorrajongók nem erre vártak. Az EA még így is igyekezett a lehető leginkább az X-Wingre hasonlító játékot készíteni, de mellette azoknak a játékosoknak is kedvezni, akik nem annyira gyakorlottak a repülős szimulátorok világában, mégis szeretnének játszani vele.

Az irányítás viszont jó lett.

A két korábbi Battlefrontban botrányosan rossz volt a repülős módok irányítása, csak egér-billentyűzet kombót vagy kontrollert támogatott, és a járművek repülési fizikája sem volt jól kidolgozva, a starcard megoldás meg egyenesen vicc volt. Itt mindezt elfelejtették, a járművek valódi fizikát kaptak, a repülési modellben mind a három tengely működik és a játék natívan támogatja a joystickot is. A teszt PC-n egy Thrustmaster Flight Stick joystickkal zajlott. Míg a júliusi teszten kicsit nehézkesnek bizonyult a gombok beállítása és a végleges verzióban is állítgatni kellett, mire megfelelő lett, de ez már csak egy ilyen műfaj.

A belső nézetes pilótafülke élethű lett, tényleg úgy érezhetjük, mintha ott ülnénk az X-szárnyúnkban vagy TIE vadászunkban. Nincsenek a képernyő sarkaiban lebegőablakos státusz jelzők, mint az X-Wing Allianceben, hanem minden érzékelő a műszerfalon van elhelyezve, amelyekre folyamatosan érdemes figyelni. Egyedül a célkereszt van a Heads-up displayen elhelyezve, ahogy egy szimulátorban szokás. Az energiamenedzsmentet jól lemásolták a LucasArts játékaiból, energiát adhatunk a pajzsokra, ágyúkra vagy a hajtóműre. TIE vadászoknál ugye nincs pajzs, viszont amelyik vadászgépnek van, ott érezhetően működik, ha csak súrolunk egy objektumot akkor nem robban fel azonnal a gépünk, mint a Battlefrontban – ennyit még kibír a pajzs. Persze ha frontálisan ütközünk, akkor game over. (Amúgy vannak nehézségi fokozatok a Squadronsban, ha valaki nagyobb kihívásra vágyik.) Az EA oldalán egy részletes útmutató jelent meg a játékról, kezdőknek mindenképp ajánlott végig böngészni.

A grafika letisztult és látványos. A Squadrons is az EA Frostbite motorjával készült, mint a Battlefrontok. A grafikai részletesség, a robbanások, rombolások és a karakteranimációk jól működnek és jól is optimalizálták a játékot. Ami külön pirospont, hogy a Battlefronttal ellentétben jóval nagyobb pályákat kaptunk,

végre érezhetjük a végtelen űr nagyságát, nem apró és törmelékekkel telepakolt pályák között kell manővereznünk.

Az X-Wingben kicsit nehéz volt tájékozódni, mert sokszor semmit látni az űrben (ami mondjuk reális), ezért a Squadronsban igyekeztek bolygók és csillagok visszaverődő fényével, effektekkel érzékeltetni, hogy lássunk is valamit a pályákon – ez könnyítés a Motive részéről.

Összesen tíz vadászgépet irányíthatunk. Az Új Köztársaság oldalán T–65B X-szárnyú, RZ–1 A-szárnyú, BTL–A4 Y-szárnyú, U-szárnyú és A/SF-01 B-szárnyú vadász van. A Birodalom oldalán TIE/LN vadász, TIE/IN elfogó, TIE/SA bombázó, TIE Reaper és TIE/d „Defender” van. A hajókat négy osztályba sorolják: vadászok, elfogók, bombázók és támogatók. Mindegyik típusnak különböző erősségei és gyengeségei vannak, amelyek a kioldható módosítókkal fejleszthetők.

A fejlődési rendszer nemigen tér el a Battlefront II-ből ismert szintlépésektől. Lehetőségünk van napi kihívásokat teljesíteni és ha nagyon sokat játszunk, akkor a 60 napos Operationt is kioldhatjuk. A fejlődésünk hat tier szintre van osztva, ahol a statisztikánkat is megcsodálhatjuk. A karakterünk mellett a vadászgépeinket is testreszabhatjuk. A játékban kapott pénzzel vásárolhatunk skineket és jópofa figurákat a pilótafülkébe.

Mivel a játékban nincs mikrotranzakció,

csak limitált számú külcsín közül válogathatunk. Az előrendelők pár extra skint is kaphattak.

Az Új Köztársaság csodafegyvere és a Birodalom maradványai

A játék története időben A Jedi visszatér után, valamikor az Alphabet osztag és az Utóhatás regények eseményeit követve (de még a Széthullás előtt), illetve a Battlefront II kampányával párhuzamosan zajlik. Az eseményeket birodalmi és lázadó oldalról is átélhetjük. A a játékhoz készült CGI rövidfilm, a Hunted már felvezette a birodalmi Titán osztag vezérét, Varko Grey századost, akinek közvetlen felettese Terisa Kerrill.

Az Új Köztársaság oldalán az Alphabet osztag regényből ismert Előőrs osztag (Vanguard Squadron) pilótái a főszereplők. Az osztag vezére Lindon Javes, korábbi birodalmi pilóta. A kampány prológusa közvetlenül a yavini csata után játszódik, amelyben láthatjuk hogyan állt át Javes a Lázadók oldalára, majd négy évet ugrunk előre az endori csata utáni időszakba. Palpatine császár és Vader nagyúr halott, a második Halálcsillag elpusztult, de a háború még közel sem ért véget. A Birodalomnak bőven maradtak erőforrásai és hű szolgái, akik a végsőkig harcolnak. Ugye ezt az időszakot már érintették több könyvben, képregényben és játékban is, a Squadrons jól kiegészíti az endori és a jakkui csata közti egy évet.

Mindkét oldal osztaga megkapja a maga jeleneteit. Két karakterünk lehet, hogy az Előőrs és a Titán osztag tagjaként is átélhessük a történetet. Több ismert karakter is feltűnik, a birodalmi oldalon az Utóhatás regényekből ismert Rae Sloane admirális, míg az Új Köztársaság oldalán a legendás Wedge Antilles és Hera Syndulla tábornok is felbukkan. Wedge hangját Denis Lawson szinkronizálta, míg Herát a Lázadók sorozat után ismét Vanessa Marshall adja.

Wedge ráadásul itt a Zsivány osztag parancsnokaként mutatkozik be,

amely egyúttal utalás a legendákhoz tartozó X-szárnyúak regényekre és a Rogue Squadron játékra is. Minden küldetés egy rövid eligazítással indul, utána lehetőségünk van interakcióba lépni a többi szereplővel, akik érdekes infókat osztanak meg, amelyeket a rajongók mindenképpen szeretni fognak. Átvezető videók csak módjával vannak, közel sem olyan filmszerű a kampány, mint a Battlefront II-ben vagy a Fallen Orderben.

A történetben fontos szerepet tölt be a Bormea szektorban található, a Nadiri Dokkokban készülő Starhawk projekt is. Erről már korábban mi is írtunk, az Új Köztársaság csodafegyvert épít, hogy egyenlő esélyekkel vehessék fel a harcot a Birodalommal szemben. A lázadók azon vannak, hogy minél több csillagrombolót foglaljanak el, hogy azokat felhasználhassák az ezekből épített Starhawkhoz. Hera és Wedge is ezen dolgozik végig. Ami külön érdekes, hogy a Motive grafikusai a Starhawk megalkotásánál szinte egy az egyben lemásolták a The Old Republic játékból ismert Gravestone hajót.

Nemcsak a közkedvelt karaktereket, hanem a kánonból ismert űrhajókat is szép számmal felvonultatja a játék. Ugye mindkét oldalon 4-4 vadászgépet tudunk irányítani, de mellettük ott vannak a filmekből ismert Mon Calamari csillagcirkálók, a CR90-es koréliai korvett, a Nebulon-B kísérőfregatt, vagy a birodalmi csillagrombolók. Ugyancsak látható a Zsivány Egyesből ismert MC75-ös csillagcirkáló, a Lázadókban látott birodalmi Quasar hordozó, az Arquitens osztályú parancsnoki cirkáló és a Battlefront II-ben szerepelt Raider osztályú korvett is, csak hogy néhányat említsünk. Nagyon is látszik, hogy a játék mennyire egységként kezeli a kánont, nem csak a karakterek, hanem az űrhajók terén is. A játék kampánya így remekül illeszkedik a kánonba, megannyi utalás van a könyvekre, képregényekre, játékokra, filmekre és sorozatokra.

A Squadrons sztorimódja egyébként olyan bő hét óra játékidőt tesz ki. Ez kicsivel több mint a Battlefront II esetében, a Rogue Squadron játékideje volt ennyi. Nem valami hosszú, de tartalmas és élvezetes, a rajongók mindenképpen élvezni fogják. Négyfajta nehézségi fokozaton játszhatunk, a legnehezebb fokozat már az X-Wing játékokat idézi. A single player kampány a történeten túl itt is arra szolgál, hogy begyakoroljuk a játék irányítását, mechanikáját. 

Pilóták kerestetnek!

A jó kis sztorimód mellett a Squadrons azért alapvetően egy multiplayer repülős játék. Két multi mód áll rendelkezésünkre, egy 5v5-ös team deathmatch, a Dogfight és egy űrcsatát szimuláló mód, a Fleet Battles.

A Dogfightot nem kell túlmagyarázni, két 5 fős csapat feláll egymással szemben egy viszonylag egyszerű pályán és az nyer, aki hamarabb végez a másik csapattal. Természetesen, egy jól összeszokott csapattal jobbak az esélyeink.

A Fleet Battles már ennél sokkal érdekesebb. A Battlefront II Starfighter Assault módjának továbbgondolásával van dolgunk, egy szimulált ütközetben vehetünk részt valamelyik oldalon. Szintén ötfős osztagunkkal indulunk a harcba, de mellette számos, a gép által vezérelt vadászgép és csillaghajó is támogat minket. A cél az ellenség vezérhajójának elpusztítása (ez birodalmi csillagrombolót vagy MC75-ös csillagcirkálót jelent). Először a frontvonalat kell minél előrébb tolnunk, majd utána kilőni az ellenség két zászlóshajóját. Fontos a csapatmunka, amelyet a játék egy morál státuszvonallal jelöl, ha esik a morál, mert sok gépünket leszedik, akkor visszavonuló: védekeznünk kell. Ilyenkor az ellenség sokszor egy korvettel próbál előretörni a vezérhajónk felé. Ha sokat sérülünk, akkor a kísérőfregattok vagy birodalmi parancsnoki cirkálók némi életerőt adhatnak. Ha a zászlóshajókat leszedtük, akkor védtelenné válik a vezérhajó. Érdemes vigyázni vele, mert erős pajzs védi, ha közel megyünk hozzá, akkor a vonónyaláb csapdájába kerülünk és hamar végeznek velünk. A pajzs mellett a hajó létfontosságú rendszereit is kilőhetjük, hasonlóan a Battlefronthoz.

A Fleet Battles talán a Squadrons leghangulatosabb módja, a rajongók nagy valószínűséggel ezzel fognak a legtöbbet játszani.

Egy gond van vele, hogy nagyon kiegyenlítettek az erőviszonyok, amely kissé kánonidegen. Míg az Új Köztársaság esetében elfogadható, hogy ötfős vadászgép osztaggal indul a harcba, addig a Birodalom esetében ez már furcsa, hiszen ott a TIE vadászok nagy száma határozza meg a taktikát. Egyszerűen itt nem érvényesül a két oldal közti különbség. Nyilván azért kellett balanszolni, mert különben a multiplayer játszhatatlan lenne.

A cross-platform mód működik PC, PS4, PS5, Xbox One és Xbox Series X/S között, de akit ez zavar, az kikapcsolhatja. Lehet, hogy nem mindenki fog neki örülni, ugyanis a joystickkel csatába induló játékosok előnnyel szállhatnak harcba az egér-billentyűs vagy kontrolleres társaikkal szemben. Klántámogatás nincs, csak simán csatlakozunk barátainkhoz (cross-play estében barátunk EA fiók azonosítója kell) és indulhat is a játék.

Mégis, a játék kicsit rákényszerít minket a gyakorlásra és a tanulásra. Kezdetben csak a Dogfight mód és a gyakorló pályák vannak. Ha elérünk egy bizonyos szintet, akkor vághatunk bele a Fleet Battlesbe. Létezik egy PVE mód, egyfajta instant game, amelyben a gép ellen próbálgathatjuk a Fleet Battles pályáit. Ezt egyedül és csapatban is csinálhatjuk.

Sajnos a multiplayer nem mindig olyan jó a játékban. Elég kevés a tartalom, nincs elég pálya, módok, vagy további járművek, amely hosszan fenntartaná a játékosok érdeklődését.

A gond az, hogy egy szimulátorjáték nem követeli meg a multiplayert, az csak extra benne. A szimulátor az egy tipikusan single player műfaj, hosszú és bonyolult kampány jellemzi, realista irányítással, játékmóddal. A fejlesztők azért tényleg igyekeztek jól visszaadni azt az élményt, amely az X-Wing játékokat jellemezte.

Azt is világosan megmondták, hogy nem terveznek további dlc-ket és mikrotranzakció hiányában kétséges, hogy hosszabb tartalmi támogatása lesz a Squadronsnak. Azt azonban elmondta a játék kreatív rendezője, Ian Frazier, hogy ha a rajongók nagyon követelik, akkor valamit még csinálhatnak hozzá a jövőben. Ez így is lett, hiszen a játék megjelenése után még két további vadászgépet, néhány új pályát és egy Custom Matches módot raktak bele, ahol saját privát szervereken csatározhatunk barátainkkal vagy a gép ellen. Ugyan tartalmi támogatást már nem kep 2021 tavasza óta, de a multiplayer még most is él, érdemes kipróbálni egyedül vagy barátainkkal is.

A viszonylag szűk tartalomhoz mérten árazta be az EA a Squadronst, mindössze 40 eurós áron ment a megjelenéskor a szokásos 60 euró helyett, így inkább egy dupla A-s játékkal van dolgunk. A teszt során nem állt rendelkezésemre VR szemüveg, így a játék VR módját nem sikerült kipróbálni. Egy VR szemüveggel, Track IR-rel és Hotas joystickkal a Squadrons igazi immerzív repülős élménnyé válhat, biztosan lesznek olyan rajongók, akik beruháznak erre is.

Összegzés

A Star Wars: Squadrons egy egyedi játék lett a Motive Studiostól. Messze felülmúlja a Battlefront repülős módjait és ha nem is érte el a klasszikus X-Wing játékok komplexitását, de sikerült jól lemásolnia annak stílusát, irányítását és hangulatát. Egy kettőség végig érezhető a játékban, egyik oldalról nagyon keményvonalas és realista akar lenni, másik oldalról egy könnyed repülős akció, multiplayer Star Wars játék lett.

Akik szerették a LucasArts repülős játékait vagy nagy pilóta rajongók, azok tegyenek vele egy próbát és azoknak is ajánljuk, akiknek a műfaj ismeretlenebb.

Star Wars rajongóknak mindenképpen kötelező, a története remekül illeszkedik a kánonba. A játék mostantól egy hétig ingyenesen elérhető az Epic Store-on. Ezenkívül továbbra is megvásárolható PlayStation-re, Xbox-ra, illetve PC-n Steamen is.

A cikk eredetileg a Ziro.hu felületén jelent meg 2020. október 2-án. Frissítette: Faragó Dániel 

Az elmúlt napokban új infók láttak napvilágot a jövőre érkező, egyelőre cím nélküli Indiana Jones 5-ről. Harrison Ford visszatér kedvenc kincsvadász régészprofesszorunk szerepében és mellette régi ellenségei, a nácik is, mindez 1969-ben, a holdra szállás évében. A Lucasfilm kalandfilmes szériájának új része 2023 nyarán érkezik a mozikba.

Végre körvonalazódni látszik a Lucasfilm 2023-as mozifilmje, amely ezúttal nem a Star Wars, hanem a második legfontosabb franchise, az Indiana Jones lesz. Több mint egy évtizede volt, hogy láthattuk a negyedik részt, az Indiana Jones és a kristálykoponya királyságát, amely közel húsz év után vette fel a fonalat a klasszikus Indiana Jones-trilógia után. Sok huzavona után Harrison Ford végre újra magára ölti legendás kalapját, felveszi az ostort és szembeszáll a rá leselkedő ellenségekkel egy új, talán utolsó kalandban. Igen, nagyon úgy tűnik, hogy a nyolcvan éves Ford számára ez lesz az utolsó alkalom, hogy kedvenc szerepében láthatjuk, ahogy ezt az idei D23 Expón könnyes szemmel említette. Persze nála ezt sosem lehet tudni, hiszen a zárótrilógiában még a halálból is visszaköszönt Han Solo.

Az Indy filmek igazi Lucasfilm produkciók voltak a ’80-as években. Maga George Lucas találta ki a történetet, jó barátja, Steven Spielberg rendezte, míg a produceri munkát Kathleen Kennedy látta el, aki jelenleg is a cég elnöke. Az ötödik rész forgatása a pandémia miatt csúszott, így Spielbergnek nem fért bele az időbeosztásába, aztán a forgatókönyvet is újraírták. Végül James Mangold (Logan, Az aszfalt királyai, A nyughatatlan) kapta meg a filmet, ő rendezte és a script írásában is részt vett Jez és John-Henry Butterworth brit színdarabírók mellett. A forgatás tavaly kezdődött az Egyesült Királyságban és idén februárban zárult, az utómunkák még tartanak. A zenét pedig ismét John Williams szerzi.

Egyelőre még nem leplezték le a pontos címet és előzetest sem láttunk. Az Empire magazin jóvoltából azonban az elmúlt napokban exkluzív fotók és infók kerültek ki, amelyből már körvonalazódik a film története és időbeli elhelyezkedése is.

Az Empire magazin borítói az Indiana Jones 5-höz (forrás: empireonline.com)

A film 1969-ben fog játszódni tizenkét évvel a negyedik rész után. Egy idős, 70 éves Indyt láthatunk már, aki az holdra szállás évében valamilyen újfajta kalandba keveredik.

Ford úgy írta le a filmet, hogy „tele van kalandokkal, tele van nevetéssel, tele van valódi érzelmekkel. Továbbá összetett és alattomos.” Indy világába visszalépni nem volt könnyű feladat. „A forgatás kemény, hosszú és fáradságos volt” - mondta. „De nagyon elégedett vagyok a filmmel, ami elkészült.”

– mondta Ford az Empire-nek.

A veterán színész itt utalt arra, hogy a forgatás során megsérült, akárcsak Az ébredő Erőnél, így míg korához képest remek állapotban van, azért az akciójelenetek már megviselik őt is.

Az is kiderült, hogy kik lesznek a mellékszereplők. Míg a Kristálykoponya királyságában Matt (Shia Labeouf), vagyis Indy fia volt a társa, most helyette a Phoebe-Waller Bridge (Solo: Egy Star Wars-történet, Bolhafészek) által alakított keresztlánya, Helena lesz. Waller-Bridge szerint karaktere amolyan „rejtély és csoda” a filmben. Mangold szerint „ő egy megbízhatatlan, bájos, szomszédlány és szélhámos” típusú karakter, míg Ford szerint „ő az etikus könyvelés úttörője”. Mangold elárulta, hogy Helenát Barbara Stanwyck karakteréről mintázták, az 1941-es Lady Eve című vígjátéból. Vagyis Indy és keresztlánya között sok komikus jelenetre lehet számítani.

Helena és Indy (forrás: empireonline.com)

De nem csak Indy társáról, hanem már az ellenségeiről is megtudtunk dolgokat az Empire jóvoltából. Az Indiana Jones 5-ben visszatérnek Indy nagy ellenségei, a nácik. A Harmadik Birodalom gonosztevői az első (Az elveszett frigyládai fosztogatói) és a harmadik részben (Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag) okoztak fejtörést hősünknek, a második rész (Indiana Jones és a végzet temploma) egy indiai kitérő volt inkább. A negyedik részben már a hidegháború volt a téma, így ott szovjetek lettek a főellenségek. Ugyan az 5. részben továbbra is ebben az időszakban járunk, ám a történet szerint a főgonosz egy bizonyos Voller lesz, akit Mads Mikkelsen alakít majd (ő játszotta Galen Ersót a Zsivány Egyesben).

Voller (Mads Mikkelsen - forrás: empireonline.com)

Voller korábban náci mérnök volt a háborúban, de azóta már az amerikaiaknak dolgozik és részt vesz az Apollo-programban. Nagyon sok hasonlóságot mutat Wernher von Braunnal, aki nélkül nem jöhetett volna létre az amerikai űrprogram.

Mikkelsen így jellemezte Vollert:

„Ő egy olyan ember, aki szeretné kijavítani a múlt néhány hibáját. Van valami, ami sokkal jobbá tehetné a világot. Szívesen rátenné a kezét. Indiana Jones is rá akarja tenni a kezét. Így hát van egy történetünk.”

A filmben természetesen keverednek majd a tények és a fikció, ahogy ez a korábbi részekben is volt. Ugyan részleteket nem nagyon tudunk a cselekményről, de az Empire beszámolt egy nagyszabású akciójelenetről New York utcáin, amely az 1969. augusztus 13-i nagy felvonulás körül játszódik, amelyet a sikeresen visszatért Apollo-11 űrhajósai tiszteltére rendeztek. Egy képet is láthattunk egy bizonyos Klaberről (Boyd Holbrook), aki Voller egyik embere lesz a filmben.

Klaber New York-ban (forrás: empireonline.com)

A filmben szerepel még Thomas Kretschmann (Sztálingrád, A zongorista), Toby Jones (Amerika kapitány, Az éhezők viadala), Shaunette Renée Wilson (Fekete Párduc) és olyan sztárok is mint Antonio Banderas, illetve visszatér John-Rhys Davis is, aki Indy egyiptomi barátját, Sallah-t alakította a korábban.

Az Empire újabb cikkéből azt is megtudtuk, hogy mi lesz a film nyitójelenetében. A korábbi epizódokban a nyitójelenet mindig egy látványos, pörgős felütése volt a filmnek, amely időben és térben eltért a fősztoritól, de felvezette azt. Az ötödik rész 1944-ben kezdődik, ahol Indy valamilyen összetűzésbe kerül a nácikkal egy kastélyban. A negyedik részből tudjuk, hogy Indy az OSS-nek (CIA elődje) dolgozott a második világháború alatt és a nácik ellen kémkedett. Ez lehetett volna egy ideális sztori annak az Indiana Jones filmnek, amely végül sosem készült el a ’90-es években. Most végre láthatjuk is ezt a történetet is. Közben a Lucasfilm is halad a korral, ugyanis kiderült, hogy Harrison Fordot itt nem fogják újrakasztingolni, hanem digitális CGI technikával (de-age) fiatalítják a jelenethez. Az Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag elején még a néhai River Phoenix alakította a kiscserkész Indyt, a TV sorozatban pedig Sean Patrick Flanery. Hollywoodban azonban ma már elérhetők a technológiák, így a Terminátor: Sötét végzet, vagy a Marvel filmek esetében az ILM a Lola VFX csapatával oldotta meg, hogy színészeket fiatalítsanak meg CGI segítségével. Az ILM aztán Martin Scorsese Az Ír című gengszterfilmjénél fejlesztette ki saját de-age technológiáját, amely egy újfajta digitális karaktermodellt használt. Ezt aztán az élőszereplős Star Wars sorozatoknál tökéletesítették tovább, amikor a fiatal Luke Skywalker megjelent A Mandalóriban és a Boba Fett könyvében, vagy a fiatalosabb Hayden Christensen és Ewan McGregor  az Obi-Wan Kenobi visszaemlékezős jeleneteiben. Az Indiana Jones 5 ezt a sort követi most, Harrison Fordot is így fogják visszafiatalítani 45 éves korára. Ahhoz, hogy valóságosnak hasson, az ILM új szoftvere a fiatalabb Fordról készült archív felvételeket kutatta át, mielőtt összevetette volna azokat a frissen forgatott felvételekkel.

„Remélem, hogy bár a technológia szempontjából beszélni fognak róla, de ha megnézed, azt mondod: »Ó, Istenem, csak találtak egy felvételt. Ezt 40 évvel ezelőtt vették fel.«” - mondta Kathleen Kennedy

Harrison Ford így vélekedett az új technológiáról.

„Kicsit kísérteties. Azt hiszem, nem is akarom tudni, hogyan működik, de működik. Ettől még nem akarok fiatal lenni. Örülök, hogy kiérdemeltem a koromat.” – mondta Ford.

Ám nem csak a moziban tér vissza Indy, hiszen pletykálnak egy új sorozatot is, illetve egy új videójáték is készül már a Bethesda Softworksnél. Az Indiana Jones-franchise hamarosan újraéled, mint ahogy korábban a Star Wars is.

Addig is várjuk az újabb infókat, a hivatalos címet és az első előzetest. Az Indiana Jones 5. része 2023. június 30-án érkezik a mozikba.

Faragó Dániel

Közeledik a fináléhoz az Andor első évada. A sorozatban nemrég visszatért a Zsivány Egyesből ismert lázadó, Ruescott Melshi, aki Cassian Andorral együtt sikeresen megszökött a Narkina 5 birodalmi börtönéből. A Melshit alakító Duncan Pow nemrég beszélt a karakterről és a visszatéréséről a Star Warsba.

Mon Mothma, Saw Gerrera vagy a címszereplő Cassian Andor mellett egy másik érdekes karakter is visszatért a Zsivány Egyesből az Andorban. Ruescott Melshi őrmester meghatározó alakja volt a lázadásnak és sok társával együtt ő is hősi halált halt a scarifi csatában. A filmben már látható volt, hogy Cassian és Melshi között régi barátság fűződik, de közös múltjukról eddig semmit sem tudtunk. Az Andorban végre láthattuk, miként találkoztak a Narkina 5 birodalmi börtönében, ahonnan együtt szöktek meg végül. Melshi igazi lázadó volt már a börtönben is és nagy szerepe volt abban, hogy Cassian is lázadók felé fordult később.

A Melshit alakító Duncan Pow beszélt a The Playlistnek arról, hogyan is került bele a Zsivány Egyesbe és milyen érzés volt nemrég visszatérnie a Star Warsba.

Melshi a scarifi csatában

A Zsivány Egyesben akkor bukkant fel először, amikor a film elején a Lázadók különleges egysége, az Útkeresők kiszabadították Jyn Ersót a Wobani munkatáborból. Az akciót Melshi őrmester vezette. Pow azonban elmondta, hogy eredetileg egészen már szerepe lett volna a filmben.

„A Zsivány Egyesben eredetileg vadászpilótaként volt szerepem” - mondta Pow. „Korán részt vettem az eredeti produkcióban különböző minőségben, majd az újraforgatásokra jöttem és hirtelen, miután beszélgettem Tonyval – vicces módon a buddhizmusról –, rájöttem, hogy Melshi karakterét beleírták a Zsivány Egyes néhány részébe, és így jött létre a dolog... Igazából az újraforgatások során kerültem [jelentősebb módon] a fedélzetre. Néha az életben az ember a megfelelő helyen van a megfelelő időben.” – mesélte Pow.

Pow elmondása alapján Melshi karaktere nem volt benne az eredeti tervekben, hanem Tony Gilroy alkotta meg őt a film újraforgatásai során. Ez alapján is látszik, hogy a közkedvelt antológiafilm mennyi változáson ment keresztül mire elérte végső formáját és ebben Gilroynak volt óriási szerepe. Nem véletlen, hogy ő alkotta meg az Andort is.

Cassian és az Útkeresők csatlakoznak Jyn Ersóhoz.

Pow arról is beszélt, hogy gyermekkora óta nagy Star Wars rajongó, mióta látta a moziban A Birodalom visszavágot. A színész „misztikusnak és szinkronisztikusnak” nevezte szerencsés szereposztását a Zsivány Egyesben és a visszatérését az Andorban.

„Az ember mindig reménykedik” - mondta Pow a projektbe való visszatérésről. „Szóval, amikor először hallottam az Andorról, nagyon optimista voltam, hogy talán részt vehetek benne, és igen, Tony felhívott, amikor éppen [dél-amerikai nyaralásra készültem], és azt mondta: »Hé, menj, érezd jól magad, és majd találkozunk, ha visszajöttél Londonba.«”. – mesélte a színész.

Melshi találkozik Andorral a Narkina 5 börtönében

A sors azonban közbeszólt, kitört a koronavírus járvány. Az Andor forgatása majdnem egy évet csúszott és Pow már idegesen várta, hogy vajon mikor térhet vissza a messzi-messzi galaxisba. Mígnem jött a telefon Gilroytól.

„Emlékszem, [Tony] megkérdezte, hogy »formában vagy?«, én pedig azt mondtam, hogy »Persze, hogy formában vagyok«, nem töltöttem az egész zárkózást a hátsó udvaron anyámmal, gin-tonikot iszogatva” - nevetett. „Szóval, nagyon rövid időm volt arra, hogy formába jöjjek”. – mesélte Pow.

Melshinek végül nagyon fontos szerep jutott az Andorban. Nemcsak az derült ki, hogy milyen korán találkozott Cassiannal, hanem az is, hogy ő már nagyon hamar elkötelezett lázadó volt, a börtönben elsők között szegült szembe a Birodalommal és világnézete hatással lesz Cassian későbbi lázadó tevékenységére is. A Narkina 5 szekvencia remekül bemutatta kettejük baráti és bajtársias viszonyának alakulását és közös szökésüket is. Ugyan a 11. rész végén útjaik elváltak és egyelőre nem tudjuk, hol és mikor találkoznak újra.

Melshi és Andor szökésben

Pow sem tudja (vagy nem mondhatja el), hogy visszatér-e a második évadban, azonban a Zsivány Egyesben látott szerepe alapján sejthetjük, hogy még látjuk azt, ahogy ez a két férfi csatlakozik a Lázadók Szövetségéhez és noha különböző szerepük lesz a lázadásban, de a közös múltjuk összeköti őket.

A végére ide illik Humphrey Bogart legendás mondata a Casablanca című film fináléjából:

„Louis, azt hiszem, ez egy gyönyörű barátság kezdete.”

Faragó Dániel

Az Andor sorozattal kapcsolatban visszatérő kritika, hogy alig szereplenek benne idegen fajok, többnyire emberekről szól, s emiatt kevésbé érződik „starwarsosnak”. A kérdést a sorozat alkotójának, Tony Gilroynak is nekiszegezték, s mi is elgondolkodtunk rajta.

Gilroyt a The Hollywood Reporter kapta mikrofonvégre, s egy hosszú interjúban megannyi kérdésre válaszolt sorozatával kapcsolatban. Ezek egyike az idegen fajokra, illetve az azok kis számát kritizáló hangokra vonatkozott, mely során az újságíró Toby Haynes rendező egy korábbi interjújára is visszautalt. Haynes ugyanis a következőképp nyilatkozott a kérdésről:

„Tony [Gilroy] nagyon világos volt ebben a kérdésben. Soha nem akart előtérbe helyezett szörnyeket. Soha nem akart előtérbe helyezett droidokat. Azt akarta, hogy részei legyenek a mű szövetének, de nem akarta hogy egy különleges felvételt készítve új idegen fajt vezessünk be, vagy ilyesmit. Tényleg azt akarta, hogy teljesen integrálódjanak a világba, amit bemutat, és ne önmagukban jelenjenek meg.”

Gilroy erre reflektálva kicsit bővebben is kifejtette szándékait:

„A sorozatban már alapból sok a politika, amivel kezdenünk kell valamit, ráadásul mi tényleg egy kalandtörténetet próbálunk elmesélni. Szóval ha erős idegen karaktereket is hozzáadunk, akkor hirtelen egy csomó új kérdéssel kell foglalkoznunk, amiket nem igazán értek, vagy nem tudtam kitalálni, hogyan lehetne őket beleépíteni abba, amit csinálunk. Többet fogtok látni ahogy haladunk előre [a sztoriban], de ez egy jogos kérdés, amire fogunk válaszolni menet közben. A történetnek és a politikai szálnak sokkal embercentrikusabb oldala van. Minden bizonnyal nincsenek Birodalomnak dolgozó idegen fajok, szóval ez automatikusan az egyik oldalra billenti a dolgot.”

Gilroy magyarázatának utolsó része kissé sántít (gondoljunk csak Thrawn főadmirálisra), annyiban persze mindenképp igaza van, hogy az Andorban látott, Birodalom uralta világ egy embercentrikus világ, ahol az idegen fajok csakis a partvonalra szorulhatnak. Az idegenelleneség (xenofóbia) része volt a Birodalom ideológiájának, a BBH külön erre tanította tagjait. A Birodalom sorai között csak elvétve találkozhattunk nem emberi fajokkal, mint például Thrawn és nekik is egész életükben számolniuk kellett a megkülönböztetéssel. Az elnyomott és mellőzött fajok a Birodalom társadalmának alsóbb rétegeit vagy az attól távol eső alvilágot alkották. Gyakori volt, hogy komplett világokat, fajokat igáztak le és taszítottak rabszolga sorba, mint például a vukik, mon calamarik, petrusianok vagy a Bodach'i. Más fajok még roszabbul jártak, ugyanis őket egész egyszerűen kiírtották, mint a geonosisiakat, a lasat vagy a squamatan népeket.  Jól szemlélteti ezt az az jelentsor, melyben a BBH-hoz beépített lázadó tégla, Lonni Jung elhagyja a Coruscant felsőbb szintjeit és leszáll az alsóbb részekre. Itt hirtelen megjelennek az idegen fajok, jelezve azt, hogy ez az elnyomott, nyomorgó szint az ő világuk, a „másodrangú” fajok szintje. Persze hasonlót láthattunk a klasszikus trilógiában is, ott is leginkább az alvilág színterein (Chalmun kantinja, a fejvadászok, Jabba palotája) találkoztunk idegen fajok tömegeivel. Az Andor tehát ennyiben hiteles a klasszikus filmekhez, sőt a háttérben azért felsorakoztat jópár idegen fajt, többnyire a zárótrilógia, illetve a Zsivány Egyes látványterveit felhasználva.

Épp ezért üdítő volt látni azt a két idegent a tizenegyedik epizód (Daughter of Ferrix) elején. Cassian és Melshi megpróbáltak megszökni a Narkina 5 holdjáról és egy régi TUG-b13 típusú quadrojumpert akartak elkötni, amelyet két furcsa idegen őrzött. Az egyikük a kerediai Dewi Pamular, a másik Freedi Pamular akinek faja ismeretlen, talán őshonos narkinai. A két testvérnek a beszéde is nagyon érdekes volt és hőseink szerencséjére segítőkészeknek bizonyultak, így Andorék kijutottak a Narkináról. A kerediai faj a Zsivány Egyesből ismert, Cycyed Ock képében, aki Saw Gerrera egyik partizánja volt.

Pamular fivérek az Andorban

Szintén Saw partizánjai között láthattuk a tognath fivéreket, Benthicet és Edriót, akik már felbukkantak a Zsivány Egyesben és a Solóban is. Luthen még fel is használta egyiküket, hogy meggyőzze Sawt. Az epizód végén pedig Andor visszatért a Niamosra a hotelben hagyott fegyvereiért és pénzéért. Az üdülőövezetként működő bolygón is rengeteg idegen faj egyedeit láthattunk. Ugyancsak láthattunk idegen fajokat a sorozatban Mon Mothma köreiben is. A Birodalmi Szenátusban az idegen fajok világai továbbra is képviselve vannak, noha a Szenátus politikai befolyása jóval csekélyebb, de látható, hogy a korábbi köztársasági berendezkedés így is megmaradt és néhán faj egyedei azért továbbra is magas pozíciót töltenek be a Coruscanton.

Az idegen fajok kisebb aránya tehát a sztori és a klasszikus trilógia világához való kötődés szempontjából is indokolt, bár jogos kritika az is – amit például Jégh Attila szerzőnk is megfogalmazott –, hogy alig látunk „klasszikus” fajokat, twi'lekeket, rodiaiakat stb. a szériában. Ahogy az is, amit kreatív igazgatónk, Kajtár Virág tett szóvá, hogy a szeparatista-szimpatizánsok között is lehetnének idegenek, sőt leginkább idegeneknek kéne lenniük. Mindenestre a korai lázadást az Egy új remény és A Birodalom visszavág is egy embercentrikus társaságnak mutatja be, amit a lore azzal is magyaráz, hogy az idegen fajok a klónháborút és a Birodalom intézményesített fajgyűlöletét követően kevésbé bíznak az emberi fajban, külön, bolygószinten lázadoznak (mint pl. Cham Syndulla a Ryloth-on). Megjegyzendő, hogy ez a Legendákban is jelen volt, olyannyira, hogy az Új Köztársaság idején az idegen fajok egyes vezető politikusai vissza is vágnak régi sérelmükből vezettetve, s az emberekkel szemben mutatnak negatív előítéleteket. Az idegen fajok háttérbe szorítása tehát nem az Andorral kezdődött...

Faragó Dániel – Kádas István 

Csupán két év távollét után visszatér a The Walt Disney Company élére a korábbi elnök-vezérigazgató, Bob Iger. A korábban őt váltó Bob Chapek a bejelentést követően azonnali hatállyal lemondott a pozícióról – számol be a CNN.

Chapek átvezette a vállalatot a világjárványon, amely közel 100 éves történetének egyik legzavarosabb időszaka volt, de végül a Disney úgy döntött, a jövője jobb kezekben van Iger mellett.

A lépés azért is meglepő, mert a vállalat igazgatótanácsa idén júniusban egyhangúlag megszavazta Chapek vezérigazgatói szerződésének további három évvel történő meghosszabbítását.

„Köszönjük Bob Chapek hosszú pályafutása során a Disney-nek tett szolgálatait, beleértve azt is, hogy átnavigálta a vállalatot a világjárvány példátlan kihívásain. Az igazgatótanács arra a következtetésre jutott, hogy mivel a Disney az iparág átalakulásának egyre összetettebb időszakába lép, egyedül Bob Iger alkalmas arra, hogy átvezesse a vállalatot ezen a sorsfordító időszakon” – fogalmazott vasárnap este kiadott nyilatkozatában Susan Arnold, a Disney igazgatótanácsának elnöke.

A világjárványtól eltekintve Chapek rövid, de rázós időszakot élt meg a Disney élén. Miután átvette Iger helyét, rögtön olyan megosztó kérdésekkel találta magát szemben, mint Scarlett Johansson fizetésének botránya, vagy a vállalat Floridával és saját alkalmazottaival folytatott csatározásai az állam egy vitatott törvényjavaslata miatt.

Mindezen felül a vállalat gyenge eredményjelentésen van túl, amely viszont növekedést mutatott a streaming törekvéseknél. Ennek azonban nagy ára volt. A Disney streaming üzletága a negyedik negyedévre szintén veszteségessé vált, 1,5 milliárd dollárt veszített. Ez a jelentés a Disney részvényeit egy évnyi lassú vagy rossz teljesítmény után egyenesen a mélybe taszította.

Ami Igert illeti, a Disney vezetőjeként szinte legendás státuszban van. Tizenöt évig volt vezérigazgató és nagy szerepet játszott olyan nagy márkák felvásárlásában, mint a Pixar, a Marvel és természetesen a Lucasfilm.

Ezen felül lezárta a 21st Century Fox nagy részének megvásárlásáról szóló 71 milliárd dolláros üzletet, illetve az ő vezetése alatt indult el a Disney+ streamingszolgáltató is.

Iger és Lucas bejelentik a Lucasfilm felvásárlását 2012-ben (forrás: The Hollywood Reporter)

„Rendkívül optimista vagyok ennek a nagyszerű vállalatnak a jövőjét illetően, és nagyon örülök, hogy az igazgatótanács felkért, hogy visszatérjek vezérigazgatóként. A Disney és páratlan márkái és franchise-programjai különleges helyet foglalnak el oly sok ember szívében világszerte, és legfőképp az alkalmazottaink szívében, akiknek a vállalat és küldetése iránti elkötelezettsége inspirációt jelent.” – mondta Iger saját közleményében.

Hogy ez mit jelenthet a Star Warsra nézve? Ezt egyelőre nehéz megítélni. Mindenesetre Igernek rengeteg tapasztalata van már a Lucasfilmmel, illetve Kathleen Kennedyvel való közös munkában, így van rá esély, hogy az elmúlt hónapok zavaros mozihíreit felváltja végre valami letisztultabb ütemterv. Félve merem ebbéli reményeimet írásba foglalni, de talán az is elképzelhetővé válhat, hogy 2025 decemberében már TÉNYLEG újra beülhetünk a moziba egy Star Wars filmre.

Kelemen Richárd (Rixon)

Az Andor 11. részében egy különleges birodalmi űrhajót láthattunk, a Cantwell-osztályú  elfogócirkálót. A Cantwell látványterve még 1975-ben készült, a nagyvásznon azonban csak a Solo: Egy Star Wars történetben debütált, akkor is csupán egy villanás erejéig. Jelentősebb jelenetet  végre az Andorban kapott. Ennek alkalmából felelevenítjük a látványterv történetéről írt archív Ziro.hu cikket.

Colin Cantwell látványtervező az Egy új reményhez készített egy eredetileg Sith anyahajónak nevezett látványtervet, mely a korai tervek szerint „sith vadászgépeket” szállított volna (ekkor még szó sem volt TIE-vadászokról). Ez lett volna a nyitójelenet birodalmi hajója is egyben. A dizájnhoz a II. világháború anyahajói nyújtottak inspirációt számára. Colin Cantwell az Instagramon írt arról, hogy hosszas, George Lucasszal való tanakodás és egyeztetés előzte meg a látványterv elkészítését.

A hajó végül sosem került be a filmbe, hanem 1975 végén elkezdték áttervezni, végül megszülettek a vásznon is látott csillagrombolók. Az említett hajódizájn oldalán és az orrán megtalálható, pusztító erejű fegyverekből pedig kifejlődött a Halálcsillag szuperlézerének ötlete.

A dizájn ezt követően elfelejtődött és elsüllyedt a Lucasfilm archívumában. Itt bukkantak rá a Solo: Egy Star Wars-történet előkészítése során. A produkciós csapat mindenképpen életet szeretett volna lehelni a látványtervbe, ám a mozikba kerülő filmben csupán egy villanás erejéig láthatjuk.

Pablo Hidalgo, a Lucasfilm Story Group oszlopos tagja azt írta a Twitteren, hogy James Clyne, a Lucasfilm látványszupervizora harcolt nagyon azért, hogy felhasználják az elfeledett látványtervet. Alex Hutchings készített maketteket az újrahasznosított hajóból, egyet az Art of Solo: A Star Wars Story c. kötet is mutatott.

Colin Cantwell látványterve (Inverse)

A Solo eredeti tervei szerint a Millennium Falcont a Kessel-futam legelején egy vonónyalábbal felszerelt birodalmi hajó kapta volna el, ez lett az említett korai hajódizájn nyomán a birodalmi elfogócirkáló. Végül ezt a jelenetet kivágták Ron Howardék a filmből.

A SpaceShipsPorn nevű Twitter-fiók azonban előtúrta, hogy a hajó mégis szerepel a tavaly májusban vászonra került filmben. Méghozzá abban a rövid toborzófilmben, amelyet Han Solo lát a Korélia űrkikötőjében, és amelynek nyomán Han benyújtotta felvételi kérelmét a birodalmi sereghez.

„Nagyon örülök, hogy láthattam repülni”

– ezt írta Colin Cantwell a Csillagok háborúja művészete nevű Facebook-csoportban Varga Csongor – a Holonet Krónikák állandó vendége – azon kérdésére, mit szólt, hogy elhagyott dizájnját ismét felhasználták. Cantwell azt is írta, az ő szemében sosem volt „elhagyott” a hajó.

Visszatérve a Solóhoz: a SpaceShipsPorn írt arról is, hogy Han kadétévei alatt is láthattuk volna a hajót, ám e komplett jelenetsort is kivágták a filmből. A később nyilvánosságra hozott, félkész klip legelején bukkan fel a birodalmi elfogócirkáló, amelynek Han neki is ütközik:

A hajó újrahasznosítását olyannyira komolyan vette a stáb, hogy még két különböző Hot Wheels-modell is készült belőle (1, 2). Sőt, Leland Chee, a Holokron Őrzőjének is nevezett Story Group-tag a Twitteren azt írta, hogy a jármű a birodalom hajóinak Cantwell-osztályába tartozik. Ezt 2020-ig ugyan egyetlen hivatalos kiadvány sem erősítette meg, de szép főhajtás az eredeti tervező felé – annak ellenére, hogy a hajót végül szinte teljes egészében kivágták a filmből. 2020-ban is csupán egy szerepjátékhoz készített hivatalos forráskönyv (Starships and Speeders) nevezte Cantwell-osztályú elfogócirkálónak a hajót. 

A kalandos sorsú látványterv végül az Andor 11. epizódjában kapta meg az őt már évtizedek óta megillető méltó szerepet a Star Wars franchise-ban. Az epizódban az elfogócirkáló a Segra Milo birodalmi őrjárathoz tartozott, mely a Saw Gerrerához kapcsolódó partizán- és kalóztevékenység lefülelésére érkezett a térségbe, nem túl acélos elméjű kapitányával. E hajó kér azonosítást Luthen Raeltől, majd meg is kezdi hajója, a Fondor vontatását vonónyalábbal, nem sok sikerrel. A Fondor droidja ráadásul maga is azonosítja az őt vegzáló birodalmi cirkálót, mellyel végre a lehető leghivatalosabb szinten is kanonizálja a Cantwell-osztályú elfogóvadász nevet.  A Cantwell ugyan eléggé pórul jár a Luthennel való rövid összecsapás következtében, mindenesetre ez a rövid és látványos jelenetsor immár kitörölhetetlen helyet készített a Star Wars egyik legkalandosabb sorsú űrhajó-látványtervének. Az örömöt azonban beárnyékolja, hogy a művész, Colin Cantwell már nem élhette meg ezt a pillanatot, 2022 májusában, kilencven esztendős korában elhalálozott. 

A cikk eredetileg a Ziro.hu felületén jelent meg 2019. március 19-én. Frissítette: Kádas István.

Rendkívüli módon késő ősszel, november 20-án kezdődik a 2022. évi labdarúgó világbajnokság, Katarban. Bár a rendezvény eddig leginkább a botrányairól híres, a focivébé mégiscsak bolygónk egyik legnagyobb sportrendezvényének, sportünnepélyének számít. Éppen ezért felelevenítettük Ziro.hu elődoldalunk archív cikkét a Star Wars univerzum labdajátékairól.

Ha jobban belegondolunk, tizenegy élőszereplős film, egy kétévados élőszereplős sorozat és megannyi animációs sorozat ellenére olyan sok sporteseménnyel nem találkoztunk a messzi-messzi galaxisban tett barangolásaink során. Persze, jártunk fogat- meg fathier-versenyen, láttuk holosakkozni Csubakkát és Omegát, valamint küzdősportolókkal is összehozott bennünket a sors. Egy adott pillanatban a legtöbb különböző sportágat A klónok támadásában láthattuk, amikor Obi-Want és Anakint követve betértünk az Outlander Clubba, amelynek kivetítőjén különféle sportközvetítések mentek éppen.

No de mi a helyzet a labdajátékokkal? Nos, ezek is galaxis szerte népszerűnek számítanak – annak ellenére, hogy mozgóképen nem nagyon láttuk ezeket –, s olykor a fogatversenyekhez hasonlóan veszélyesek is. Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül röviden bemutatunk tízet ezek közül, K vagy L betűvel jelezve, hogy a kánonban vagy a Legendákban találhatók-e meg ezek a sportágak.

1.) Chin-bret (K, L)

A sportág eredetileg a Tartakovsky-féle Klónok háborúja kísérőregényében, A Cestus csapdában jelent meg 2004-ben, de a 2014-es Servants of the Empire: Edge of the Galaxy című ifjúsági regény kanonizálta. E szerint a lothali Alkalmazott Tudományok Ifjúsági Akadémiájának diákjai játszották minden tavaszi hétvégén. A Cestus csapdában népszerű coruscanti csapatsportként írták le, amelyet egy homokkal felszórt pályán játszottak. A cél az volt, hogy minél többször juttassák át a csapatok az ellenfél gólvonalán a labdát egy piker nevű eszközzel.

2.) Football (K)

Mondhatnánk, hogy ez a labdarúgás, de mivel a Star Wars Amerika-központú, sokkal valószínűbb, hogy ez a sportág az amerikai focira hasonlíthatott inkább. A gond az, hogy dunsztunk sincs arról, mit is takar pontosan a football a messzi-messzi galaxisban, ugyanis csak megemlítették. A klónok háborúja első évadának huszonegyedik, Liberty on Ryloth című, 2009-es epizódjában egy képernyőn felbukkanó híradásban annyit állítanak egy meg nem nevezett sportágról, hogy „a football után a második legfontosabb sportág”. Azaz a Rylothon a football volt a legnépszerűbb sport a klónháborúk idején, talán még Hera Syndulla is kipróbálta.

Kanan, Thrawn és Hera focizik. Fanart (hellosnoobposts, tompik)

3.) Get’shuk (L)

A get’shuk kizárólag Karen Traviss A 66-os parancs című, 2008-as regényében szerepelt. A bolo-ballhoz hasonló sportágat a mandalóriak űzték egy nagy pályán, amelynek mindkét végén volt kapu. A bolo-ballal ellentétben itt nem csak a lábukat használhatták a játékosok. A regény egyik szereplője, Mij Gilamar mandalóri harcos és későbbi orvos eltörte az orrát a rögbihez hasonlatos get’shukozás közben. A sérülés brutálisabb külcsínt kölcsönzött az egyébként jólelkű doktornak.

4.) Grav-ball / Zoneball (K, L)

A grav-ball (más néven zoneball) eredetileg az X-Wing Rogue Squadron képregénysorozat 1997-es 25. számában szerepelt, majd a 2014-es Star Wars Rebels: Edge of the Galaxy című ifjúsági regény kanonizálta, s azóta megannyi kánontartalomban megemlítették (pl. Utóhatás, Az Ellenállás újjászületése, Thrawn: Árulás). Az ifjúsági regényt jegyző, egyébként sportrajongó Jason Fry 2014-ben a StarWars.com-on megírta, mindenképpen bele akart írni egy sportágat a sztoriba. A baseball a kedvence, de az nem illett a sztorihoz, amit el akart mesélni. Az amerikai foci már inkább, de azt sem akarta egy az egyben átültetni. Ezért átnézett egy csomó szerepjátékkönyvet és képregényt, így talált rá a grav-ballra, amely a kosárlabda és a lacrosse ötvözetének tűnt. Végül módosított a Legendákban ismert játékon annyira, hogy a grav-ball a kánonban az amerikai foci és a kosárlabdához hasonlatos netball ötvözete lett, némi hokis beütéssel. A 64 méteres, nyolc részre osztott pályán egyes szabályrendszerek szerint lebegést biztosító cipőket használtak, míg a koréliai szabályrendszer szerint ez nem volt engedélyezett. Az egyes csapatokban 9-9 fő játszott, s három 20 perces harmadban küzdöttek azért, hogy többször találjanak az ellenfél kapujába.

Jason Fry jegyzetei a grav-ballhoz (StarWars.com)

5.) Huttball (L)

A Ziro.hu-n egy ilyen összeállításból nyilvánvalóan nem hiányozhat a huttball, amely a Legendák körébe tartozó The Old Republic játékban bukkant fel. Természetesen a sportág lényege az volt, hogy a huttoknak tartozó személyek valamiféleképpen visszafizessék az adósságaikat azzal, hogy részt vettek e brutális sportág meccsein. Az első meccseket Alay Makcheesas néven ismerték, ami hutt nyelven nagyjából ennyit tesz: kései rájátszás. Mielőtt elkezdtek volna szabályrendszert kialakítani a huttballban, ez nem volt más, mint olyan gladiátorküzdelem, ahol az erőszakot kifejezetten támogatták, s olykor halálesetek is előfordultak. Épp ezért a Régi Köztársaságban be is tiltották a huttballt, amelynek az volt a lényege, hogy két találomra kialakított csapatnak a másik táborába kellett eljuttatnia a labdát. Az, hogy milyen módszerekkel, lényegében mindegy volt. A huttball játszható módként elérhető a jövőre megjelenő Star Wars: Hunters című mobiljátékban is, így a labdajáték már a kánonban is létezik.

Huttball-aréna a The Old Republicban (StarWars.com)

6.) Limmie / Bolo-ball (K, L)

A limmie (más néven bolo-ball) az 1994-es A kristálycsillag című regényben bukkant fel először a messzi-messzi galaxisban, majd a Legendák megannyi más tartalmában is előfordult. 2018-ban a Fantasy Flight Games Force and Destiny – Knight of Fate című szerepjátékkönyvében is szerepelt, de az FFG játékkönyveknél sosem tudhatjuk, mi kánon és mi nem. Így az első biztos kánon megjelenésére egészen 2021-ig kellett várni, amikor A Köztársaság Fénykora képregénysorozat harmadik számában olvashattunk róla (bolo-ballként). A képregényben egy Julus nevű rodiai tanítgatta a sportág szabályait a Sedri Minoron ember barátjának, Bartolnak, mielőtt a rodiait elragadták volna a drengirek. A Legendákban bemutatott szabályrendszer alapján ez hasonlít leginkább az európai focira, olyannyira, hogy mando’a nyelven Meshgeroya volt a neve, ami „gyönyörű játékot” jelent – angolul beautiful game, ami a foci általános megnevezése. A Legendákban két csapat próbált egymás ellen gólt szerezni, volt lesszabály és büntető, egy bíró és két partjelző. Ugyanitt az is kiderült, hogy a Coruscanton nem volt olyan népszerű, mint a galaxis más részein – akárcsak az európai foci az Egyesült Államokban. Csak remélni tudom, hogy A Köztársaság Fénykora érájában a kánonban is jobban kibontják majd a sportágat, amelyben a Legendákban a Limmie Galaktikus Kupán különböző bolygók válogatottjai is küzdöttek egymás ellen.

Limmie-meccs a Team Coruscant és a Team Fondor között (StarWars.com)

7.) Nuna-ball / Gulliball (K, L)

E két nabooi sportág érdekessége, hogy élő állat a labda (hasonló ehhez a Közép-Ázsiában játszott buzkashi, ahol lovasok próbálnak pontot szerezni azzal, hogy egy halott kecskét dobnak egy kútba). A nuna-ball először A klónok támadása már említett, Outlander Clubban látott egyik közvetítésén szerepelt. Lényege, hogy a felidegesedő nunák felfújják magukat, így tökéletes labdává válnak, amelyet aztán el kellett juttatni az ellenfél kapujába. A Legendákból azt is tudjuk, hogy az eredetileg gungan sportág (amelynek másik változatában nuna helyett egy gullipud nevű állatot használtak, amelyek még élvezték is, hogy ide-oda dobálják őket) a Naboo invázióját követően lett galaxis szerte népszerű. Ekkoriban már droidok játszották a sportágat, amely ligákba rendeződött és a galaxis történetének legtöbb profitot termelő sportága lett az alacsony bekerülési költségek miatt. Természetesen állatvédő szervezetek sokszor felemelték a hangjukat a sportággal szemben.

Nuna-ball meccs (StarWars.com)

8.) Scramball (L)

Erről a sportágról szinte semmit sem tudunk, de amit igen, az alapján mindenképp érdemes volt feltenni a listánkra. A Sith-ek bosszúja 2005-ös regényváltozatában említették meg a scramballt, amely egy labdával játszott csapatsport volt, s a coruscanti Jedi Nagytemplom padawanjai űzték.

9.) Shockball (K, L)

A shockball az 1980-as Han Solo küldetése című Brian Daley-regényben szerepelt először. A sportágat az Obi-Wan és Anakin küldetése, kaland–játék–kockázat jellegű lapozgató szerepjátékkönyv kanonizálta – Cavan Scott tehát nemcsak a limmie-t, hanem a schockballt is kanonizálta. A shockball afféle kidobós, amelyben elektromos labdákkal kell minél több ellenfelet sokkolni. A kánonban a Kerék nevű űrállomáson játszották, az űrállomás Jaspara nevű tulajdonosának volt egy sikeres shockball-csapata is, a Galactic Globetrotters, amely a Ballistic Banthas nevű csapattal meccselt, amikor Obi-Wan és Anakin ott járt a játékkönyv sztorija szerint.

10.) Smashball (K, L)

A smashball mibenlétéről keveset tudunk, azon felül, hogy egy erőszakos sportág volt. Az 1995-ös A jedik gyermekei című regényben szerepelt először, s a Zsivány Egyes 2016-os regényváltozata kanonizálta. A Legendákban Dooku és Qui-Gon Jinn is játszott smashballt a coruscanti Jedi Nagytemplomban, míg a kánonban a 15 éves Mon Mothma egy téli szezon során ismerkedett meg a sportággal.

Források:

Sander de Lange – Tim Veekhoven: Take Me Out To The Ball Game: Sports In The Star Wars Galaxy, Part 2. StarWars.com, 2014. június 9. – Letöltve: 2021. július 9.

Jason Fry: Star Wars Rebels: Edge Of The Galaxy And The Grav-ball Gridiron. StarWars.com, 2014. október 15. – Letöltve: 2021. július 9.

Category: Ball sports. Wookieepedia – Letöltve: 2021. július 9.

 A cikk eredetileg a Ziro.hu portálon jelent meg 2021. július 11-én. 

Tegnap volt 44 éve, hogy először és egyben utoljára televízió-képernyőre került a hírhedt Star Wars Holiday Special. Ezen évforduló alkalmából a hivatalos Star Wars YouTube-csatorna egy igazi különlegességgel lepte meg a rajongókat.

A Holiday Special történetének központi eleme a vuki nép élet napja nevezetű ünnepe, mely részben az amerikai hálaadás, részben a karácsony jegyeit is magán viseli. Habár a közízlés egyértelműen a valaha volt legrosszabb Star Wars alkotásként ismeri el a TV-filmet, maga az ünnep annyira ismertté és kedveltté vált a rajongók körében, hogy azóta a kánonnak is részét képezi, ahol sokkal inkább a karácsonyra emlékeztető jegyeket mutat az eredeti, inkább a hálaadás ünnepét jelképező koncepcióhoz képest.

Tavaly egy novelláskötet is megjelent a témában az elsősorban hasonló írásai révén ismert George Mann tollából. A Life Day Treasury, avagy szabadfordításban Életnapi kincsestár című kötetben a Star Wars világának különböző szegleteiből élhetünk át ünnepi hangulatú történeteket. (Ez a könyv egyébként nem is olyan régóta nekem is a gyűjteményem részét képezi, így a közelgő ünnepi szezonban jó eséllyel élménybeszámolót is fogok belőle készíteni.)

Az idei évfordulóra egy újabb meglepetéssel készült számunkra a Lucasfilm, ami nem más, mint egy egyórás élet napja tematikájú lofi track.

Az utóbbi pár évben, különösen a home office elterjedésének következtében megszaporodott azon emberek száma, akiknek szükségük van rá, hogy munka, tanulás, vagy akár pihenés, alvás mellé zenét hallgassanak. A lofi műfaj különösen az ilyen tevékenységek mellé ajánlatos lágy, megnyugtató hangszerelésével és általában meglehetősen visszafogott ritmusával.

Az internet feltörekvő zeneszerzői között is nagyon kedveltté vált a műfaj, így természetes, hogy a Star Wars ikonikus soundtrackjéből is több lofi feldolgozás készült. Ezen feldolgozások közül kiemelkedőnek tartom a Closed on Sunday nevű előadó munkásságát, akinek zenéjét én is rendszeresen hallgatom, illetve videóimban is előszeretettel használom háttérzeneként.

Most először viszont hivatalos Star Wars lofi érkezett, mely habár (legjobb tudomásom szerint) nem egy már ismert dallamot dolgoz fel, hangszerelése a Kashyyyk bolygó kissé törzsies szerveződését idézi és néhány halk vukimordulás is hallható benne.

A műfaj szerelmeseinek valószínűleg elnyeri majd a tetszését (tudom, mert nekem is nagyon betalált), de érdemes lehet tenni vele egy próbát azoknak is, akik korábban nem hallgattak ilyesmit akár munka, akár relaxáció mellé. Nekem bevált :)

Kelemen Richárd (Rixon)

Öt éve ezen a napon jelent meg az Electronic Arts-tól a Star Wars: Battlefront II videójáték (továbbiakban BF2). A 2015-ös első részt messze felül múlta mind technikai, mind tartalmi szinten. Azonban a megjelenés botrányba fulladt a kiadó kapzsi és előnytelen monetizációs rendszere miatt. A játék azóta sokat változott, a rajongók felkarolták és a DICE is még évekig támogatta. Ugyan tartalmi frissítéseket már nem kap, de a multiplayer még most is él, működik és a mai napig szívesen játszanak vele. A játék kezdeti problémái után szépen újjáéledt. A Ziro.hu oldalon bevezetett évfordulós cikkek folytatásaként most újra elővettük és megnéztük, hogy milyen is volt vele játszani.

Egy botrányos megjelenés

Mintha csak tegnap lett volna, hogy megjelent az EA féle Battlefront II. A 2015-ös Star Wars Battlefront ugyan nem volt egy nagy játék, de mint multiplayer jól működött, a Frostbite engine biztos technikai feltételeket biztosított és a fejlesztő DICE egy igazán új és modern Star Wars játékot rakott össze, még ha kevés tartalom is volt benne és csak a klasszikus trilógiát érintette.

Az EA hivatalosan 2016 májusában jelentette be, hogy már dolgoznak a folytatáson. Továbbra is a DICE fejlesztette, de melléjük besegített a Motive Studios, akik az új egyjátékos kampányért feleltek, illetve a Criterion Games, akik a repülős módokon és újfajta játék mechanikákon dolgoztak. Azt is leszögezték, hogy mind a három filmes érát érinti majd a játék, tehát a klasszikus trilógia mellett az előzmény- és a zárótrilógiából is lesznek tartalmak. Bernd Diemer kreatív rendező elmondta, hogy a korábbi fizetős kiegészítők és Season Pass helyett egy új fajta live service modellt vezetnek be, amelyet úgy terveztek, hogy a játékosnak lehetősége legyen „még tovább játszani”.

Janina Gavankar színésznő Iden Versio jelmezében rajongói kérdésekre válaszol (forrás: ea.com)

2017. április 15-én levetítették az első előzetest és kitűzték a megjelenési dátumot is november 17-re, alig egy hónappal Az utolsó Jedik mozis premierje előtt. Az előzetesek egy igazán tartalmas és izgalmas játékot sejtettek, egy egészen új sztori kampánnyal, amely a Birodalom emberi arcát szerette volna bemutatni.

A játék nyílt bétatesztjére október 4 és 11 között került sor. A BF2 jól működött, láthatóan igyekeztek tartalmas multiplayer Star Wars élményt összerakni, de volt vele egy probléma, amely megdöbbentette a játékosokat és a rajongókat. Ugyan azt már lehetett tudni, hogy a dlc-k ingyenes formában fognak érkezni és a szoftvert hosszú távon a játékon belüli mikrotranziók fogják fenntartani, azt azonban senki sem gondolta volna, hogy a létező legelőnytelenebb pay-to-win (fizess és nyerj) modellt fogja az EA beletenni loot boxok formájába. A rendszer alapvetően elég elterjedt, hiszen a mobilos játékok, MMORPG-k mind így működnek, a játékos valódi pénzért virtuális krediteket vesz, amelyekből a játékon belül elköltheti külcsínekre, módosítókra, vagy ilyen loot box vagy loot crate ládákat nyithat ki nyereményért. A BF2 esetében azonban a lehető legrosszabb rendszert választották, amely nem csak azért volt előnytelen, mert nagyon nehéz volt a játékosnak fejlődnie, vagy sok pénzt kellett beleölnie, hogy egy Darth Vader vagy Luke Skywalkert kioldhasson, hanem a kinyitott loot boxból egyáltalán nem biztos, hogy használható nyereményt is kapott, amely egy az egyben a szerencsejáték világát idézte. Az még elment volna, ha csak külcsíneket, emojikat lehet venni a loot boxból, azonban itt a fejlődés és az előrehaladás is ettől függött, amely egy multiplayer játék esetében különösen bosszantó volt.

Mindezt úgy, hogy míg a mobilos játékok ingyenesen letölthetők, addig az EA továbbra is 60 eurót kért a BF2-ért és emellé még kitudja mennyit kellett volna elkölteni loot boxokra.

Loot Crate-ből szerezhető módosítók a játék korai verziójában (forrás: Polygon)

A béta után a játékos és a Star Wars rajongói közösség együtt lázadt fel és küldte el az EA-t melegebb éghajlatokra a közösségi médiában. Az eset igazi botránnyá dagadt, amelyet nem csak a nemzetközi sajtó, de a kormányok és a szerencsejáték-felügyelet is felfigyelt rá. Vizsgálódott a belga igazságügyi miniszter és más EU-s vagy amerikai politikusok is. A „loot box-botrány” már odáig fajult, hogy egyes források szerint már a Disney is nyomás alá helyezte az EA-t, hogy sürgősen oldják meg a helyzetet.

Végül november 13-án, négy nappal a megjelenés előtt közölte az EA, hogy minden mikrotranzakciót kivesznek a játékból a megjelenésre, és újragondolják a fejlődési rendszert is. A lépés már kevés volt, ugyanis november 17-én bezuhantak a cég részvényei. Januárra pedig már látszott, hogy a vártnál jóval kevesebb fogyott a játékból, összesen 9 millió példányt adtak el a BF2-ből, miközben ugyanennyi idő alatt az előző Battlefrontból 14 millió példány kelt el. A kiadó anyagi és kritikai bukásnak könyvelte el a játékot, miközben a tartalom szempontjából egy jó Star Wars-játék készült.

Játékmódok, tartalmak, sztori

A BF2 kapott egy nagyon izgalmas egyjátékos sztori kampányt, amely bevezette az Inferno osztagot a kánonba. A Birodalom elit egysége a legjobb katonákból állt, akik mélyen az ellenség vonalai mögé hatoltak be. A történet A Jedi visszatér idején kezdődik és végigkövethetjük az osztag sorsát egészen a jakkui csatáig. Az Iden Versio vezette Inferno osztag az emberi arcát mutatta be a Birodalomnak, apja Garrick Versio a BBH tisztje volt, míg anyja a birodalmi propagandáért felelt. Éppen ezért érdekes az, hogy ezek a karakterek hogyan reagálnak Palpatine végső tervére, a Parázs hadműveletre, amelyet itt láthattunk először és amelynek hatását még A Mandalóriban is érezhettük.

A játék története később egy dlc formájában folytatódott, a Resurrection (feltámadás) címen, amely már Az ébredő Erővel zajlott párhuzamosan. Ugyan a sztori mód rövid, pát óra alatt végigjátszható és igazából egy tanuló mód volt a multiplayerhez, de remekül bővítette ki a Star Wars kánont és a későbbi művekben is hivatkozási alap lett. A kampányhoz kiadtak egy regényt is, Star Wars Battlefront II. Inferno osztag címen, amelyet Christie Golden írt (Szukits Kiadónál megvásárolható). A regény még az Egy új remény eseményei után játszódik, remekül mutatja be az osztag tagjait és felvezeti a karaktereket a játék kampányához.

Ám nem a sztori kampány az egyedüli egyjátékos mód a BF2-ben. Kapott egy Arcade módot, ahol különböző szituációkat gyakorolhattunk a gép ellen, hasonlóan, mint az első részben, továbbá egy Instant Action mód is bekerült, ahol saját magunknak generálhattunk csatákat szintén a gép ellen.

A BF2 igazi ereje azonban a multiplayerben volt és itt a DICE hozta a régi formáját. A játék egy kasztrendszert is kapott, amelyben négy alap kaszt van, Assault (átlag gyalogos), Heavy (nehézfegyveres), Officer (tiszt) és Specialist (mesterlövész). A karaktereket különböző kártyákkal fejleszthettük, amelyek módosítókként működtek, egyszerre hármat használhatunk, amely extra képességeket ad. Mivel mind a három éra megjelent, így hat különböző frakció közül választhatunk, mint a Köztársaság, a Szeparatista Szövetség, a Lázadók Szövetsége, a Galaktikus Birodalom, az Ellenállás és az Első Rend. Mindegyik frakciónak megvannak a sajátosságai. Ugyanígy a hősök is szép számmal megjelentek a játékban, kezdetben még csak tizennégy volt, de az évek során raktak be újakat, míg végül huszonkét hős és gonosztevő közül választhattunk.

A multiplayer módokból több lehetőséget kínál a szoftver. A közkedvelt tizenhat fős Blast vagy Strike / Extraction mellett olyanok is helyet kaptak, mint a classic Battlefront II-ből ismert negyven fős Galactic Assault vagy az Ewok Hunt. De a játék nem csak katonákról, hanem pilótákról is szól, így vadászgépeinkkel is lövöldözhetünk egymásra a Starfighter Assault módban. Ha pedig ikonikus hőseinket akarjuk megmérettetni egymással akkor négy vagy nyolc fős Heroes and Villans módban próbálhatjuk ki képességeinket. Az évek során még hozzáadtak egy Supremacy módot is, amely szintén a LucasArts Battlefrontjait idézte a Command Postokkal, illetve egy coop mód is bekerül, amelyben négyen mehettünk a gép ellen. Így elmondható, hogy az EA Battlefront II-je méltó utódja a Pandemic/LucasArts klasszikusának, tartalom szempontjából mindenképpen.

Hosszú támogatás, bővítmények

A 2015-ös Battlefronttal ellentétben a BF2 ingyenes dlc-kel bővült. A DICE igyekezett mindig új tartalmakkal bővíteni a szoftvert, amely szezonok formájában érkezett. Az első ilyen volt a The Last Jedi Season, amely értelemszerűen Az utolsó Jedikhez kapcsolódott, bekerült a játékba Finn és Phasma, a Crait bolygó és Tallie Lintra A-szárnyúja is. A következő szezon már a Solo – Egy Star Wars történethez készült. A filmben látott Kessel  játszható lett, illetve Han, Lando és Csubi a filmbéli külsőjüket is megkapták, ahogy az Ezeréves sólyom is.

Ahogy arról már fentebb volt szó, a megjelenésre kivették a mikrotranzakciókat, ám azt később visszatették a játékba. Az újra gondolt rendszerben a „loot crate”-k már nem tartalmaztak kártyákat, módosítókat csak és kizárólag külcsínt, emojikat és krediteket. A fejlődési rendszert is megváltoztatták egyszerűbb lineárisra, a játékmenetre hatással lévő kártyák (Star Cards) és egyebek ezentúl nem lettek  megvásárolhatók vagy beszerezhetők. Helyette tapasztalati pontokat ad a játék a teljesítményért és azok válthatók be kártyákra. A rendszer végülis bevált és egyfajta kompromisszumos megoldás lett a korábbi botrányos helyzetre.

A játékot már a kezdetektől sok kritika érte, hogy mennyire elhanyagolták az előzménytrilógia korszakát. Még 2018 februárjában jelezte a dizájnrendező Dennis Brännvall, hogy a csapat jobban ráfekszik az előzményfilmekre és a következő szezon a klónháborúkról fog szólni. A Clone Wars Season sok újat hozott a játékban, megjelent a Geonosis, játszható lett Obi-Wan Kenobi, Grievous tábornok, Anakin Skywalker és Dooku gróf is. Ugyancsak a klónháborúkhoz kapcsolódó pályák jöttek a Kashyyykon, a Kaminón vagy a Felucián. Itt került be a Supremacy mód is, illetve több új kölcsínt kaptak a klónok vagy a szeparatista droidok is, még A klónok háborúja sorozatból is.

A következő szezon a Skywalker korához kapcsolódott. A korábbi szezonokhoz hasonlóan itt is a filmben látott Ajan Kloss jött játszható pályaként, Rey és Kylo új külcsínt kapott és megjelentek a Sith trooperek is. Kicsivel később hozzáadták a játékhoz BB-8 és BB-9E droidokat is. Ugyancsak ekkoriban kapta meg a játék a Celebration kiadást, amely minden eddig megjelent külcsínt és bővítményt tartalmazott egy külön megvásárolható csomagban.

A játék következő nagy frissítése 2020 februárjában érkezett a klasszikus trilógia témájával és a Coop móddal. Az utolsó tartalmi frissítés április 29-én érkezett a szoftverhez. A Zsivány Egyesből kedvelt Scarif és a hozzá kapcsolódó külcsínek kerültek be. Ugyanakkor a DICE közölte, hogy ezzel véget ért a BF2 tartalmi támogatása.

Támogatás vége, lesz-e Battlefront III?

A DICE szépen támogatta, javította, frissítette a BF2 szoftverét három éven keresztül, ám az EA úgy döntött három év után nyugdíjazza. A csapat ekkor minden erejét az új Battlefield 2042-re állította át. A Star Wars rajongókat ez akkor szomorúan érte, mert a játékba még bőven fért volna új tartalom, karakterek, bolygók vagy járművek.

Sajnos azóta az EA Star Wars játékai meglehetősen megcsappantak, sok projektet töröltek idő előtt. Ám két legutóbbi játékuk, a Jedi: Fallen Order és a Star Wars: Squadrons elég sikeresek lettek, mégis sem az EA, sem a Lucasfilm Games azóta sem készített a BF2-höz mérhető online multiplayer Star Wars-játékot és nem hallottunk róla, hogy tervben lenne.

Azóta már érkeztek olyan pletykák, hogy az EA nem tervez Battlefront III-at, sőt az IP-ről is lemondanak. A Disney és a Lucasfilm Games pedig feltehetően a BF2 körüli loot box-botrány és a Jedi: Fallen Order sikere után látványosan az egyjátékos sztori központú kampányokra fókuszál, ami a készülő új játékokat illeti. A live service multiplayert pedig inkább a mobilos platformnak hagyják meg, mint amilyen a Star Wars: Hunters is lesz. A BF2 körül kialakult közösségnek mind ez sovány vigasz és egyelőre nem lehet tudni, hogy valaha is készül új Battlefront játék. A Disney már nem hosszabbítja meg az EA-vel a kizárólagos szerződést, de továbbra is készítenek új Star Wars játékokat. Jelenleg a Respawn dolgozik három új Star Wars-játékon, egyik a Jedi: Survivor, a másik kettő pedig egy új FPS és egy stratégiai játék lesz.

Ami a BF2-t illeti, a szerverek egyelőre élnek és működnek. A szoftver tavaly év végén közel játszhatatlan lett a Frostbite egy hibája miatt, amitől hackerek lepték el az online multit. A DICE nagy nehezen kijavította a hibát, de a rajongók válaszul privát szervereket hoztak létre. Még jól jöhet később, ha netán végleg lekapcsolnák a játék hivatalos szervereit.

Végszó

A 2017-es Battlefront II egy jól összerakott multiplayer Star Wars játék lett. Sajnos a megjelenését beárnyékolta a körülötte kialakult loot box-botrány, de az EA meghátrált és ráhagyta a DICE-ra hogy úgy bővítsék, javítsák ki, amilyet a rajongók akarnak. A fejlesztők végül egy a klasszikus Battlefrontokhoz méltó szoftvert raktak össze, amelyhez ma is jó érzés visszatérni, barátainkkal együtt játszani egy jót a messzi-messzi galaxisban. Reméljük, hogy a jövőben kap még egy új részt.

Faragó Dániel