Lassan magyarul is a végéhez közeledik A Köztársaság Fénykora nevű multimédiás projekt első fázisa. Eme projekt részeként jelent meg a Lopakodó árnyak, mely Justina Ireland első fiatal felnőtteknek szóló Star Wars regénye az univerzumban. A könyv Magyarországon a Szukits Kiadó gondozásában jelent meg.
Az igazság néha nagyon kemény
Mindeddig A Köztársaság Fénykora regényei mentesek voltak a politizálástól, ám Justina Ireland a könyvével megtörte ezt a szokást, a Lopakodó árnyak története egy politikai játszmát mesél el. Számomra azonban üdítő volt olvasni egy ilyen darabot, mert így legalább jobban megismertük a kor politikai életét. Ireland a regényében két gazdag família konfliktusát festette le, nevezetesen a San Tekka és Graf családok konfliktusát – Xylan Graf személyében Ireland egy mesteri manipulátort alkotott, akinek minden jelenetét és a stílusát imádtam. A két gazdag család között fennálló konfliktus a regény lapjain enyhén a Trónok harcára emlékeztetett. Azt viszont fontos megjegyeznem, hogy a kötet nem egy pörgős darab, történetének 70-80%-át egy lassú, de remekül megírt építkezés teszi ki, mely viszont egy akciódús fináléhoz vezet el, mely szorosan kapcsolódik Cavan Scott képregényéhez. Számomra viszont ez a lassúság egyáltalán nem volt probléma – sőt nagy pozitívumnak tartom –, ugyanis ezt a regényt a Viharfellegek előzte meg, ami viszont tele volt akcióval. Így Ireland kötete remek levezetőként szolgált és bemutatta azt, hogy milyenek is voltak a valói csata közvetlen utóhatásai, illetve hogy mit gondoltak erről az egyes karakterek. A Lopakodó árnyak lapjain ugyanis a karakterek nagy részének van valamilyen köze a Valón történtekhez. Megismerhetjük azt, hogy hogyan dolgozzák fel a Vásár tragédiáját a jedik vagy az olyan hétköznapi karakterek, mint Sylvestri Yarrow és Jordanna Sparkburn. A könyvben számos szereplő tért vissza a korábbi regényekből az újak mellett. A legegyértelműbb nyilvánvalóan Vernestra és Imri, de viszontláthatjuk Reath Silast és mesterét Cohmac Vitust, vagy éppenséggel Ghirra Starrost és Stellan Gios mestert. Justina a könyvének lapjain szépen tovább vitte Vernestra karakterének a fejlődését.
A lány, bár nagyra tartja egykori mesterét, de egyre több dolgot titkol el előle és ezeket inkább Imrivel osztja meg, fokozatosan távolodik volt tanítójától, keresi a helyét a Jedi Rendben és a galaxisban.
Ezek mellett pedig az erőképességeivel is küzd, hasonlóan a padawanjához. Vernt ugyanis misztikus látomások gyötrik, Imri pedig az empatikus képességeit tudja nehezen kezelni. Érdekes volt számomra látni kettejük mester-padawan viszonyát. Ireland a már fentebb említett Syl és Jordana karakterei köré is nagyszerű drámát írt. Jordana karakterén keresztül a szerző bemutatta, hogy milyen nehézségek sújtják a peremvidéket és hogy miként csökkent a jedik iránti bizalom a Nihil felbukkanása óta. Sylvestri Yarrow karakterdrámája azonban még ennél is keményebb lett. A lánynak ugyanis olyan igazságokkal kellett szembenéznie, melyek alapjaiban forgatták fel az anyjához és a gyerekkorához fűződő viszonyát.
Számomra az ő drámáját volt a legjobb olvasni, az anyjával való találkozását pedig a könyv egyik fénypontjának tartom.
De Syl és Jordanna románcát is érdekes volt olvasni és nagyon megkönnyebbültem amikor a hányatott sorsú Syl megnyugvást talált a nő mellett. A karakterekkel kapcsolatban azonban egy negatívumot is ki kell, hogy emeljek. A regényben számos olyan szereplő feltűnik, akik nem Ireland saját karakterei. Ilyenek például Cohmac Vitus, Reath Silas vagy Nan, velük kapcsolatban azt éreztem, hogy az írónő nem mert elég bátran hozzájuk nyúlni, javarészt mellékszerepekbe is kerültek. Nagyon sajnáltam, hogy a Reath-Nan viszontlátást mennyire jellegtelenre írta meg Justina. Még egy dolgot ezen túl is hozzáfűznék a regényhez. Mikor először olvastam a szinopszisát és amikor elkezdtem magát a könyvet is olvasni, akkor nehezen értettem, hogy hogyan is fog a története kapcsolódni az első fázishoz. Az elolvasása után már inkább úgy tekintek rá, mint a harmadik fázis nulladik könyvére, ugyanis Justina valami olyat tett a könyv végén, ami mindenképpen a harmadik fázisban nyerhet csak értelmet. Összességében én egy jó könyvnek találtam a Lopakodó árnyakat, mely remek kis olvasmány élményt nyújtott.
Értékelés: 4/5
Boros Bálint
