Troy Denning Star by Star című regénye a Legendák közé tartozó New Jedi Order sorozat talán legfontosabb kötete, mondhatni kulcsregénye. A könyv eseményei ugyanis nemcsak a yuzhaan vong háborúk történetében fordulópont, de mondhatni az egész VI. részt követő Legendák kontinuitásban. A kötetről így nagyon nehéz lenne spoilerek nélkül beszélni, szóval vigyázat SPOILERes ismertető következik!
Az 1999 és 2003 között futó, összesen 19 regényt (és néhány rövid történetet felölelő) New Jedi Order sorozat a Legendák egyik legnagyobb könyves vállalkozása, súlya leginkább a kánon A Köztársaság Fénykora projektjéhez mérhető. Számos szerző működött közre egy vagy több kötettel a Y. u. 25 és 29 között játszódó szériában, mely a galaxison kívülről érkező új fenyegetés, a yuzhaan vong hódítók elleni háború történetét regéli el. A sorozat magyarul sajnos nem jelent meg, én angolul e kötet előtt Michael A. Stackpole Dark Tide duológiáját, Kathy Tyers Balance Point c. regényét, valamint Aaron Allston Enemy Lines duológiáját olvastam el, utóbbi már a Star by Star eseményeit követően játszódik. A Star by Star azonban a széria és a VI. részt követő Legendák kontinuitás egyik legfontosabb kötete (Matthew Stover Traitor c. regyével egyaránt), ezért különösen örülök, hogy Boros Bálint szerzőnk rálelt egy egri tankönyvboltban, s megvette nekem. Na de miért is fontos ez a kötet?
Vigyázat spoilerek következnek!
Egyrészt ebben a könyvben hal meg Han Solo és Leia Organa legkisebb gyermeke, Anakin Solo, a Jedi Rend jövője és az Új Köztársaság hőse. Másrészt ez a kötet mutatja be Coruscant ostromát, mely jelentős fordulópont a yuzhaan vong háborúk menetében.
A könyv azért is kulcsregény mert a széria írói eredendően más történetet képzeltek el, mígnem jött George Lucas. A Wookieepedia szerint az egész epikus könyvsorozat, illetve az ezt követő történetek főhőse Anakin lett volna, ő vette volna át később a Jedi Rend vezetését Luke után. Szintén ő lett volna, akit egy női főgonosz révén megkísértett a Sötét Oldal, amely végül testvérei, Jacen és Jaina rivalizálásához, s végül – egy galaxison kívüli sith fajjal lévő konfliktust követően – Jacen halálához is vezetett volna. A Star Wars atyjának azonban nem tetszett ez a történet, mert túl sokban hasonlított az előzménytrilógiára. Lucas javaslatára így a hódító sith faj helyett megszülettek a yuzhaan vongok, a két fiú, Jacen és Anakin történetét pedig felcserélték.
Nézzük magát a kötetet! Troy Denning első Star Wars regénye egy igazi monstrum, több mint 600 oldal tömény akció és kaland. Már csak a prológus is nagyon hosszú, Denning ugyanis a könyv elé beszúrta Recovery című novelláját, amely nem sokkal Kathy Tyers Balance Point c. regénye után játszódik, s az abban a kötetben súlyosan megsebesült Leia gyógyulását, és a Leia és Han között Csubi halálát követő törés begyógyulását meséli el, remekül. Ebben a történetben bukkan fel a későbbi jedi nagymester, a barabel (hüllőszerű) fajba tartozó Saba Sebatyne mester és fia, Tesar is, akik fontos szerepet töltenek be a Star by Star történetében. A hosszú kötetnek két lényegi szála és megannyi apró melléktörténete van. A kiinduló konfliktust részben a szenátusban való törés (a yuzaan vongok blokád alá vették a Talfaglio bolygót, és az ottaniak kiírtásával fenyegetnek, ha az Új Köztársaság nem adja át a bujkáló jediket), részben pedig a vongok új jedivadász lénye, a voxyn, az Erővel vadászó félelmetes fenevad, amely mindenféle mérgekkel és vírusokkal támad ellenfelére. E helyzet komoly döntések elé állítják Luke Skywalkert és jedijeit, s két párt, irányzat formálódik: egy harciasabb, és egy békésebb, a jedi eszmékhez jobban kötődő irány, mely ellentét az ifjú Solo gyerekeket is megosztja. Az előzménytrilógia suta ábrázolását követően jó volt látni, hogy a jedik egy jó részénél igenis komoly erkölcsi dilemmát okoz a háborúskodás. A jedik végül a harc mellett döntenek, az ifjú Anakin Solo pedig egy zömmel fiatal jedilovagokból álló csapatot vezet az ysalamirik szülőföldjére, a Myrkr bolygóra, hogy megöljék a voxyn királynőt, és elpusztítsák a yuzhaan vong klónozólabort, mely a lényeket előállítja. Közben Luke és társai is felveszik a kesztyűt, vadászgéposztagokat szerveznek (pl. a Saberst Luke vezeti, a Dozent Kyp Durron, a Wild Knights osztagot pedig Saba Sebatyne), és felszabítják a Talfagliót. A jedi hősködést – ahogy az jobb Star Wars művekben lenni szokott – áthatja a politika és politikai intrika is, míg az Új Köztársaságot vezető Borsk Fey'lya megtépázott tekintélyének helyreállításán, addig a vongokkal kollaboráló kuati szenátor, Viqi Shesh a hatalom megszerzésén mesterkedik. És persze a dolgok sűrűjében megint ott találjuk a Solo családot a saját problémáikkal, érzelmeikkel, belső feszültségeikkel – különösen a két fiú, Anakin és Jacen között.
Az alapsztoriról legyen elég ennyi, egy hosszú, ámbátor fordulatos regényt kapunk Denningtől, aki rengeteg karaktert mozgat. A főhősök és nézőpontkarakterek persze jórészt a Solo-Skywalker család tagjai, de egyes kisebb szereplő szemszögén (pl. Lowbacca, Viqi, Danni Quee) is láthatjuk az eseményeket, nem is beszélve az antagonistákról, Tsavog Lah warmasterről, valamint ügynökéről Nom Anorról és a kiszámíthathatlan Vergeréről. Akik a kánonért éppen a kis összefüggések és egymásra utalások miatt rajonganak, azoknak ez a Legendák kötet igazi kincsesbánya lehet. Denning láthatóan alapos kutatást végzett, s jól ismeri a korábbi sztorikat, számos visszatérő karakter és visszautalás olvasható benne, legyen szó az Ifjú Jedi lovagok regényekről, vagy éppen Allston Lidércosztag trilógiájáról. Mondjuk ez persze hátrány is lehet, aki kevésbé járatos a Legendák sztorijaiban annak talán túl sok ismeretlen karakter, és zavaró utalás lehet a történetben. Mindenesetre nekem, akinek gyerekkorom fontos hősei voltak az ifjú jedilovagok, nagyon tetszett, hogy ilyen Star Wars hősök tértek vissza, mint Tenel Ka vagy Lowbacca. A regényben több Ifjú Jedi lovagok karakter visszatér, de emellett olyan fontos katonai vezetők, mint Garm Bel Iblis, Wedge Antilles vagy Traest Kre'fey is fel-felbukkanak, nem is beszélve Booster Terrickről. Ezek az epizódszereplők is színesítik a történetet, ahogyan olyan mellékszálak is, mint a tudós Danni Quee yammosk-vadászata (ezek a lények hangolják össze a vong flottát egy csatában), vagy Lando Calrissian YVH szériás harcidroidjai, melyek a rohamdroidok non plus ultrái. Külön kiemelném a bothan intrikus politikus, Borsk Fey'lya történetét, aki a korábbi könyvekben általában csak felbosszantja az olvasót önző viselkedésével és politikai kavarásával, ám itt mivel saját céljai miatt hőseinkkel kerül egy oldalra, kifejezetten szimpatikussá válik tevékenysége (kicsit olyan, mintha A klónok háborúja legutáltabb karaktere Pong Krell kapott volna valamiféle redemption arc-ot).
A könyv ráadásul nemcsak visszafelé, hanem előre is kontinuus, olyan dolgok történnek ugyanis benne, amik hatással vannak a későbbi nagy Legendák könyvsorozatok a Legacy of the Force és a Fate of the Jedi eseményeire is. A kötet szintén nagy erénye, hogy a pörgős akciók mellett teret és időt szán kisebb, személyesebb pillanatok bemutatására is. Különösen erős, ahogy a különféle Solo-családtagok – Han, Leia, Jaina, Jacen – gyászfeldolgozását mutatja be a kötet.
A könyv monstra terjedelmétől eltekintve olvasmányos, érdekes és szórakoztató, hosszával járó elnyújtások mellett talán az említhető negatívumnak, hogy néhol kicsit mintha elaprozódna a történet a túl sok szereplő mozgatásával. Ettől eltekintve azonban kiváló kötet lett, nagyon nagy erénye, hogy mennyire koherens módon kezeli a Legendák kontinuitást. Igazi megkerülhetetlen alapmű a Legendák szerelmeseinek!
Kádas István
