Simon Zoltánt valószínűleg kevés embernek kell bemutatni, aki egy kicsit is jobban beleásta magát a hazai Star Wars vérkeringésbe. Zoli számos posztere kapott már hivatalos elismerést a Lucasfilmtől, idén pedig 2019 után másodjára is beválogatták egy munkáját a Star Wars Celebration hivatalos plakátjai közé. Ennek kapcsán kérdeztük rajongásról, a Celebrationről, és arról, miért épp a Jedihistóriákat választotta plakátja témájául.

Mukáidból egyértelműen kiérződik, hogy a Star Wars egész világát nagyon szereted. Ha viszont mégis választani kellene egy kedvenc korszakot, vagy történetet, akkor mi lenne az?

Rögtön egy jó nehéz kérdéssel kezdünk. Nyilván a klasszikus trilógiával lettem rajongó, akkor az volt a kedvenc. Utána kijött az előzménytrilógia, akkor egy darabig az volt a kedvenc. Ma már nem tudnék kedvencet mondani, inkább, amiből olyan benyomások érnek, amik elgondolkodtatnak, azokat nagyon szeretem. Most olvasom az első The High Republic könyvet, ami lenyűgöz, nagyon tetszik és nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy mi van még ebben a világban. Nyilván most érdekel a Mando, az utóbbi időben pedig az Andor és a Zsivány Egyes, ami abszolút kimagasló volt.

Ha már említetted a The High Republicot, látsz rá esélyt, hogy esetleg egy képhez is megihlet ez a korszak?

Még csak 200 oldalt ismertem meg ebből a korszakból, úgyhogy egyelőre ilyet nem mondanék, de nem kizárt. A fantáziámat megmozgatja, az biztos, most egyelőre ott tartok, hogy nagyon szeretnék élőszereplős tartalmat látni a korszakból.

Ha lehet ilyet mondani, munkásságod első nagy, átütő sikere a 2007-es saga posztered volt. Ha jól tudom, ezzel is kijutottál a Celebrationre, mi volt ennek a története?

Igen. 2007-ben ünnepeltük az Egy új remény harmincadik évfordulóját. Gondoltam erre az alkalomra összedobok egy posztert, ami az egész sagát ünnepli. Ezt május elejére készítettem el először, és a jelenlegi poszternek a közepe volt csak a központi figurákkal. Aztán úgy gondoltam a konkrét évfordulóig, 25-éig van még időm, kiegészítem néhány karakterrel, legyen mondjuk 30, ha már harmincadik évforduló. Úgyhogy a maradék pár hétben befejeztem ezt is, május 25-én kijöttem ezzel a képpel, ami meglepően népszerű lett a neten, nagyon gyorsan körbejárta. Aztán valóban, a 2007-es, első londoni Celebrationön rajongói kiállítóként részt vehettem, és ez volt az egyik poszter, amit ott bemutattam. Aztán a poszter önálló életre kelt. A weboldalam statisztikája több napos késéssel dolgozta fel a napi adatokat, a végén már 60-70 millió látogatónál tartott, csak az én oldalamon, miközben az interneten számtalan helyen osztották meg a poszteremet. Jó sok komment is érkezett rá, amiket átnéztem, néhányat meg is fontoltam belőle, és egy év múlva csináltam egy új verziót. Ez volt az a verzió, amivel aztán 2010-ben megkeresett egy angol könyvkiadó, a Dorling Kindersley, hogy egy új könyvükhöz szeretnének egy Guiness-rekord eseményt csinálni, és arra gondoltak, hogy az én poszteremet kirakják Lego-kockákból, jó nagyban. Közel 100 négyzetméter volt, valami 384 ezer Lego-kocka.

A sokat emlegetett saga poszter

Korábban, még a Ziro.hu-nak említetted, hogy 2016-ban is részt vettél a Celebrationön, illetve 2019-ben is, mikor az akkori, Padmét ábrázoló képedet válogatták be a hivatalos plakátok közé. Van esetleg valami történeted ezekről az eseményekről?

A 2016-os rendezvényen igazából rajongóként vettem részt. Találkoztam művészekkel, néhány alkotóval, olyan ismerősökkel a rajongók közül, akikkel csak online tartom a kapcsolatot. Az egyik legjobb élményem az volt, mikor Dough Chiang egyik előadásán ültem, majd a hivatalos alkalmazás jelezte, hogy Gareth Edwards dedikálást tart, most. Mivel már csak 5 perc volt hátra az előadásból, és ez már a második volt, amit meghallgattam, úgy gondoltam, átrohanok. Megnéztem a képet, egy fotó volt, a Scarifon egy rohamosztagos menetelt a vízben. Beálltam a sorba, kezet fogtunk, beszéltünk két mondatot, majd névre szólóan dedikálta a képet. Akkor még nem tudtam, mekkora csoda ez a film, és hát azóta is kincsként őrzöm ezt a képet.

2019-ben igazából egyhelyben voltam az asztalomnál végig, inkább az volt nagy dolog, hogy kik jöttek oda hozzánk. John Knoll gyakorolta rám ezek közül a legnagyobb hatást, nem számítottam rá, hogy jönni fog és teljesen lefagytam, mikor megjelent. Kicsit beszéltem neki a poszterről, de éreztem magamon, hogy mennyire megtisztelve érzem magam. John Knollnak számtalan dolgot köszönhetek, a felújított változatokat, az előzménytrilógia vizuális effektjeit, a Zsivány Egyes ötletét, és hát a testvérével összedobta azt a Photoshop nevű játékot, amit annyira szeretek.

Simon Zoltán 2019-ben beválogatott posztere

Hogy kerülhet be valaki a Celebration hivatalos művészei közé? Mi ennek a pontos menete?

A válogatás két fordulóban zajlik. Az első körben a korábbi hivatalos munkákat kell beküldeni a Lucasfilmnek egy rövid összefoglalóval. Ez alapján eldöntik, hogy behívják-e a művészt a második fordulóba, ahol egy vagy két pályaművet kell elkészíteni, ez változó. A képeket anonim értékelik, a Lucasfilm/Disney művészeiből és art directoraiból álló zsűri sem tudja, melyiket ki készítette. Azt nem lehet tudni, hányan pályáznak, de a végén kb. kéttucatnyi művészt választanak ki az azévi show-ba.

Az idei posztered témájául a Jedihistóriák című sorozat egyik mozzanatát választottad. Egészen pontosan azt, mikor az utolsó epizódban Padmé temetése után Ahsoka megérkezik Rex Y-szárnyú hajójához. Miért épp erre a jelenetre esett a választásod?

Utólag tudom megmondani csak, hogy miért ezt választottam. Az egész sorozat nagyon tetszett egyébként, de amikor ehhez a jelenethez értem, már a következő másodpercben tudtam, hogy ebből poszter lesz. Általában úgy válogatok témát, hogy az érzelmi csúcspontokat keresem. Ezek, ha filmről van szó zeneileg is nagyon emlékezetesek, mert John Williams nagyon jó zenéket komponál az érzelmi csúcspontokhoz. Ezek gyakran jelennek meg a képeimen, a Padmés kép esetén is szinte hallani lehet az Across the Starst. Itt is ez volt igazából. Lenyűgözött a helyszín is, a jelenetnek az érzelmi töltete is, illetve egy személyes emlék is kapcsolódik hozzá. Nagyon szeretem Andalúziát, gyakran járok arra. Van ott egy Ronda nevű település, ami egy szakadék szélén áll, egy folyó vezet át rajta. Az a benyomásom a készítők is gondolhattak erre a helyszínre, és egyből bevillant, hogy mennyire szerettem ott lenni. Emiatt gondoltam, hogy azonnal szeretnék ebből egy posztert készíteni.

Az idén beválogatott plakát, melyet a Jedihistóriák inspirált

Mit vársz legjobban az idei Star Wars Celebrationön?

Nagyon sok mindenre kíváncsi lennék, és semmit nem fogok látni, mert idén is végig az asztalomnál fogok ülni. 2019-ben a Lucasfilmes panelt, ahol a Skywalker koráról volt szó szintén a művész szekcióban ültük végig. A szomszéd asztalnál ülő művésznek volt egy jó nagy mobiltelefonja, és azon néztük a közvetítést, amikor épp nem voltak érdeklődők. Amit nagyon várnék idén is, az a Lucasfilm panel, ott valószínűleg lesznek nagy bejelentések.

Az eddig bejelentett Star Wars produkciók közül mi az, amit legjobban vársz? Illetve melyikről gondolod így előreláthatólag, hogy valamit alkotsz is majd vele kapcsolatban?

Alkotni igazából bármelyikről lehet, a kérdés az, hogy melyik fog leginkább megérinteni. Amit a legjobban várok, az a The Acolyte. Azt a korszakot még nem láttuk soha, a nézőpont, amit ígérnek nagyon izgalmasan hangzik. Ezen felül pedig az Andor második évadát. Az a nagyon jó, hogy ha ennyire jó alkotók csinálnak egy munkát, akkor hátra lehet dőlni, mert biztos kezekben van a mű, és biztos, hogy lenyűgöző lesz.

A beszélgetés videós formában is megtekinthető, íme:

Kelemen Richárd (Rixon)