A különleges fegyverek után, pár érdekes élőlényt is elhoztunk nektek. Kíváncsian várjuk, hogy számotokra melyik volt a legszimpatikusabb vagy akár a legijesztőbb ezen élőlények közül.

Anooba

Húsevő sivatagi emlősök voltak, akik általában 10-12 fős falkákban vándoroltak. Az állkapocs agyarukkal szurkálták meg a zsákmányukat, amit utána hosszú karmaikkal téptek szét. Hátsó lábaik rövidebbek voltak, mint a mellsők. A kisebb anoobáknak nem volt agyaruk, feltételezhetően a korral jött elő, majd egyre nagyobb lett, vagy valamiért egyáltalán nem alakult ki. Embo, a híres fejvadász tulajdonában is volt egy anooba, Marrok, akit arra képzett ki, hogy segítse őt a munkájában. Marroknak sem volt agyara, de így is méltó társa volt a kyuzónak, a kapcsolatuk alapján a faj pedig jól tanítható és hűséges volt.

Roggwart

Ez a hatalmas ragadozó a Mustafar bolygóról származott. Grievous tábornok háziállatként tartott egyet magánál a Vassek harmadik holdján. A népe szoros kapcsolatot ápolt e lényekkel, ősi szokás volt a tartásuk. Csupán a fiatal kortól nevelt egyedeket lehetett megszelidíteni. A Gor névre hallgató roggwart testét vastag páncél borította, a hátán pedig négy kibernetikus végtag volt. A lény bőre egy bizonyos fokig még a fénykardnak is ellenállt, a lövések pedig meg se kottyantak neki. A yavini csata után nem sokkal, egy hutt szerint a fajnak csupán egy példánya élt már, Kongo.

Blurrg

Ez a két lábon járó, különös élőlény általában mezőgazdasági munkára volt befogva, mivel egy erős és sztoikus állatról volt szó. Alacsony intelligencia szintje miatt, ha provokálták könnyen agresszívvá vált, akár saját fajtársait is megette. Utóbbi jellemzően megtörtént párzás után is, amikor a nőstény megölte a hímet.  Esetlen megjelenése ellenére elég gyorsan tudott futni, több, mint 75 km/h-val, vagyis könnyen meg tudott előzni egy normális siklót. A leghíresebb blurrg idomárok közé tartozott Cham Syndulla és Kuiil.

Luggabeast

Közel két és fél méter magas lények voltak, akikre régen a Határvidéken találtak rá. Képesek voltak droidokat és értékes holmik helyét észlelni. A fejükre egy maszk volt olvasztva, aminek a vezetékein keresztül kapták a táplálékot, így hétköznapi értelemben ételre vagy italra nem is volt szükségük. A különös fejfedő rendszere egyben növelte képességeiket, ezen kívül szerettek rájuk további mechanikai eszközöket aggatni, például optikai felszerelést. Az endori csata után, a Jakku sivatagi világában éltek sokan a teedók állataiként. 

Varactyl

Az Utapauról származó hatalmas növényevő ,,lovak” voltak. A kék és zöld színű sörényükről és a tollgerincükről ismeretes állatok nagyon hűségesek voltak. A meglepően tiszta és egyszerű lelkük mellett, igencsak intelligensek voltak, lovasuk kérésére bármit teljesítettek. Hatalmas felületű lábaik révén a legtöbb környezetben jól közlekedtek, hangjukat messziről fel lehettet ismerni. Sok világon vadászatokra és versenyekre használták, a Pijal bolygón egy saját verziót is kitenyésztettek belőle. Obi-Wan Kenobi egy Boga nevű nőstény varactylt ült meg az Utapaun.

Purrgil

Csillagrendszerről csillagrendszerre utazó, félig értelmes bálnaféle volt, ami négy hosszúkás hátsó csáppal rendelkezett. A legtöbb egyed csupán csillaghajó méretű volt, de az alfák lényegesen nagyobbra nőttek. Képesek voltak a hiperűrben is utazni simu-csatornák létrehozásával, mely képességük inspirálta az értelmes lényeket és létrejött a hiperűr utazás. Ennek ellenére a legtöbb hajós kártevőnek tulajdonította őket, mivel gyakran veszélyesen megközelítették a hajókat vagy beleugrottak az útvonalaikba. Képességükhöz és életben maradásukhoz is egy zöld színű, Clouzon-36 nevű gázra volt szükségük. Ezra Bridger erősen tudott kötődni hozzájuk, így egy csorda a segítségére sietett a Thrawn főadmirális elleni utolsó küzdelmében is.

Rancor

A rancorok a Dathomir bolygón őshonos, közel öt méter magas, félig értelmes ragadozók voltak. Bőrük olyan szinten páncélozott volt, hogy ellenállt a kisebb fegyverek lövéseinek is. Gyakran harcra tenyésztették, emiatt esztelen, erőszakos lényeknek tartották őket, pedig háziasítva odaadóan védték gazdáikat. Rengeteg alfaja létezett, például a dzsungel rancor a Felucián, vagy a fekete bőrű árnyék rancor. Fogaikat a madarak tisztították, és hierarchikus csoportokban éltek, ahol az alfa volt a domináns egy területen.

Szeptember 21-én indul útjára a Disney+ felületén a negyedik élőszereplős Star Wars sorozat, mely a Zsivány Egyesben megismert Cassian Andor életét fogja részletesebben bemutatni. Ennek az apropóján blogunk cikksorozatot indított, melynek célja nem más, mint a Lázadók Szövetségében fontos szerepet betöltő egyének (és csoportok) részletes bemutatása. A cikksorozat előző darabjában bemutattam a Lázadás vadászflottájának felépítését, valamint a Wedge Antilleshez köthető alakulatokat. Ezúttal a további fontosabb vadászszázadokra, szakaszokra; valamint a szintén nélkülözhetetlen gyalogságra fókuszálok. 

A fontosabb vadászosztagok

„Színes századok”

Ahogy arról a sorozat korábbi cikkében is írtam, a Lázadás legfontosabb vadászalakulatai az úgynevezett „színes századok” voltak, melyek a főparancsnokság bázisán állomásoztak. A scarifi csata idején a Yavin 4-en négy ilyen század volt, a Kék, a Vörös, az Arany és a Zöld, ezek egy vadászflotta-parancsnokság alá tartoztak, melynek élén haláláig Antoc Merrick tábornok állt. Merrick egyben a Kék század parancsnoka is volt, mely nem számított szokványos alakulatnak.  Az előző cikkben bemutatott Vörös századdal ellentétben nem homogén század volt, az újabb típusú T-65B X-szárnyúak mellet UT-60D U-szárnyú, valamint BTL-A4 Y-szárnyú vadászgépek egyaránt szolgáltak benne, sőt az endori csata idején már A/SF-01 B-szárnyú vadászgépeket is találunk a Kék század tagjai között. A Kék századnak elévülhetetlen érdemei voltak a scarifi csatában, mely során az alakulat jelentős vérveszteségeket szenvedett, Merrick és a pilóták (illetve a vadászgépek) zöme odaveszett. Ennek következtében a Kékek a yavini csatában sem vettek részt. Később többször újraszervezték az alakulatot, mely harcolt többek között a Hoth-on, valamint az endori és a jakkui ütközetekben is.

Az Arany század ugyancsak legendás alakulatnak számított, mely bombázókból, BTL-A4 Y-szárnyúakból állt. Az osztag vezetője a scarifi és yavini csaták idején az onderoni Jon „Dutch” Vander parancsnok volt. Vander és százada az egyik legrégibb lázadó alakulatnak számított, eredetileg Dodonna Massassi-csoportjához tartoztak, ők kísérték el Mon Mothmát is a Dantuinra, ahol a szenátor életre hívta a Lázadók Szövetségét. Vander és az osztag zöme életét vesztette a yavini csatában, az egyetlen túlélő az alderaani Evaan Verlaine (Arany Hármas) volt. Az alderaani lány a Lázadás egyik legkiválóbb (Wedge Antilleshez mérhető) pilótájának számított, ráadásul Leia Organa társaként sokat tett az alderaani menekültek megvédéséért. Később, a háború során tagja lett a Csillagfény osztag nevű elitalakulatnak, majd az endori csatát követően a Kashyyyk felszabadításában is részt vett. 

Leia és Evaan Verlaine

A Zöld század szintén egy régi alakulat, már atolloni csatában is harcoltak Thrawn főadmirális flottájával szemben.  Atollonnál a Zöldek még BTL-A4 Y-szárnyúakkal repülétek, a scarifi és a yavini csatákban pedig leginkább T-65B X-szárnyúakat találunk a kötelékben. Az endori csata idején a Zöld osztag pilótái RZ-1 A-szárnyú elfogó gépekkel repültek, a Zöld Vezér, Arvel Crynyd vezetése alatt. Crynyd azonban elesett a csatában, így a Zöld századot, a duros L’ulo L’ampar hadnagy vette át. A Zöld században szolgált Shara Bey is, Poe Dameron édesanyja. Shara Bey hadnagy ugyancsak kiváló pilótának számított, a hoth-i ütközetet követően őt választották meg a Csillagfény osztag vezetőjévé. Az endori csatát követően Bey fontos szerepet játszott a Parázs hadművelet megakadályozásában, Leia és a naboo-i királynő oldalán védte a bolygót a pusztítástól. Később férjével, Kes Dameronnal és kisfiával, Poe-val a yavin 4-en telepedett le, ám hat évvel az endori csatát követően elhalálozott. A Zöld század későbbi parancsnoka, Shara jó barátja, L’ulo L’ampar hadnagy később is a Dameron család mellett maradt, még az ifjú Poe Fekete századának tagjaként is harcolt az Ellenállásban, ekkor halt hősi halált. E színes alakulatok mellett az endori ütközetben már Sárga és Szürke századok is bevetésre kerültek.

Shara Bey és L’ulo L’ampar

Egyéb századok, osztagok

Az elsődleges századok mellett volt több különféle egyéb alakulat is, szinte minden Lázadó sejtnek megvolt a saját X-, Y-, vagy A-szárnyú osztaga. Ilyen volt lényegében a Sato parancsnok, majd Hera Syndulla tábornok irányítása alatt álló Főnix század, vagy éppen a Saw Gerrerra partizánjaihoz tartozó Barlangi angyalok nevű X-szárnyú alakulat is. Szintén ilyen, helyi osztagnak számíthatjuk a nagy hírnévre szert tett Tierfoni Sárga Ászokat, amelynek kötelékébe tartozott Jek Porkins is. A Tierfon elvesztését követően ugyan a Lázadás feloszlatta az alakulatot, de később újraszervezte és a jakkui csatában is bevetette. A Sárga Ászok parancsnoka Dosmit Raeh százados volt, az ő sisakját találta meg később Rey. 

A nyílt háború kitörését követően újabb és újabb alakulatokat szerveztek a különféle hadihajók és csapásmérő erők mellé. Ezek között voltak a tizenkét vadászgépes osztagoknál kisebb szakaszok is. A Lázadás vadászflottájának egyik magasabb rangú vezetőjének számított a titokzatos Grófnő. Ő adott parancsot például Wedge Antillesnek a hoth-i ütközetet követően Zsivány/Vörös osztag újjászervezésére. A Grófnőnek saját vadászszakasza is volt, a Korona osztag, mely végigharcolta a hoth-i és endori ütközeteket, sőt ők derítették fel a később az Ellenállás számára fontossá váló  D’Qar bázist. A Korona osztagban repült az Elveszett csillagok regény egyik főhőse, Thane Kyrell, valamint a twi'lek Yendor is. A Grófnő távozását követően Yendor vette át az alakulat irányítását, aki a háború után a független Ryloth bolygó Új Köztársasághoz küldött nagykövete lett, majd az Első Rend ellen is segítette Leia maroknyi csapatát. Szintén kisebb, speciális alakulat volt a már többször emlegetett Csillagfény, mely a Lázadás legjobb pilótáit (Shara Bey, Wedge Antilles, Evaan Verlaine, L’ulo L’ampar, Mart Mattin és Freyta Smyth). Az alakulatot a hoth-i csatát követően hívták életre a Csillagfény művelet veszélyes küldetéseire.

A Csillagfény osztag

Ugyancsak különleges alakulatnak számított az Alphabet-osztag (Yrica Quell, Chass na Chadic, Kairos, Wyl Lark, Nath Tensent), mely a hírszerzés keretében működött, születésénél pedig Hera Syndulla bábáskodott. Az osztag fő feladata a legveszedelmesebb TIE-vadászraj, az Árnyékszázad levadászása volt.  Az Alphabet tagjai különböző, elpusztult Lázadó alakulatokból kerültek ki, Chass a Véreb, Wyl a Riot osztag tagjaként harcolt korábban. Szintén Hera Syndulla csapásmérő erőjéhez tartozott a Jégeső, a Meteor és az Előörs osztag. Az Előörs (Vanguard) osztag fontos szerepet játszott a titkos Starhawk-projekt során, történetüket a Star Wars: Squadrons játékból ismerhetjük meg. Az osztagot Lindon Javes irányította a Temperance nevű cirkálóról, míg a vadászpilóták vezetőjének a mimbani Kierah Koovah, azaz Gunny számított, aki már a klónháborúban is harcolt. Az osztag egyik legérdekesebb egyénisége azonban kétségkívül az albínó trandoshai pilóta, Feresk Tssat, azaz Frisk volt. Az Előörs osztag is különféle vadászgépekből állt, Gunny U-szárnyút, Frisk Y-szárnyút vezetett, míg például a miriali Keo Venzee A-szárnyú, az ember Grace Sienar pedig X-szárnyú pilóta volt. A játékból ismerjük meg az Üllő osztagot is, mely például a Mon Calát védelmezte.

Az Előörs osztag

Érdemes még megemlíteni a Penge osztagot, mely B-szárnyúakból állt, s többek között az endori és jakkui csatákban vett részt, illetve szintén kiemelhető a Battlefront II-ben megismert Veszély osztag, mely a duros Shriv  Suurgav irányítása alatt állt. Srhiv később az Iden Versio és Del Meeko alkotta az Inferno osztaghoz csatlakozott. 

A Különleges Erők

A háborút azonban nemcsak a pilóták nyerték meg, fontos szerep hárult az űrhajók legénységére, az úgynevezett hajózókra, valamint a közkatonákra, a gyalogosokra is. Az ő életüket leginkább Alexander Freed Alkony század című regényéből ismerhetjük meg, pontosabban a 61. mobil gyalogságét, melyet Micha Evon százados vezetett. Evon azonban elhalálozott a hoth-i ütközetben, a parancsnokságot utána Hazram Namir vette át. 

A gyalogság elitjének a Különleges Erők számítottak. A scarifi csata idején a Yavin 4 bázison állomásozó Különleges Erők parancsnoka Pitt Onoran tábornok volt, az alá tartozó csapatok vegyes alegységekbe tartoztak. Voltak közöttük tengerészgyalogosok, beszivárgók, városi gerillák, kommandósok, valamint technikusok is, de talán leghíresebb alegységének felderítők számítottak, akiket Útkeresőknek is neveztek. Az Útkeresők között szolgált Ruescott Melshi őrmester, Cassian Andor jó barátja. Melshi részt vett Jyn Erso kiszabadításában, valamint csatlakozott Jyn és Cassian Zsivány egyes nevű renitens alakulatához, hogy megszerezze a Halálcsillag terveit a scarifi citadellából. (A pletykák szerint Melshi őrmester az Andor sorozatban is felbukkan majd.). A Zsivány egyes öngyilkos missziójához nemcsak útkeresők csatlakoztak, hanem például tengerészgyalogosok és kommandósok is, az utóbbiak közé tartozott a drabatan Pao, aki szintén életét áldozta a küldetésért. 

Ruescott Melshi őrmester

A Különleges Erők különféle alakulataira természetesen a hoth-i csatában is fontos szerep hárult, olyannyira hogy a későbbi bázis helyét is egy közöttük szolgáló grigori katona, Purpruff tizedes fedezte fel. Az Echo Bázis személyi állományának több mint harmadát a Különleges Erők katonái alkották, közvetlen felettesük ugyan nem ismert, de végső soron a bázist irányító, alderaani származású tábornokoknak, Leia Organának és Carlist Rieekannnak feleltek. Rieekan tábornok később harcolt az endori és jakkui csatában is, sőt az Ellenállás munkáját is segítette Leia oldalán. 

A Különleges Erők kulcsszerepet játszottak az endori csata idején is. A részleg parancsnokának ekkor a koréliai (ex-birodalmi) Crix Madine tábornok számított, ekkoriban talán ő volt a Lázadó gyalogság legjelentősebb katonai vezetője. Madine személyes bátorsága is példásnak számított, amikor az endori csatát megelőzően Leia elterelő küldetésre indult, a tábornok maga jelentkezett, hogy elkíséri kommandósként. Végül ezt elvetették, és a dresseli Lokmarcha őrnagy látta el a feladatot, aki életét áldozta a küldetésért. Az endori kommandós csapatot eredetileg Lokmarcha vezette volna, az ő halálát követően hárult ez a feladat Han Solo tábornokra. Solo tábornok az elit beszivárgó kommandósoknak számító Útkeresők, valamint a szintén a Különleges Erőkhöz tartozó 32. Kommandós Egység tagjaiból szervezte meg csapatát. Solo endori egysége olyan kiváló katonákból állt, mint az Echo Bázis korábbi biztonsági tisztje, Bren Derlin őrnagy, az Ellenállásban később Leia egyik legfőbb katonai tanácsadójának számító, Caluan Ematt hadnagy, valamint a klónháborúk veteránja, Rex százados. A csapathoz tartozott természetesen Leia Organa tábornok, valamint Luke Skywalker parancsnok is, illetve olyan jól képzett katonák is, mint az idős Nik Sant, vagy Kes Dameron őrmester, Poe Dameron édesapja. Ezen elit alakulat fontos szerepet játszott az  erdőholdi birodalmi jelenlét felszámolásában, valamint a tayroni birodalmi hírszerzőbázis megtámadásában is.

Sakas és Kes Dameron az Útkeresőktől

Kádas István

Bár sok rajongó – és jó néhány klikkvadász „újságíró” – szeretné, ha elkaszálnák Az utolsó Jedik rendezőjének projektjét, ez egyelőre csak nem akar megtörténni. (Hál’istennek.)

Megosztó Star Wars-hírtől volt hangos az internet magyar idő szerint kedd este: Rian Johnson ismét nyilatkozott az évekkel korábban bejelentett, ám még el sem kezdett Star Wars-trilógiájával kapcsolatban! Megannyi rajongó fogadta örömmel a szavakat, míg sokakat elöntött a méreg, ami aztán ki is bugyogott az agyukból, hogy végül a kis kacsóikkal be is pötyögjék maliciózus gondolataikat a kommentmezőkbe. No de mégis mit mondott Az utolsó Jedik direktora, s hogyan alakult eddig a még el sem kezdett trilógia története?

A friss nyilatkozat

Az Empire a(z egyébként zseniális) Tőrbe ejtve (Knives Out) folytatása kapcsán interjúzott a film rendezőjével, de természetesen az idén ötéves Az utolsó Jedik, valamint a Star Wars-trilógiája is szóba került. Utóbbi kapcsán Johnson elárulta, vissza kíván térni a messzi-messzi galaxisba.

„Közel maradtam Kathleen [Kennedy-hez], és gyakran találkozunk, s beszélgetünk erről. Jelenleg csak időbeosztás kérdése, és hogy mikor kerülhet erre sor. Megszakadna a szívem, ha kiderülne, hogy ennyi volt, ha nem tudnék valamikor visszatérni abba a homokozóba” 

– fogalmazott Rian Johnson az Empire-nek. Hiába hát a rémhírkeltők ármánykodása: egyelőre nagyon úgy fest, hogy a középtávoli jövőben ismét beülhetünk majd egy Rian Johnson rendezte Star Wars-filmre a moziba.

Rian Johnson trilógiájának rövid története

• 2017. november 9. – A megosztó Az utolsó Jedik megjelenése előtt bő egy hónappal a StarWars.com-on bejelentették, hogy Rian Johnson egy teljesen új Star Wars-trilógiát fejleszt. A bejelentés szerint az első filmet ő írja és rendezi, s a hosszú ideje partnerének számító Ram Bergman lesz az alkotás producere.
• 2019. április 12. – Kathleen Kennedy, a Lucasfilm vezetője a The Hollywood Reporternek nyilatkozva arról beszélt, 2019 májusában leül egyeztetni Rian Johnsonnal, Dan Weiss-szal és David Benioffal, hogy átrágják, hová kanyarítsák tovább a Star Wars világát. Az Entertainment Weekly-nek nyilatkozva Kennedy elmondta, a három kreátor „szorosan együttműködik” a fejlesztés jelen szakaszában. (Később a Benioff–Weiss párossal elváltak a cég útjai, amit be is jelentettek.)
• 2019. május – Korábban többször felmerült a pletyka, hogy Rian Johnsonnal szerződést bontott a Lucasfilm. John Campea youtuber ezzel kapcsolatos videóját sok orgánum – köztük magyarok is – megerősítésként tálalta, holott a videós újságíró maga is elmondta, korábban megbízhatónak tartott forrásai sokszor lyukra futottak.
• 2019. november 2. – Rian Johnson a Deadline The Contenders Los Angeles elnevezésű rendezvényén elmondta: „Továbbra is szerződésben állunk a Lucasfilmmel, most várakozunk és meglátjuk mi lesz. Egyelőre nincsenek fejlemények az ügyben”.
• 2019. november 21. – Rian Johnson a Variety-nek adott interjúban így fogalmazott: „Továbbra is egyeztetek a Lucasfilmmel. Még nem jelentettek be semmit”. Arra a felvetésre, hogy egyes pletykák szerint ő készíti a soron következő, akkor még 2022 decemberére várt (s azóta egy évvel elhalasztott) Star Wars filmet, így válaszolt: „Minden nap van valami új dolog. Amíg nincs a StarWars.com-on, ne hidd el.”
• 2020. december 11. – A Lucasfilm bejelentette a következő néhány évre vonatkozó filmes és sorozatos terveit, ám Johnson trilógiája nem szerepelt ezek között. Ez újra felerősítette azokat a pletykákat, hogy a trilógia mégsem valósul meg, holott Johnsonról eddig is tudtuk, hogy a következő néhány évben nem áll neki a projektnek.
• 2021. február 16. – Rian Johnson Sariah Wilsonnak nyilatkozva ismét megerősítette, hogy továbbra is tervben van a Star Wars-trilógiája, de nincsenek ezzel kapcsolatos céldátumok, mert egyelőre más projekteken dolgozik.
• 2022. május – Kathleen Kennedy előbb a Vanity Fair hatalmas, Star Wars jövőjét taglaló összeállításában nyilatkozott Rian Johnsonnal kapcsolatban. „Rian hihetetlenül elfoglalt a Knives Out folytatása, valamint a Netflixszel kötött több filmre vonatkozó megállapodása miatt” – fogalmazott a lapnak a Lucasfilm vezetője. Május végén, a Star Wars Celebrationön a Variety-nek viszont megerősítette, még tervben van a trilógia. Ugyanezen a rendezvényen az Empire-nek is nyilatkozott, az alábbiakat mondva:

„Rian olyan óriási sikert aratott a Tőrbe ejtve című filmmel, hogy nagyon elszántan próbálja a folytatást megvalósítani. Szóval ez még eltart egy darabig. (…) Mint tudják, három–öt évre előre kell dolgoznunk azon, amit csinálunk. Szóval ez a helyzet.”

Összességében a helyzet egyértelmű és többször megerősítést nyert: Rian Johnson trilógiája tervben van, igaz, nem a közeljövőben érkezik az első rész. Egészen addig nem érdemes elhinni ennek ellenkezőjét, amíg a rendező vagy a Lucasfilm be nem jelenti ennek ellenkezőjét, mint történt az a Benioff–Weiss páros esetében.

Gyerekkorom meghatározó Star Wars élményei közé tartoznak Timothy Zahn Thrawn-trilógiája és Thrawn keze-duológiája mellett például az X-szárnyúak regények is, melyek (többnyire) ugyancsak a '90-es évek termékei. A sorozatot Michael A. Stackpole és Aaron Allston jegyezték, akik később a New Jedi Order szériában is szerepet vállaltak, ahogy például James Luceno vagy Matthew Stover is. Ez utóbbi könyvsorozat 1999-ben indult R. A. Salvatore Vector Prime című regényével, s 2003-ig futott, tehát körülbelül egyidős az előzménytrilógiával. A yuuzhan vong háborúkat feldolgozó sorozat több mint húsz regényt és novellát tartalmaz, a kánonban talán A Köztársaság Fénykorához mérhető, igaz a legendákban hasonló vállalkozásként követte ezt a Legacy of the Force és a Fate of the Jedi sorozatok. Ennek ellenére magyarul ezek a könyvek, illetve könyvsorozatok nem kerültek publikálásra.

Japán borító a Ruin c. kötethez

Így Stackpole Dark Tide duológiája (Onslaught és Ruin) is csupán angolul érhetők el, a szerző Twitteren még szabadkozott is nekem ezért, elismerve az erőfeszítéseimet, hogy idegen nyelven is elolvastam művét. És milyen jól tettem! Csak bátorítani tudok minden rajongót (különösen a hozzám hasonló korosztály tagjait), hogy kövesse példámat. Stackpole duológiája ugyanis az utóbbi idő egyik legjobb Star Wars olvasmánya volt számomra. Ez persze köszönhető a Lucasfilm kedvenc fűszerének, a nosztalgiának is, gyerekkorom kedves (pl. Jacen és Jaina Solo, Gilad Pellaeon, Gavin Darklighter, Corran Horn) és kevésbé kedves (Borsk Fey'lya) szereplői elevenedtek meg újra. Mindemellett maga a kötet is megsüvegelendő, különösen a jól kidolgozott, olykor kifejezetten szórakoztató epizódjai, párbeszédjei miatt. A történet is egy komplett egészt alkot, igazából a magyarul elérhető Zahn regények (Thrawn és Thrawn keze, Túlélők keresése) és az X-wing könyvek, esetleg Stackpole Én, a jedi című regénye ismeretében már abszolút átélhető, sőt a yuuzhan vong háború kezdete is tökéletesen megismerhető a regényekből. Végtére is ez a duológia egyből a nyitókönyv, a Vector Prime után jelent meg.

A yuuzhan vongokat jórészt csak Wookieepedia szócikkek után megítélő magyar rajongótársadalom sokszor lesújtóan értékeli, ám talán vannak olyan jó ellenfelek mint mondjuk a kánon új üdvöskéi, a nihilek és drengirek. Sőt még újszerűen is hatottak 1999-ben az addig főleg a birodalmi maradványokkal való hadakozásról szóló kötetek után. Furcsák? Igen. Elítélik a gépeket, mindent genetikai és biológiai kísérletekkel oldanak meg, mindenük élő (a hajóik, páncéljaik, fegyvereik), mindent növesztenek. Szerzőnk, Szegvári Zoltán hívta fel a figyelmemet a vongok és Kína közötti párhuzamokra, amire a regény még rá is erősít a távol-keletiesen csengő nevekkel (Shedao Shai, Deing Lian), illetve a vongok sajátos becsületkódexével, őstiszteletével. Ez az áthallás valószínűleg még hatásosabb volt a 2000-es évek elején.

Yuuzhan Vongok

A 2000-es évek elejének Star Warsában hemzsegett a politika!

Az előzményfilmeket jól ismerjük, de a New Jedi Order sem szégyenkezhet! A háttérben megbújó, USA vs. Kína harc, s a Kína jelentette egyre nagyobb kihívás mellett egyéb fontos kérdések is előjöttek. Első sorban az Új Köztársaság politikája, amit ekkoriban a bothan Borsk Fey'lya fémjelez. Aki olvasta a cikk elején említett Zahn, illetve Stackpole köteteket, azok számára minden bizonnyal ismerős Fey'lya neve, aki Zahn egyik legjobban megírt és talán legutálhatóbb karaktere. Fey'lya épp azért olyan remek karakter, mert megtestesít minden negatív politikusi sztereotípiát.

A kánon is Borsk Fey'lyáért kiállt!

A kötet alaposan leforrázza az Új Köztársaság politikájával kapcsolatos esetleges utópikus képzeteinket. A Fey'lya vezette „kormány” tagjai nem emberekből állnak, méghozzá olyan lényekből, akiket fűtenek a birodalmi évek idegengyűlölete és elnyomása miatti sérelmek, amely már-már az emberekkel szembeni fajgyűlöletbe csap át náluk. Hamar beskatulyáznak másokat, olyanokban is az idegenek elnyomására törő, sztereotíp birodalmit látják lassan, mint Leia Organa. Ráadásul ez az új rezsim a jediket is utálja, s igyekszik rossz fénybe feltüntetni az amúgy is megosztott Rendet. A jedik között ugyanis két frakció kezd kialakul az egyik amolyan óvatos, vagy megfontolt irányzat, mely Luke Skywalker mester és Corran Horn körül csoportosul, míg a másik harciasabb, önteltebb, beképzeltebb és tettrekészebb. Ezt a főleg fiatalokból álló irányzatot Kyp Durron vezeti, tagjaik pedig szinte legyőzhetetlennek hiszik magukat.

Borsk Fey'lya

Nos ebben a politikailag sem épp kedvező helyzetben érkeznek a galaxisba a yuuzhan vongok, s rohanják le a Külső-Peremvidék egy részét. Leia reakciója itt némileg egybecseng a kánonnal: előbb az Új Köztársasághoz fordul a problémával, majd miután onnan elhajtják, félvállról veszik a helyzetet, maga veszi kézbe a dolgokat. Ebben természetesen számíthat gyermekeire, Jacen, Jaina és Anakin Solóra is, férjére, Hanra azonban nem, ő épp a Vector Primeban elhunyt Csubit gyászolja, különféle galaktikus lebujokban. A három Solo gyerek karaktere is jól megírt, mindegyiküknek megvan az egyéni útja, egyéni vívódása: gyász, helykeresés. Számomra különösen Jaina kedves, aki ezekben a kötetekben csatlakozik a Gavin Darklighter vezette Zsivány osztaghoz. De Jacen és Anakin útja is jó lett. A kötetekben Luke Skywalker, illetve neje, Mara Jade is fontos szerepet játszik, ahogy Stackpole kedvenc saját karaktere, Corran Horn is. A háború összeköti a megfontolt irányzathoz tartozó Corran, és a beképzelt, Kyp Durron-párti Ganner Rhysode jedi sorsát, szépen párhuzamba állítva a két irányzatot, s egyértelműen megmutatva a helyes, jedihez méltó utat.  Corran története szépen átfogja a sztorit és kesernyés lezárást ad a történetnek, annyit elárulhatok, nem kapunk happy endet. Rajtuk kívül visszatér a Birodalmi Maradványt irányító Pellaeon admirális is, aki kifejezetten szerethető alak a kötet lapjain, ahogyan itt jelenik meg először a chissek között élő zseniális ifjú pilóta, Jagged Fel is. Én azonban leginkább az Új Köztársaság hadihajójának admirálisát, Traest Kre'feyt emelném ki. A bothan katonatiszt azért lett annyira jó és szerethető karakter számomra, mert szöges ellentéte rokonának, Fey'lyának. Kettejük heves vitái, Kre'fey zendüléssel felérő, politikusokat zsaroló reakciója, illetve a Pelleaon felé mutatott tisztelete remek jeleneteket eredményezett a kötetekben. 

Jacen, Anakin és Jaina Solo harca a vongokkal

A könyvben tehát egyes jelenetek kifejezetten erősre sikeredtek, de maga a történet is maximálisan megállja a helyét, olyan nagyszabású sztori, amit egy legendák regényben várhatunk. Komoly (ám nem lehetetlenül nagy) téttel bíró, fordulatos történet. Mely nemcsak egy izgalmas alternatívát vázol fel a kánon idővonallal szemben, de ezek az alternatívák gondolkodásra késztetnek minket, hogy vajon miket vehetett volna át ebből a zárótrilógia (pl. erősebb politikai vonal, újszerű ellenfél) egy még jobb folytatáshoz.

Kádas István

Szeptember 21-én indul útjára a Disney+ felületén a negyedik élőszereplős Star Wars sorozat, mely a Zsivány Egyesben megismert Cassian Andor életét fogja részletesebben bemutatni. Ennek az apropóján blogunk cikksorozatot indított, melynek célja nem más, mint a Lázadók Szövetségében fontos szerepet betöltő egyének (és csoportok) részletes bemutatása. A következő két cikkben a Lázadás pilótáira fókuszálok, a Lázadók Szövetsége ugyanis elválaszthatatlan a vakmerő vadászpilótáktól. A kétrészes cikk első részében Wedge Antillest és a nevével (is) fémjelzett Vörös és Zsivány osztagokat veszem górcső alá (sajnos) kifejezetten a kánon alapján.

Század? Osztag? Szakasz?

A Lázadás és Ellenállás vadászgépalakulatairól korábban már írtam a Ziro.hu felületén, melyben igyekeztem ösvényt vágni a filmek, sorozatok, könyvek és képregények fogalomhasználatának sötét rengetegében. Ehhez az akkor megjelent kánontartalmakat használtam fel, az Ellenállás rendszere alapján visszakövetkeztetve a Lázadásra. Az elemzésem a Ziro.hu archivumában most is elérhető, a lényeget azonban igyekszem újra összefoglalni. Az angol szövegek a különböző nagyságú és fontosságú alakulatokat egyaránt „squadron” néven illetik, melyet a magyar fordítások olykor század, osztag, raj vagy szakasz kifejezéssel adnak vissza, némileg rendszertelenül. Valamiféle rendszert Greg Rucka Az ébredés előtt című kötetének Poe Dameron történetében találunk, eszerint a századosok (captains) egy-egy osztagot avagy századot irányítottak, s több ilyen osztag együttesen alkotott egy vadászgéprajt. Az Ellenállásnál ráadásul voltak úgynevezett „elsődleges” századok, a Vörös és a Kék század, melyek együtt alkottak egy vadászgéprajt. A Lázadás idején, a scarifi csata előtt a Yavin 4-en négy efféle elsődleges század állomásozott, a Vörös, a Kék, az Arany és a Zöld, melyek együtt tartoztak egy közös vadászflotta-parancsnok alá, együtt alkották a Yavin 4 vadászraját. A vadászflotta-parancsnok a scarifi haláláig Antoc Merrick tábornok volt. A négy „színes” század 12-12 vadászgépből állt, élükön parancsnokok vagy századosok álltak. Már két század is alkothatott egy vadászrajt, ezeket magasabb rangú parancsnokok, gyakran tábornokok vezették. A Lothal felszabadítására küldött két századból álló raj vezetője Hera Syndulla tábornok volt, míg az endori csatánál bevetett raj élén Lando Calrissian tábornok állt. Voltak a századnál kisebb egységek is, amelyeket szakaszoknak nevezhetünk, bár szintén használják rájuk az „osztag” szót. Egy szakasz legtöbbször öt vadászgépből állt, mint például a Lázadás Korona- és Alphabet-szakasza, vagy éppen az Ellenállás Fekete-szakasza.

Hera Syndulla tábornok a Lothal felszabadítására küldött raj élén

A Lázadás (majd később az Ellenállás) esetében ráadásul nem beszélhetünk fix alakulatról, összetételük esetileg változott: olykor összevonták, átszervezték őket. Mind a Lázadás, mind az Ellenállás kapcsán úgy tűnik, hogy az elsődleges századok a főparancsnokság bázisán állomásozó „színes századok” voltak ezeket töltötték fel szükség esetén a kisebb lázadó sejtek egyéb alakulataiból. Jek Porkins például úgy került a Vörös századba, hogy korábbi alakulatát, a Tierfoni Sárga Ászokat feloszlatták a Tierfon elvesztését követően, pilótáit pedig áthelyezeték máshová. Az osztagok nevei újra felhasználhatók voltak, a fedőnév alatt a pilóták könnyen cserélődtek, akik gyakran már más osztagban repültek a következő küldetésükön, sisakjukon viselve korábbi csapataik szimbólumait. A századok és szakaszok lehettek egységesek, egyforma gépekből álló alakulatok, de vegyes csapatok is, mint Merrick tábornok Kék százada, vagy éppen az Alphabet-osztag. A vegyes alakulatok változatosabb akciókat tettek lehetővé, az endori csatában már többnyire ilyeneket vetettek be.

Jek Porkins a Halálcsillag elleni ütközetben

Wedge Antilles és Vörös és Zsivány századok

Wedge Antilles a legendák egyik legjelentősebb karaktere volt, a kánonban azonban kissé háttérbe szorult. Dave Filoni azonban az ő esetében is igyekezett mélyíteni kanonikus háttértörténetét, így került a koréliai srác az egyik legjobb birodalmi pilótaképzőről, a Skystrike Akadémiáról Sabine Wren segítségével a Főnix lázadó sejthez, a Lázadás egyik legzseniálisabb pilótája, Hera Syndulla kezei közé. Wedge, illetve barátja, a szintén a Skystrike-ról megszökött Derek „Hobbie” Klivian a Főnixek között repült a Thrawn főadmirális ellen vívott atolloni csatában, majd a vereséget követően Herával együtt kerültek a Yavin 4 bázisra, a Massassi csoporthoz. Wedge a Yavinon a Vörös századhoz került át, ahol szoros barátságot kötött két társával, Biggs Darklighterrel, illetve Jek Porkinsszal. A Vörös századnak több pilótája volt mint vadászgépe, éppen ezért a pilótákat bevetésenként rotálták. Ennek köszönhetően Wedge nem vett részt a scarifi ütközetben. A yavini csatában azonban már harcolt, s Luke Skywalker mellett ő volt az egyetlen Vörös pilóta, aki túlélte az összecsapást.

Wedge Antilles a hoth-i csatában

A Vörös század parancsnoka a scarifi és a yavini csaták idején Garven Dreis volt, aki a Virujansi bolygóról származott. Dreis nagyszerű pilóta volt, a yavini ütközetben maga Darth Vader végzett vele. Dreis és a pilóták többségének halála után újraszervezték a Vörös századot, melynek új vezetője Arhul Narra parancsnok lett. Narra vezette a Vörösöket a vrogas vas-i ütközetben, melyben sok pilóta (pl. a teljes újjáalakult Kék század) életét vesztette. Később, amikor Luke és Wedge már a Hoth-on állomásozott, Narra is elhalálozott egy összecsapásban.

Wedge és a Lázadás vadászosztagainak életében fontos pillanat volt, a katasztrofálisan végződő mako-tai csata. Ekkor alakult meg ugyanis Luke Skywalker vezetésével a Zsivány osztag. A századot Luke a renitens, a Szövetség vezetőivel is dacoló Jyn Ersóról és csapatáról nevezte el, Luke és pilótatársai ugyanis szembementek a parancsnokság utasításaival, s a biztos hallálal dacolva is felvették a harcot. Mon Mothma később hivatalosan is engedélyt adott Luke-nak a Zsivány osztag megalapítására, melyben fontos szerepet kapott Wedge, Hobbie, valamint Zev Senesca, azaz Zsivány Kettes. (Megjegyzendő, hogy Luke, Jyn Erso iránti tisztelgésből nem nevezte magát sose Zsivány Egyesnek, ehelyett a Zsivány Vezér hívójelet használta.) A Zsivány osztag egyik legfontosabb bevezetése a Hoth-on történt, ahol hósiklókkal védelmezték az Echo bázist, a birodalmi AT-AT lépegetőkkel szemben. A csatában Luke lövésze Dak Ralter, míg Wedge-é Wes Janson volt, Ralter nem élte túl az összecsapást, ahogy Senesca és Hobbie is elhalálozott.

Wes Janson a hoth-i ütközetben

A Hoth után Luke Skywalker már nem vett részt az osztag vezetésében, helyette Wedge Antillest nevezték ki az osztag maradékának parancsnokává. Wedge, illetve helyettese, a bohém Wes Janson kegyeleti okokból újra a Vörös század nevet vette fel újraalakított osztagának, Wedge az endori ütközetben is a Vörösöket vezette. Közben Wedge a Lázadás elitalakulatának számító Csillagfény szakaszba is bekerült, ahol olyan pilótákkal repült együtt, mint Shara Bey (Poe Dameron édesanyja), vagy Evaan Verlaine (az első Halálcsillag elleni csata egy másik túlélője).

Az endori csatát követően Wedge ismét felállította a Zsivány osztagot, Hera Syndulla tábornok megbízásából közreműködött a Skyhawk projekten, különféle titkos küldetéseket végezve.

Wedge emellett egy újabb osztagot is alakított, egy újabb renitens csapatot, mellyel a Kashyyyk felszabadításában segítette Leiát és Han Solót. Az Új Köztársaság engedélye nélkül hadbaszállt csapat a Fantom osztag nevet kapta, Wedge később ezzel az alakulattal vett részt a jakkui ütközetben is. Wedge a jakkui csatát követően a Hosnian Prime-ra került, melynek akadémiáján az Új Köztársaság pilótáinak új nemzedékét képezte ki, olyanokat, mint Poe Dameron. Wedge közben meg is nősült, Norra Wexley Y-szárnyú pilótát, Snap Wexley édesanyját vette feleségül, s visszavonult az aktív szolgálatból. Az Ellenállás crait-i vereségét követően a nyugdíjas pilótát szó szerint a baromfik mellől szólították el, hogy még egyszer utoljára harcoljon. Az exegoli csatában nem pilótaként, hanem a Lando vezette Millennium Falcon lövészeként vett részt.

Wedge Antilles az exegoli ütközetben

 Kádas István

Legutóbb júliusban írtunk arról a pletykáról, hogy a Knights of the Old Republic Remake (továbbiakban KotOR Remake) játék fejlesztése szünetel és várhatóan csúszik is a megjelenés. Most egy újabb pletyka röppent fel, amely szerint a játék fejlesztését a Saber Interactive egyik kelet-európai stúdiója vette át.

Nehéz sorsú fejlesztés

Ismét a Bloomberg szerzője, Jason Schreier írt újabb pletykákat a KotOR Remake állapotáról. A hányatott sorsú játék már évek óta készült a texasi Aspyr Media csapatánál PS5-re és PC-re, azonban a játék fejlesztése egyáltalán nem haladt jól és nem hozta azt a minőséget, amelyet a Sony vagy a Disney elvárt volna. Akkor még úgy tudtuk, hogy fejlesztést ideiglenesen leállították és menesztették a vezető dizájnereket. Közben már korábban is hallani lehetett róla, hogy az Aspyr anyacége, az Embracer csoport ráállította a projektre egy másik fejlesztőjét a Saber Interactive-ot, besegíteni az Aspyrnak.

Schreier cikkében most arról írt, hogy egy belső szivárogtató szerint a Saber Interactive egyik meg nem nevezett kelet-európai stúdiója már átvette a projektet az Aspyr Mediától és ott folytatják a fejlesztést. Az Embracer múlt csütörtöki negyedéves jelentésében utalt is erre, de nem nevezték meg a projektet és nem is kommentálták a fenti pletykákat sem. Ekkor már többen sejtették, hogy a KotOR Remakeről lehet szó. A projektre rálátó forrás szerint az okok a játék minőségére vezethetők vissza.

Az eljárás nem ritka a videójátékiparban, azonban így már szinte semmi remény nincs arra, hogy az Aspyr befejezze a munkát, akik két évig dolgoztak a játékon.

Vajon melyik stúdió vehette át a projektet?

A Saber Interactive egy  játékkiadó és fejlesztő is egyben, aki számos kisebb stúdiót birtokol a világon. Kelet-Európában több országban jelen vannak. Több fejlesztőjük is van Oroszországban, Ukrajnában, Fehéroroszországban, de megtalálhatók Szerbiában, Bulgáriában és Észtországban is.

Ráadásul Magyarországon is jelen vannak, hiszen a Saber birtokolja a budapesti Zen Studiost, akik korábban a Star Wars Pinballt készítették, illetve a CGI animációkat, filmeket készítő Digic Picturest is.

Nem tudjuk, hogy ki vehette át a projektet, az oroszok most a háború miatt kieshetnek belőle, az ukrán stúdiók pedig többnyire szünetelnek vagy más országokban működnek, azonban nagy megtiszteltetés lenne, ha egy magyar fejlesztő stúdió dolgozna a következő Kotor játékon. Az viszont biztos, hogy bárki is veszi át stafétát nem lesz egyszerű felnőnie a feladathoz, hiszen a BioWare kultikus RPG játékáról beszélünk, amelyet a mai napig nagy becsben tartanak a rajongók.

Jó hír, hogy végül sem az Embracer, sem a Sony vagy a Disney nem engedte el a projektet és ha már ennyi pénzt öltek bele, valaki mással, de befejezik a játékot. Megjelenési dátumunk továbbra sincs a játékhoz. Azonban amíg hivatalosan nem kapunk megerősítést a kiadók vagy a fejlesztő felől a fentieket kezeljük pletykaként, nagy fenntartásokkal.

A Lucasfilm ma két kiadványt jelentett be a jövőre érkező új videójáték, a Star Wars Jedi: Survivorhöz. Egy új regény fogja elmesélni a Jedi: Fallen Order és a Survivor közötti eseményeket, illetve egy művészeti album is készül, amely betekintést nyújt a játék világába és kulisszáiba.

A StarWars.com oldalán egy rövid bejelentés keretében leplezték le a Jedi: Survivor játékhoz készülő könyveket.

Az egyik egy regény lesz, Star Wars Jedi: Battle Scars (Harci sebek), amelyet Sam Maggs ír és a Del Rey kiadásában jelenik meg angolul 2023. március 7-én. Ez egybevág a korábbi pletykákkal, miszerint a játék is ekkortájt jelenik meg, azonban ezt eddig sem az EA sem a Lucasfilm Games nem erősítette meg hivatalosan. A regény középpontjában Cal Kestis és a Stinger Mantis csapata lesz, megtudhatjuk mi történt velük a Jedi: Fallen Order és a Jedi: Survivor közti öt évben. A regény így összekötő kapocs lesz a két videójáték között.

Sam Maggs már nem ismeretlen a Star Wars világában. A kanadai írónő korábban többnyire Marvel képregényeken és videójátékon (Marvel's Spider-Man, Call of Duty: Vanguard, Tiny Tina's Wonderland, stb.) dolgozott. Ő írta a Star Wars Adventures képregénysorozat 2, 7. és 8. részét, továbbá a Stories of the Jedi and Sith egyik rövid történetét is ő jegyezte. Részt vett a szintén készülő Knights of the Old Republic Remake játék írásában, azonban nem rég otthagyta a projektet. A Jedi: Battle Scars lesz az első teljes Star Wars regénye.

A másik könyv The Art of Star Wars Jedi: Survivor címen jelenik meg 2023. május 2-án a Dark Horse kiadásában. Egy színes, keményfedeles album lesz, amely betekintést nyújt a játék fejlesztésének kulisszáiba, látványtervekkel és az alkotók hozzászólásaival kiegészítve.

A könyvek magyarországi megjelenéséről egyelőre nincs hír, reméljük hamarosan több információnk lesz.

Lassan magyarul is a végéhez közeledik A Köztársaság Fénykora nevű multimédiás projekt első fázisa. Eme projekt részeként jelent meg a Lopakodó árnyak, mely Justina Ireland első fiatal felnőtteknek szóló Star Wars regénye az univerzumban. A könyv Magyarországon a Szukits Kiadó gondozásában jelent meg.

Az igazság néha nagyon kemény  

Mindeddig A Köztársaság Fénykora regényei mentesek voltak a politizálástól, ám Justina Ireland a könyvével megtörte ezt a szokást, a Lopakodó árnyak története egy politikai játszmát mesél el. Számomra azonban üdítő volt olvasni egy ilyen darabot, mert így legalább jobban megismertük a kor politikai életét. Ireland a regényében két gazdag família konfliktusát festette le, nevezetesen a San Tekka és Graf családok konfliktusát – Xylan Graf személyében Ireland egy mesteri manipulátort alkotott, akinek minden jelenetét és a stílusát imádtam. A két gazdag család között fennálló konfliktus a regény lapjain enyhén a Trónok harcára emlékeztetett. Azt viszont fontos megjegyeznem, hogy a kötet nem egy pörgős darab, történetének 70-80%-át egy lassú, de remekül megírt építkezés teszi ki, mely viszont egy akciódús fináléhoz vezet el, mely szorosan kapcsolódik Cavan Scott képregényéhez. Számomra viszont ez a lassúság egyáltalán nem volt probléma – sőt nagy pozitívumnak tartom –, ugyanis ezt a regényt a Viharfellegek előzte meg, ami viszont tele volt akcióval. Így Ireland kötete remek levezetőként szolgált és bemutatta azt, hogy milyenek is voltak a valói csata közvetlen utóhatásai, illetve hogy mit gondoltak erről az egyes karakterek. A Lopakodó árnyak lapjain ugyanis a karakterek nagy részének van valamilyen köze a Valón történtekhez. Megismerhetjük azt, hogy hogyan dolgozzák fel a Vásár tragédiáját a jedik vagy az olyan hétköznapi karakterek, mint Sylvestri Yarrow és Jordanna Sparkburn. A könyvben számos szereplő tért vissza a korábbi regényekből az újak mellett. A legegyértelműbb nyilvánvalóan Vernestra és Imri, de viszontláthatjuk Reath Silast és mesterét Cohmac Vitust, vagy éppenséggel Ghirra Starrost és Stellan Gios mestert. Justina a könyvének lapjain szépen tovább vitte Vernestra karakterének a fejlődését.

A lány, bár nagyra tartja egykori mesterét, de egyre több dolgot titkol el előle és ezeket inkább Imrivel osztja meg, fokozatosan távolodik volt tanítójától, keresi a helyét a Jedi Rendben és a galaxisban. 

Ezek mellett pedig az erőképességeivel is küzd, hasonlóan a padawanjához. Vernt ugyanis misztikus látomások gyötrik, Imri pedig az empatikus képességeit tudja nehezen kezelni. Érdekes volt számomra látni kettejük mester-padawan viszonyát. Ireland a már fentebb említett Syl és Jordana karakterei köré is nagyszerű drámát írt. Jordana karakterén keresztül a szerző bemutatta, hogy milyen nehézségek sújtják a peremvidéket és hogy miként csökkent a jedik iránti bizalom a Nihil felbukkanása óta. Sylvestri Yarrow karakterdrámája azonban még ennél is keményebb lett. A lánynak ugyanis olyan igazságokkal kellett szembenéznie, melyek alapjaiban forgatták fel az anyjához és a gyerekkorához fűződő viszonyát.

Számomra az ő drámáját volt a legjobb olvasni, az anyjával való  találkozását pedig a könyv egyik fénypontjának tartom.

De Syl és Jordanna románcát is érdekes volt olvasni és nagyon megkönnyebbültem amikor a hányatott sorsú Syl megnyugvást talált a nő mellett. A karakterekkel kapcsolatban azonban egy negatívumot is ki kell, hogy emeljek. A regényben számos olyan szereplő feltűnik, akik nem Ireland saját karakterei. Ilyenek például Cohmac Vitus, Reath Silas vagy Nan, velük kapcsolatban  azt éreztem, hogy az írónő nem mert elég bátran hozzájuk nyúlni, javarészt mellékszerepekbe is kerültek. Nagyon sajnáltam, hogy a Reath-Nan viszontlátást mennyire jellegtelenre írta meg Justina. Még egy dolgot ezen túl is hozzáfűznék a regényhez. Mikor először olvastam a szinopszisát és amikor elkezdtem magát a könyvet is olvasni, akkor nehezen értettem, hogy hogyan is fog a története kapcsolódni az első fázishoz. Az elolvasása után már inkább úgy tekintek rá, mint a harmadik fázis nulladik könyvére, ugyanis Justina valami olyat tett a könyv végén, ami mindenképpen a harmadik fázisban nyerhet csak értelmet. Összességében én egy jó könyvnek találtam a Lopakodó árnyakat, mely remek kis olvasmány élményt nyújtott.

Értékelés: 4/5

Boros Bálint 

Szeptember 21-én indul útjára a Disney+ felületén a negyedik élőszereplős Star Wars sorozat, mely a Zsivány Egyesben megismert Cassian Andor életét fogja részletesebben bemutatni. Ennek az apropóján blogunk cikksorozatot indított, melynek célja nem más, mint a Lázadók Szövetségében fontos szerepet betöltő egyének (és csoportok) részletes bemutatása. Sorozatunk ezen részében a mon calamarikat mutatom be, hangsúlyosan tömören. A mon calamarik jelentős szerepet játszanak a Star Wars világában, amint az a következőkből is kitűnik.

„Mi vagyunk a mon calák. Az áramlat ellenünk húz, de nincs olyan hullám, amin ne kerekednénk felül.”

/Gial Ackbar/

A mon calamarik humanoid, kétéltű, értelmes létformák voltak a Mon Cala bolygóról, amelyen a hasonló adottságú quarrenekkel osztoztak. Közös államuk technológiailag fejlett és befolyásos volt, s a mon calamarik élveztek benne nagyobb befolyást: a királyi család közülük került ki, s központjuk, Mon Cala City volt a főváros. A két nép a kánonban először a klónháborúk idején kapott komolyabb szerepet. Míg a mon calamarik a Köztársasággal rokonszenveztek, addig a quarrenek a szeparatistákhoz húztak. Amikor Yos Kolina, a mon calamarik királya gyanús körülmények közt meghalt, a válság kiéleződött. A quarren vezető, Nossor Ri főtanácsadója, Riff Tamson biztatására kétségbe vonta Kolina fia, Lee-Char jogát a trónhoz és csatlakozott Dooku erőihez, ezzel pedig polgárháború tört ki.

A Padmé és Anakin vezette köztársasági békéltető misszió hamar az események sűrűjébe csöppent. Lee-Char király és parancsnokai, köztük Gial Ackbar (a későbbi lázadó admirális) éppen a főváros védelmét szervezték, a készülődő szeparatista ostrom ellen. Mon Cala City kemény harcok után elesett, s Dooku parancsára Tamson elkezdte lágerekbe hurcoltatni a lakosságot. Hamarosan kiderült, hogy a szeparatisták rabszolgaságba akarnak taszítani minden mon calamarit. Látva a szakadárok kegyetlenségét, Nossor Ri és a quarrenek átálltak a Köztársasághoz, s a két nép közösen szabadította fel a fővárost. A már saját koronázását tervező Tamsont Lee-Char párbajban megölte, s a droidsereget kiűztek a bolygóról.

Sajnos a Birodalom kikiáltása után az Uralkodó csapatai bevonultak Mon Calára, s a mon calamarik ismét a rabszolgaság veszélyével néztek szembe. Lee-Char király egy menekült padawan, Ferren Barr tanácsait követve igyekezett kihátrálni a Birodalomból, ám ezt Tarkin moff inváziója és a Dac Cityben vívott csata követte. Lee-Chart ugyan foglyul ejtette a Birodalom, ám a mon calamarik túljártak Palpatine eszén. A mon calamarik városaiban a társasházak és gyárak jelentős része egyben űrhajó is volt, így a nép egy része megszökött a diktatúra elől, kínos helyzetbe hozva a helyi birodalmi vezetőket.

A mon calamarik űrhajóhada adta a lázadók flottájának magját. Az első menükeltek közül is többen csatlakoztak a Lázadáshoz, mint Nystullum város polgármestere, Raddus, valamint a király biztonsági főnöke, Ackbar. A yavini csatát követően Leia, a haldokló Lee-Char utolsó üzenetével sikerrel győzte meg a mon calai régenst, Urtya főadmirálist, a kereskedelmi flotta vezetőjét, hogy hajóik támogassák a Lázadást. 

Népük tagja volt a B-szárnyú vadász kifejlesztője, Quarrie is, akinek találmányát Hera Syndulla próbálta ki először a birodalmiak ellen.

Két fontos admirálist is adtak a lázadóknak: a már említett Gial Ackbart és Raddust.

Raddusnak, a Lázadó Flotta első vezetőjének oroszlánrésze volt az első Halálcsillag terveinek megszerzésében a scarifi csata során, s akkor halt hősi halált, amikor Darth Vader csillagrombolója, a Devastator egyszerűen szétlőtte hajóját, a Profundityt (mely korábban Nystullum város kormányzati tornyaként szolgált). Ackbar szintén a kezdetektől fontos vezetője volt a Lázadás flottájának, számos csatát vezetve a birodalom ellen. A legfontosabb ezek közül a második Halálcsillag és a birodalmi flotta nagy részének pusztulásával végződő endori ütközet volt, melyben a Flotta főparancsnokaként szolgált. A csata után az Ackbar vezette Flotta tovább folytatta a galaxis felszabadítását, s a mon calamari admirális a döntő jakkui ütközetben is győzelemre vezette seregét.

A Birodalom összeomlása után a mon calamarik visszakapták bolygójukat. Békében éltek az Új Köztársaság idején, kimaradva az Ellenállás akcióiból az Első Rend ellen, kivéve a hős Ackbart és néhány bajtársát. Amikor az Első Rend leigázta a Köztársaságot, s az Ellenállás szinte hadiflotta nélkül maradt (maga Ackbar is elesett), Leia Organa a Mon Calára ment segítséget kérni Ech-Char királytól. Az eleinte vonakodó mon calamari vezetés hamar szembesült azzal, hogy az Első Rendtől sem várhat jobbat a Birodalomnál. Így ismét elhagyták bolygójukat, s vezető szerepük volt az Ellenállás haderejének újjáépítésében.  A mon calamarik megnyerésében fontos szerepet játsztott Gial Ackbar admirális fia, Aftab Ackbar, aki maga is csatlakozott az Ellenálláshoz, s ezredesként, egy Y-szárnyút vezetve harcolt az exegoli csatában, részt véve a Végső Rend legyőzésében és így a Köztársaság, a demokrácia és a béke visszaállításában.