A tavalyi évben rengeteg élőszereplős és animált sorozatot lehetett megnézni, most viszont egy olyan sorozatról fogok írni, ami valószínűleg a legtöbb rajongónak kimaradt. Ez a Galactic Pals!

A Star Wars Galaxy of Creatures sikerén felbuzdulva egy spin-off sorozattal örvendeztették meg a gyerekeket a készítők, melyben a fiatal apróságok (lények és idegen fajok) kezelése került a középpontba. A Galactic Palsból a korábbi sorozatból megismert szafaridroid, SF-R3 és a kameradroid társa, CAM hiányzik, a Galactic Society of Creature Enthusiasts tagjai úgy gondolták, hogy ilyen fiatal lények felügyelését egy specializáltabb egységnek kellene elvégeznie. Ezért a Serv-O-Droid gyárban megalkották M1-RE (Miree) szafaridroidot, aki társául kapta CAM-E kameradroidot. Továbbá úgy gondolták, hogy a fiatalok megfigyelése az élőhelyükön nehézségekbe ütközhet, ezért létrehoztak egy űrállomást, ami kizárólag a fiatal lényeg gondozására és megfigyelésére specializálódott. És ha azt gondolnánk, hogy túlzás egy űrállomás különféle fiatal lények megfigyelésére, az epizódok megtekintése során észrevehetjük, hogy a társaság több életteret is felépített az űrállomásra. Az Endor holdjának erdeire emlékeztető élettér ugyanúgy megtalálható, mint a Hoth havas lejtői vagy a Lothal magas fűvel borított sztyeppéi.

Az évad első felében M1-RE feladatai közé tartozott egy síró vukikölyök megnyugtatása, segítségnyújtás egy kölyök ewok számára, hogy leküzdje félénkségét, illetve jawa fiatalok által összegyűjtött tárgyak megtalálása hideg-meleg játékkal. Mindemellett le kellett választania magáról egy rodiai ifjút, aki a tapadókorongos ujjával hozzátapadt, meg kellett oldalnia egy gamorrai poronty haragosságát, illetve el kellett altatnia egy hutt csecsemőt! Az évad második felében egy rancorkölyköt megnyugtatása, valamint egy energikus tauntaun lefárasztása is rá hárult, továbbá megjavította egy megkérdőjelezhetően kétvégtagú ortolán kölyök lebegtetőszékét, fészket épített egy halom porgnak, illetve megtanított egy ifjú gungant járni. És ha még ez nem lenne elég nyűg, meg kellett találnia egy magas fűben bujkáló loth-macskakölyköt is!

Elődjéhez hasonlóan ez a sorozat is a gyerekeknek szól és miközben aranyosan esetlen az egész, Miree-n keresztül próbálja átadni azt a mögöttes üzenetet, hogy minden lény különleges és szerethető csak tudni kell velük bánni (Hagrid után szabadon). Ha pedig meg tudjuk szólítani őket a számukra megfelelő nyelven, akkor a barátaink lesznek. Ehhez Miree karaktere megfelelő – kevésbé esetlen, mint elődje, Aree –, pozitív és barátságos, bátorítja a fiatalokat, más szóval tényleg ért a fiatalokhoz nyelvén.

Ettől függetlenül sajnos ez a sorozat szerintem kevésbé sikerült jól, mint az elődje. A pozitívuma, hogy felnőtt fejjel nem annyira bugyuta, de így szerintem kevésbé volt vicces, és M1-RE karaktere sem túl szórakoztató. A részek érdekessége eléggé hullámzó. Például az, hogy a porgok milyen idegesítőek és az Ahch-Tóról kikerülve gyakorlatilag kártevőkké avanzsáltak, már mindenki szemében kicsit elcsépelt.  A loth-macskás epizód szintén elég céltalan volt, főleg mert a macska nagyrészt nem is volt jelen, mivel a fűben bujdokolt. Az ortolán a lebegtetőszékben aranyos volt, ahogy pilótának képzelte magát, de magáról a fajról nem lehetett semmit megtudni (főleg a végtagok számát illetően nem) pedig ez lenne a sorozat lényege, cserébe viszont rettentő aranyosra sikerült az ábrázolása. Mivel ezúttal nem kaptunk az epizódok végén tényeket, mint a korábbi sorozatban, így a jobb epizódok mellett főleg az apró utalások voltak azok, amiket érdekesnek találtam. A vukis epizódban például nem hagyták a kölyköt nyerni és ettől ideges lett vagy, hogy a rancornak egy gamorrai baba a kedvenc rágójátéka, aminek leszakítja a karját. Érdekes volt nőstény gamorrait látni és azt, hogy a gunganek előbb tudnak úszni, mint járni, ami végül is elég egyértelmű. Az külön vicces volt, hogy a huttlet epizódban a falon gyakorlatilag a galaxis három legfontosabb étele volt látható a képeken: a jogan és a meiloorun gyümölcs, illetve a kék tej.

Az előző sorozat után azt kívántam, hogy bár jönne még folytatás és emellett továbbra is kitartok. Bár ez az évad kevésbé sikerült alkotás, mint az első, ilyen apró felnőtteknek szóló utalásokkal teli szórakoztató gyerektartalmakból még lehetne több is. A hossza ennek az évadnak is jelentéktelen, a 12 epizód tényleges játékideje legfeljebb 15 perc, így ismét nem akkora pazarlás az életéből azoknak, akik fogékonyak az ilyen tartalmakra vagy éppen maguk is csöppségeket nevelnek.