Az Andor sorozattal kapcsolatban visszatérő kritika, hogy alig szereplenek benne idegen fajok, többnyire emberekről szól, s emiatt kevésbé érződik „starwarsosnak”. A kérdést a sorozat alkotójának, Tony Gilroynak is nekiszegezték, s mi is elgondolkodtunk rajta.
Gilroyt a The Hollywood Reporter kapta mikrofonvégre, s egy hosszú interjúban megannyi kérdésre válaszolt sorozatával kapcsolatban. Ezek egyike az idegen fajokra, illetve az azok kis számát kritizáló hangokra vonatkozott, mely során az újságíró Toby Haynes rendező egy korábbi interjújára is visszautalt. Haynes ugyanis a következőképp nyilatkozott a kérdésről:
„Tony [Gilroy] nagyon világos volt ebben a kérdésben. Soha nem akart előtérbe helyezett szörnyeket. Soha nem akart előtérbe helyezett droidokat. Azt akarta, hogy részei legyenek a mű szövetének, de nem akarta hogy egy különleges felvételt készítve új idegen fajt vezessünk be, vagy ilyesmit. Tényleg azt akarta, hogy teljesen integrálódjanak a világba, amit bemutat, és ne önmagukban jelenjenek meg.”
Gilroy erre reflektálva kicsit bővebben is kifejtette szándékait:
„A sorozatban már alapból sok a politika, amivel kezdenünk kell valamit, ráadásul mi tényleg egy kalandtörténetet próbálunk elmesélni. Szóval ha erős idegen karaktereket is hozzáadunk, akkor hirtelen egy csomó új kérdéssel kell foglalkoznunk, amiket nem igazán értek, vagy nem tudtam kitalálni, hogyan lehetne őket beleépíteni abba, amit csinálunk. Többet fogtok látni ahogy haladunk előre [a sztoriban], de ez egy jogos kérdés, amire fogunk válaszolni menet közben. A történetnek és a politikai szálnak sokkal embercentrikusabb oldala van. Minden bizonnyal nincsenek Birodalomnak dolgozó idegen fajok, szóval ez automatikusan az egyik oldalra billenti a dolgot.”
Gilroy magyarázatának utolsó része kissé sántít (gondoljunk csak Thrawn főadmirálisra), annyiban persze mindenképp igaza van, hogy az Andorban látott, Birodalom uralta világ egy embercentrikus világ, ahol az idegen fajok csakis a partvonalra szorulhatnak. Az idegenelleneség (xenofóbia) része volt a Birodalom ideológiájának, a BBH külön erre tanította tagjait. A Birodalom sorai között csak elvétve találkozhattunk nem emberi fajokkal, mint például Thrawn és nekik is egész életükben számolniuk kellett a megkülönböztetéssel. Az elnyomott és mellőzött fajok a Birodalom társadalmának alsóbb rétegeit vagy az attól távol eső alvilágot alkották. Gyakori volt, hogy komplett világokat, fajokat igáztak le és taszítottak rabszolga sorba, mint például a vukik, mon calamarik, petrusianok vagy a Bodach'i. Más fajok még roszabbul jártak, ugyanis őket egész egyszerűen kiírtották, mint a geonosisiakat, a lasat vagy a squamatan népeket. Jól szemlélteti ezt az az jelentsor, melyben a BBH-hoz beépített lázadó tégla, Lonni Jung elhagyja a Coruscant felsőbb szintjeit és leszáll az alsóbb részekre. Itt hirtelen megjelennek az idegen fajok, jelezve azt, hogy ez az elnyomott, nyomorgó szint az ő világuk, a „másodrangú” fajok szintje. Persze hasonlót láthattunk a klasszikus trilógiában is, ott is leginkább az alvilág színterein (Chalmun kantinja, a fejvadászok, Jabba palotája) találkoztunk idegen fajok tömegeivel. Az Andor tehát ennyiben hiteles a klasszikus filmekhez, sőt a háttérben azért felsorakoztat jópár idegen fajt, többnyire a zárótrilógia, illetve a Zsivány Egyes látványterveit felhasználva.
Épp ezért üdítő volt látni azt a két idegent a tizenegyedik epizód (Daughter of Ferrix) elején. Cassian és Melshi megpróbáltak megszökni a Narkina 5 holdjáról és egy régi TUG-b13 típusú quadrojumpert akartak elkötni, amelyet két furcsa idegen őrzött. Az egyikük a kerediai Dewi Pamular, a másik Freedi Pamular akinek faja ismeretlen, talán őshonos narkinai. A két testvérnek a beszéde is nagyon érdekes volt és hőseink szerencséjére segítőkészeknek bizonyultak, így Andorék kijutottak a Narkináról. A kerediai faj a Zsivány Egyesből ismert, Cycyed Ock képében, aki Saw Gerrera egyik partizánja volt.
Pamular fivérek az Andorban
Szintén Saw partizánjai között láthattuk a tognath fivéreket, Benthicet és Edriót, akik már felbukkantak a Zsivány Egyesben és a Solóban is. Luthen még fel is használta egyiküket, hogy meggyőzze Sawt. Az epizód végén pedig Andor visszatért a Niamosra a hotelben hagyott fegyvereiért és pénzéért. Az üdülőövezetként működő bolygón is rengeteg idegen faj egyedeit láthattunk. Ugyancsak láthattunk idegen fajokat a sorozatban Mon Mothma köreiben is. A Birodalmi Szenátusban az idegen fajok világai továbbra is képviselve vannak, noha a Szenátus politikai befolyása jóval csekélyebb, de látható, hogy a korábbi köztársasági berendezkedés így is megmaradt és néhán faj egyedei azért továbbra is magas pozíciót töltenek be a Coruscanton.
Az idegen fajok kisebb aránya tehát a sztori és a klasszikus trilógia világához való kötődés szempontjából is indokolt, bár jogos kritika az is – amit például Jégh Attila szerzőnk is megfogalmazott –, hogy alig látunk „klasszikus” fajokat, twi'lekeket, rodiaiakat stb. a szériában. Ahogy az is, amit kreatív igazgatónk, Kajtár Virág tett szóvá, hogy a szeparatista-szimpatizánsok között is lehetnének idegenek, sőt leginkább idegeneknek kéne lenniük. Mindenestre a korai lázadást az Egy új remény és A Birodalom visszavág is egy embercentrikus társaságnak mutatja be, amit a lore azzal is magyaráz, hogy az idegen fajok a klónháborút és a Birodalom intézményesített fajgyűlöletét követően kevésbé bíznak az emberi fajban, külön, bolygószinten lázadoznak (mint pl. Cham Syndulla a Ryloth-on). Megjegyzendő, hogy ez a Legendákban is jelen volt, olyannyira, hogy az Új Köztársaság idején az idegen fajok egyes vezető politikusai vissza is vágnak régi sérelmükből vezettetve, s az emberekkel szemben mutatnak negatív előítéleteket. Az idegen fajok háttérbe szorítása tehát nem az Andorral kezdődött...
Faragó Dániel – Kádas István
