Rebo.hu

[EBSZ] Andor: a vérfrissítés, amire szükségünk volt

2022. december 01. - Castad

add_a_heading_1_4.png Véget ért a Tony Gilroy által készített élőszereplős Andor sorozat első évada. A széria, ahogy ma már szinte minden Star Wars produkció, sok vitát generált, s vegyes, sokszor szélsőséges érzelmeket váltott ki. Szokásos, Egy bizonyos szemszögből (EBSz) rovatunkban mi is véleményezzük!

Kádas István: A felnőtteknek szóló Star Wars és a pozitív csalódás

Korábban sokszor hangoztattam, hogy én nagyon nem szeretnék kifejezetten felnőtt közönségnek készülő mozgóképes Star Wars tartalmakat. Tartottam, sőt tartom magam ahhoz a lucasi elvhez, hogy a Csillagok háborúja elsődleges célközönsége a 10-12 éves korosztály, a másodlagos pedig azok a huszon-, harminc-, negyven-, ötven-, hatvan-  stb. százhuszonévesek, akik megőrizték magukban gyermeki lelkesedésük. Ennek ellenére vártam az Andort, főképpen a birodalmi éra, és a belengetett kémthrilleres jelleg miatt. Nos, nagyon pozitívan csalódtam a felnőtt Star Warsban. Valóban kellett egy ilyen. Bár elsőre fura volt, hogy nem kaptunk nem ember fajú főhőst, illetve szokatlan a misztikum szinte teljes mellőzése is, összeségen egy remek, nagyon erős Star Wars sorozatot kaptunk, talán filmileg az eddig legkíválóbbat. Talán A Birodalom visszavág óta az élőszereplős Star Wars tartalmak egyik gyengébb pontjának számítanak a párbeszédek, nos itt épp ezért hatott kifejezetten üdén, hogy szinte végig remekül megírt szövegekkel és forgatókönyvvel találkoztunk. A másik megsüvegelendő tényező a casting, olyan remek színészek sziporkázhattak a szériában, mint Forest Whitaker (Saw Gerrera), Stellan Skarsgård (Luthen Rael) vagy éppen Andy Serkis (Kino Loy), de a fiatalabb generáció tagjai között is akadt zseniális színészi teljesítmény, első sorban Kyle Sollert (Syril Karn) emelném ki. E két tényező – a forgatókönyv és a színészi játék – miatt szuperlatívuszokban beszélhetünk a sorozatról, ráadásul a hangulata és a mondanivalója is erős maradt. 

Kajtár Virág: Kemény  változás

Az Andor tényleg vérfrissítésként hat: elhozta az élőszereplős Star Wars sorozatok világába az élő párbeszédeket, komplexebb karakterábrázolást és egy olyan hangulatot amit nem lehet megkerülni. Ezzel együtt azonban kicsit el is vesztette azt, amiről a Star Wars mindig is szólt, a kőkemény hangulat és realitás mellett a remény nagyon ritkán bukkan fel, a karakterek között nincs kifejezetten hőstípus sem. A galaxis nem tűnik benne tágnak és a nézőt nem invitálja nagy kalandra, a sorozat kifejezetten szűkléptékű, de alapos. A színészek számomra a legnagyobb pozitívuma, a nagy nevek mellett viszont Genevieve O'Reillyt (Mon Mothma) is kiemelném. Az egyetlen negatívum talán, hogy pont Diego Lunának adódik a legkevesebb alkalom a kibontakozásra, Andor pedig nagyjából a sorozat második felében talál önmagára, hogy aztán a végén újra csak sodródjon az eseményekkel. Habár ehhez a témához tökéletesen illik, én azért ennyire tömény realitást nem várok a továbbiakban sem a Star Warstól, de azt kifejezetten remélem, hogy az írás minősége ezentúl hasonló színvonalú lesz.

Faragó Dániel: Olyan vizekre evezett, amelyről eddig álmodni sem mertünk

Mióta bejelentették, hogy készül egy sorozat Cassian Andor százados múltjáról, azóta nagyon vártam. Főleg, hogy a sorozat showrunnere ugyanaz a Tony Gilroy, aki a Zsivány Egyes újraforgatásán is dolgozott. Számomra az volt az utóbbi évek legjobb Star Wars mozija, mivel annyira más volt, mint a megszokott: komorabb, realistább, a karakterei is sokkal árnyaltabbak voltak. Noha az Andor másfajta hangvételű, sokkal inkább egy kémthrillerre hasonlított, tökéletesen bővítette ki azt a világot, amit a Zsivány Egyesben elénk tártak. Az Andor lassan építkezik, elvétve fordulnak elő akciók vagy nagyon látványos jelenetek, és a megszokott „Star Wars érzés” vagy elemek is csak nyomokban találhatók. Mégis az alkotók meg merték lépni azt, hogy kimerészkednek a franchise nyújtotta kényelmes komfortzónából és olyan vizekre eveznek, amelyről eddig talán álmodni sem mertünk, vagy csak a kiegészítő művekben találkozhattunk. Az Andor ugyanis mellőz minden fantasy, mesés elemet, nincsenek jedik, sithek, de még Din Djarin és Grogu sem menti meg a napot. Egy valódi drámát látunk, hús-vér karakterekkel, akik a galaxis egyszerű kispolgárai egy jól felépített történetben. Az egyes szekvenciák lépésről lépésre mutatják be a Birodalom elnyomó zsarnokságát, ahogy folyamatosan fogy a levegő a szereplők körül, az események egyre inkább arra ösztönöznek olyan, eddig erkölcsösnek hitt karaktereket, mint Mon Mothma, hogy bemocskolják a kezüket a „jó ügy érdekében”. Itt ugyanis nincsenek klasszikus értelemben vett jó és rossz, fekete-fehér karakterek. A lázadók oldalán is csupa morálisan megkérdőjelezhető kétes alak van, akik közül talán Luthen emelkedik ki, míg a Birodalom oldalán sem Vader vagy Tarkin szintű gonoszok, hanem karrierista bürokraták, akik teszik a dolgukat, mint Dedra Meero BBH főfegyelő. Itt csupa szürke figura van, akiknek megvannak a saját motivációik és a sorozat szépen vezeti fel őket, epizódról epizódra ismerhetjük meg és a végén izgulhatunk értük. Mindezt briliánsan megírt párbeszédekkel és profi rendezésben tálalva. Érthető, hogy pont emiatt a sorozat nem talált be a széles tömegeknek, akik inkább a megszokott délutáni matinét várnák a Star Warstól. Az Andor egy rendkívül kellemetlen témát boncolgat, nevezetesen meddig mehet el egy totalitárius diktatúra, meddig tűrik az emberek az elnyomást, és vajon mikor lobban fel a szikra, amely beindítja a lázadást? Az alkotók ráadásul meglépték azt a turpisságot is, hogy a címszereplő Cassian Andort is háttérbe szorították, ő is csak egy szereplő a sok közül. Noha Gilroy bevallottan nincs képben a Star Wars lore terén, így csak easter eggek szintjén szerepelnek elvétve az ismerős elemek vagy visszatérő karakterek. Ám pont ettől olyan jó a sorozat, mert ikonikus karakterek cameója és fanservice nélkül is megáll a saját lábán, míg a korábbi élőszereplős sorozatok pont ezekre építettek. Ha levennénk róla a Star Wars köntöst akkor is működne, mert egy jól megírt és elkészített valódi thriller sorozat, amelyre már oly régóta szüksége volt a franchisenak. Minden elképzelésemet felülmúlta és nagyon várom a következő évadot, amely nagyon remélem marad ennél a vonalnál és nem megy át fanservice-ba.

Kelemen Richárd: Az egyik kedvenc történettípusom elevenedett meg mozgóképen

Mikor annak idején bejelentették a Cassian Andort középpontba helyező sorozatot, sokan szkeptikusok voltak a projekttel kapcsolatban. Nagyon sok kritika érte a koncepciót amiatt, hogy már tudjuk, mi történik a címszereplővel a Zsivány Egyesben, így nem lehet miatta izgulni. Tony Gilroy ezzel tisztában volt, így rengeteg olyan mellékkarakterre volt szükség, akik viszont izgalmassá tehetik az eseményeket. Így hát a kisemberek, a hétköznapi teremtmények váltak a történet fő fókuszpontjává, Cassian pedig a lencse, akinek szemén keresztül bekerülünk az események sűrűjébe. Azok számára, akik csak mozgóképes fronton követik a Star Wars világát újdonságként hathatott egy ilyen alacsonyabb szinten játszódó történet, nekem viszont már regényekben is ez volt az egyik kedvenc megközelítésem, így régóta vártam már valami ilyesmire mozgóképes formában is. Mindezt kiegészítette egy zseniálisan megkomponált, magasabb szintű politikát és a lázadás egészének szerveződését bemutató történetszál Luthen Rael és Mon Mothma főszereplésével, amihez fantasztikus színészi munka társult. Kérek még!

Füle Miklós: Az Andor az egyik valaha volt legjobb Star Wars produktum!

Zseniálisan mutatja be a diktatúrákat, ahol az embernek nem sok választása van: hisz benne mert a haszonélvezője, vagy a szolgálatába áll, esetleg ellene fordul és onnantól bármi megengedett – teszi mindezt tökéletes galaktikus díszletben. A lassú indítással van idő felépíteni a karaktereket, és kibontani a motivációikat mind a két oldalon, bemutatva a Birodalom elnyomó rendszerét és az ebből fakadó reakciókat. Jót tesz neki, hogy kihagyja a jedi-sith mondavilágot, nem erőlteti az öncélú fanservice-t, nincsenek gigantikus űrcsaták, egyszerű hétköznapi karakterekkel (remek színészi teljesítményekkel) tudja a végletekig fokozni a feszültséget, miközben a sztori többször is nem várt irányba fordul – és mindig arra, amire nem számítottunk! Mindezekből fakadóan leginkább azok élvezik, akik mélységében ismerik a galaxist és képesek elfogadni egy felnőtteknek készült Star Wars világot.

Makrai-Kis Balázs: Az év pozitív meglepetése

Várakozva, de különösebb elvárások nélkül ültem le nézni a sorozatot, azonban ez a negyedik rész környékére gyökeresen megváltozott. Onnantól már a legnagyobb lelkesedéssel vártam a szerdai napokat, számomra jelenleg ez az a mozgóképes tartalom, amely legjobban és legárnyaltabban tárta elénk azt az intergalaktikus feszültséget, melyet a Birodalom elnyomó uralma váltott ki. Nagyon érdekes volt látni, ahogy a különböző társadalmi rétegek akciói kihatottak egymásra, és hogy mindkét oldalon kaptunk intelligens és indokolt motivációval rendelkező szereplőket. Andor karaktere is elindult egy érdekes úton, bár véleményem szerint az ő személyiségfejlődésének nagy részét majd a második évadban élhetjük át, ugyanakkor drámai párbeszédekből nem volt hiány és elérte a sorozat, hogy eddig ismeretlen karakterek mostanra gyakorlatilag a kedvenceim közt szerepelnek.

Jégh Attila: Nem volt semmilyen elvárásom az Andor sorozattal kapcsolatban

Mikor bejelentették annak idején, kicsit értelmetlennek találtam épp Cassian Andorról sorozatot készíteni, de így az első évad lezárása után egyáltalán nem bánom, hogy megtették. A sorozat nem is róla szól igazán, ő és a története csak egy keret vagy segédszál, ami mentén a lázadás kezdeti szakaszát több aspektusból be lehet mutatni. Ezt kiegészítette néhány kulcs momentum Andor részéről, mint például a rablás, amitől bemorcizik a Birodalom. Kitapintható az erre az időszakra jellemző birodalmi elnyomás, melyet a közönséges polgárok szemszögéből is átérezhetjük. Erre eddig nem igazán volt példa. A rendezés maga is sokkal komolyabb, mint az eddigi tartalmak és a hangulat igényli is ezt. Nyilván most is vannak olyanok, akik morognak azon, hogy ez nem Star Wars, de szerintem fontosabb az a meglátás, hogy ez egy felnőtt tartalom, mindenféle vicceskedés meg cukiskodás nélkül. Sokaknak pont emiatt a kedvenc élőszereplős tartalma 2014 óta.

A bejegyzés trackback címe:

https://rebohu.blog.hu/api/trackback/id/tr7217988502

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2022.12.06. 12:33:31

Kiderült, lehet tisztességes sorozatot csinálni az SW világában is, olyat ami nem 100% fanservice akar lenni (boba fett), vagy nem "Filoni" a saját öröksége folytatásaként (mandalori). Nem volt hibátlan, de minden rész tudott emelni a téten, és nem ült le sose.
süti beállítások módosítása