A Star Wars saját világán belül és a rajongók körében egyaránt nagy ellenszenvnek örvendő neimoidiai faj valójában – bizonyos szempontból – teljesen félreértett. Lássuk miért!
Ha a rajongóknak feltennénk azt az egyszerű kérdést, hogy ki számukra a legellenszenvesebb a Star Warsban, Nute Gunray teljesen biztosan a válaszok közt szerepelne. A Rossz Osztag második évadának nyitó részeiben, ahogy arról korábban is írtunk, felmerült a kollektív felelősség témája, miszerint jogos-e megítélni egész világokat a vezetőik alapján. Ennek kapcsán – hű szeparatistaként ugyebár – nekem rögtön Gunray és a neimoidiaiak dilemmája jutott eszembe.
Bár Gunraynek és a Kereskedelmi Szövetségnek már szenteltem egy külön cikket, ilyen szempontból nem közelítettem meg őket, megértésükhöz pedig érdemes társadalmuk alapjaitól kiindulni.
A neimoidiaiaknak már a külseje is könnyen ellenérzéseket válthatott ki a kivülállókból, általában magas, ráncos, összehúzott szemű, görnyedt alakok voltak, hosszú és csontos ujjakkal. A kis neimoidiaiak életük első hét évét lárvaként töltötték, küzdve az élelemért és a fennmaradásért. Aki ezen a szakaszon túljutott, megkezdhette igazi életét, hisz elég erősnek bizonyult és valószínűleg ravaszul legyőzte társait. Gunrayt és miatta fajtársait gyakran nézték gyöngének és esetlennek, pedig ahhoz, hogy egyáltalán megkezdhessék a nagybetűs életet már rá kellett cáfolniuk ezen előítéletekre.
Nute Gunray és Rune Haako Dooku gróf oldalán
Szintén Gunrayt alapul véve a másik gyakran felhozott tulajdonságuk a gyávaságuk, azonban egyértelműen ki kell jelenteni, hogy bár sokuk előnyben részesítette a kényelmes és biztonságos életvitelt, ezekre a kijelentésekre is alaposan rácáfoltak.
A neimoidiaiak egyrészt általában logikai irányból közelítették meg a dolgokat, így ami másoknak futásnak tűnhetett, nekik alaposan elvégzett kalkuláció eredménye volt, mindig azzal a céllal, hogy lehetőleg az egyed túléljen – legyen szó akár az üzleti életről, akár a szó szerinti túlélésről. Náluk ez a gondolkodásmód kizárt minden szentimentalizmust, egy kivülálló számára legalább olyan nehéz megérteni, mint a geonosisiak kaptártudatát (bár az pont fordítva működött, náluk mindig az egyed került háttérbe).
Kicsi Poggle és Lott Dod jól megértették egymást
Természetesen a neimóknak is meg kellett védeniük magukat, illetve világaikat így volt hadseregük. Nem is akármilyen, a galaxis egyik legjobbja! Ha életük védelméről volt szó nem aprózták el a dolgokat, őreik olyan felesküdött harcosok voltak, akik saját életüket is háttérbe helyezték, megtagadva ezzel logikájukat. Bár a neimoidiaiak szinte mindenben droidokra támaszkodtak, – minden veszélyforrás minimalizálására – őreiket nemigen cserélték volna el rájuk. Ez máris bizonyítja, hogy közel sem voltak mind esetlenek vagy gyávák. Egyébként pedig a kezdeti hét évnyi küzdelem valószínűleg egy életre elég volt nekik. Bár lehet sokan alapfilozófiájukra is azt mondanák, hogy a gyávaság mozgatja, alapvetően inkább az énközpontúság lehet ellenszenves bennük. Számukra azonban ennek kulturális jelentősége volt és segítette túlélésüket más fajokkal szemben.
Neimoidiai őrök a Mustafaron
A legtöbben viszont eleget tettek ama előítéletnek, hogy rendkívül paranoiásnak bizonyultak. Például egy hajó parancsnoki hídját sokszor nem merték elhagyni, nehogy egy másik társuk elfoglalja azt. Náluk minden versengésből állt, imádták egymás előtt mutogatni vagyonosságukat, de egyben minden sarkon árulást és rablót láttak. Érdekes gondolkodásuk része volt, hogy nemigen volt bennük hazaszeretet, mindenki inkább az úgynevezett pénztárca-világaikon szeretett volna élni. Maga a Cato Neimoidia is egy ilyen világ volt, nem pedig az igazi hazájuk (Pure Neimoidia).
A Cato Neimoidia
Veleszületett logikai képességeiket természetesen kamatoztatták a kereskedés terén és megszerezték a Kereskedelmi Szövetség feletti hatalmat is. A Szövetség alapjában véve nem volt rossz szándékú, csak hihetetlen mértékben terjeszkedett, ami egy idő után ellenszenvessé vált a köztársasági világok számára, furcsa külsejük pedig csak tetézte a fajgyűlöletet. A propagandában vagy kövér vagy csontos, a képből a néző felé nyúló, világokat bekebelező ronda lényekként ábrázolták őket. A neimók emiatt egyre inkább törekedtek az elhatárolódásra, hihetetlenül önérzetes faj lévén válaszul ott tettek keresztbe, ahol csak tudtak. Az ellentét és az előítéletek pedig visszafordíthatatlanul elmélyültek.
Voltak köztük azonban olyan alakok, mint Gunray, Lott Dod vagy Rune Haako, akiknek kapzsisága még fajuk mércéjével is megkérdőjelezhető volt. A naboo-i blokád eleste után a neimók ugyan hivatalosan elhatárolódtak Gunray tetteitől, de a szenátori címet birtokló Dod továbbra is egy követ fújt vele. A Szövetség semleges maradt a klónháborúk folyamán és Dodék ügyesen lavíroztak Sidious segítségével a két oldal között. A legtöbb – egyébként szeparatista – vállalati világ két oldalra játszott a vállalati egyezmények egyik cikkére hivatkozva. A neimoidiai nép szintén elhatárolódott Gunraytől és akcióitól, Gunray hivatalosan nem is lett újra a Szövetség vezetője, túlzott becsvágyát már veszélyesnek tartották világaik szempontjából is.
Névtelen neimo A klónok háborúja 3. évadának 4. részében
A legtöbb neimo szeretett tisztán játszani, ahogy ezt egy névtelen neimoidiai ki is mondta Pantora megszállásánál A klónok háborújában, saját feljebbvalója ellenében.
„Megértem, hogy a szeparatisták busás jutalommal kecsegtetnek, de az emberrablást nem támogatom!”
Érdekes belegondolni, hogy talán az egyetlen szimpatikus, mozgóképen is megjelent neimo karakternek még nevet sem adtak a készítők, ő inkább az átlagneimók, a nép álláspontját szimbolizálta.
Gunray személye akkora nyomot hagyott az egyébként is kívülálló nép megítélésén, hogy szinte lehetetlen volt elvonatkoztatni tőle még halála után is. Szerencsére Tech megmutatta, hogy ez nem követendő példa és érdemes mindig megvizsgálni a másik felet a nép szintjén is.
