A Rossz osztag legújabb promóciós posztere lehetséges, hogy spoileres a közelgő második évadra nézve. De lehet, hogy csak sok hűhó semmiért.

Nemsokára érkezik a Disney+ felületére a Star Wars: Rossz osztag második évada, melyben talán az egyik legjobban várt történetszál, hogy merre viszik tovább Crosshair (Célkereszt) karakterét. A 99-es klónkommandó kígyónyelvű mesterlövésze az előző évad végén végleg elvált korábbi társaitól és csatlakozott a Birodalomhoz. A második évad előzetese alapján továbbra is a Birodalmat szolgálja, így kicsit furcsa, hogy az alábbi képen már újra együtt szerepel társaival. És nem ez az egyetlen furcsaság. 

A displate.com-on megjelent kép címe Wanted by the Empire.

A kép tegnap óta futótűzként terjed az interneten, eredetileg a Displate oldalára került fel, ami ugyan hivatalos Star Wars posztereket is árul, de ha jobban megnézzük több egymásnak ellentmondó kép is fent van az oldalon. Van közöttük több, ami újra egy csapatként hivatkozik rájuk, de olyan is ami Crosshairt önmagában ábrázolja a Birodalom hű harcosaként, sőt ugyanazzal a beállítással, mint a fenti képen is. Ráadásul ezeken a posztereken mindig Omega az egyetlen, aki a második évadra beharangozott ruháját viseli.

Az utolsó kép az egyetlen, amin mindenki a második évadra tervezett kinézettel van jelen, és azon nincs rajta Crosshair.

A sok kép végigböngészése után inkább úgy tűnik, hogy ugyanazt az alapanyagot hasznosították újra többféleképpen. Jobb ha ezek alapján senki nem von le messzemenő következtetéseket, valószínű, hogy szó sincs nagy leleplezésről.

A Rossz osztag második évada január negyedikén kerül fel a Disney+-ra.

2019. november 15-én, három éve jelent meg a nagysikerű Star Wars Jedi: Fallen Order videójáték. Jövőre érkezik a folytatás, Gaál Alexander pedig összeszedte, mit is vár a következő felvonástól!

A 2019. novemberében napvilágot látott Star Wars Jedi: Fallen Order elképesztően pozitív kritikai, na meg anyagi oldalról történő fogadtatására sem a játékot kiadó Electronic Arts , sem pedig a sokat látott játékos, azaz jómagam sem igazán voltam felkészülve. Az egykori Infinity Ward tagjaiból 2010-ben verbuválódott Respawn Entertainment portékája azért is okozott ekkora meglepetést, mert a csapat korábban kizárólag a belső nézetes (FPS) műfajban alkotott nagyot például a Titanfall első két részével. Így számukra egy külső nézetes (TPS) akciójáték megalkotása nem szimplán kihívást, de az eddigiektől eltérő játékfejlesztési megoldásokat is megkövetelt. 

A végeredményt tekintve azonban a Respawn könnyűszerrel vette az elsőre lehetetlennek tűnő feladatot, ám ahogy az minden új szellemi termék (IP) esetében lenni szokott, a Fallen Ordernek bőven voltak olyan elemei, melyek elviselték volna, ha a Respawn egy picit tovább csiszolja őket. A valamikor jövő év elejére várt Star Wars: Jedi: Survivorben, azonban a csapatnak meglesz a lehetősége arra, hogy kiköszörülje azt a szerintem néhány kevésbé jól sikerült részletet, melyek kipofozásával a Jedi: Survivorra nem szimplán egy remek játékként, de minden időn talán legjobb Star Wars akciójátékaként fogunk emlékezni.

Fontosnak érzem megemlíteni, hogy az alábbiakban leírt véleményt, a Fallen Order közel 25-28 órás 100%-os végigjátszása, valamint egy Playstationön elérhető Platina Trófea megszerzése után jegyeztem le, így talán nem túlzás kijelentenem, hogy eléggé behatóan ismerem a játék összes zegzugát, illetve megoldásra váró problémáit.

Nagyobb és jobban felépített pályák

A Fallen Order pályafelépítése a klasszikus metroidvenia típusú pályadizájnt követte, amely röviden annyit tesz, hogy a játékos a történetben való előrehaladása során megszerzett képességei, valamint eszközei segítségével a későbbiek folyamán a pálya olyan szakaszaihoz is hozzá tudott férni, melyekhez ezek hiányában korábban nem volt lehetősége. Ez a típusú megoldás ahogyan azt a Fallen Orderben láthattuk, rendkívül kreatív, többszintes pályákat eredményezett, amik a három dimenzióban elérhető holo-térkép segítségével csak első látásra tűntek vállalhatatlanul komplexnek. Magyarul a bejárható területek valójában viszonylag egyszerű folyosókból és nagyobb, az arénaharcokhoz tökéletesen megfelelő szellősebb zónákból tevődtek össze, ami a kampány második felére már nem feltétlenül volt képes igazán nagy meglepetések okozni a tapasztaltabb játékosoknak. Pláne azok után, hogy gyorsutazás hiányában minden egyes küldetés, random barangolás végeztével manuálisan kellett elcsászkálnunk a pálya egyik végéből a másikba.

A Fallen Orderben egészen újszerű pályák voltak

Az új generációs konzolok erejét, valamint egy frissebb Unreal Engine 5-öt használva, azonban a Respawn szakembereinek lényegében csak a fantáziája szabná meg a határt abban, hogy pontosan mekkora és hány szintből álló helyszínekkel rukkolnak elő. Meglátásom szerint a játékélmény frissességének minél hosszabb ideig tartó fenntartása érdekében, a Jedi: Survivor pályáinak ugyan valóban szüksége volna a nagyobb méretre, ám nagyon könnyű beleesni abba a hibába, hogy a méret a mennyiség, ezzel együtt pedig a változatosság rovására menjen. A Jedi: Survivornek így az új konzolok erejét kihasználva érdemes lenne részben maga mögött hagynia az olyan pályabéli megoldásokat, mint a kihalt falvakat, birodalmi gyártelepeket, illetve ki tudja mióta elhagyatott ősi templomokat, mert ezek a helyszínek ugyan érdekesek, viszont egy élettel teli nyüzsgő metropolisz, esetleg egy A Mandalóriban is látott hatalmas űrállomás alaposan fel tudná dobni a Fallen Order talán kissé egysíkú pályáit.

Okosabb és egyszerre többféle taktikát is alkalmazni képes ellenfelek

Egy videójátékban elképesztően sok múlik azon, hogy a főhős, vagyis jelen esetben a játékos, pontosan milyen lekaszabolnivaló, akarom mondani legyőzésre váró ellenségekkel találja szemben magát. A változatosság ugyanis, ahogyan azt a pályák esetében is említettem, kulcsfontosságú, hiszen amennyiben egy program már a játékideje felénél ellövi szinte az összes ellenféltípusát, az könnyen repetitívvé, vagyis kiszámíthatóvá teheti az élményt. A Fallen Order egyik nagy hiányossága éppen ebben rejlett, mivel hiába találkoztunk kalandunk során különböző típusú felszereléssel ellátott rohamosztagosokkal, a Birodalom által jedivadászatra kiképzett elit Purge Trooperekkel vagy a vérdíj fejében az életünkre pályázó két-három variánssal rendelkező fejvadászokkal, netán az adott bolygó helyi élővilágával, néhány összecsapás után sajnos elmondhattuk, hogy szinte az összessel találkoztunk. A folytatásnak tehát mindenféleképpen muszáj nagyobb hangsúlyt fektetnie arra, hogy lehetőség szerint annyiféle méretű, típusú, és fajba tartozó nemezist dobjon elénk amennyit nem szégyell. 

Elvégre az igazi kihívás nem feltétlenül a ránk szabadított ellenfeleink számában, hanem azoknak egymástól drasztikusan eltérő taktikát megkövetelő harci képességeiben keresendő. Szerencsénkre a Respawn is tisztában van ezzel, mivel néhány idő előtt leleplezett játékfigurának hála annyit már tudni vélünk, hogy Calnek ezúttal KX-es biztonsági droidokkal – amik lényegében a Fallen Orderben is már felbukkant birodalmi biztonsági egységek egy méretes sokkolóval feltuningolt változatai – is meg kell küzdenie.

Hasbro Black Series figurái a Jedi: Survivorhöz

A konzervírtás viszont itt még nem fog véget érni, ugyanis egy másik figura tanúsága szerint a klónháborúk ikonikus B1-es harci droidjai is tiszteletüket teszik majd. Akik ugyan ránézésre nem tűnnek kifejezetten veszélyes ellenlábasoknak, ám nagyobb egységekbe verődve már biztosan képesek lesznek komolyabban megizzasztani minket.

The Vintage Collection a Jedi: Survivorhöz

Filmszerűbb történetmesélés

Cal Kestis jedivé válásának története bár Star Wars mércével mérve nem feltétlenül volt a legegyedibb vagy legnagyobb fordulatokkal kecsegtető portéka, azt semmiképp sem lehet felróni neki, hogy a Respawnnak ne sikerült volna tökéletesen elkapnia az Obi-Wan által angolul csak „the dark times”-nak nevezett időszak reménytelenséggel átitatott hangulatát. Utóbbira tehát nem volt panasz, azonban a történetmesélés módja már hagyott némi kívánnivalót maga után. A rendkívül kevés mozis átvezető (cinematic), illetve a meglehetősen furcsa, egyik pillanatról a másikra ide-oda teleportáló karakterek látványa nem egyszer jócskán kirántott az élményből, arról nem is beszélve, hogy a karaktermodellek felbontása sem mindig volt a helyzet magaslatán. Ezt orvosolandó a fejlesztők az egyik nyilatkozatukban már ígéretet tettek arra, hogy

a Jedi: Survivorban az előzménnyel ellentétben egy valóban maximálisan filmszerűbb kalandot fogunk kapni. 

Cal és Cere Junda a Fallen Order egyik átvezetőjében

Összetettebb harcrendszer, ami díjazza, sőt bátorítja a kísérletezgetést

Harcrendszerét tekintve a Fallen Order finoman fogalmazva is egészen puritán módon közelítette meg a Soulslike típusú formulát. Ez annyit tesz, hogy a harc lényegi része a precízen időzített védekezésekre majd az ezekből következő támadásokra épít. Míg a pályákon elhelyezett mentést, életerőt, valamint a készleteinket feltölteni hivatott meditációs pontok lényegében a Souls játékokban ismerős tábortüzek helyi megfelelőiként voltak jelen. Az alapok tehát valóban a FromSoftware által tökéletesre csiszolt műfajból eredeztethetőek, ám a képességfán kioldható különböző újabb támadások és egyéb jedi trükkök tárháza már közel sem tükrözte a már említett Soulslike játékokban tapasztalható, általában roppant pazar kínálatot, ami aztán idővel az egyre inkább repetitívvé váló összecsapásokban is tetten érhető volt. A helyzetet az sem igazán javította, hogy a Respawn harcrendszere reszponzivitását tekintve is hagyott némi kívánnivalót maga után, így gyakran előfordult, hogy egy-egy ütést csak azért kaptunk be, mert a játék egyszerűen nem volt képes megfelelő ütemben reagálni a bevitt parancsokra.

Ennek a problémának a kiküszöbölésére több járható út is van a Respawn előtt.  Az egyik, hogy sokkal gyorsabbá, vagyis a Batman: Arkham játékokhoz hasonlóan jóval folyékonyabbá teszik a harcokat, esetleg a 2018-as, valamint a hamarosan megjelenő új God of War játékhoz hasonlóan nagyobb hangsúlyt fektetnek a bevitt ütések súlyára, vagyis fizikailag érezhetőbbé teszik, hogy adott nemezisünk valóban megérzi, ahogyan a spádénkkal (fénykardunnkal) lecsapunk rá. Egy újabb játékfigurának köszönhetően annyi biztos, hogy Cal ezúttal már nem csak a saját maga által kovácsolt jó öreg lézerkardjára, hanem egy betonbiztos lézerstukkerre is támaszkodhat majd, így talán nem ördögtől való gondolat, ha egyes kivégző mozdulatokban ez vinné be a végső csapást.

Cal Kestis Black Series figurája a Jedi: Survivorhöz

Legalábbis furcsa lenne, amennyiben a fejlesztőkkel együtt az ifjú jedi sem használná ki a fénykard-lézerpisztoly kombóban rejlő lehetőségeket. Az új fegyvernem pedig egyúttal a korábban kissé egysíkú képességfa változatosságát is egy csapásra megoldaná, arról nem is beszélve, hogy ezzel a vertikalitást, azaz a környezeti adottságok minél magasabb szintű kihasználása is immár a puzzle feladatokon kívül, a harc szerves részévé válhatna.

Opcionális melléktevékenységek, valóban értéket képviselő gyűjtögetni valók

Tisztában vagyok vele, hogy játékosa válogatja, ki mennyire szeret a kíváncsiságától vezérelve jobbra-balra elbóklászni, csak azért, hogy a főtörténettel párhuzamosan futó mellékküldetéseket hajkurásszon. Jómagam például imádok letérni a fejlesztők által előre kijelölt ösvényről, hiszen ezzel nem csak plusz tapasztalati pontokra, de rendszerint olyan egyéb másképpen nem felfedezhető opcionális missziókba, illetve gyűjtögetni valókba szoktam belefutni, amikkel másképpen biztosan nem találkoznék. A Fallen Order sajnos a különböző kozmetikai javakat kínáló gyűjthető elemen kívül, nem sok mellékes elfoglaltsággal tudott szolgálni, ezért is lenne rendkívül fontos, hogy a Jedi: Survivorban, ha nem is minden bokorban, de világonként legalább 1-2 mellékküldetés is várja a felfedezőket, néhány olyan összeszedhető ereklyével karöltve, mely némileg többet tud nyújtani egy kétségkívül szimpatikus, ám végeredményben rendkívül haszontalan skinen kívül.

Ha már vendégszereplő legyen kövér

A Jedi: Survivor legjobb tudomásunk szerint öt évvel a Fallen Order eseményei után fogja felvenni a fonalat, így tíz évvel a Birodalom létrejötte után a messzi-messzi galaxisban uralkodó rémuralom éppen ereje teljében van. A 66-os parancsot túlélő jedikre továbbra is birodalmi inkvizitorok fenik a fogukat, így hát talán nem volna ördögtől való gondolat, ha Calnek a folytatásban nem egy Saw Gerrera szerű rövidke cameoval kellene beérnie, hanem néhány küldetés, netán mellékküldetés erejéig olyan a későbbi eseményekben szintén fontos szerephez jutó szereplőkkel is lehetősége lenne összefutni, mint mondjuk Ahsoka Tano vagy Kanan Jarrus.

Saw Gerrera a Fallen Orderben

Bár én őszintén szólva már azzal meglennék elégedve, ha esetleg Chirrut Imwével, netán magával a hatalmas Benduval lenne lehetősége találkozni, hogy aztán egy rövid, az Erő természetéről szóló beszélgetés után mindenki maga folytassa azt az utat, amit az Erő jelölt ki számára. [A Fallen Order viszont remekül illeszkedett a kánonban, több ponton is bővítette az ismert univerzumot, gondoljunk csak a BD droid felbukkanására a Boba Fett könyvében. A Lucasfilm egyértelműen a filmek és sorozatokkal egy szinten kezeli a játékot, ahogy a 2020. május 4-i ünnepi montázsuk is mutatja - a szerk.]

Több és jobb főellenfél

Stílusosan a lista végére hagytam a Fallen Order számomra talán legfájdalmasabb hiányosságát, azaz az általában adott pályaszakaszok, mellékküldetések végén felbukkanó főellenfeleket. Elismerem, a Respawnnak volt néhány igazán kellemes meglepetése a boss harcok tekintetében – a Dathomiren található denevérszerű óriási Gorgara elleni küzdelmet nagyon élveztem –, viszont ezt és a Kilencedik Nővért, a Taron Malicont, és persze a Második Nővért leszámítva nem igazán tudom azt mondani, hogy a Fallen Order valóban bővelkedett volna a tényleges kihívást jelentő epikus küzdelmekben.

Cal párbajozik a Kilencedik Nővérrel

Az egyes világokon található helyi élőlények szupererős változatait, illetve a fejvadászos kalandokat direkt nem számoltam bele, elvégre ezen küzdelmek (főleg, ami a helyi faunát illeti) egy része opcionálisan volt elérhető, azaz aki csak a történetre koncentrált nagyon könnyen előfordulhatott, hogy egyszerűen elkerülte őket. A Jedi: Survivornek tehát mindenféleképp kezdnie kell valamit az emlékezetes és nem utolsósorban látványos főellenfelekkel történő acsarkodással kapcsolatban, elvégre

ahogyan nincs jedi fénykard nélkül, úgy egy jedire koncentráló játék sem gigászinak ígérkező összecsapások nélkül.

Gaál Alexander

November 7-én a Lucasfilm hivatalosan is bejelentette a forgatás alatt álló The Acolyte sorozat szereplőgárdáját, ráadásul még egy kis szinopszissal is megörvendeztettek bennünket. Ennek apropóján körkérdést intéztem kékelefántos szerkesztőségünk tagjaihoz, mit is várnak a szériától.

A Leslye Headland által megálmodott sorozat az eddigi információk szerint A Köztársaság Fénykora idején, annak is a legvégén fog játszódni, olyan száz esztendővel a Baljós árnyak eseménysora előtt. A friss szinopszis szerint egy korábbi jedi padawan felkeresi régi mesterét, hogy felfejtsék különféle bűncselekmények láncolatát, ám közben gonoszabb erőkkel találják szembe magukat, mint ahogy azt valaha is várták volna. A sorozat főhősét (a jedi ex-padawant? az akolitust?) Amandla Stenberg alakítja, rajta kívül a széria olyan neves színészeket sorakzotat fel, mint például Lee Jung-jae, Dafne Keen vagy a Mátrix sztárja, Carrie-Anne Moss. Na de mit is gondoltok ti, kedves Rebo.hu szerkesztőség?

Több helyen írják, hogy ez az egyik legjobban várt Star Wars sorozat. Ti is így éreztek? Miért várjátok?

Ricsi: Mindenképpen így érzek. Nagyon izgalmas végre egy olyan sorozatot látni, ami kicsit nagyobb lépést tesz a Skywalker sagától és az alapkoncepció is egy rendkívül kiaknázatlan téma jelenleg a kánonban.

Virág: Egyetértek Ricsivel. Ráadásul a cím mintha arra utalna, hogy végre bemutatják a sith-ek világát is, amire szintén nem igen volt még példa.

Dani: Nekem már a legelső hírnél nagyon izgalmasnak hatott a sorozat. Végre egy olyan mozgóképes Star Wars mű, amely teljesen elszakad a Skywalker saga idejétől és új fényben mutathatja be a jediket és a sith-eket. Mindig is érdekelt a Baljós árnyak előtti időszak.

Bálint: Engem meglepett a bejelentéskor, de azóta alábbhagyott a lelkesedésem iránta. Leginkább amiatt várom, hogy bemutassa A Köztársaság Fénykora és az előzménytrilógia közötti galaxist, a Jedi Rendet és a Köztársaságot, illetve, hogy mélyebben megismerjük a sitheket, na meg hogy jót szórakozzak. 

Attila: Általam is nagyon várt ez a sorozat. A Köztársaság Fénykora időszakában az egyik legizgalmasabb dolog az Erő rengeteg különböző megközelítése a jedik által. Ezt még izgalmasabb lehet látni akár sorozat formájában, akár a sötét oldal felől is.

Ne kerülgessük az egyik leggyakoribb visszatérő kérdést. Benne lesz Darth Plagueis? Látjuk a sith nagyúr mestertervét?

Ricsi: A mestertervét szerintem még nem, ahhoz még egy picit korán van az idővonalon, de a tanítvánnyá válását már talán. Ha már van egy Baljós árnyak előtti, kifejezetten sith-ekre fókuszáló sztori, szerintem vétek lenne kihagyni.

Virág: Eddig elég ellentmondásos, hogy mekkora időt fog felölelni a történet, de szerintem teljesen biztos Plagueis szerepe. Ha Plagueis pedig muun, mint a Legendákban, akkor bőven tovább él, mint az átlag, így akár az egész sorozatot is kifuttathatják a tervére.

Dani: Ha nem is olyan formában, mint a Legendákban, de elképzelhető, hogy itt is felbukkan. Plagueis muun volt a Legendákban, vagyis sokáig él, de lehet, hogy az Acolyte inkább a mesteréről, Tenebrousról szól majd.

Bálint: Az időbeli elhelyezkedés miatt inkább új sithek behozatalára számítok, akik legalább olyan érdekesek lehetnek mint Plagueis, ugyanis semmit nem tudunk a békeidők sith-jeiről. Remélem azt is bemutatja a sorozat, hogy mit gondoltak a sithek a Nihil és Marchion Ro tevékenységéről.

Attila: A mestertervét szerintem nem fogjuk látni, ahhoz még korán lennénk az idővonalon. A megjelenésére akár még lehet is lehetőség, bár inkább még tanoncként.

Ha már Plagueis, szerintetek lesznek más ismert, ekkoriban már vagy még aktív karakterek a sorozatban? Yoda, Yaddle, Sinube, Yarael Poof stb. Kit szeretnétek látni?

Ricsi: Szerintem maximum cameo jelleggel, esetleg a Jedi Tanácsban. Bár Yarael Poof minden mennyiségben jöhet, főleg ha elküldik mon calamari pizzáért (Robot Chicken fanok értik).

Virág: Nem hagynák ki, így biztosan lesznek. A Tanács erre tényleg a legkézenfekvőbb lehetőség, de megint csak azon múlik minden meddig jutunk előre időben.

Dani: Elképzelhető, de ahogy a többiek is írták, szerintem is inkább cameo szerepben bukkanak fel.

Bálint: Ezek a karakterek már a könyves/képregényes A Köztársaság Fénykora történetekben sem kaptak nagy szerepet, így itt is inkább új jedik bemutatására számítok. A fentebb felsoroltak megjelenését maximum egy két cameóban, esetleg  nekik dedikált epizódokban tudom elképzelni. 

Attila: Yoda egész biztos meg fog jelenni és a Tanács többi tagja is felbukkan majd szerintem, de a többiekkel egyetértésben kétlem, hogy nagyobb szerepük lenne. A sorozat eddig megismert szinopszisa alapján szerintem a Rend központjától távolabb fog játszódni a történet, ez is azt erősíti bennem, hogy a rendtagok kevésbé jelentős szerepet kapnak majd.

A készítők szerint misztikus thriller lesz, a szinopszis pedig valamiféle detektívsztorira is utalhat. Mit vártok, milyen lesz a sorozat hangulata, stílusa?

Ricsi: A misztikus a tökéletes leírása annak, amit látni szeretnék, erre pedig egy ilyen detektíves sztori, ahol mindkét oldalt követjük, de a teljes igazság csak a legvégén derül ki, szerintem remek lehetne.

Virág: Szerintem ez a detektív szál nem lesz annyira jelentős, inkább csak valamiféle kezdet. De nem bánnám, ha esetleg végig arról szólna.

Dani: Ez megint egy teljesen új műfaj a Star Warsban, a sorozat történetére és az érára amúgy igy illik az ilyen misztikus thriller, amiben a jedik nyomoznak titokzatos és ismeretlen sötét erők ellen.

Bálint: Ez az a kérdés amire nem igazán tudok válaszolni. Eddig mindegyik sorozat hangulata tetszett. Nincsenek eme területen elvárásaim. 

Attila: Jedik nyomozását felszínesen már eddig is láthattuk itt-ott. Egy sötétebb, noirosabb nyomozós hangulat így elképzelve izgalmasnak hatna.

A sorozat elszakad a Skywalker saga fő idővonalától és A Köztársaság Fénykora regények, képregények időszakába repül vissza. Jó döntés ez, vagy fanyalgáshoz vezet majd ez is?

Ricsi: Szerintem jó döntés, mert épp elég teret biztosít a számozott epizódoktól, hogy új dolgokat lehessen megmutatni, viszont a könyveknél is jó száz évvel később veszi fel a fonalat, így ahhoz sem kell kifejezetten ragaszkodni.

Virág: Ahogy Ricsi mondta, így jól járnak a készítők és a nézők is, de azért remélem egyszer A Köztársaság Fénykora időszaka is nagyobb teret kap mozgóképen.

Dani: Abszolút jó döntés, új lehetőségek felé nyit a franchise. A Köztársaság Fénykora regények és képregények már szépen elkezdték kitölteni ezt a korábban ismeretlen időszakot, most itt az idő, hogy ezt a szélesebb közönséggel is megismertessék sorozat és videójáték formájában is.

Bálint: A Star Wars jövőjének szempontjából mindenképpen jó döntés, mert ha sikeres lesz a széria, akkor a Lucasfilm bátrabban mer majd nyitni felfedezetlen korszakok felé. Én azt is remélem, hogy több olvasót fog szerezni a sorozat az írott A Köztársaság Fénykora műveknek.

Attila: mi nem vezet fanyalgáshoz manapság? Az éra eltalált, de A Köztársaság Fénykora sokkal több mozgóképes tartalmat érdemelne egyetlen sorozatnál szerintem, főleg animációs téren.

Szerintetek (akár sztori, akár látvány szintjén) szoros lesz a kapcsolat a sorozat és A Köztársaság Fénykora projekt könyvei, képregényei vagy akár Star Wars Eclipse játék eseménysora között? Vagy független történet lesz, sőt retcon?

Ricsi: Szerintem teljesen független történet lesz, és a könyves projekthez képest tett időugrás ezt abszolút lehetővé is teszi. Headland korábban beszélt arról, hogy a sorozat vizuális megjelenítéséhez alapul vették a Project Luminoushoz készített koncepciókat, de ettől mélyebb kapcsolatra én nem számítanék. Maximum egy-két utalás ottani eseményekre, akár a Nihilre.

Virág: Valószínűleg független lesz, apró utalásokkal, de a retcont már sosem lehet kizárni. A játékhoz egyébként szerintem már több köze lehet. 

Dani: Ahogy előttem is írták, szerintem is inkább független lesz. Időben távolabb is vagyunk kicsit a könyvektől. Utalásokra lehet majd számítani, vagy 1-2 karakter is megjelenthet, de egyelőre én úgy látom, hogy a The Acolyte és az Eclipse csak időben kapcsolódik A Köztársaság Fénykorához, de történetük és a karaktereik egészen másak lesznek.

Bálint: Én a sorozat látványvilágát úgy tudom elképzelni, mint az előzménytrilógia és A Köztársaság Fénykora látványvilágának fele-fele arányú keveréke. A történet szintjén viszont csak minimális kapcsolatot tudok elképzelni, pár utalást maximum. A korszaknak és a sorozatnak is jobb, ha a The Acolyte független történet. 

Attila: Kevés kapcsolatot képzelek el a könyvek/képregények és a sorozat között. Elég messze van ahhoz, hogy a legtöbb karakter önmagában ne jelenjen meg, legfeljebb említés szintjén vagy a padawanjaik által. Én továbbra is bízom abban, hogy nem lesz szokás a retcon és csak egy bizonyos személy körül terjeng, ezért nem várok retcont (bár általában nem várom egyébként sem).

Köszönöm szépen válaszaitokat, öröm volt veletek beszélgetni!

Ruescott Melshi őrmester neve még a legavatottabb Star Wars rajongók körében sem örvendett széleskörű ismertségnek, hiába játszott fontosabb mellékszerepet a Zsivány Egyesben. Most azonban az Andor szériában picit jelentősebb szerep jutott számára, bár Melshi fontosságát ezúttal Kino Loy karaktere és Andy Serkis lenyűgöző alakítása homályosítja el. Ilyen Melshi, egy csöndes, mindig tettre kész lázadó, egy támogató háttérkarakter. A sorozat készítői ezúttal az ő visszahozásáról beszéltek a Collider megkeresésére.

A brit Duncan Pow által alakított Melshi őrmester a Zsivány Egyes idején a Lázadó Különleges Erők leghíresebb gyalogos egységéhez, az Útkeresők nevű felderítő alakulathoz tartozott (ezen egység szolgált részben később a Han Solo vezette endori beszivárgócsapat alapjaként is). Melshi már a filmben is Cassian Andor jóbarátjaként, hű támaszaként jelent meg, így vett részt Jyn Erso kiszabadításában, valamint természetesen az öngyilkos scarifi bevetésen is, mely során ő is hősi halált halt. Története akár ennyi is lehetett volna, ahogy megannyi hozzá hasonló háttérkarakteré, ám az Andor készítői másképp gondolták, s sorozatukba is bevonták Ruescott Melshi őrmestert, bemutatva a Cassian-Melshi barátság születésének drámai hátterét. Sanne Wohlenberg producer és Beau Willimon forgatókönyvíró, a Narkina-5 storyarc írója, Melshi visszahozásának körülményeiről meséltek. 

Bár Tony Gilroy és társai gyakorta hangoztatták, hogy sorozatuk mentes lesz a fanservice-től, elsőre úgy tűnik Melshi esetében mégiscsak erről van szó. Ha jobban megkapargatjuk a felszínt, akkor azonban látszik, hogy az ő felbukkanása korántsem volt indokolatlan, hasonlóan a Zsivány Egyes más visszatérő karaktereihez. A sorozat szerint Cassian és Melshi a Narkina-5 kegyetlen börtönében találkoztak először, s már hamar egymásra találtak a közös cél, a mielőbbi szökés reményében. Melshi az egyik fő támasza volt Andornak a szökési terv kiötlésében, s már a börtönben is lázadóként viselkedett. Wohlenberg és Willimon szerint Melshi beemelése a sztoriba egyenesen Tony Gilroytól eredt, aki nagyon szeretett együtt dolgozni Pow-val a Zsivány Egyesen és kereste a lehetőséget, hogy hogyan integrálhassa Melshi karakterét a sztoriba. A hogyan volt tehát az igazi kérdés, ennek kiötléséig Melshit talonban tartották. A börtön pedig „ideális” helyszínt jelentett arra, hogy  visszahozzák a karaktert s összekapcsolják történetét Cassiannal, kibővítve ezzel hátterüket és a sorozat egész világát.

Willimon elmondta, hogy szerették volna elkerülni, hogy indokolatlan, frusztráló cameo legyen a dologból.

„Soha nem akartuk csak kedvezésből csinálni, vagy csak úgy, hogy »Hé, mama. Nézd, mit tudok csinálni?« Nagyon magasra kellett tenni a lécet. Csak akkor akartuk meglépni ezt, ha szükségesnek és szervesnek érezzük, és ha úgy tudjuk vele előrevinni a történetet, hogy az ne csak a cselekményre koncentráljon, hanem érzelmileg is megérintsen. Az ötlettől kirázott a hideg, emlékszem, amikor mindannyian... Nem emlékszem, ki mondta ki hangosan először, hogy »és mi van, ha Melshi ott van a börtönben«? És ez olyan volt, hogy »Ó, Istenem.« – fogalmazott Willimon

A végső döntést persze Tony Gilroy hozta meg, aki remekül működött együtt írótársaival, fivérével, Dannel és Beau Willimonnal. Gilroy pedig Melshi szerepére is rábólintott. 

A Zen – Grogu and the Dust Bunnies egy lélekkel teli apró szelete lett a galaxisnak, ami nem akarja megváltani azt, de mégis megérezheti az Erőt benne mindenki, aki esélyt ad neki.

Különleges rövidfilmmel lepett meg minket ma a Studio Ghibli és a Lucasfilm. A Disney+ felületén mától elérhető a Zen – Grogu and the Dust Bunnies (Grogu és a pornyulak) című rövidfilm. A legnevesebb japán animációs stúdió és a Lucasfilm együttműködése ugyan hamarabb lelepleződött, mint kellett volna, de ez szerencsére nem vesz el semmit a kisfilm értékéből.

A rövid, csupán három perces történet során Grogu meditál, amit eleinte megzavarnak az apró pornyulak. Érdemes  megemlíteni, hogy ezek a "nyulak" a Ghibli univerzumában már többször is megjelentek (Totoro – A varázserdő titka, Chihiro Szellemországban). Ők a koromtündérek (Soot Sprites vagy Sususwatari), olyan szellemek, akik elhagyott házakba költöznek be és ha a háznak olyan lakója lesz, akinek tiszta a lelke, elmennek.

Végig teljesen egyértelmű, hogy a Zen bizony a Ghibli munkája, ráadásul egyetlen vágás sincs az egészben, ami csak erősíti az alaptéma hangulatát. Grogu érdekes módon kapott látható lábakat is, amiken igyekszik eltávolodni a zavaró tényezőktől. A kisfilmet Katsuya Kondo rendezte és teljesen kézzel rajzolták, egyébként pedig A Mandalóri megjelenésének harmadik évfordulója alkalmából készült el. Grogut és a nyulakat végig csak zene kíséri, amit Ludwig Göransson (A Mandalóri, Boba Fett könyve, Fekete Párduc 2.) szerzett.

Az egész animáció nyugalmat áraszt és a végén Grogu is eléri a Zen állapotát, megbékélve a pornyulak jelenlétével. Az ajándék amit tőlük kap (valószínűleg) szimbolikus a stúdió szempontjából: a pornyulak a semmiből egy virággal ajándékozzák meg. Aki ismeri a studió atyja, Mijazaki Hajao egyik főművét, A vadon hercegnőjét, annak valószínűleg feltűnik az utalás. A filmben az emberek elpusztítják a Nagy Erdőszellem szent helyét, ami megtorlást követel ugyan, de az később megvilágosodást hoz számukra. Az egyik karakter szájából a film vége felé elhangzik a kulcsmondat:

„Nem is tudtam, hogy az Erdőszellem kelti életre a virágokat!”

A kis jelenet szépen utalt a természet és az Erő szoros kötelékére, ráadásul arra a mesére, aminek Ahsokát és a loth-farkasokat is köszönhetjük. A végén kirajzolódik maga a Zen kör (Enso) is, hogy jelképezze mindazt, amit az Erő taníthat nekünk (és még Grogunak is). 

A Zen-Grogu and the Dust Bunnies nem kihagyhatatlan, de remek tisztelgése lett a két stúdiónak egymás felé, mindenképp érdemes lehet rászánni ezt a kis időt, főleg azoknak, akik jártasak a Ghibli munkásságában.

Különleges rövidfilmmel lepett meg minket a Lucasfilm, melyet a legnevesebb japán animációs filmstúdió, a Studio Ghibli készített!

A Lucasfilm minden bizonnyal váratlan meglepetésnek szánta a Zen – Grogu and the Dust Bunnies (Grogu és a pornyulak) című rajzolt rövidfilmet, mely november 12-én debütált a Disney+ felületén. A meglepetésbe azonban némiképp belerondított, hogy a streamingszolgálaltató olasz Twitter fiókja ezt a kis műsort is felsorolta a novemberben érkező tartalmai között, leleplezve a rövidfilmet. 

A kisfilm hivatalos marketingjének intézését ettől kezdve a Ghibli Studió vette át, mely előbb a saját Twitter oldalán pendítette meg a Lucasfilmmel való együttműködést, majd november 11-én egy képet is felraktak melyen egy kis Grogu figura látható, háttérben a stúdió zseniális alapító-rendezőjének, Mijazaki Hajao homályos alakjával.  A Lucasfilm hivatalos bejelentése néhány órával később érkezett, ebből derül ki, hogy a Grogu and the Dust Bunnies egy kézzel rajzolt animációs rövidfilm a Ghiblitől.

Mijazaki Hajao és Grogu

Mijazaki talán a legjelentősebb japán animációs művész, a Ghibli Studió pedig olyan legendás rázfilmeket készített, mint a A vándorló palota, a Totoro – A varázserdő titka, a Laputa – Az égi palota vagy az Oscar díjas Chihiro Szellemországban. A Ghibli meséinek hatása a Star Wars animációkra is meghatározó, különösen A vadon hercegnője emelhető ki, mely mind Ahsoka karaktere, mind a loth-farkasok egyik inspirációs forrásaként szolgált Dave Filoni számára.

A Production Weekly legutóbbi számában megjelent információk szerint, várhatóan 2023 első negyedévében kezdődhet el A Mandalóri negyedik évadának forgatása – írja a Bespin Bulletin.

Jelenleg az Ahsoka és a Skeleton Crew munkálatai zajlanak párhuzamosan, az előbbinek még e hónapban be is kell fejeződnie. Mindkét sorozat 2023-ra lett ígérve és a „Mandóverzumon” belül játszódik, sőt a Skeleton Crew karakterei akár fel is tűnhetnek majd A Mandalóri negyedik évadában.  A harmadik évad a pletykák szerint február 22-én jöhet a Disney+-ra, idén decemberben  pedig állítólag új előzetest is kapunk hozzá.

November 10-én érkezett a magyar mozikba a Marvel Moziverzum következő epizódja, a Fekete Párduc 2. A filmben Nakiát alakító Lupita Nyong’o a Star Warsban korábban Maz Kanatát játszotta. A színésznő még Az ébredő Erő premierjén beszélt arról, hogy miért vállalt el egy digitális effektekkel létrehozott karaktert, akinél nem kellett megmutatni a valódi arcát, csak a hangját.

A Lucasfilm testvércégének, a Marvel Studiosnak legújabb filmje, a Fekete Párduc 2. (Black Panther – Wakanda Forever) a héten debütál a mozikba. A 2018-as Fekete Párduc folytatása a néhai Chadwick Bosemannek állít emléket, de egyúttal bevezet egy új főgonoszt is Namor képében. Visszatérő szereplő a filmben Nakia, aki egyfajta kémnő volt Wakandában és nem mellesleg T’Challa szerelme is. Nakiát a mexikói-kenyai származású Lupita Nyong’o alakítja a Marvelben, akit viszont a Star Wars rajongók Maz Kanataként ismerhetnek, főként a zárótrilógiából. A színésznő még 2015-ben beszélt arról, hogy miért is vállalta el Maz szerepét a Star Warsban.

Az okokat egy Star Warst megelőző filmjénél kell keresni, hiszen a fiatal színésznő a 12 év rabszolgaság című drámával robbant be Hollywoodba 2013-ban. A film Solomon Northup igaz történetét meséli el és az amerikai rabszolgatartás brutalitását mutatja be egy életrajzi filmen keresztül. Nyong’o maga is egy rabszolgalányt, Patsyt alakította, akit számos alkalommal megkínoztak, megvertek a film során. Nyong’o alakításáért a legjobb női mellékszereplőnek járó Oscar-díjat ítélte oda az Akadémia. Mégis a film nagy megpróbáltatás volt számára, ugyanis lefogyott a szerepért, hogy alakítása hiteles legyen és meztelen jeleneteket is bevállalt.

Elmondása szerint ezután valami teljesen mást akart kipróbálni, ahol nem a testén van a hangsúly, hanem sokkal inkább a hangján, mozgásán. Épp kapóra jött neki, amikor elvállalta Maz Kanata szerepét Az ébredő Erőben.

„A 12 év rabszolgaság egy olyan film volt, ami nagyon is a testemről szólt, a Star Wars pedig egyáltalán nem. Felszabadító volt, hogy egy olyan közegben játszhattam, ahol nem a testemről volt szó.” – mondta Nyong'o a BuzzFeed Newsnak.

Annak idején hasonlóan nyilatkozott az IGN-nek is.

Mazt digitális effektekkel keltették életre az ILM munkatársai, motion capture és CGI segítségével. A színésznőnek ez volt az első alkalom, hogy mocap ruhában kellett forgatnia, de nagyon élvezte. Megtanulta, hogy itt másfajta színészi eszközökkel kell dolgoznia, mint a testbeszéd vagy a szemmozgás, és így kellett életre keltenie a több, mint ezeréves, erőérzékeny Maz karakterét.

Lupita Nyong'o és Daisy Ridley Az ébredő Erő forgatásán

„Filmszínészként a szemed amúgy is nagyban hozzájárul a kommunikációdhoz. Szóval mindenképpen ajándék volt, hogy motion-capture karakterként ez volt az eszköze az Ő [Maz] varázsának.” – mondta Nyong’o.

A karaktert eredetileg egy bábunak szánták, mint Yoda a klasszikus trilógiában, de a rendező JJ Abramsnek más elképzelései voltak. Szerinte igazinak, élőnek kellett kinéznie, ezért döntöttek a CGI mellett. Azt azonban leszögezte, hogy Nyong’o játéka nélkül ez nem valósult volna meg ilyen jól.

„Az előadás Lupitáról szólt. Ott volt a forgatáson, utána is készítettünk felvételeket, és nem győzöm elégszer elmondani, hogy milyen jó vele dolgozni.” – mondta Abrams az Empire-nek.

JJ Abrams és Lupita Nyong'o Az ébredő Erő forgatásán

A film másik CGI karaktere Snoke volt, akit a zseniális Andy Serkis alakított. Serkis igazi profi és tapasztalt a motion capture ruhával, így rengeteg tanácsot is adott Lupitának a forgatáson.

Maz karaktere később visszatért még Az utolsó Jedikben és a Skywalker korában is. Utóbbiban azonban már bábut használtak és nem CGI-t, Nyong’o itt csak szinkronizált. De ugyancsak a karakter hangját kölcsönözte A sors erői animációs sorozatban is.

Reméljük még viszontlátjuk Mazt valamilyen másik műben, vagy Lupita Nyong’o-t egy újabb karakterként a Star Warsban.

Faragó Dániel

A magyar származású Jessica Almasy színésznő, illetve szinkronszínésznő adta a Nihil rettegett twi'lek harcosának, Lourna Dee-nek a hangját a nemrég írott formában magyarul is megjelent Fergeteghajtó, avagy Tempest Runner című hangjátékban. Felelevenítetve a Ziro.hu hagyományát, Star Warson dolgozó magyarként Jessicát is felkerestük néhány kérdéssel.

Kezdjük a legegyértelműbb kérdéssel. A neved nekünk magyaroknak eléggé ismerősen cseng. Tudsz esetleg magyar felmenőkről a családodban?

Igen. Pár éve végeztettem DNS-tesztet, nagyjából 50%-ban magyar származású vagyok. Anyai nagymamám leánykori neve Varga volt, Varga Olgának hívták, míg apai nagyapám Almásy Miklós volt. Mindketten teljesen magyarok. Ha jól tudom, a dédszüleim érkeztek Amerikába. A magyarságom az amerikai állampolgárság mellett mindig is részét képezte az identitásomnak. Gyerekkoromban a családi összejöveteleken gyakran ettünk magyar ételeket, a rokonaim magyar dalokat énekeltek, viszont sosem tanítottak meg magyarul.

Star Wars rajongó vagy? Korábban is szerettél volna már valami ilyesmin dolgozni, vagy egyszerűen csak egy kihagyhatatlan lehetőség volt számodra?

Kicsit mindkettő. Nyilván ismertem a Star Warst, hogy is ne lehetne ismerni, hiszen olyan hatalmas és csodálatos történetmesélő világ. Én is ezen nőttem fel annak idején a '80-as években, de gyerekként sosem néztem ilyen vallásos áhítattal a filmeket. Amikor viszont meghívtak, hogy dolgozzam rajta, az egy elképesztő megtiszteltetés volt. Úgy gondolom, mint művésznek, a karrierem egyik csúcspontja volt egy ilyen epikus dolognak a részesévé válni, amit ennyien szeretnek világszerte. Az pedig különösképpen jó dolog, hogy én személyesíthettem meg egy teljesen új karaktert, még ha csak egy audió projektről is legyen szó.

A Fergeteghajtó előtt felkértek, hogy alakítsam Reyt egy Shakespeare Star Wars mash-up projektben, amit a Comic Conon személyesen is előadtunk a rajongóknak. Szóval volt lehetőségem megmerítkezni a világban és emiatt kíváncsibb is lettem rá. Azóta megnéztem az összes sorozatot, van egy kilencéves fiam, akivel mindent megnézünk, A Mandalórit, meg minden mást. Amikor kint állsz a színpadon és színészkedsz, miközben melletted valaki Harrison Ford, Csubakka, vagy éppen Yoda hangján szólal meg, az valami egészen különleges. Az embert kirázza a hideg, annyira valóságosnak hat. Szóval afféle újjászületett Star Wars rajongó vagyok.

Olvastad esetleg valamelyik Köztársaság Fénykora regényt, mielőtt belevágtál a munkába? A Lucasfilm adott valamiféle instrukciót, milyen legyen a karakter hangja? Az előzményekkel kapcsolatban felzárkóztattak?

Ez általában mindig színészfüggő. Valaki szeret minden lehetséges információval tisztában lenni, mások kevésbé. Én az alapokkal szeretek tisztában lenni, azon túl pedig az ösztöneimre hagyatkozom. A szinkronrendező, Kevin Thompson viszont nagyon segítőkész volt. Nagyon alapos, így nagyon sok mindent megosztott velem a karakter hátterével kapcsolatban. Néhány könyvet is átküldött, ahol korábban szerepelt Lourna. Ezen felül meghallgathattam egy részletet egy hangoskönyvből, ahol egy férfi narrátor adta a hangját. A Lucasfilm részéről az volt az elvárás, hogy valami ehhez közelítő hangot kellene neki adni, de ezen belül szabad kezet kaptam. Úgy kellett rá gondolnom, mintha az én hangom lenne az eredeti, és a narráció azt utánozta volna le. Talán az egyetlen konkrét instrukció, ami nagyban meghatározta a dolgomat az volt, hogy Lourna akcentusát, illetve hanghordozását úgy írták le: „űrfrancia”. Azt is észben kellett tartanom, hogy ő egy harcos. Innen jött ez az érdes, karcos, szinte gyomorból jövő hang, amit adtam neki. Nagyon erős és sosem habozik megvédeni magát, semmi lazaság nincs benne, ebből az irányból igyekeztem megközelíteni. Összességében véve a hátterének nagy részét megkaptam, ezen felül pedig elég sok szabad teret is biztosítottak számomra. Épp így szeretek dolgozni.

Úgy gondolom remek munkát végeztél a karakter megformálásában. Különösen tetszett, ahogy a hangjának apróbb változtatásaival érzékeltetted a karakterfejlődését is.

Köszönöm! Ez nagyban Kevin érdeme is, nagyon jó volt, hogy valaki kívülről figyelte és átlátta az egészet, és mindig segített képbe hozni minket. Mert a könyv igazából úgy van megírva, mint egy forgatókönyv, így olyan volt, mintha egy filmet forgatnánk, csak éppen nem vettek minket kamerák. Szóval nagyon kellett valaki, aki mindig felvilágosított minket, hogy éppen hol tartunk időben.

Ezt az is megnehezítette, hogy a járvány miatt mindannyian otthonról dolgoztunk. Egy alkalommal majdnem elájultam a szekrényemben, mikor egy csatajelenetet kellett felvenni és tíz percen át úgy kellett tennem, mintha pofán vernének. Szóval mindenképp kellett valaki, aki kívülről segített összerakni ezt az egészet.

Mit gondolsz Lourna karakteréről? Kedveled őt? Jó gonosztevőnek tartod?

Nagyon kedvelem. Nagyon rezonál velem a karakter, mert nem épp egy kiváltságos helyről származik. Erős igazságérzete van és nem helyezi magát az emberség fölé jobb szó híján. Van benne vágyakozás, és éppen annyi félelem, aminek révén bátor lehet. Ezen felül okos, vicces és szellemes is. Tetszik, hogy van egy küldetéstudata. Nagyon erős élmény volt a járvány éveiben dolgozni ezen, hiszen mindannyiunknak fejlődnie kell, harcolnunk kell a fejlődésért, és ez nem minden esetben szép. Tetszik, hogy Lourna útja sem kifejezetten szép.

Nagyon érdekes, ahogyan te gonosztevőként írod őt le. Színházban is szoktam játszani, ahol gyakran alakítok olyan karaktereket, akiket a közönség zöme rosszfiúnak tartana. Én viszont annyira belehelyezkedem a szerepbe, hogy nem tudok rájuk úgy tekinteni. Színészként harcolnod kell a karakteredért, el kell hinned, hogy igaza van.

Egy utolsó kérdést engedj még meg. Mi a kedvenc magyar ételed?

Amire a leginkább emlékszem, és amit leggyakrabban ettünk gyerekkoromban, az a töltött káposzta.

Az interjú videós formában is megtekinthető:

Kelemen Richárd (Rixon)

Silas Carson színész mesélt a legújabb Star Wars Insidernek arról, milyen volt mindkét oldalon harcolni a klónháborúkban.

Kevesen tudják, hogy Ki-Adi-Mundi mestert és Nute Gunrayt ugyanaz a brit színész, Silas Carson alakította az előzménytrilógiában. Rajtuk kívül ő játszotta Lot Dodot és Antidar Williams hadnagyot is a Baljós árnyakban, utóbbi pedig az egyetlen olyan szerepe, amihez nem kellett többrétegű animatronikus sminket viselnie. Carson Eastbourne-ben nőtt fel, ahol csupán egyetlen mozi volt, így anno úgy ment el a Baljós árnyak meghallgatására, hogy nem is látta az eredeti filmeket. A bizottság azt hitte viccel, de szerinte George Lucasnak megtetszett szakavatatlansága.

„A forgatás kezdete előtt két nappal láttam a filmeket…Próbáltam úgy nézni, hogy az Egy új remény 1977-ben készült, így sokkal könnyebb volt elképzelni azt a hihetetlen élményt, amikor az a bizonyos hajó felbukkant a fejük fölött. Évtizedekkel később is nagyon erős volt az a jelenet. Megnyitott egy teljesen új világot előttem, és izgultam, hogy a részese lehetek.” – mondta Carson.

Carson leginkább a Frank Ozzal való jeleneteit várta, ugyanis a Muppet Show-n nőtt fel, így sokat jelentett számára a közös munka. Örömmel figyelte, akkor már Ki-Adi-Mundi bőrében, hogy Oz tőle nem messze a színpad alól hogyan kelti életre a rejtélyes zöld nagymestert. Mundi mester, akárcsak Gunray, egy teljes, igazi jelmez volt a forgatáson, nem pedig digitálisan létrehozott bábu, ahogyan azt sokan akkoriban gondolták. Közel 5 órába telt Carsonnak átalakulni a jedi mesterré minden egyes alkalommal, de mégis könnyebb volt vele dolgozni, mint bármelyik neimoidiaival.

„Az a protézis valami hihetetlen volt…Valamilyen nagyon-nagyon vékony hab volt az alapja, így a bőröm tudott lélegezni. Az egész velem együtt mozgott, néhány perc elteltével már észre sem vettem, eltekintve attól, hogy mindenki nagyon furcsán nézett rám. A szemem és a szájam körül a maszk elemei keveredtek normál sminkkel, így könnyebb és természetesebb volt dolgozni vele.” – mesélte Carson.

Carson mesélt arról is, miért lett angol akcentusa Mundi mesternek.

„A dizájn ihlette teljesen. A kinézete egy kedves öregemberé, békés, nemes [mint egy  angol]. A hangja ezt tükrözi, van egy teátrális angol hangzása.” – mondta a színész.

Gunray protézise, akárcsak maga a karakter is, már sokkal nehezebb eset volt.

„Az forró és levegőtlen volt. Gyakorlatilag egy nagy sisak, rengeteg elektronikával a belsejében. Volt rajtam egy fülhallgató, ezen kívül odabent volt még akkumulátor, mikrofon és vezetékek a fülem mellett, nagyon klausztrofób érzés volt. A színészek az ilyen jelmezekben maximum negyven percet tölthettek, utáni ki kellett bújniuk szusszanni. Ez pedig sok bonyodalomhoz vezetett az időbeosztásban, mert mindig húsz perc volt levenni, majd ugyanennyi feltenni.” – jegyezte meg.

Gunray technológiája a három film alatt rengeteget változott, leginkább a szájmozgásban. Carson a Baljós árnyak forgatásán még élőben, magában a maszkban mondta fel a szövegét, az elektronikus száj pedig korlátoltan rámozgott. Mivel nem voltak szinkronban, így Carsonnak utólag kellett hozzáigazítania a dialógusokat a száj behatárolt mozgásaihoz, ami sokszor változtatott azon, ahogyan ő elképzelte a helytartót. A klónok támadásában már a helyszínen egy külön csapat irányította a maszkját, ami sokkal finomabb mozgásokra is képes volt, de még mindig akadtak szinkronizálási problémák. A Sith-ek bosszújára tökéletesedett a technika, ahol előre felmondta a sorait, amire a maszk rámozgott, így Carson úgy játszhatott benne ahogyan elképzelte.

„Imádom, hogy személyesen is megtapasztalhattam a  filmkészítési technológia fejlődését. Azokon a forgatásokon szinte minden új volt, olyan, amit még soha senki sem csinált vagy látott. Akkoriban például nem volt síkképernyős televízió, de George naná, hogy azon figyelte az egészet.” – mondta végül Carson.