A Mandalóri 19. fejezetében (The Convert) végre visszatértünk a Coruscantra. Az Andor és a Rossz osztag után ismét a messzi-messzi galaxis (korábbi) fővárosa volt a helyszín, ám míg azok a Galaktikus Birodalom rémuralma idején játszódtak, A Mandalóri már az Új Köztársaság korszakában mutatta be a Coruscant egy eddig nem látott „arcát”. Rengeteg mindent megtudtunk a bolygóról és a galaxis helyzetéről is az Új Köztársaság éveiben, amelyekről eddig csak kiegészítő művekben olvashattunk. Az epizód ráadásul meglépte azt a turpisságot is, hogy Mandó és Grogu háttérbe szorult a saját sorozatában és a főszerepet Pershing doktor és maga Coruscant városa bolygója kapta. De mi történt a bolygón A Jedi visszatér utáni években?

Coruscant először A Jedi visszatér felújított változatának fináléjában bukkant fel egy rövid snittre, de igazán nagy szerepet csak az előzménytrilógiában és A klónok háborújában kapott, ahol a Galaktikus Köztársaság fővárosaként és a Jedi Rend székhelyeként láthattuk. A bolygó nem tért vissza a zárótrilógiában, azonban az utóbbi években egyre gyakoribb helyszín lett az új sorozatokban. Először az Obi-Wan Kenobi visszaemlékezős jeleneteiben mutatták a Jedi Nagytemplomot, majd az Andorban állandó helyszín lett, mint a Birodalom fővárosa és nemrég a Rossz osztag második évadában is visszatértünk oda. Most pedig A Mandalóriban is láthattuk, ám időben már az endori csata után kb. 5-6 évvel később, az Új Köztársaság idején. Az új epizódban egy egészen új oldalát mutatták meg a messzi-messzi galaxis (volt) fővárosának és rajta keresztül rengeteg mindent megtudtunk a bolygó és a galaxis politikai helyzetéről is. A Legendákban már számos mű bemutatta a Coruscantot az endori csata után, a kánonban viszont eddig csak elvétve olvashattunk róla.

Bolygóközi polgárháború

Ahogy A Jedi visszatér végén is láthattuk a II. Halálcsillag elpusztítása, illetve Palpatine és Vader halála után galaxisszerte ünneplések törtek ki. Coruscant polgárai a főterekre vonultak ki, ledöntögették Palpatine szobrait, tűzijátékokat szerveztek és több rohamosztagost meglincseltek.

Az endori csatát követő ünneplés a Coruscanton

A filmből az viszont nem derült ki, hogy az ünneplés csak nagyon rövid ideig tartott, ugyanis a birodalmi rendfenntartó erők azonnal tüzet nyitottak az ünneplő tömegre. Emiatt bolygószerte lázongások törtek ki és véres, fegyveres összecsapások zajlottak a polgárok és a birodalmi biztonsági erők között. A Lázadók Szövetsége eközben kikiáltotta az Új Köztársaság létrejöttét és újjászervezték a Galaktikus Szenátust Mon Mothma szülőbolygóján, a Chandrilán. A Coruscanton eközben felkelés és polgárháború alakult ki. Bizonyos szektorok a lázadók mellé álltak, bár a lakosok többsége a birodalmiakkal vagy simán csak szomszédos városnegyedekkel vívtak bandaháborút. Teljes lett a káosz és félő volt, hogy a bolygó anarchiába süllyed. A Birodalom galaxisszerte gyengült, a Coruscantot azonban még hivatalosan Palpatine volt jobbkeze, Mas Amedda nagyvezír birtokolta a hatalmat.

Mas Amedda nyilvánosan fénykardokat semmisít meg.

A Birodalmi Flotta admirálisa, Gallius Rax visszavonta az erőit a Coruscantról és megtiltotta Rae Sloane főadmirálisnak, hogy erősítést küldjön oda. Rax a Coruscantot tekintette a Birodalmat romba döntő hanyatlás szimbólumának. A flotta hiányában a Birodalmi Biztonsági Hivatal feladata lett, hogy a megmaradt birodalmi erőket koordinálja a bolygón. Amedda maradt a kinevezett adminisztrátor és a bolygó de facto vezetője, de valódi hatalom nélkül. A BBH irányított mindent, erőikkel blokád alá vonták a bolygót, hogy ne kerüljön az Új Köztársaság kezére. Megerősítették és ellenőrzőpontokat hoztak létre a főbb üzleti negyedekben.

A BBH főhadiszállása az Andorban

A városban mindenhol füst szállt fel a kigyulladt járművek és épületekből, hiszen a BBH erői ellen gerillaháborút vívtak a helyi lázadók. Amedda kétségbeesésében igyekezett átadni magát az Új Köztársaság első kancellárjának, Mon Mothmának és Leia hercegnőnek. Ők azonban ezt visszautasították és arra kérték találjon módot a Birodalom kapitulálására és a teljes megadás aláírására.

Galaktikus egyezmény és a kegyvesztett főváros

Az endori csata után egy évvel a Birodalom megmaradt erői döntő vereséget szenvedtek az Új Köztársasággal szemben a jakkui csatánál. Mas Ameddát jó ideje Gallius Rax tartotta háziőrizetben a Birodalmi Palotában – amely hajdanán a Jedi Nagytemplom volt – és különböző propaganda holoadásokra kényszerítette. A jakkui csata idején Amedda sikeresen megszökött egy csapat ellenálló gyerek segítségével, majd ismét kapcsolatba lépett Mothmával és a Birodalom nevében megadta magát.

A Birodalmi Palota a korábbi Jedi Nagytemplom helyén

A jakkui csatát követően a Birodalomhoz továbbra is hű erők Rae Sloane főadmirális vezetésével eltűntek az Ismeretlen Területeken, a többiek viszont kapituláltak és aláírták a teljes megadást jelentő Galaktikus Egyezményt és a birodalmi flotta és hadsereg leszerelését. A Galaktikus Birodalom rémuralma véget ért.

Az Új Köztársaság és a szenátus székhelye maradt a Chandrilán, így több évezred után a Coruscant többé nem volt a galaxis fővárosa.

Ameddának megkegyelmeztek és átengedték neki, hogy új, ideiglenes kormányt alakítson a Coruscanton az Új Köztársaság felügyelete alatt. A békekötés után hetekig tartó ünnepségek zajlottak Coruscant utcáin és háztetőin, ahogy a lakosság ünnepelte a birodalmi uralom végét a bolygón.

Új Köztársaság évei

Miután a Coruscant elvesztette fővárosi státuszát, önálló kormányzatot hoztak létre és a galaxis többi világához hasonlóan saját képviselettel rendelkezett az Új Köztársaság szenátusában. Az új szenátusban alapvetően két frakció alakult ki, a központosítást szorgalmazó Centralisták és szemben velük a központi galaktikus kormányzatot ellenző Populisták. Coruscant a Centralisták oldalán képviseltette magát. A békekötés után visszatért az élet a régi kerékvágásba. A Mandalóri 19. fejezetében (The Convert) bepillantást nyerhettünk a Coruscant mindennapjaiba az Új Köztársaság idején. Az epizódból az is kiderült, hogy a volt birodalmiaknak az úgynevezett Amnesztia program keretében megkegyelmeztek és szigorú felügyelet alatt, de tiszta lappal új életet kezdhettek az Új Köztársaság szolgálatában. Ennek egyik fő helyszíne lett a Coruscant. Mindezt a sorozatban korábban még a Birodalom és Gideon moff oldalán tevékenykedő Dr. Penn Pershing klónozó tudós és Elia Kane volt kommunikációs tiszt szemén keresztül láthattuk.

Dr. Pershing és Elia Kane az Amnesztia program tagjaiként

Furcsa kettősség jellemzi az egész bolygót ebben az időszakban. Számos dolog visszatért a Köztársaságból, az idegen fajok ismét újra magas beosztásokat tölthettek be, főleg olyanok, mint a mon calamarik és a twi’lekek, akik a Lázadók oldalán harcoltak. Azonban az épületeken és az új vezetés hozzáállásán látszott, hogy a Birodalom több évtizedes rezsimje kitörölhetetlen károkat okozott. Az Új Köztársaság meghagyta a volt brutalista birodalmi épületeket és saját intézményeit költözte oda, vagy szemet hunyt bizonyos volt birodalmi bűnösök felett.

Az Új Köztársaság épülete Coruscanton

Számos olyan hibát vétettek az Új Köztársaság kezdeti éveiben, amely megágyazott a későbbi Első Rendnek. Coruscant viszont újra virágzó világ lett, noha kormányzati funkciója már jóval csekélyebb volt, üzleti, kulturális, turisztikai és központi szerepe továbbra is megmaradt. Ugyancsak itt állomásoztatták a leszerelt birodalmi flotta nagyját. Az Új Köztársaság másik nagy hibája az volt, hogy csökkentette a hadseregét.

Coruscant bukása

Hiába az Új Köztársaság minden erőfeszítése Coruscant sosem nyerte vissza régi mivoltát. Az Új Köztársaság többször új fővárost jelölt ki magának. A Chandrila után a Nakadia, majd Y. u. 28. körül a Hosnian Prime lett a fővárosa. Coruscant eközben hanyatlásnak indult. A bűnszervezetek egyre erősebbek lettek a bolygón, végül Y. u. 34-re, az Új Köztársaság bukását követően legfontosabb negyedeit ellepték a bűnszervezetek és szindikátusok. A bandák véres harcokat vívtak a kerületek ellenőrzéséért. Az egykor virágzó galaktikus főváros turizmusa teljesen megszűnt, a lakosság biztonságát többé nem garantálta semmi. A bolygó helyzete remekül jellemezte a galaxis kaotikus állapotát miután színre lépett az Első Rend. A bolygót, azonban hamar elfoglalta az Első Rend, ahogy a galaxis többi világát is. Az exegoli csatát követően felkelés tört ki a Coruscanton az Első Rend ellen. A bolygót visszafoglalták az Első Rend erőitől, ám többé már sosem volt az a virágzó központ, mint amilyennek korábban láthattuk.

Hondo Ohnaka naplójában úgy írta le Coruscantot, mint a hajdan dicső világ bukása a törvénytelenségbe, amely egyúttal korunk egyik legnagyobb tragédiája is.

Érdekességek

• A Galaktikus Birodalom fővárosa eredetileg már az Egy új reményben megjelent volna, ám a költségvetés nem volt elegendő a bemutatására és helyette az Alderaan szerepelt a filmben. A birodalmi főváros először az eredeti Marvel Comic Star Wars képregény 61. füzetében jelent meg 1982-ben.
• Coruscant koncepciója A Jedi visszatér korai vázlataiban is feltűnt, de akkor még Had Abbadon néven. A bolygóméretű város ötlete itt már felmerült, de az akkori filmtechnikák nem tették lehetővé a megvalósítását. A bolygó nevét Timothy Zahn találta ki A birodalom örökösei című regényében, majd George Lucas innen vette át, amikor a bolygó végül csak bekerült A Jedi visszatér felújított változatába. Teljes pompájában azonban csak az előzménytrilógia filmjeiben láthattuk végül.
• Coruscant egy ekumenopolisz, az egész bolygó egy hatalmas város, óriási futurisztikus felhőkarcolókkal borítva. Mivel nincs természetes élővilága, így az időjárása is mesterséges.

Coruscant látképe az űrből

• A Star Warsban látható emberi faj szülőbolygója a Coruscant lehetett.
• A bolygó alsóbb szintjeit Lucas a tervezett élőszereplős sorozatában, a Star Wars Underworldben és a hozzá kapcsolódó Star Wars 1313 videójátékban mutatta volna be. Ezek a projektek sosem valósultak meg, végül A klónok háborújában és nemrég a Rossz osztagban láthattuk Coruscant alsóbb, alvilági szintjeit.
• A helyszín, ahol Dr. Pershing beszél a korábbi klónozó tevékenységéről az a Galaxisok Operaház, ahol korábban Palpatine kancellár mesélt Anakinnak Darth Plagueis legendájáról.
• A Mandalóriban látott Monument Plaza korábban A klónok háborújában is felbukkant, de eredetileg még Ralph McQuarrie egy korábbi látványtervén szerepelt. A tér fő látványossága, a bolygó legmagasabb hegyének csúcsa, az Umate, amelyről A Köztársaság Fénykora időszakában játszódó A Jedik fénye című regényben is olvashattunk.

Ralph McQuarrie látványterve

Monument Plaza A Mandalóriban

• Amikor Pershing megpróbálja megérinteni az Umate hegycsúcsot, a háttérben az Ellenállás indulója szól, amelyet a zárótrilógiában hallhattunk később.
• Coruscant építészeti stílusa magában hordozza az egyes korszakokat. A Galaktikus Köztársaság inkább monumentális, antik görög-római, illetve futurisztikus elemeket ötvözött, addig a Birodalom idején az angol brutalista stílusirányzatra hasonlító betonépületek domináltak. Az Új Köztársaság meghagyta a korábbi birodalmi épületeket, így a város megőrizte színes, változatos formáját és történelmét.
• A bolygó több videójátékot is megihletett később. A Knights of the Old Republic játékban megismert Taris, nagyban hasonlít a Coruscantra.
• A KotOR első részét készítő BioWare másik nagysikerű scifi videójátékában, a Mass Effect 2 - Lair of the Shadow Broker című dlc-jében egy üldözős akcióban vehetünk Skycar járművekkel. A küldetés és a helyszínt adó Illium bolygó szinte egy az egyben lemásolta a Coruscantot és A klónok támadásában látott üldözést Anakin, Obi-Wan és Zam Wesell között.

Faragó Dániel

Simon Zoltánt valószínűleg kevés embernek kell bemutatni, aki egy kicsit is jobban beleásta magát a hazai Star Wars vérkeringésbe. Zoli számos posztere kapott már hivatalos elismerést a Lucasfilmtől, idén pedig 2019 után másodjára is beválogatták egy munkáját a Star Wars Celebration hivatalos plakátjai közé. Ennek kapcsán kérdeztük rajongásról, a Celebrationről, és arról, miért épp a Jedihistóriákat választotta plakátja témájául.

Mukáidból egyértelműen kiérződik, hogy a Star Wars egész világát nagyon szereted. Ha viszont mégis választani kellene egy kedvenc korszakot, vagy történetet, akkor mi lenne az?

Rögtön egy jó nehéz kérdéssel kezdünk. Nyilván a klasszikus trilógiával lettem rajongó, akkor az volt a kedvenc. Utána kijött az előzménytrilógia, akkor egy darabig az volt a kedvenc. Ma már nem tudnék kedvencet mondani, inkább, amiből olyan benyomások érnek, amik elgondolkodtatnak, azokat nagyon szeretem. Most olvasom az első The High Republic könyvet, ami lenyűgöz, nagyon tetszik és nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy mi van még ebben a világban. Nyilván most érdekel a Mando, az utóbbi időben pedig az Andor és a Zsivány Egyes, ami abszolút kimagasló volt.

Ha már említetted a The High Republicot, látsz rá esélyt, hogy esetleg egy képhez is megihlet ez a korszak?

Még csak 200 oldalt ismertem meg ebből a korszakból, úgyhogy egyelőre ilyet nem mondanék, de nem kizárt. A fantáziámat megmozgatja, az biztos, most egyelőre ott tartok, hogy nagyon szeretnék élőszereplős tartalmat látni a korszakból.

Ha lehet ilyet mondani, munkásságod első nagy, átütő sikere a 2007-es saga posztered volt. Ha jól tudom, ezzel is kijutottál a Celebrationre, mi volt ennek a története?

Igen. 2007-ben ünnepeltük az Egy új remény harmincadik évfordulóját. Gondoltam erre az alkalomra összedobok egy posztert, ami az egész sagát ünnepli. Ezt május elejére készítettem el először, és a jelenlegi poszternek a közepe volt csak a központi figurákkal. Aztán úgy gondoltam a konkrét évfordulóig, 25-éig van még időm, kiegészítem néhány karakterrel, legyen mondjuk 30, ha már harmincadik évforduló. Úgyhogy a maradék pár hétben befejeztem ezt is, május 25-én kijöttem ezzel a képpel, ami meglepően népszerű lett a neten, nagyon gyorsan körbejárta. Aztán valóban, a 2007-es, első londoni Celebrationön rajongói kiállítóként részt vehettem, és ez volt az egyik poszter, amit ott bemutattam. Aztán a poszter önálló életre kelt. A weboldalam statisztikája több napos késéssel dolgozta fel a napi adatokat, a végén már 60-70 millió látogatónál tartott, csak az én oldalamon, miközben az interneten számtalan helyen osztották meg a poszteremet. Jó sok komment is érkezett rá, amiket átnéztem, néhányat meg is fontoltam belőle, és egy év múlva csináltam egy új verziót. Ez volt az a verzió, amivel aztán 2010-ben megkeresett egy angol könyvkiadó, a Dorling Kindersley, hogy egy új könyvükhöz szeretnének egy Guiness-rekord eseményt csinálni, és arra gondoltak, hogy az én poszteremet kirakják Lego-kockákból, jó nagyban. Közel 100 négyzetméter volt, valami 384 ezer Lego-kocka.

A sokat emlegetett saga poszter

Korábban, még a Ziro.hu-nak említetted, hogy 2016-ban is részt vettél a Celebrationön, illetve 2019-ben is, mikor az akkori, Padmét ábrázoló képedet válogatták be a hivatalos plakátok közé. Van esetleg valami történeted ezekről az eseményekről?

A 2016-os rendezvényen igazából rajongóként vettem részt. Találkoztam művészekkel, néhány alkotóval, olyan ismerősökkel a rajongók közül, akikkel csak online tartom a kapcsolatot. Az egyik legjobb élményem az volt, mikor Dough Chiang egyik előadásán ültem, majd a hivatalos alkalmazás jelezte, hogy Gareth Edwards dedikálást tart, most. Mivel már csak 5 perc volt hátra az előadásból, és ez már a második volt, amit meghallgattam, úgy gondoltam, átrohanok. Megnéztem a képet, egy fotó volt, a Scarifon egy rohamosztagos menetelt a vízben. Beálltam a sorba, kezet fogtunk, beszéltünk két mondatot, majd névre szólóan dedikálta a képet. Akkor még nem tudtam, mekkora csoda ez a film, és hát azóta is kincsként őrzöm ezt a képet.

2019-ben igazából egyhelyben voltam az asztalomnál végig, inkább az volt nagy dolog, hogy kik jöttek oda hozzánk. John Knoll gyakorolta rám ezek közül a legnagyobb hatást, nem számítottam rá, hogy jönni fog és teljesen lefagytam, mikor megjelent. Kicsit beszéltem neki a poszterről, de éreztem magamon, hogy mennyire megtisztelve érzem magam. John Knollnak számtalan dolgot köszönhetek, a felújított változatokat, az előzménytrilógia vizuális effektjeit, a Zsivány Egyes ötletét, és hát a testvérével összedobta azt a Photoshop nevű játékot, amit annyira szeretek.

Simon Zoltán 2019-ben beválogatott posztere

Hogy kerülhet be valaki a Celebration hivatalos művészei közé? Mi ennek a pontos menete?

A válogatás két fordulóban zajlik. Az első körben a korábbi hivatalos munkákat kell beküldeni a Lucasfilmnek egy rövid összefoglalóval. Ez alapján eldöntik, hogy behívják-e a művészt a második fordulóba, ahol egy vagy két pályaművet kell elkészíteni, ez változó. A képeket anonim értékelik, a Lucasfilm/Disney művészeiből és art directoraiból álló zsűri sem tudja, melyiket ki készítette. Azt nem lehet tudni, hányan pályáznak, de a végén kb. kéttucatnyi művészt választanak ki az azévi show-ba.

Az idei posztered témájául a Jedihistóriák című sorozat egyik mozzanatát választottad. Egészen pontosan azt, mikor az utolsó epizódban Padmé temetése után Ahsoka megérkezik Rex Y-szárnyú hajójához. Miért épp erre a jelenetre esett a választásod?

Utólag tudom megmondani csak, hogy miért ezt választottam. Az egész sorozat nagyon tetszett egyébként, de amikor ehhez a jelenethez értem, már a következő másodpercben tudtam, hogy ebből poszter lesz. Általában úgy válogatok témát, hogy az érzelmi csúcspontokat keresem. Ezek, ha filmről van szó zeneileg is nagyon emlékezetesek, mert John Williams nagyon jó zenéket komponál az érzelmi csúcspontokhoz. Ezek gyakran jelennek meg a képeimen, a Padmés kép esetén is szinte hallani lehet az Across the Starst. Itt is ez volt igazából. Lenyűgözött a helyszín is, a jelenetnek az érzelmi töltete is, illetve egy személyes emlék is kapcsolódik hozzá. Nagyon szeretem Andalúziát, gyakran járok arra. Van ott egy Ronda nevű település, ami egy szakadék szélén áll, egy folyó vezet át rajta. Az a benyomásom a készítők is gondolhattak erre a helyszínre, és egyből bevillant, hogy mennyire szerettem ott lenni. Emiatt gondoltam, hogy azonnal szeretnék ebből egy posztert készíteni.

Az idén beválogatott plakát, melyet a Jedihistóriák inspirált

Mit vársz legjobban az idei Star Wars Celebrationön?

Nagyon sok mindenre kíváncsi lennék, és semmit nem fogok látni, mert idén is végig az asztalomnál fogok ülni. 2019-ben a Lucasfilmes panelt, ahol a Skywalker koráról volt szó szintén a művész szekcióban ültük végig. A szomszéd asztalnál ülő művésznek volt egy jó nagy mobiltelefonja, és azon néztük a közvetítést, amikor épp nem voltak érdeklődők. Amit nagyon várnék idén is, az a Lucasfilm panel, ott valószínűleg lesznek nagy bejelentések.

Az eddig bejelentett Star Wars produkciók közül mi az, amit legjobban vársz? Illetve melyikről gondolod így előreláthatólag, hogy valamit alkotsz is majd vele kapcsolatban?

Alkotni igazából bármelyikről lehet, a kérdés az, hogy melyik fog leginkább megérinteni. Amit a legjobban várok, az a The Acolyte. Azt a korszakot még nem láttuk soha, a nézőpont, amit ígérnek nagyon izgalmasan hangzik. Ezen felül pedig az Andor második évadát. Az a nagyon jó, hogy ha ennyire jó alkotók csinálnak egy munkát, akkor hátra lehet dőlni, mert biztos kezekben van a mű, és biztos, hogy lenyűgöző lesz.

A beszélgetés videós formában is megtekinthető, íme:

Kelemen Richárd (Rixon)

A Star Wars kánonja kapcsán visszatérő kritika, hogy a könyvek, képregények háttérbe szorultak a történetmesélés terén, a fontosabb sztorikat az élőszereplős és animációs sorozatok bontják ki. Ebben persze üdítő kivétel A Köztársaság Fénykora projekt, de Adam Christopher A Sithek árnyéka című regénye ugyancsak megmutatta, hogy érdemes és szükséges Star Wars könyveket olvasni a sorozatok világában is!

Miről is szól A Sithek árnyéka? Lényegében sok olyan dologról amit a zárótrilógia, s különösen a Skywalker kora nem magyarázott meg, vagy csak sután összecsapott. A könyv így egyfajta rendrakásként is felfogható, Christopher összeseperte, amit J. J. Abrams és Chris Terrio szétszórt, s egy izgalmas regénnyé, értelmes és értékes történetté formálta. A kötet olyan dolgokat tesz tisztába, mint Rey szüleinek a sorsa, menekülésük Bestooni Ochi elől, vagy éppen, hogy a nagyvilági Lando Calrisssian hogyanis kötött ki a világ vége mögött kettővel megbúvó Pasaanán. Valljuk be, a Skywalker kora pasaanai jelenetsora, s a közbeékelt flashback meglehetősen kusza, s rosszul megírt (gondoljunk csak Rey anyjára, aki úgy akarja eltitkolni, hogy a lányát a Jakkun rejtette el, hogy kijelenti: „Nincs a Jakkun!”).  Bár a hozott anyag olykor megköti Christopher kezét, ám remek kontextust ad ezen rövid jeleneteknek, egy igazán fontos és érdekes történetet kreálva köré. Ebből a szempontból a legfontosabb, hogy Christopher végre nevet és személyiséget adott Rey szüleinek. Immár nem két random karaktert látunk egy rövid visszaemlékezésben, hanem Miramirt és Dathant. Személyük, sorsuk tartalommal töltődött meg, Dathan szemén keresztül megláthatjuk és megérthetjük mit is jelent Palpatine eldobott, selejtként értelmezett „fiának” lenni, miféle pesszimista életfelfogáshoz vezet e múlt. Az ifjú Dathan – aki különben még a Birodalom korában született – azonban megtalálta másik felét Miramirban, egy olyan lányban, aki reménnyel tekint az életre, s akinek a pohár inkább félig teli. A két személyiség remekül kiegészíti egymást a regényben, kifejezetten jó a dinamika, amit Christopher megalkotott. Mindemellett a zárótrilógia rajongói olyan kisebb cameókat, visszatérő karaktereket is kaptak, mint Ben Solo, Lor San Tekka, Enric Pryde vagy éppen Beaumont Kin. 

Dathan és Miramir a Skywalker korában

A Sithek árnyéka azonban nemcsak a zárótrilógia kedvelői számára ajánlott olvasmány. Sőt! Azoknak is kifejezetten ajánlom, akik nem kedvelik ezeket a filmeket, vagy hovatovább gyerekkori hőseik megbecstelenítéseként tekintenek rájuk (ami különben elég nonszensz attitűd). Mi több, azok számára kifejezetten ajánlom a kötet, akik hozzám hasonlóan még a Bővített Univerzum olyan, mára „legendáknak” minősülő történetein nőtt fel, mint a Thrawn trilógia, vagy éppen a Jedi Akadémia sorozat. A Sithek árnyéka remekül megidézi a klasszikus Post-RoTJ (azaz A Jedi visszatér után játszódó) történetek világát, amire garancia a két főhős, Luke Skywalker és Lando Calrissian karaktere. Igen, hölgyeim és uraim: itt van végre egy hamisítatlan Luke Skywalker történet. Luke itt az a reményekkel teli, mindenkiben a jót meglátó jedimester, az a kissé sztereotipikus, vagy inkább csupa nagybetűs HŐS, akit a nézők egy része Az utolsó Jedikben hiába keresett (vagy csak nem kereste eléggé). Luke karakterénél számomra talán izgalmasabb volt Lando Calrissian. Nála még tökéletesebben működött az átmenetet az eredeti trilógiából (illetve a Legendák számos regényéből) megismert bohém világfi, illetve a Skywalker korában látott, elsőre meglehetősen karakteridegennek ható pasaanai remete között. A film végén persze kiderült ennek az oka, Lando elveszítette kislányát, amely teljesen megtörte. Bár a film ezzel a történettel se kezdett valami sokat, a regény alaposan elmerül e lelki drámában, láthatjuk a megtört, célját vesztett Lando Calrissiant, ám azért olykor-olykor még megcsillan a lehengerlően bohém szerencsejátékos alakja is.

Lando Calrissian a Skywalker korában

A kötetet ráadásul a Legendákon nosztalgiázók mellett a kánon hardcore rajongó is élvezettel forgathatják. Christopher többnyire figyel a korábbi történetekre, s jó pár izgalmas kapcsolódási pontot említ, legyen  a tythoni látókő, a Battlefront II-ben megismert Shriv, vagy akár a Charles Soule képregényeiben nagy szerepet kapó Momin-maszk. A legizgalmasabb ilyen kánonkontinuitás egyszerre idézi meg a Legendák hangulatát: ez pedig Exim Panshard maszkjának története. Az ősi sith ereklye eredetileg az Utóhatás regényekben bukkant fel, mintegy mellékszálként, Christopher viszont mélységgel töltötte meg ezt a sztorit is. Egy ősi sith nagyúr, akinek szelleme megszáll és befolyásol másokat A Jedi visszatér eseményeit követően? Ó, helló Exar Kun! Vagyis Exim Panshard. Luke így megfelelő súlyú ellenfelet kapott a történetben, kifejezetten izgalmas lett kalandja, míg Lando saját drámája is új megvilágításba kerül Rey családjának tragédiáján keresztül.

A regény természetesen nem tökéletes, vannak gyerekbetegségei. Néhol kissé elnyújtott a sztori, véleményezhető egy-egy csavar szükségessége, de e hibák részben annak is köszönhetők, hogy a szerző kezét kötötte Abrams és Terrio forgatókönyve. Ennek ellenére egy remek történetet rakott le az asztalra, amely talán a Skywalker korát is jobb megvilágításba helyezheti. A könyv egyszerre kedvez a Lengedák és a kánon rajongóinak, ráadásul többnyire mellőzi az identitáspolitikai kliséket. Az új karakterek, mint Komat vagy a régi-új Kiza ugyancsak jó adalékok a történetben, talán leginkább a későbbi Pryde rendfőtábornok lett kissé klisés: egy alkoholista, raszista, beképzelt fazon klasszikus esete. Mindenesetre a könyv egészen jóra sikeredett, melyen keresztül a sith-ek ősi mesterkedését és az Exegol fontosságát is jobban megérthetjük. Rey szüleinek tragédiáját, Luke és Lando küldetését pedig akár még egy filmen, sorozatban is megnézhetnénk!

A Mandalóri sorozatban hallhattunk már korábban a mythoszaurusz nevű lényről, melynek az ősi mandalóriakhoz van köze. Az új évad második epizódjában személyesen is tiszteletét tette a kihaltnak hitt, legendás élőlény, de mi is ő pontosan és mi a jelentősége?

A Bővített Univerzum hajdani történetei szerint az első mandalóriak a taungnak nevezett fajba tartoztak, akik a Coruscant őslakosai voltak, ám amikor a Köztársaság meghódította a bolygót, elhagyták eredeti otthonukat. Így jutottak el az általuk később Mandalore-nak elnevezett bolygóra, amit ekkoriban hatalmas, gyíkszerű lények, a mythoszauruszok uraltak. A klánok a bolygó hódításai alatt versengtek abban, ki tud többet megölni ezekből az óriási termetű ragadozókból, míg végül teljesen kiirtották őket. Az első Mandalore saját maszkját a mitoszaurusz csontjából készítette, amit generációkon át megörökölt az aktuális vezető.

A mandalóriak egy mythoszaurusz ellen (Fandom)

A kánon történet ettől valamelyest eltér. Az bizonyos, hogy a mythosauruszok hosszú időre eltűntek a bolygóról, aminek oka szintén lehet az, hogy kiirtották őket, ám ez egyelőre nincs megerősítve. Ami bizonyos, hogy a kánonbeli első mandalore (Mand'alor, a mandalóri nép vezére), akit Nagy Mandalore-nak neveztek megszelidített egy ilyen állatot, és a hátán lovagolva vonult csatába. Ami megegyezik a kánon és legendák történetben az az, hogy mindkét esetben az állat koponyája lett a mandaloriak univerzális szimbóluma.

A mandalóri szimbólum

Ezen felül, ahogy a Fegyverkovácstól hallhattuk, volt egy olyan hiedelem is, miszerint a mythosaurusz visszatérésével Mandalore is újra felvirágozhat, ezáltal fontos jelentősége van annak, hogy megjelent ez a lény az élő vizekben. Abban biztosak lehetünk, hogy nem most láttuk őt utoljára, és az is valószínűsíthető, hogy visszatérése egy olyan hívószó lesz a mandalóriak számára, ami ismét egy zászló alá tereli őket még akkor is, ha különböző utat követnek. Mindezt ráadásul Din támaszthatja alá, aki birtokolja a Mandalore egységét szimbolizáló másik jelképet, a Sötétkardot is. Izgalmas dolgok állnak előttünk, annyi biztos.

A Mandalóri harmadik évadának második epizódjában Din és Grogu párosa egy új társsal bővült,  egy R5-ös asztrodroiddal, akit Peli Motto sózott rá Mandóra. Az R5-D4 névre hallgató öreg asztroszer már több alkalommal felbukkant a szériában, de nem csak ezért köszönthetjük őt régi ismerősként. Ó nem! R5-D4 már az Egy új reményben is szerepelt, ő volt az a droid, akit R2-val együtt kínáltak vásárra a jawák Owen Larsnak, s akinek a rossz motivátoron múlt, hogy végül R2-D2 kötött ki Luke Skywalker oldalán, megmentve ezzel Leia hercegnőt, s az egész galaxist!

1) A rossz motivátor

A kánonban R5 karaktéret és személyiségét leginkább Rae Carson A vörös droid című novellájából ismerhetjük meg, mely a Bizonyos szemszögből című novelláskötetben látott napvilágot. A kedves kis történet egészen más megvilágításba helyezi előttünk a Lars farmnál lezajlódott eseménysort. R2 és R5 a jawák homokkúszóján találkoztak, méghozzá nem épp kellemes körülmények között. R2-D2 megpróbálta szabotálni kollégáját, hogy ő maradjon az egyetlen működőképes asztromech a homokkúszón, akit mielőbb eladnak majd a jawák. R5 azonban felébred az akció közben, így R2-nak már csak a meggyőzés eszköze maradt: meg kellett értetnie társával, hogy a Lázadás és a galaxis sorsa függ küldetésétől. R5 – bár úgy érezte, hogyha nem talál új gazdát hamarosan, a működése is abbamarad – végül feláldozta magát R2-D2-ért és a Lázadásért: szándékosan úgy tett, mintha gond lenne a működésében, hogy Luke és Owen hibásnak véljék a kis droid motivátorát s így inkább R2-t válasszák. R5 ezen tette nélkül talán sosem sikerült volna megsemmisíteni a Halálcsillagot...

R2, R5 és Luke Skywalker

E hőstett különben már a Legendákban is megjelent, már a Star Wars kártyajáték szerint is önszántából robbantotta fel a kis droid a motivátorát. 

2) A történész hírszerzője

A Legendákban több különös kalandban vett részt R5-D4 miután kikerült a jawák kezéből. Egy történet szerint a kis droidot később Voren Na'al történész vette meg, aki a Lázadók Szövetségének dolgozott. Na'al R5-től tudta meg annak a történetét, hogy hogyan került R2 és 3PO Luke Skywalker kezére, valamint szintén ő volt az is, aki hírszerző szoftvert telepített a droidra. R5 új célt kapott:

kém lett!

A hírszerző droidot Mos Eisley birodalmi prefektusa adminisztratív asszisztensének irodájában helyezték el, ahol fontos információkat gyűjtött a Lázadók Szövetsége számára, egészen az endori csatáig.

Voren Na'al a kánonnak is része lett, vele azonosítják az Egy új remény egyik háttérkarakterét. A történész a kánon szerint hadnagyként szolgálta a Lázadók Szövetségét, s Arhul Hextrophon őrnaggyal dolgozott A Lázadó mozgalmak hivatalos története. Első kötet című művön. A hoth-i csata idején pedig a Szövetség levéltárosaként tevékenykedett. Na'al interjúkat készített a Szövetség vezetőivél s tagjaival, majd évekkel később, már elismert történészként a Skywalker korában szereplő kollégájával, Beaumont Kinnel is kapcsolatban állt. R5-tel fennálló kapcsolata azonban egyelőre nem kánon. 

Voren Na'al az Egy új reményben (jobbra, sapkában)

3) Skippy a jedi droid

Még különösebb egy másik sztori, mely a Bővített Univerzumban sem számított „kánonnak”. A Skippy, a jedi droid című, nyolcoldas képregény szerint R5-D4, azaz Skippy erőérzékeny volt, s a jawák homokkúszóján az Erő révén látomásokat látott Vaderről és Leiáról, majd találkozott volna R2-val és 3PO-val. Amikor a Lars farmhoz értek Skippy megérezte az Erőt az ifjú Skywalkerben, s meggyőzte Owent, hogy őt válassza. Ekkor azonban újabb látomást látott, méghozzá arról, hogy mi történne, ha R2 nem kerül Luke Skywalkerhez: a homokkúszón rajtaütő rohamosztagosok visszaviszik R2-t Vadernek, aki elpusztítaná a kis droidot, kivégezné Leiát, elpusztítaná a Lázadást, Luke pedig meghalna a Tatuinon anélkül, hogy beteljesítette volna végzetét. Skippy ekkor döntött úgy, hogy eljátssza, hogy rossz a motivátora, s az Erő révén irányította 3PO-t, amikor rávette Owent és Luke-ot R2 megvásárlására. E hőstettet követően azonban sanyarú sors várt a kis Skippyre, a homokkúszóra rátörő rohamosztagosok egyike ugyanis elpusztította, anélkül, hogy bárki megtudta volna, hogyan mentette meg a galaxist...

Részlet Skippy történetéből

+1) Az ikertestvér és a Lázadás

A Star Wars kánonja abban is összevág a Legendákkal, hogy R5-D4 maga is harcolt a galaktikus polgárháborúban, természetesen a Lázadás oldalán, ahol csillagvadászt navigált. R5 efféle kalandor múltját Peli Motto is megerősítette A Mandalóriban. Az Egy új remény Halálcsillag elleni harcában, az egyik X-szárnyú asztroszere pontosan olyan, mint a film elején látott R5-ös. Ez a kis droid Jek Tono Porkins X-szárnyúját segítette, azonban később egy játékfigurán R5-D8-ként azonosították. E droid is kánonná vált azóta, s a yavini csatában bekövetkezett hősi haláláról később R2-D2 is megemlékezett.

R5-D8 a yavini csatában

R5-D4 történetének központi eleme tehát a hősies önfeláldozása, mellyel lehetővé tette Luke Skywalker útját és a Lázadás győzelmét. Bár A Mandalóriban egy kissé gyáva, félénk droidot ismerhettünk meg, de úgy tűnik, hogy R5 mechanikus szíve mindig is a helyén volt, s ha kellett még a saját motivátorát sem kímélte, hogy jót tegyen!

Kádas István

Hétvégén tartották az SXSW nevű rendezvényt, melyen a Disney parkokért és szórakozási egységekért felelős vezetője, Josh D'Amaro is prezentációt tartott. D'Amaro ezen a rendezvényen mutatta be a frissen fejlesztett, élethű fénykardot.

A ma kapható gyűjtői és játék célból készített fénykardok általában egy markolatból és egy levehető „pengéből” állnak, a Disney új fénykardja azonban nem ilyen. D'amaro egy sima markolattal állt ki a színpadra, amelyből gombnyomásra egy valósághű, kék fénysugár jelent meg. 

„Nekem van a legkirályabb munkám a világon” – mondta.– „Egy igazi fénykardot tartok a kezemben.”

 A kard működési elve a műszaki leírása szerint a következő:

Tehát ezúttal sem valódi, vágásra alkalmas fénysugár tör elő a kardból, de a feltekerhető műanyag cső azt a hatást kelti, mintha egy Star Wars film vizuális effektjeit néznénk.

Kádas István, Kajtár Virág

Már a második résznél tart A Mandalóri harmadik évada. A második évadban végre élőszereplősen is felbukkant a mandalóri hercegnő, Bo-Katan Kryze, akinek a mostani új évadban sokkal nagyobb szerep jutott. A Mandalóri mindössze négy éve fut a Disney+-on, azonban Katee Sackhoff közel egy évtizede alakítja Bo-Katant az animációs sorozatoknak köszönhetően. A színésznő ennek apropóján adott interjút az Entertainment Weekly-nek.

Katee Sackhoff a 2000-es években lett ismert színésznő, amikor eljátszotta Kara „Starbuck” Thrace századost a Csillagközi romboló című scifi sorozatban. Sackhoff 2012-ben csatlakozott a Star Warshoz, ugyanis ő adta Bo-Katan hangját A klónok háborúja animációs sorozatban. Később szintén ő szinkronizálta a mandalóri hercegnőt a Lázadókban is. Élőszereplős debütálása A Mandalóri második évadában volt, ahol Sackhoff már nemcsak a hangját, de az arcát is adta a karakternek. Bo az évad végén szembekerült a főszereplő Din Djarinnal, aki elnyerte Gideon mofftól a Sötétkardot, amelyre a nő is pályázott. Most a harmadik évadban láthattuk, hogy mekkora sértettség és feszültség van köztük, ám a második rész (The Mines of Mandalore) sokat változtatott Din és Bo kapcsolatán és talán az egész mandalóri nép sorsán. A 42 éves Sackhoff az Entertainment Weekly Dagobah Dispatch című podcastjében beszélt Bo-Katanról és A Mandalóriról egészen onnan, hogy Grogu a segítségét kérte Din kiszabadítására és arról a furcsa pózról is, ahogyan a trónon ült.

Bo-Katan és Obi-Wan Kenobi A klónok háborújában

Sackhoff beszélt a legutóbbi epizódról, amelyben Groguval együtt indult Din Djarin kimentésére a Mandalore bolygón.

„Tudod, tényleg úgy érzem, mintha csak egy újabb partnerem lenne a jelenetben. Az évek során annyi gyerekkel, kutyával és teniszlabdával dolgoztam, viszont most a tény, hogy ő animatronikus, és miközben a zseniális bábosok irányítják, tényleg olyan érzés, mintha a jelenetben lennél valakivel. Szóval, valójában nagyon könnyű és élvezetes vele dolgozni.” – mondta a Bo-Katant alakító színésznő.

Szerinte nagyon élvezetes volt Mandalore romjait Groguval felfedezni az epizódban. Még jobban is beleélte magát a szerepbe, hogy Groguval vettek fel közös jelenetek. Ugyanis a bábú mindig egy fix vonalon mozog a forgatáson, így Sackhoffnak nem kellett folyton a lába elé néznie, ami nem is lenne túl mandós, lévén a színésznő ügyetlennek tartja magát kicsit. Nem beszélve arról, hogy a mandalóri sisakból is alig látni ki a színészeknek.

„Ez az. Igazán szerencsés vagyok, mert a sisakom bagolyszemei egy kicsit lefelé dőlnek. Szóval, nekem egy kicsit több perifériás látásom van, mint a srácoknak. A sisakomban vannak ezek a műanyag lemezek, amik rögzítenek, és ha azokat nem veszem le, akkor eléggé lefelé látok a sisak alján. De ez határozottan elveszi a fókuszt. [Nevet]” – mesélte Sackhoff

Grogu és Bo-Katan A Mandalóri harmadik évadában

A harmadik évad elején egy kissé másfajta Bo-Katant láthattunk. Eddig mindig olyan céltudatos volt, itt viszont kiábrándult, csalódott és életunt lett. Sackhoff erről a karakterfejlődésről is beszélt.

„Ez az elmúlt 10 év csúcspontja, amióta ismerjük ezt a nőt, és minden egyes dolog, amin keresztülment. Ez az érzelmi áldozata és fáradtsága annak az életcélnak, amit kijelölt magának, hogy egyesítse, vezesse és összehozza a népét. Mindig azt próbálja tenni, amiről azt gondolta, hogy a legjobb Mandalore számára, és könyörtelenül elbukott, többször is. Azt hiszem, ez végül megviselte és azt hiszem, hogy feladta. Ott ül, és átértékel minden egyes dolgot, amit életében tett.” – mondta Sackhoff.

Sackhoff kitért Bo tragikus múltjára és kapcsolatára a nővérével, Satine hercegnővel.

„Bo tetteinek egyik mozgatórugója az, hogy annyi bűntudata van a nővére halála miatt, és ha ezt helyre tudná hozni, az bizonyos értelemben kiengesztelné. Mindez átfut a fején. Mindent elvesztett. Elvesztette az otthonát. Elvesztette a családját. Elvesztette a klánját. Elvesztette Mandalore-t. Elvesztette a Sötétkardot. Minden, amiről azt hitte, hogy szüksége van rá, eltűnt, szóval ez egy eléggé lesújtó kiindulópont.” – magyarázta a színésznő.

Bo-Katan és Ahsoka Tano A klónok háborújában

A klónok háborújában jobban megismerhettük Mandalore és a Kryze nővérek múltját. Ők ketten politikailag mindig is szembenálltak egymással, hiszen Satine pacifista volt, míg Bo a hagyományos, harcos mandalóri értékeket követte a Halálőrség oldalán. Ám amikor Darth Maul kivégezte Satine-t, az Bót is megrázta és erős bűntudatot érezhetett nővére halála miatt, lévén előtte ő is kooperált Maullal. Akárcsak Mandalore pusztulásáért is valahol bűntudatot érezhetett, hiszen elfogadta a Sötétkardot úgy, hogy nem nyerte el párbajban és egy felkelést vezetett, amely nyomán a Birodalom elpusztította a bolygót. Ahogy az első rész végén láthattuk a Kalevala trónján ülve magányosan, a rideg és kihalt kastélyban, az mindent elmondott a lelkiállapotáról. A furcsa, trónon ülő pózról is mesélt kicsit a színésznő.

„Tudod, én tényleg tiszteletlenül akartam megtestesíteni a trónt. Jon [Favreau], Rick [Famuyiwa] és én tényleg ott ültünk és fényképeztünk, és próbáltuk kitalálni, hogy melyik a legjobb szög, amiben ülhetne, ami a legcélravezetőbb és legmegvetőbb. És nem csak tiszteletlenül, hanem unottan is.

Részben azért állapodtunk meg ebben a [pózban], mert én olyan apró vagyok az aktuális trónhoz képest. Amikor megépítették ezt a trónt, nem tudom, mit gondoltak, ki fog rajta ülni. Én nem Chris Hemsworth vagyok. [Nevet] Azt hiszem, hirtelen én ültem rajta, és azt mondták, hogy »Ó, ő kicsi.«. Ki kellett találnunk, hogyan tudnánk több helyet elfoglalni, mert ez egy hatalmas tér.” – mesélte Sackhoff.

Bo sokat változott A Mandalóri harmadik évadára

Az interjú további részében a színésznő beszélt arról is, hogyan kapta meg Bo-Katan szerepét A klónok háborújában tíz évvel ezelőtt. Amikor először felkérték Bo-Katan szerepére a sorozatban, nem igazán voltak elvárásai, azt hitte 1-2 részről lehet majd szó. Természetesen azért izgatott volt, hogy egy animációs Star Wars sorozat egyik karakterét szinkronizálhatta.

„Nagyon izgalmas pillanat volt ez számomra, hiszen Star Wars-rajongóként nőttem fel. És hogy egy női mandalóri harcos legyek? Azt gondoltam: »Ó, Istenem, persze, hogy megcsinálom!« Minden egyes epizód, amikor felkértek, hogy térjek vissza, hab volt a tortán.” – mondta a színésznő.

Majd így folytatta:

„Amikor [A Mandalóri] megtörtént, őszintén meghatódtam, hogy nem csak úgy átugrott az élőszereplős változatba, de Jon és Dave [Filoni] azt akarta, hogy én csináljam. Ez egy igazán mélyreható pillanat volt a karrieremben. Bót megszólaltatni egy dolog, de hogy élőszereplősben játszhatom őt... Úgy érzem, ha bármi másképp alakult volna a karrieremben, az ezt megelőző 25 évben, talán nem történt volna meg. Sok-sok évet töltöttem azzal, hogy olyan karaktereket játszottam, akiknek fizikumok van és bonyolultak, és papíron eléggé hasonlítanak Bóhoz. Azt hiszem, volt értelme.” – mondta Sackhoff

Bo-Katan A Mandalóri második évadában

Az epizódban Din egy kiborg fogságába esik és Grogu Bótól kér segítséget, aki azonnal a Mandalore-ra siet. Bo végül úgy menti ki Dint, hogy magához veszi a Sötétkardot. Sok rajongót ez megint összezavarhatta, hogy akkor most Bo ismét a jogos tulajdonosa. A színésznő erről is beszélt.

„Azt hiszem, ez az a dolog, ami végre megváltozott Bo-Katanban: már nem akarja többé. Tudom, hogy ezt nehéz megérteni, de amikor oly sokáig áhítozol valamire, ami annyira megfoghatatlan, és minden alkalommal kudarcot vallottál... Láttuk, hogy a 2. évad végén nem fogadta el. Nem hiszem, hogy valaha megtörtént az, hogy a kezében tartotta. Szerintem őszintén csak próbált helyesen cselekedni, ami olyan gyönyörű dolog, hogy ezt látjuk tőle. Elég sokáig tartott míg félretette az egóját, hogy megmentse Dint és Grogut. És ez a helyes út.” – mondta.

Némileg ellent mond Sackhoff szavainak (vagy csak már rosszul emlékezett), hogy Bo-Katan a Lázadókban kapta meg a Sötétkardot, amelyet Sabine Wren ajánlott fel neki. Sabine igazi párbajban nyerte el Gar Saxontól, aki Mandalore ura volt akkoriban.

Sabine felajánlja Bónak a Sötétkardot a Lázadók negyedik évadában

Bo helytelenül fogadta el, hiszen nem vett részt párbajban. A bolygó elpusztítása után került Gideon moffhoz a kard. Valószínűleg az évad többi részében feloldják a Sötétkard körüli ellentmondást, akár úgyis, hogy Sabine is felbukkan Natasha Liu Bordizzo megformálásában, amelyre igen nagy az esély. A Sötétkard problémájáról beszélt társ-főszerkesztőnk, Kelemen „Rixon” Richárd is a videójában.

A színésznő beszélt a harci jelenetekről is. Természetesen ismét láthattuk Bót akció közben, ám a mandalóri sisak alatt nehéz megmondani, hogy éppen Katee vagy valamelyik kaszkadőre volt-e. A színésznő annyit elárult, hogy ebben az évadban négy nő viselte a maszkot, tehát három különböző kaszkadőre vagy testdublőre volt (Pedro Pascalnak elvileg kettő van) és mindegyiknek más feladata volt. Azt is elmondta, hogy ha valamelyik jelenetet engedélyezik neki, akkor mindenképp megcsinálja ő maga. Elmondta, hogy az évadban lesz egy jelenet egy elképesztő térdencsúsásszal, amit annyiszor vettek fel, hogy kilyukadt a nadrágja. Ha levetítették az epizódot kirakja erről a fotót az Instagramjára is.

Bo harc közben a Sötétkarddal

A második részben a kedvenc jelenete viszont az volt, amikor a megmentett, de még félholt Dinnek poglevest készített. Pont azért, mert itt egy egészen új, humoros oldalát ismerhetjük meg Bónak. Eközben Dint is egyre jobban megkedveli. Valahol felelősséget is érez Din és Grogu iránt, hiszen ő mondta nekik, hogy menjenek csak Mandalore-ra.

„Ez hihetetlenül fontos, hogy kezd érdeklődni és kezdi megszeretni ezt a személyt, mert annyira gyermeki és annyira másnak találja, mint az általa ismert mandalóriakat. Kíváncsivá teszi az élete és személye, és lassan elkezdi tisztelni. Talán egy csipetnyi felelősséget is érez iránta, mert talán olyan helyre küldte, ami veszélyes lehetett.” – mondta Sackhoff

Az epizód végére Din és Bo-Katan sokkal közelebb kerültek egymáshoz, jobban megértették egymás világnézetét mielőtt Din lement Mandalore bányáiba és megmártózott az Élővízben, ahol egy mithoszaurusz él. Kíváncsian várjuk, hogyan folytatódik a történetük.

Grogu, Din és Bo-Katan Mandalore bányái felé tartanak

Faragó Dániel

Szomorú hír érkezett a Lego Star Wars rajongóinak, miszerint egy készülő, A Mandalóri sorozathoz kapcsolódó nagyobb sztori dlc-t vagy kiegészítőt töröltek a Lego Star Wars: The Skywalker Saga videójátékból. A tavalyi év sikerjátékában még elférnének új tartalmak, bolygók és küldetések, ám úgy tűnik a TT Games inkább a varázslóvilág felé fordul.

Hosszú halasztások után, tavaly áprilisban végre megjelent a várva várt új Lego Star Wars videójáték. A Skywalker Saga mind a kilenc epizódját feldolgozó, hatalmas méretű Lego játék óriási siker volt, kevesebb mint három hónap alatt 5 millió példányt adtak el belőle. Nekünk is tetszett, akkoriban mi is írtunk a szoftverről a Ziro.hu-n egy tesztcikket és egy nagyobb elemzést a játékban található referenciákról. A játék több száz karaktert, járművet és rengeteg bejárható bolygót vonultatott fel a kánonból, egy igen tartalmas Lego videójáték lett. A fejlesztő TT Games eddig csak figurákat tartalmazó karaktercsomag dlc-ket adott ki a játékhoz, főként az antológiafilmek, illetve az animációs és az új élőszereplős sorozatok alapján. Így a Zsivány egyes, a Solo, A klónok háborúja, a Lázadók, a Rossz osztag, A Mandalóri, a Boba Fett könyve, az Obi-Wan Kenobi és az Andor karakterei is játszhatóvá váltak azoknak, akik külön megvásárolták ezeket.

Bár nagyobb dlc-ről vagy kiegészítőről hivatalosan nem volt szó, de már pletykálták korábban is, hogy talán egy nagyobb történetorientált, A Mandalórihoz kapcsolódó kiegészítő is készülhet, amelyben a sorozat bolygói is elérhetőek lesznek, új küldetésekkel.

Ám úgy tűnik, hogy ezek a tervek a kukában végezték. Március 8-án szellőztette meg a hírt a Nintendo Life platformja, miszerint a TT Games nem készíti el a tervezett A Mandalóri dlc-t. A belsős forrásokra hivatkozó jelentés szerint nem csak a Lego Star Wars dlc-jéről lehet szó, de további négy másik Lego videójátékot is törölnek. Olyanokról lehetett szó, mint egy Lego Disney játék, a Disney saját gyártású filmjeiről és animációs meséiről (pl.: Karib-tenger kalózai, Toy Story, Dzsungel könyve, Micimackó, stb.), egy Galaxis őrzői játék (amelyet már közel 18 hónapja fejlesztettek), egy mobilra tervezett Lego Worlds és egy nem Lego témájú shooter videójáték a Warner Bros egyéb franchisezairól (beleértve a DC Comics, a Rick & Morty, és a Bolondos dallamok világát, valamint a Netflix Stranger Things sorozatát is).

A játékban elérhető A Mandalóri sorozat Lego karakterei

A cikk szerint a tervezett projektek törlésének, a WB Games egy másik, nemrég megjelent sikerjátéka lehet az oka: a Hogwarts Legacy. A nyílt világú, Harry Potter szerepjáték az idei év egyik nem várt slágere lett, két hét alatt elkelt belőle 12 millió példány és számos rekordot döntött meg. A Warner értelemszerűen igyekszik meglovagolni a játék sikerét, így a TT Gamest is ráállíthatták egy új Lego Harry Potter játék fejlesztésére, amelyet valószínűleg a The Skywaker Saga méretei és új NTT nevű grafikus motorja alapján fejlesztenek majd. Korábban már készült két Lego Harry Potter játék a filmekről, hasonlóan az első Lego Star Wars címekhez.

Jó hír ez a varászlóvilág rajongóinak, rossz a Star Wars rajongóknak. A The Skywalker Saga még bővíthető lett volna új tartalmakkal, bolygókkal, pályákkal és a most futó A Mandalóri harmadik évadához ideális lett volna egy új tartalmi Lego kiegészítő. Úgy tűnik erről végleg lemondhatunk. Reméljük még azért a jövőben kapunk valamilyen új Lego Star Wars videójátékot. Azonban a fentieket sem a WB Games, sem a Lego vagy a Lucasfilm Games nem erősítette meg hivatalosan, így kezeljük pletykaként, nagy fenntartásokkal.

Faragó Dániel

Tipikus „nem láttam jönni”: a Bad Batch egyik tagja lett az egyik kedvenc Star Wars-karakterem. De mitől különleges Crosshair, az egykori 99-es klónosztag mesterlövésze?

Aki már látta a Bad Batch Beszélő adásait, annak nem lesz újdonság, hogy mennyire lelkesedem Crosshair karakteréért. Pedig felszínesen szemlélve egy antipatikus karaktert kellene látnunk: egy, a szabályokhoz folyton ragaszkodó, rugalmatlan, kibírhatatlan alakot, akinek hanghordozása egy hüllőre emlékezteti az embert.

A rugalmatlansága és szabályokhoz való rögeszmés ragaszkodása eredményezte, hogy végül elhagyta a Bad Batch-et és a formálódó Galaktikus Birodalom kötelékében maradt. Innentől kezdve Crosshair még kevésbé lehetett rokonszenves, hiszen az animációs sorozat (első évadának) egyik fő antagonistájaként építették fel, akinek legfontosabb feladata egykori „fivéreinek” levadászása lett. Mivel a sorozat készítői úgy építették fel a sorozatot, hogy a Bad Batch tagjai legyenek szimpatikusak (szinte végig csak őket követtük, s róluk tudtunk meg egyre többet), ellenpólusként Crosshairt (és Rampartot) használták. S bár Rampart nem lett szimpatikusabb az első évad kétrészes évadzárójával (s később sem), Crosshairről ez nem mondható el.

Onnantól kezdve, hogy Crosshair elhagyta a csapatot, várhattuk, hogy a Star Warsban olyannyira megszokott – s szerintem túl gyakran is előforduló – redemption (megváltás) sztori lesz az övé. Ennek lényege, hogy egy „gonosz” (vagy akként bemutatott) karakter a történet végére belátja, hogy megannyi rossz döntést hozott korábban, s végül átáll a „jó” oldalra. Mivel a Star Wars központi eleme a remény, a messzi-messzi galaxis történeteiben rendre visszatérő elem, hogy egy-egy karakter esetében is van remény a megváltásra – ezt a klasszikus trilógia Vader-szála alapozta meg.

Crosshair az első évad végén

Nem csoda, hogy az első évadot lezáró duplarész elején is úgy alakult a történet, mintha Crosshair átállna. Ám itt vált igazán érdekessé a karakter, hiszen ő egyáltalán nem úgy viselkedett, ahogy vártuk volna, hanem teljesen kiszámíthatatlan lett. Első körben a saját elveihez ragaszkodva megpróbálta átállítani egykori harcostársait, „fivéreit” a Birodalom oldalára. Mindehhez azt is bevetette, hogy elmondta, már megvált korábban az inhibitor chipjétől. Azonban egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy ez nem csupán egy pszichológiai hadviselésként bevetett hazugság volt tőle. Gondoljunk bele: a Crosshair által követett és gyakran hangoztatott „a jó katona parancskövető” alapelvbe nem fér bele, hogy eltávolítsa a chipet, amíg nem kap erre parancsot.

Ez fontos kérdéshez vezet, amire nem tudunk egyelőre egyértelmű választ adni. Crosshair vajon csak a chip segítségével végrehajtott agymosás miatt volt hű a Birodalomhoz? Vagy pont, hogy a chip valóban megtörtént eltávolítása után a saját elhatározásáról, lojalitásáról volt szó? Vagy – ahogy egy első évados Bad Batch Beszélőben Kádas István felvetette – a chip meghibásodhatott, amikor Crosshair égési sérüléseket szenvedett, s olykor hatással van a klón gondolkodására, máskor meg nem? Vagy más klónokhoz hasonlóan idővel csökkent a chip hatása?

Akárhogy is legyen, a Bad Batch tagjai Hunter vezetésével egyértelmű nemet mondtak arra, hogy a Birodalom oldalára álljanak át. Hunter egyenesen szembesítette Crosshairt a pőre igazsággal: a Birodalom számára a mesterlövész nem lesz más, csak egy szám. Ez egyben azt is jelentette, hogy Hunter szerint Crosshairt ugyanúgy félredobják majd, ha már nem lesz szükség rá, ahogy tette azt a Birodalom a „regekkel”, az átlagos klónkatonákkal.

S ezen a ponton úgy tűnt, Crosshair valóban elbizonytalanodott a saját elveiben. A The Bad Batch alkotói pedig a nézőt bizonytalanították el: végül mégis jön a megváltás Crosshair történetében és a Bad Batch tagjaival együtt elhagyja a Kaminót? Rá is játszottak az alkotók a sztorival minderre, amikor Crosshair megmentette az általa egyébként egyáltalán nem kedvelt Omegát. Ez volt talán Crosshair egyetlen igazán „jó” cselekedete az egész első évadban, megmutatva, hogy nem egy eredendően „gonosz”, hanem „szürke” karakterrel van dolgunk.

Crosshair a második évadban

Cikkünk megjelenéséig Crosshair a második évad két epizódjában kapott kulcsszerepet: a harmadikban és a tizenkettedikben. Mind a két rész megágyazott annak, hogy Crosshair története a korábban már említett „megváltás” felé haladhasson tovább.

A harmadik részben (A magányos klón) folyton azt láttuk, hogy a később letartóztatott Rampart folyton félbeszakítja az étkezéseit, klóntársai pedig elülnek mellőle az ebédlőben. Cody ugyanakkor pont őt kérte egy küldetés végrehajtásához, s hosszasan beszélgetnek arról, hogy a kialakult új renddel nem elégedettek a klónok, ami miatt sokan dezertálnak is. A rész során Crosshair is tapasztalja, hogy ágyútölteléknek a klónkatonákat használta a Birodalom, s amikor lenyugodtak a kedélyek, átvették a terepet a sorozott rohamosztagosok – azaz halad a klónok lecserélése rohamosztagosokra. Az epizód végén Crosshair újabb beszélgetést folytatott a Birodalomban csalódott Codyval (aki ezután dezertált), a hallottak pedig láthatóan elgondolkodtatták. Feltételezhetjük azt is, hogy amikor ismét látjuk a rész legvégén, az egész éjjelt ébren töltötte és azon agyalt, amiket tapasztalt a közelmúltban, s amiket Cody mondott neki. A rész címe egyszerre utalt arra, hogy Crosshair magányosnak érzi magát a klónok között, valamint arra, hogy lassan ő az egyedüli klón a birodalmi hadseregben.

A második évad 12. részében (A helyőrség) Crosshair ismét szembesült azzal, hogy a Birodalom számára a klónok csak feláldozható eszközök. Küldetése során felettese Nolan hadnagy, aki „használt felszerelésként” beszél a klónokról. A Barton–4-en aztán a szintén klón Mayday parancsnokkal dolgozik együtt, akivel vissza kell szerezniük a helyi banditák által ellopott birodalmi szállítmányt. Erről később kiderül, hogy a sorozott rohamosztagosok felszereléseit tartalmazza, miközben az azt őrző klónok nem kaptak új felszereléseket. A balul elsült akció végén Crosshair visszatámogatja Maydayt a helyőrséghez, s arra kéri Nolan hadnagyot, hogy mentse meg, ám ő ezt elutasítja, mondván, az csak a birodalmi erőforrások pazarlása lenne. Mayday Crosshair karjai közt hal meg, mire Nolan úgy reagál, hogy a klón beteljesítette feladatát a Birodalom katonájaként. Nolan hozzáteszi a dühödt Crosshairnek, hogy a klónok feláldozhatóak, s megfenyegeti, megöli, ha továbbra is tiszteletlenül viselkedik a felettesével szemben, majd utasítja a legyengült Crosshairt, hogy álljon be a birodalmi szállítmányt hajóra pakoló rohamosztagosok közé. Végül Crosshair megöli Nolant, a rohamosztagosok pedig letartóztatják. A rész végén feltehetően a Tantiss-hegyen működő birodalmi klónkísérleti laboratóriumban ébred, ahol Emerie Karr azt mondja neki, mielőtt beinjekciózza, hogy ha együttműködik, túlélhet.

Hunternek tehát igaza lett: Crosshairt is ugyanolyan feláldozható klónként kezelte a Birodalom, ahogy az összes többi klónkatonát.

A szürke karakter megváltás-története

Mint említettem korábban, Crosshair szürke karakternek számít a szememben. Számomra ők az igazán érdekes karakterek – talán azért, mert ők a leginkább életszerűek. Nem eredendően jók, mint Leia vagy Luke, s nem eredendően gonoszak, mint Palpatine, hanem valahol a kettő között. Olyanok, akiknek vannak elképzeléseik a világról, de a tapasztalatok miatt olykor el kell gondolkodjanak ezen elképzelések alapjairól. Olyanok, akik vívódnak a döntéseik és cselekedeteik miatt, s képesek reflektálni önmagukra.

A felületes néző számára a saját elveihez ragaszkodó Crosshair korábban eredendően gonosznak tűnhetett. Sok kommentet olvastam azzal kapcsolatban, hogy „egy igazi gyökér maradt”, aki semmit nem fejlődött az egész első évadban. Nos, ezzel nem értek egyet: a kegyetlen parancsvégrehajtó az évad során először akkor tűnt bizonytalannak, amikor először tért vissza a Kaminón az egykori társaival közös szobájába. Aztán a kétrészes évadzáróban is annak tűnt, majd megmentette Omegát, és a lány kedvessége nyomán még talán az is megfordult a fejében, hogy a Bad Batch-csel közösen hagyja el a szétbombázott Tipoca City-t. A második évadban pedig a Mayday-szál mutatta be igazán, hogy Crosshair sem kőszívű, hanem igenis törődik a bajtársaival.

Hiába tudhattuk, hogy a második évadban ellátogatunk a Legendákból ismert Tantiss-hegyre, vagy hogy Rex is visszatér, én leginkább azt vártam és várom, hogy mi lesz Crosshairrel. Valahogy teljesen kiszámíthatatlannak tűnt és tűnik sorsa, most sem tudhatjuk, mi lesz vele a Tantiss-hegyen?!

Pont ezért annyira szimpatikus a karakter története: kiszámíthatatlan, mint a való élet.

Összességében most már persze egyértelműnek tűnik, hogy Crosshair esetében is egy megváltás-sztorit kapunk majd. Ám ez a legkevésbé sem szokványos redemption-történet, annyi kacskaringó van benne.

A cikk a Rebo.hu elődjén, a Ziro.hu-n 2021 augusztusában megjelent  írásom  aktualizált, bővített változata.

Vajon kicsoda Z-6PO és miért kellett megváltoztatni egyes Star Wars karakterek nevét a különböző országokban? Cikkünkből kiderül!

A Star Wars kétségkívül egy világjelenség, a streaming szolgáltatók megjelenésével pedig újabb szemszögből is könnyebben megvizsgálhatják a rajongók – az ember bármikor átválthatja a hangsávot, feliratot és belehallgathat szinte bármilyen nyelven kedvencébe. Sokan ezt meg is teszik akár nyelvtanulási célzattal, akár kíváncsiságból, majd meglepődve tapasztalják a különbségeket. Megpróbáltam összeszedni ezeket, illetve, hogy milyen okból került sor ezen változtatásokra.

Van ahol galaxisok háborúznak

Az első és egyben legszembetűnőbb az egyes verziókban a címek sokfélesége. Ugyebár az eredeti, 1977-es verzió simán a Star Wars címet viselte Amerikában és akkoriban ezt sok más nem angol anyanyelvű ország lefordította. Magyarországon ez később Csillagok háborúja lett, és sok helyen hozzánk hasonlóan többes számba kerültek a csillagok, ilyen például Németország (Krieg der Sterne), illetve Olaszország (Guerre Stellari) is.

Vannak azonban országok ahol eltérőbb megoldások születtek, mint például Spanyolország, ahol a cím La guerra de las galaxias lett, ami annyit tesz, hogy a Galaxisok háborúja. Jellemzően ezek az eltérések egyébként az eredeti trilógiát érintik, a Star Wars név és kifejezés maga az előzmény- és persze a zárótrilógia idejére már mindenhol egységes lett, és csak az alcímek esetében születtek eltérő változatok. 

A Sólyom és a Kondorkeselyű

George Lucas szeretett a karaktereinek beszélő neveket választani, csakhogy némelyik túlzottan beszédesre sikeredett. Dooku gróf esetében például szerette volna kifejezni, hogy ő mindig is egy rossz ómen volt a Renden belül, ezért végül a japán dooku szót választotta, ami annyit tesz, méreg. Ezzel a legtöbb nyelvterületen semmi gond nem is akadt, sőt fel sem tűnt, hogy egy már létező szóból ered. Braziliában azonban kénytelenek voltak gyorsan megváltoztatni, ugyanis az ottani jelentését talán legfinomabban úgy lehetne lefordítani, hogy a „seggemből”. Így lett Brazíliában és a portugál nyelvterületeken is Dookuból Dookan gróf.

A jelentésbeli problémáknál azonban sokkal gyakoribb volt, hogy egész egyszerűen bizonyos szavakat nem vagy csak nehezen tudtak kiejteni más nyelvterületeken, így például Franciaországban majdnem mindenen változtatni kellett. C-3PO Z-6PO lett, részben mivel franciául a hatos közelebb van az eredeti hangzáshoz, mint a hármas. R2-D2 sem úszta meg, belőle lett D2-R2, mivel az előbbi dadogásnak hangzik náluk. Han Solóból Yan Solo lett mivel a h betűt nehezen tudják kimondani, Chewbaccából pedig Chicktabba (magyarul tacót rágni), becenevén Chico. A Halálcsillag franciául az első filmben még I’Étoile Noire lett, ami azt jelenti A Fekete Csillag. Mindemellett mivel náluk a th betűk együttesét is nehezen ejtik, ezért az összes Darth a kezdetektől Darkra változott, és bár Maul vagy Sidious például megmaradtak, de Vaderből Vador lett. Fia, Luke pedig a Luc Courleciel vagyis angolra visszafordítva a Luke Skyrunner nevet viselte. 

Vader neve egyébként Olaszországban Dart Fener volt eredetileg. A Sith-ek bosszúja megjelenése előtt kérdőívben választhattak a rajongók, hogy az eredeti vagy az olasz nevet szeretnék hallani, és végül maradt egységesen Fener. Az országban csak Az ébredő Erőtől kezdve használják a Vader megnevezést, de csak az új tartalmaknál. A sötét nagyúr neve egyébként talán izlandiul a legérdekesebb, ugyanis így hangzik: Svarthöfði. Ami annyit tesz magyarra fordítva, hogy Feketefej. 

A Millennium Falcon, vagyis az Ezeréves Sólyom szintén több nevet élt meg, franciáknál le Millénium Condor (Ezeréves Kondorkeselyű), spanyoloknál Halcón Milenario (Ezredéves Sólyom), a németeknél pedig Rasender Falke (Gyorsuló Sólyom) lett. 

Egy korabeli Franciaországban forgalmazott puzzle, rajta a le Millenium Condor felirattal.

Jabbából, szintén a franciáknál, favágó lett, mivel a teljes neve így néz ki: Jabba le Forestier (Jabba, the Woodsman). Ez a tévedés valószínűleg a hut szóból eredhetetett, aminek angol jelentése kunyhó. A francia nyelvterületeken kívül C-3PO és R2-D2 még Olaszországban esett át drasztikus változtatásokon, itt Artuból C1-P8 lett, míg kedvenc tolmácsunkból D3-BO. A japánoknál Leia hercegnő egyébként Reia, Maul Mōru, Kylo Ren pedig Kairo Ren néven fut az eredeti változatok mellett, a magyar változatban pedig leginkább Csubakka neve ismert többféleképpen.

Plusz egy érdekesség, hogy a fénykard az olaszoknál sem lightsaber, hanem spada laser (lézerkard), ami a magyar füleknek kifejezetten vicces utalásként hathat.

Bár a legtöbb országban már az előzmény-, de különsen a zárótrilógia idején felhagytak a nevek honosításával, amik addig bekerültek a köztudatba azok már úgy maradtak, így legérdemesebb a portugál vagy a francia változatba belehallgatni – ezekben Dooku továbbra is Dookan lesz, Vader pedig mindig Vador és így tovább. Persze mindig akadnak kivételek is, így ilyen szempontból is érdemes kísérletezni, az ember nem tudhatja mibe fut bele. Számomra egészen érdekes élmény volt felfedezni e különbségeket!