Még a 2000-es évek elején, kiskamaszként olvastam Timothy Zahn legendás Star Wars trilógiáját, az úgy nevezett Thrawn-trilógiát, mely az egyik legmeghatározóbb Star Wars élmény lett, s maradt számomra. Most, hogy a Szukits Kiadó újból kiadta ezeket a könyveket – ráadásul csodaszép, keménykötéses változatban –, újra nekifogtam, hogy immár felnőtt fejjel, sok-sok Star Wars, illetve Zahn regénnyel a hátam mögött újra elolvassam e köteteket, s könyvenként ajánlót írjak róluk a Rebóra. Az első kötetről, A Birodalom örököseiről és a Sötét erők ébredéséről már írtam, most pedig elérkeztünk az epikus fináléhoz, Az utolsó parancshoz!
Az utolsó parancs a klónokról szól, a klónokról és Palpatine utolsó parancsáról, melyet halálakor adott Mara Jade-nek, s azóta is kínozza a lányt. A kötetre Thrawn teljesen kezébe vette a kezdeményezést az Új Köztársaság és a Birodalom harcában: az előző regényben megszerezte a félelmetes Sötét Erőt, a Katana-flottát, most pedig már emberekkel is feltöltötte azokat, gyorsan létrehozott klónkatonákkal. Thrawn ugyanis a Wayland bolygón megtalálta a Tantiss-hegyet, az Uralkodó titkos raktárát, s az ott tárolt spaarti klónozóhengereket, így készen áll arra, hogy egy újabb klónháborút robbantson ki a galaxisban. Thrawn klónjairól egy külön cikket tervezek írni, s amúgy sem áll szándékomban leírni a teljes történetet, szóval nézzük inkább a karaktereket, kezdve magával a főadmirálissal! A Birodalom örökösei ajánlójában írtam, hogy ott egy kegyetlen Thrawnt láthatunk, aki képes példát statuálni úgy, hogy nyilvánosan megöleti a hibázó tisztjét. E kegyetlen Thrawn-kép pedig némileg eltér a kánon Thrawn és Chiss Birodalom trilógiákban látható chiss alakjától, mely sokkal emberibb, szerethetőbb. Nos, ez az átalakulás már a klasszikus Thrawn-trilógiában megtörtént! Az utolsó parancs főadmirálisa már ez az emberi karakter, aki megdícséri embereit, értékeli a törekvéseiket, s igazi tisztelet vált ki az őt szolgálókból, Pellaeontól kezdve talán az utolsó fedélzeti közlegényig. A regény igazi „főgonosza” már nem is Thrawn, hanem az őrült jediklón, Juruus C'baoth. C'baoth, aki császárnak titulálja magát, megpróbálja tönkretenni Thrawnt, s megölni ysalamirik ezreit... C'baoth lesz az is, akivel Luke, Han, Leia, Mara Jade és Karrde – szóval a regény pozitív hősei – szembe kell, hogy nézzenek a kötet végén, hozzá kötődik a Palpatine-szintű epikus finálé. Egyrészt azért, mert egy Luke Skywalkernek egy erőérzékeny főellenség dukál, másrészt mert Thrawn is megindult azon az úton, hogy félelmetes gonoszból, tragikus sorsú antagonista, mondhatni antihős váljon.
A főszereplők közül Mara Jade-et és a lány által bejárt utat kell első helyre tenni, mint a trilógia egyik fontos eleme. Mara küzd a Palpatine által fejébe írt utolsó parancsával és a velejáró rémálmokkal: meg kell ölnie Luke Skywalkert. Viszont egyre kevésbé füllik a foga ehhez. Remekek lettek interakciói Leiával, a hercegnő sokat tett Mara karakterfejlődéséért, különösen izgalmas jelenet volt, amikor a vöröshajú leányzó megvallja Organának, hogy meg akarja ölni a testvérét. A könyv végre Mara megtalálja önmagát, sőt még az őt kínzó császári parancsot is teljesíti, megöli Luke Skywalkert. Pontosabban a C'baoth által létrehozott klónját. Egy mesterséges lényt, akinek talán saját személyisége sem volt, elméjét az őrült jedi irányította. A regény egyik legvitatottabb eleme ez (magam is többször vitáztam róla főszerkesztőtársammal, Rixonnal), de tegyük hozzá, hogy a klón-Luke mindössze két fejezetben szerepel a több mint 1200 oldalas trilógiában, s akkor sem önálló cselekvő, nem több egy mozgó-hadonászó szerszámnál, C'baoth kezében. Szerepe viszont mégis fontos, elsősorban Mara Jade útja szempontjából. E regényben válik a múltjával küzdő, pökhendi lányból azzá a támogató karakterré (majd később feleséggé és anyává), aki megmentette a legendák Luke Skywalkerét attól, hogy olyan mufurc, önmarcangoló, fásult alakká változzék, mint a kánon Luke-ja Az utolsó Jedikben. A film kitűnő példája, hogy mi lesz Luke-ból, ha kivesszük a képletből Mara folytonos támogatását, óvását.
A harmadik szereplő, akit ki kell emelni az Talon Karrde. A csempész, aki próbál valami nagyot alkotni, egy csempészszövetséget, még ha ez majdnem az életébe is kerül. Karrde ízig-vérig Star Wars karakter, amolyan nemes csempész, mint Han vagy Lando. Nélküle és szervezete nélkül, nem sikerült volna az Új Köztársaság diadala. Sőt maga is kapott egy ellenfelet, akit legyőzhet a könyv folyamán: Niles Ferriert, az igazán ellenszenves hajótolvajt. Karrde emberei és szövetségesei is nagyobb szerepet kapnak a regényben, különösen alvezére, Aves – nagyon tetszettek Aves és Wedge Antilles közös jelenetei, de a kódtörő Ghent is remek figura lett, igazi kilencvenesévekbéli informatikus kocka. Természetesen Luke, Han, Lando és Csubi is hozzák a kötelezőt, a klasszikus főhősök közül azonban leginkább Leiát emelném ki: e kötetben születnek meg ikrei, Jacen és Jaina, mindemellett remekül párosul kiváló diplomáciai érzéke az egyre erősebb jediképességeivel: előbb a noghrikba, majd a Marába vetett szilárd bizalma térül meg. Szintén izgalmas, ahogy lefülelik a Birodalom cseles információforrását, vagy Thrawn rövid Coruscant elleni támadása, s az Új Köztársaság erre adott reakciója.
Az utolsó parancs igazi epikus finálé, méltó lezárása a legismertebb s legnagyobb hatású Star Wars könyvtrilóigának. Ahogy az előző kötetek esetében, úgy röviden itt is kitérnék az esetleges jövőbeli kanonizálásokra. A Tantiss-hegy és az ott folyó klónozás - mint láttuk a Rossz Osztagban - már kánon, s nagy valószínűséggel A Mandalóri sorozatos univerzumában is szerepet kap majd még e helyszín és tevékenység. Thrawn és története Dave Filoni kezébe került, akitől egyáltalán nem állnak távol a klónháborús reminiszenciák, azt sem zárnám ki, hogy a visszatérő főadmirális a kánonban is elkezd majd saját klónhadsereget felállítani, méghozzá a Rossz Osztagban látott machinációkat is felhasználva. A klón-Luke már kevéssé tűnik valószínűnek, habár egy kánonképregényből tudjuk, hogy az ifjú jedi Bespinen levágott kézfeje valóban Palpatine-hoz került, aki ezt az Exegolra vitette. Ami viszont kifejezetten valószínű, hogy látni fogjuk a tévéképernyőkön még, az Thrawn halála, s az a bizonyos művészi döfés. Rukh ugyan úgy tűnik meghalt a Lázadók sorozatban, de feltehetően valamely más szövetségese el fogja árulni a zseniális főadmirálist. Na és ne feledjük el a szövetséges jedi mester árulását se, arról már pletykálnak, hogy Thrawn egy Sötét Oldalra átállt jedi, Baylon társaságában tér majd vissza az ismert galaxisba az Ahsoka sorozatban. A pletykák Baylona erősen emlékeztet az őrült C'baoth-ra, szóval el tudom képzelni, hogy végül ő is Thrawn ellen fordul, magát kiáltva ki új császárnak. Remélem az Új Köztársaság ekkori politikai és katonai vitáit, s a Coruscant elleni támadást is láthatjuk még a kánonban, ahogy nagyon várok Talon Karrde és szervezete kanonizálására is...
Tantiss-hegy a Rossz Osztag első évadában.
Addig is mindenkinek maximálisan ajánlom Az utolsó parancs, s az egész Thrawn-trilógia újra-és újraolvasását! Még ha akadnak az új kiadásban is zavaró fordítási malőrök (aszteroid, csillagharcos, a noghri nevek genitivusos szerkezetei), a könyv remek, kiadása pedig gyönyörű. Ráadásul Zahn nem zárja le teljesen az eseményeket, a kötetben már – az ekkor még csupán háttérszereplő Shada D'ukal alakján, valamint Borsk Fey'lya tanácsos fura félelmén keresztül – felvezeti a folytatást, a Thrawn keze duológiát!
Kádas István
