A Független Rendszerek Konföderációja Yavin előtt 24-ben alakult Dooku raxusi beszéde után. Rengeteg rendszer szakadt el a Köztársaságtól, melyekben George Lucas világának talán legkreatívabb lényei élnek. Legtöbbjük ma sem tartozik a mainstream fajok, illetve karakterek közé a rajongók szemében, így nem is láthatjuk sűrűn e fajokat filmekben vagy sorozatokban. A legtöbben keveset tudnak róluk, de a Szeparatisták rajongójaként feltett szándékom, hogy új cikksorozatomban közelebb hozzam őket a rajongókhoz.

Ahol a pénz az úr

A Cato Neimoidia nem a neimoidiaiak őshazája volt, de a Neimoidiától (Pure Neimoidia) nem messze, szintén a Kolóniák területén helyezkedett el. Catón csak a leggazdagabb neimoidiaiak élhettek, így ez volt Nute Gunray otthona is. Az itt élő kiváltságosok vagyonát B1-es droidok őrizték hatalmas páncéltermekben.

A bolygót folyamatosan köd borította, óceánjai pedig maró savakból álltak. A savas közeg ellenére virágzó és változatos természeti világa volt. Hegyek és sziklák emelkedtek mindenfelé, ezeket a sav és a köd miatt a magasban hidakkal kötötték össze és a városok ezekre épültek. A Kereskedelmi Szövetség központja ezen a bolygón volt. A neimoidiaiak által birtokolt világokat egyébként „pénztárca”-világoknak nevezték és szégyennek számított nem egy ilyen bolygón lakni.

Gunray, az opportunista

„Én csak annyit tudok, én nem vinném vásárra a bőröm, csak akkor ha muszáj.”

Nute Gunray egy magas neimoidiai férfi volt, a fajra jellemző vörös–sárga szemekkel, orr nélkül. A Kereskedelmi Szövetség vezetőjeként (helytartóként) hatalmas befolyással bírt, kapzsisága és hataloméhsége pedig csupa jó tulajdonságnak számított a fajtársai körében.

A Szeparatista Tanács tagja volt, Darth Sidious segítette hatalomra, akárcsak Kicsi Poggle-t is. A geonosisival ellentétben azonban Gunrayből hiányzott a bátorság vagy az erkölcs minden szikrája, a szeparatisták maguk közt is megvetették.  Gyávaságára és törékenységére hivatkozva szerette kihúzni magát a nehéz helyzetekből, de ha valaki már biztosította számára a terepet, hirtelen igen nagy szája lett. A fején látható korona a hatalma jelképe volt, melynek mérete szimbolizálta erejét, ezért szeretett szinte nevetségesen méretes darabokat hordani.

Gunray önbecsülését szinte bármivel meg lehetett sérteni, de Padmé Amidala nevének szinte csak az említése is elég volt ehhez. A királynő – később szenátor – vérig sértette a helytartót, ugyanis megakadályozta a Naboo megszállását, majd nem volt hajlandó meghalni a négy erre irányuló kísérlet egyike során sem.

Látható, amit a Kicsi Poggle-ről szóló cikkben is említettem, hogy a geonosisiak feje eredetileg a neimoidiaiaké lett volna, a B1-es droidok pedig ez alapján lettek megalkotva.

A Kereskedelmi Szövetség

A Kereskedelmi Szövetség egy csillagközi kereskedelmi és hajózási óriásvállalat volt, olyan hatalmas, hogy saját képviselettel rendelkezett a Galaktikus Szenátusban. A szervezet a Külső Peremvidék világain alakult, felvirágzott és egyre többször keveredett ellentétbe a Köztársasággal, eközben befolyása csak nőtt. A Szövetség akkora hatalomra tett szert, hogy képes volt szerződésekkel bolygókat és a politikát is irányítani. Végül eljutott odáig, hogy a saját törvényei a kereskedést – a kereskedelmi útvonalakon és azok környékén – valójában csak a Kereskedelmi Szövetséghez csatlakozott vállalatok számára engedélyezte. A független kereskedők kénytelenek voltak súlyos „védelmi” és egyéb kitalált díjakat fizetni.

Nute Gunray és jobbkeze, Lott Dod a katasztrofális eriadui konferencia után jutottak hatalomra, 11 évvel a klónháborúk előtt. A konferencián a Köztársaság és a Kereskedelmi Szövetség megpróbálták megoldani az évszázados nézeteltéréseiket, de a Nebula Front merényletet hajtott végre Valorum főkancellár ellen. Helyette azonban a Szövetség összes magas rangú tagját gyilkolták meg. Ezek után esély sem volt egyezségre.

A kétes hármas

A Kereskedelmi Szövetség a klónháborúk során végig semleges maradt és tagadta, hogy támogatja Dooku gróf törekvéseit. Lott Dod képviselte őket a Szenátusban, aki megtarthatta székét, ugyanis folyamatosan összejátszott Nix Card (Bankár Klán) és Gume Saam (Techno Unió) képviselőkkel. Ők hárman folyamatosan úgy alakították vagy vétózták meg a Szenátus döntéseit, hogy az a Szeparatista Szövetségnek is kedvezzen, de legtöbbször duplán jól jártak minden üzlettel.

Habár a Szenátusban a kereskedelmi vállalatok és a bank kettős játszmája szinte nyílt titok volt, a Köztársaság nem tehetett semmit ellenük. Ráadásul Lott Dod beszédeiben mindig igyekezett függetlenként feltüntetni a Szövetséget és Nute Gunrayt, akit radikálisnak nevezett és tagadta, hogy a Szövetség érdekei egyeznének az övéivel. Természetesen valójában Gunray irányította a Kereskedelmi Szövetséget.

Nem is annyira gyávák

A neimoidiaiak életük első hét évét brutális küzdelemmel töltötték lárvaként egy hatalmas fészekben, ahol az maradt csak életben aki megszerezte a kevéske élelmet. Ilyenkor tanulták meg, hogy ne bízzanak senkiben és hogyan hazudjanak.  Születésüktől fogva tehetségesek voltak a számításokban, minden döntésük előtt kockázatelemzést végeztek – ezt látták a kívülállók gyakran gyávaságnak.  Számukra viszont fontos kulturális jelentősége volt, megkülönböztette őket más fajoktól és segítette túlélésüket. A külvilágiak nemcsak gyáváknak, hanem paranoidnak is tekintették őket, mert például azok, akik hajókon szolgáltak, ritkán hagyták el a parancsnoki hidat, nehogy egy másik társuk nagyobb hatalomra tegyen szert, amíg odavannak. Nagyrészt droidokra támaszkodtak a veszélyes feladatokban, pedig volt saját hadseregük is. Az ide csatlakozó katonák bármi áron megvédték népüket.

Habár rendkívül jó kereskedők voltak, a galaxis nagy része csak az önteltségüket és gyávaságukat látta.

A Köztársaság világain gyakran másodrendű polgároknak érezhették magukat, rengeteg negatív megkülönböztetésben volt részük. A propagandában erősen lejáratták a művészeiket is, hogy a polgárok egyre ellenszenvesebbnek lássák őket: általában kövér és undorító képet festettek róluk. Emiatt ők is egyre ellenszenvesebben viseltettek a köztársasági vállalatok és világok iránt.

Egyéb érdekességek

• A Kereskedelmi Szövetséget George Lucas a Brit Kelet-indiai Társaság és a Holland Kelet-indiai Társaság alapján mintázta. Utóbbinak kiemelkedően nagy saját flottája volt és szinte egyedül uralta a fűszer-kereskedelmet.
• A neimoidiaiak bőrszíne változott, ahogy idősödtek. Amikor először találkoztunk Gunray-jel, még szürke volt, később fokozatosan kizöldült.
• Gunray és Grievous gyűlölték egymást. A helytartó nem nézte jó szemmel, amiért a tábornok kivételes bánásmódban részesült Dooku gróftól, a kyborg pedig egyszerűen megvetette az általa gyávának tartott neimoidiait.
• Nute Gunray volt az utolsó, akit Darth Vader kivégzett a Szeparatista Tanács tagjai közül A Sith-ek bosszújában.
• A Birodalom eltussolta a szeparatista vezetők halálát. Gunray állításuk szerint például öngyilkos lett, miután nem látott esélyt a szeparatisták győzelmére.
• Darth Vader – nem sokkal a Felhővárosban Luke-kal vívott párbaja után – büntetésből vissza kellett térjen a Mustafarra, ahol megtalálta Gunray bomlott testét a központi irányítóban és újra lejátszódott benne a nap amikor kivégezte a Tanácsot.

Habár Gunrayt és faját a Star Wars univerzumán belül és kívül is általános megvetés övezi, azért szerintem érthető, miért olyanok, amilyenek. Valószínűleg, ha a legtöbbünknek hét évig kéne úgy küzdenie, mint nekik, ráadásul egy olyan kulturális közegben, mint az övék, akkor végül lehet, hogy hasonlóan gondolkodnánk.

(A cikk eredetileg a Ziro.hu oldalán jelent meg 2022.05.24-én.)

A Független Rendszerek Konföderációja Yavin előtt 24-ben alakult Dooku raxusi beszéde után. Rengeteg rendszer szakadt el a Köztársaságtól, melyekben George Lucas világának talán legkreatívabb lényei élnek. Legtöbbjük ma sem tartozik a mainstream fajok, illetve karakterek közé a rajongók szemében, így nem is láthatjuk sűrűn e fajokat filmekben vagy sorozatokban. A legtöbben keveset tudnak róluk, de a Szeparatisták rajongójaként feltett szándékom, hogy új cikksorozatomban közelebb hozzam őket a rajongókhoz.

Skako, a halálos bolygó

Skako a Magvilágok régiójában helyezkedett el és az értelmes skako vagy skakói faj otthona volt. A bolygón hatalmas volt a légnyomás és a hőmérséklet, ráadásul a légköre metánból állt. Ez minimum kellemetlen, súlyosabb és gyakoribb esetekben viszont halálos volt a kívülállókra. Ha ez nem lett volna elég, a bolygó felső légköre a napkitörések miatt lúgos ködből állt. A metánban és fémkincsekben gazdag bolygót ipartelepek borították.

A skakóiak hamar rájöttek, hogy hadigépekre mindig nagy szükség van, náluk pedig szinte kifogyhatatlan a nyersanyag.

Legnagyobb vállalatuk a Baktoid Fegyvergyár volt, melynek központját direkt a Skakón helyezték el, hogy ne kelljen elhagyniuk világukat. A skakóiak megszokták és kedvelték az elszigeteltséget, habár – hogy lépést tudjanak tartani a galaxissal – szoros ipari kapcsolatban álltak a Mag és a Belső Peremvidék világaival. A Galaktikus Szenátusba való belépésüket a többi bolygóhoz képest nagyon későn kezdeményezte Wat Tambor emír. A bolygó „kistársa” a Skako Minor volt, ahova régen skakói telepesek érkeztek, ugyanis rájöttek, bizonyos részein képesek védőruha nélkül is túlélni. A bolygó őslakosai egyébként a poletecek, akik a hatalmas szárnyas lényeket, a keeradakokat imádták. A bolygó fővárosa Purkoll volt, ide helyezte át Tambor a Baktoid  központját, illetve itt rendezték be legnagyobb személyes laboratóriumait is, melyek közül volt, amelyik a halála után szent helyként funkcionált a skakói nép számára. A skakoiak egyébként, ahogy védőruhájuk technológiája egyre biztonságosabbá vált, egyre több primitív bolygót igáztak le, melyeket ipartelepekként hasznosítottak.

Tambor emír, a DJ és a szent

„Mind elpusztulunk a Szeparatista Szövetség dicsőségére!”

Wat Tambor, a magas, zöldbőrű skakói férfi, vicces mozdulataival sokak emlékezetébe bevésődött, amikor először felbukkant A klónok támadásában. Mint minden skakói, egy nyomásnövelő ruhát hordott, ami a teste körül hazája légkörét állította mesterségesen elő, enélkül felrobbant volna. A ruha minden lágy részével együtt a száját is takarta, emiatt visszhangos, magnószerű hangja volt. Ráadásul a skakóiak nyelve sokkal bonyolultabb, mint a galaktikus közös, emiatt ruhája nem volt képes a skakói nyelvet teljesen „összetömöríteni”,  ilyenkor keletkezett az a bizonyos „DJ” hang, amit a filmbéli megszólalásakor is hallhattunk. A ruháján található tárcsákkal tudta finomhangolni a szerkezetet, viszont beszéde így is lassú maradt. Amikor Dooku grófhoz beszélt, magát a skakói nyelvet is hallhattuk a galaktikus közös mellett. A „hangszerelés” közbeni vicces mozgása leginkább egy DJ-re emlékeztet, innen jött a DJ-Tambor becenév és a tengernyi mém (s az általa vezetett TECHNO Unióról még nem is beszéltünk! – a szerk.).

Wat Tambor egyébként egy semleges játékot űzött a galaxisban. Fiatalon elhagyta otthonát és a Metalorn bolygón végezte tanulmányait, s vált tudóssá, majd egyenesen az emíri címig jutott. A Galaktikus Szenátusban Gume Saam képviselte. Csatlakozott a Szeparatista Mozgalomhoz is, ahol tanácstag lett.

Célja az volt, hogy az ipar által meggazdagítsa önmagát és a bolygóját, ugyanakkor tényleg hitt a mozgalomban.

Ő volt az egyetlen tudós a Szeparatista Tanácsban, a geonosisiakkal jó viszonyt ápolt mint mérnök. Szinte minden döntésére jellemző volt a kivárás és a semleges terep megőrzése, mindent profitban, nyereségben vagy veszteségben mért, még az életeket is. Egyik fő gyengesége a kapzsisága volt, emiatt került hosszabb időre a Köztársaság fogságába is, a másik pedig az volt, hogy nagy volt a kitettsége a különféle veszélyeknek. Nem csak, hogy rendkívül lassan mozgott, de lényegében egy ruháján ejtett kis karcolás is az életébe kerülhetett, így hát nem csoda, hogy kerülte a kétes helyzeteket. A ruhában egyébként állítólag nem érzett szagokat, illetve a tapintást se érzékelte normálisan, de még a látása is romlott. A védőruha tehát lényegében a saját hermetikus börtöne volt, ennek ellenére biztatta fajtársait bolygójuk elhagyására és elvileg aktívan kutatta, hogyan élhetnének más világokon is normális életet.

Az Echo-projekt és 0-0-0

Tambor emír nagyon szeretett kísérletezni, büszke is volt az eredményeire, de nem vált őrült tudóssá (ellentétben mondjuk Nuvo Vindivel). Kifejlesztett például egy „élő” algoritmust, egy klónkatona, CT–1409, azaz Echo agyából. Az algoritmus felhasználta és olvasta a klón minden korábban elsajátított ismeretét, így képes volt megjósolni a köztársasági csapatok stratégiáját. 

Az Echo-projekt mellett Tambor másik fontos kutatásának a tripla-zero protokoll számított. Ez egy  protokolldroidokba helyezhető veszélyes személyiségi mátrix volt, ami gyilkológéppé változtatta az alanyt.  Speciálisan kínzásra tervezték évszázadokkal a galaktikus polgárháború előtt, ám sokáig lappangott. Tambor a megszállottja volt megtalálásának, mindenáron tanulmányozni akarta, s végül rá is lelt nagyjából száz évvel a Birodalom kora előtt. Hamar felismerte, hogy a mátrix túl veszélyes és gondolkodás nélkül elzáratta. Az emlékeit viszont lemásolta szeparatista célokra.

A Techno Unió

A Konföderáció hadiiparának talán legerősebb szereplői a Baktoid Fegyvergyár és a Baktoid Fegyverautomaták voltak, mindkettő a Techno Unióhoz tartozott, sok más vállalat mellett. A Techno Unió élén maga Wat Tambor állt. A Baktoid Fegyvergyár egy részvénytársaság volt, mely hadigépeket gyártott a galaxis rendszereinek, míg a Baktoid Fegyverautomaták egy titkos leányvállalatként üzemelt, mely kifejezetten harci droidokat gyártott.

A Fegyvergyár például nem támogatta a naboo-i inváziót, míg titokban a Fegyverautomaták gyártották hozzá a droidokat.

Az Uniót nem skakóiak alapították, ugyanúgy „szerezték”, mint más ipari cégeket, de a galaxis szemében hamar eggyé váltak vele. A Techno Unió csendben csatlakozott Dooku gróf terveihez, habár a vállalkozás nem volt veszélytelen. A háború alatt Gume Saam gondoskodott arról, hogy a szenátus újabb és újabb gépeket rendeljen tőlük, pont úgy, ahogyan a szeparatisták droidokat.  A háború után a Birodalom feloszlatta az Uniót és területeit a Bányász Szövetség kapta meg. Magát a Skakót pedig blokád alá vették.  Amelyik skakói tudott és mert, az szétszéledt a galaxisban munkát keresni, a bolygójuk miatt pedig egyesek a Lázadásnál kötöttek ki.

Egyéb érdekességek

• A skakóiak képesek voltak a tápanyagokat folyadékká alakítani és elvileg így táplálkoztak.
• Fogatlan, két orrlyukú, vörös szemű lények voltak. Bőrük lehetett zöld, kék vagy lila.
• A társadalmuk főként logikára és matematikára épült. Emiatt és ruhájukra nézve sokszor robotoknak gondolták őket, pedig nagyon érzelmes lények voltak. Úgy gondolták a logika és az érzelmek nem befolyásolják egymást.
• Habár a galaxis életének sűrűjében voltak, mégis nagyon izolálódtak a különleges igényeik miatt.
• Vallásuk szerint az Öregek képesek voltak még életükben átkelni egy párhuzamos világba, ahol találkozhattak egy hatalmas mitikus lénnyel.
• A ruhájuk középső része hajlékony volt, így le tudtak ülni, azonban az egész egy rögzített csőből állt, így menni csak gurulva tudtak és egy fejfordításhoz szinte az egész testüket irányba kellett állítaniuk.
•  A Skako Minor bolygót a kánonban szokták simán Skakónak is rövidíteni,  mely nem azonos az eredeti bolygóval. Emiatt nem tudjuk Wat Tambor melyiken is született pontosan.

Tambor, lehet, hogy pénzéhes és kegyetlen volt a háborúban, de lényegében képes volt saját bolygója és fajának életminősége fejlesztése érdekében elhagyni az egyetlen közeget ami veszélytelen számára, lemondott a szabad érzékelés szinte minden fajtájáról és azzal a tudattal élt, hogy egy rossz lépés az életébe kerülhet. Mégis mekkora bátorságra vall ez?

(A cikk eredetileg a Ziro.hu oldalán jelent meg 2022. 05.19-én.)

A Független Rendszerek Konföderációja Yavin előtt 24-ben alakult Dooku raxusi beszéde után. Rengeteg rendszer szakadt el a Köztársaságtól, melyekben George Lucas világának talán legkreatívabb lényei élnek. Legtöbbjük ma sem tartozik a mainstream fajok, illetve karakterek közé a rajongók szemében, így nem is láthatjuk sűrűn e fajokat filmekben vagy sorozatokban. A legtöbben keveset tudnak róluk, de a Szeparatisták rajongójaként feltett szándékom, hogy új cikksorozatomban közelebb hozzam őket a rajongókhoz.

A vörös bolygó

A Geonosis a Külső Gyűrűben helyezkedett el, a Tatuintól csupán egy parszekre. Felszíne sivatagos, sziklákkal teli és barátságtalan volt. Rovarszerű lényei riasztóak voltak a legtöbb ember számára, de ha félretesszük előítéleteinket, mint minden bolygó, a Geonosis is csodákat rejthetett számunkra. Érdekesség például, hogy ha odatévedtünk volna réges-régen, vizet nemigen találtunk volna, mégis mindenütt friss áradások nyomaira lennénk figyelmesek. A víz kanyonokat és érdekes formákat alakított ki a bolygón, amiket az ott lakók épületekként használtak. Életük nagy részét ennek ellenére – valószínűleg pont a véletlen árvizek miatt – a föld alatt élték. A rovarszerű lények társadalmát George Lucas a házát megszálló termeszekről mintázta, fejük azonban eredetileg a neimoidiaiaké volt. A kissé sáskaszerű lények a tervek szerint kaméleonként tudtak volna színt változtatni, de végül csupán a bolygó vörösesbarna felszínéhez igazodott a kitinpáncéljuk.

A bolygó ásványokban gazdag volt, réges-régen bányászok fedezték fel, akiktől a geonosisiak ellesték a technikai vívmányokat. Számuk és társadalmi tudatuk miatt gyorsabban és hatékonyabban dolgoztak bárkinél, azonban mikor a Külső Gyűrű világairól a telepesek visszavonultak a jobban élhető Magvilágokba, elrabolták tőlük vívmányaikat, ötleteiket és megszakították az együttműködést.  A geonosisiak emiatt nem bíztak a kívülállókban. 

Kicsi Poggle, a geonosisi aki meghazudtolta nevét

„Semmit nem szedsz ki belőlem, jedi!”

Első látogatásunkkor is meg tudnánk különböztetni a két társadalmi kasztot: a harcost, illetve a drónt. Utóbbiak szárnyatlan alacsonyabb rendű dolgozók, előbbiek az őket fegyelmező és védelmező röpképes erők. Egy drón az arénában harcossá válhat, de eljuthat egészen akár a főhercegi címig, ahogy azt egyikük be is bizonyította. Poggle drónnak, vagyis dolgozónak született, de sokkal többre vágyott. Nem nézte jó szemmel Hadiss főherceg uralmát, ezért felkelést szervezett ellene. Darth Sidious Poggle terveit hasznosabbnak találta, így segédkezett a hatalomra jutásában. Poggle a Petranaki arénában végezte ki Hadisst, ahol később az első geonosisi csata is kitört.

Poggle a Stalgasin kaptár és ezzel a Geonosis vezetője és arca lett. Célja az volt, hogy elismerjék népét és a munkájukat, illetve a Köztársaság ellen is bosszút forralt.

Nem beszélte a galaktikus közöst, de megértette és sokszor ezt az egyirányú kommunikációt ravaszul kihasználta. Általában érzelemmentes és kifürkészhetetlen figura volt, nem hatottak rá az elmetrükkök, kaptártudata sokkal erősebb volt annál. Kiváló harcos és stratéga volt, James Luceno Katalizátor című regényéből pedig az is kiderült, hogy nagyon értett a megtévesztéshez és a politikához is, egyúttal végtelenül hűségesen igyekezett képviselni népe érdekeit.

Mindig magánál hordta hatalma jelképét, egy fehér, nagy ragadozó szarvából kifaragott botot. A neve (Kicsi Poggle, más fordításokban Kisebb Poggle) a származására utalt (azaz, hogy a társadalmi ranglétrán alulról emelkedett fel) és nem szégyellte.

„Bey oh zee barote hundit”, avagy „Kezdődjék a kivégzés!”

A Geonosison élők nyelve a kaptárnyelv, amely hallásra morgó torokhangokból és füttyökből áll, erősen emlékeztet egy „rappelő magnóra”. A kívülállók meg tudták tanulni, Orson Krennic például még Poggle-t is meglepte próbálkozásával. A nyelv maga állítólag lényegében hosszú és rövid mássalhangzók váltakozása, amibe némi magánhangzó is vegyül.

Eredete szintén állatokhoz köthető, bár nem rovarokéhoz. Ben Burtt és Matthew Wood – aki évtizedek óta a Skywalker Sound egyik legfőbb hangszerkesztője, illetve Grievous Tábornok és szinte az összes szeparatista karakter, illetve droid hangja – párzó pingvinek és banánért küzdő gyümölcsevő denevérek hangját mixelte össze. Érdekesség, hogy a magyar származású színész, Marton Csokas is vett fel hangokat Poggle szerepéhez, amit végül nem tudni mennyiben használtak fel, de valószínűleg teljesen kivágták.

Galaktikus tervek

Darth Sidious aligha találhatott volna jobb munkaerőt terveihez a geonosisiaknál. Egyetlen problémába ütköztek csupán: nem tudtak rájönni, hogyan fog a Halálcsillag tüzelni. Nem voltak képesek az ehhez szükséges energia tárolására, majd annak biztonságos és irányított kilövésére.

Orson Krennic végül Galen Erso ötletével jutott előrébb, ami a kiberkristályokon alapult. Poggle pedig kiszabadult köztársasági börtönéből, miután elhitette Krennic-kel, hogy az oldalára áll és segít elkészíteni szabadsága fejében egy szuperfegyvert nekik is. Látszólag a fegyveren dolgoztak mérnökei, valójában a hajóját szerelték fel, egyebek között erős hiperhajtóművel, amivel aztán visszatérhetett a Szeparatista űrbe, meglógva Krennic orra előtt.

Primitívek…Vagy mégsem?

A Magvilágok és a Belső Gyűrű lakói számára mindenképpen primitívnek számítottak a Geonosis lakói, hiszen van egy furcsa kettősség társadalmukban. Egyrészt kaptártudatuk ellenszenvesnek hatott, mivel az egyén akarata nem számított. Mégis, a geonosisiak ezt nem így fogták fel, számukra igenis pont az számított, amit a sok egyén közösen létrehoz. Ezt kívülállóként kicsit nehéz elképzelni. Azok, akik feljebb is léptek, a közösségért tették, hiszen nekik kellett megvédeniük a dolgozókat.

Poggle is hasznosabbnak találta a saját terveit a Geonosis fejlődése szempontjából, ezért lázadt fel, nem pedig azért, hogy politikusként vagy vagyonosként tetszelegjen. Kegyetlennek hathat, amikor nem törődött a munkások életével és azok egymást ölték hibáik miatt, de náluk ez a természetes szelektálódás része volt, ami összességében a közösséget segítette. A másik furcsaság, hogy nem igazán ismerték a család fogalmát, mivel mind egy királynőtől születtek. Csak kasztjuk volt, s a népük. Társadalmuk tehát elég primitív alapokon nyugodott, mégis hatékony volt és így jutottak előre. Technikai fejlődésük és képességeik hatalmasak voltak, míg a társadalmuk valamelyest visszamaradott.

A Nagy Karina

Karinának nevezték a Geonosis királynőjét. Ez nem egy név hanem egy titulus, amit minden soron következő királynő felvett. A Karina volt az igazi parancsnoka a geonosisi erőknek, a főhercegek is tőle kaptak utasításokat.

Képes volt tudatával és agyférgekkel irányítani nemcsak az élő, hanem a holt gyermekeit is.

Minden geonosisinak ő adott életet, lényegében olyan volt, mint egy termeszvár vagy hangyaboly királynője. A klónháborúk előtt állandó lakhelye a Progate templom volt, mely elpusztult a második geonosisi csata során.

Mérnöki csodák

E nép nemcsak társadalmában, hanem építészetében is hasonlít a Földön élő rovarokra. A hangyák végtelen járataihoz és a termeszek nagy kiterjedésű, magas váraihoz hasonlatos építmények egyaránt megtalálhatóak voltak náluk. A Geonosison sétálva rengeteg finoman kimunkált alakzatot, templomot és arénát találhattunk volna. A fontosabb épületek díszesek voltak, a föld alatti végtelen járatok is nagy precizitással készültek.

A geonosisiak szerették munkájukat a lehető legalaposabban és legnagyobb hatékonysággal végezni és sokat adtak a kinézetre is. Fegyverzetükkel alkalmazkodtak viszonylag könnyű testükhöz, ezért inkább létszámukra hagyatkoztak. A klónháborúkban viszont már  egyebek között tankokat is fejlesztettek saját hadseregüknek, ezzel megindultak egy új fejlődési úton.  Űrhajóik luxuscikknek számítottak, Dooku gróf napvitorlását is ők készítették.

Egyéb érdekességek

• Kicsi (vagy Kisebb) Poggle főhadnagya Sun Fac volt, aki jobb szemét sosem tartotta nyitva. Az arca jobb oldalán húzódó seb arra utal, hogy valószínűleg harcban elvesztette egyik szeme világát. Poggle legkorábbi támogatója volt, s mint minden geonosisi arisztokrata, ő sem törődik a dolgozókkal. Szájából két agyar áll ki és ő vezeti a kivégzéseket a Petranaki arénában.
• A geonosisiaknál is volt munka ünnepe, úgy hívják Meckgin. Ekkor a hatalmas arénákban gyűltek össze és a legtöbb drón ilyenkor próbált harcossá válni.
• Népszerű ételük volt a boltíves grubik, ami egy őshonos rovarféle és grillezve fogyasztották.
• Ha nem vonzanak a lárvák és rovarok, a Geonosison felszín alatti katakombákban gombákra lelhetsz, melyek ehetőek és igen erős euforikus hatást keltenek.
• A szeparatisták által főként használt B1-es harci droidok fejét a geonosisiak saját magukról mintázták, ahogy az is igaz volt a helyiekre és a droidokra is, hogy nagy számban hatékonyak.
• A geonosisiak teste ellenállt a sugárzásnak és rengeteg fizikai támadásnak, viszont a drónoknak nem volt szárnyuk. Azt nem tudni, hogyan lett nekik, ha esetleg bejutottak a harcos kasztba.
• A Birodalom kiirtotta a geonosisiakat öt évvel a klónháborúk befejezése után.  Az egyetlen túlélő Klikk-Klakk volt,  aki az utolsó királynő tojását védelmezte. A tojás megsérült, így a Karina terméketlen lett. B1-es droidokkal jelképesen helyettesített népét a gyermekeinek tekintette őket, amíg Vader rá nem talált és át nem vette az irányítást a gyár felett. Nem tudni a faj végül ezzel kihalt-e a kánonban.

A Geonosis mindent egybevéve egy elég rideg és halálos bolygó volt kívülállók számára, ahogy a rajta élők sem voltak a legbarátságosabbak, viszont tanulhattunk is tőlük. A Karina és gyermekei elhagyatottságuk miatt ugyan megragadtak egy bizonyos társadalmi szinten, cserébe viszont gyorsabban fejlődhettek tudományaikban. Mindenesetre érdekes belegondolni, mi lett volna, ha réges-régen nem árulják el őket.

(A cikk eredetileg a Ziro.hu oldalán jelent meg 2022.05.15-én.)

2021-ben indult útjára A Köztársaság Fénykora nevű multimédiás projekt, melyben a Star Wars egy eddig ismeretlen korszakát fedezhetik fel a rajongók. Mint minden eddig ismert Star Wars korszaknak, úgy ennek az időszaknak is megvannak a fontos szereplői. Jelen cikksorozatunknak a célja pedig nem más, mint hogy megismertesse az olvasókkal a korszak fontos karaktereinek életét.

Egy tragikus sorsú ifjú

       Bell Y.e. 250-ben született, majd nagyon hamar a Jedi Templomba került. Bell a twi'lek jedi mester, Loden Greatstorm mellett kezdte meg a tanulmányait. Amikor Y.e. 232-ben bekövetkezett a Nagy Katasztrófa, a páros részt vett a Hetzal-rendszer megmentésében. A Hetzal Prime-on konfliktusba keveredtek egy magán biztonsági egységgel, akik megpróbálták megakadályozni azt, hogy menekültek egy csoportja elhagyja a bolygót a megbízójuk hajóján, ezt a helyzetet viszont a két jedinek sikerült megoldania. Az itteni események után Bell az elphronai Jedi Templomban folytatta tanulmányait. Itt közeli barátságba került Indeera Stokesszal és egy Parázs nevű kutyával, akit a helyi templom jedijei fogadtak be. Az itteni idilli élete viszont nem tartott sokáig, a bolygót ugyanis megtámadta a Nihil, akik elrabolták a Blythe családot.

Megmentésükre nem mások, mint a jedik indultak, viszont az akció során Bell mestere, Loden, a Nihil fogságába esett. Ez annyira megviselte a padawant, hogy teljesen elvágta magát az Erőtől.

Sok jedihez hasonlóan Bell is részt vett a Valon rendezett Köztársasági Vásáron, amit a Nihil szintén megtámadott. Bell Parázs segítségével sikeresen kimentette az Innovator – ez a Köztársaság egy új felfedező hajója volt – fedélzetén tartózkodókat, köztük Lina Soh fiát, Kitrep Soht.

       A valói csata után Bell részese volt a Grizal elleni jedi támadásnak, mely során újra megnyitotta magát az Erőnek. Ekkor érezte meg halottnak hitt mesterét az erőben, akit ki is szabadított Marchion Ro vezérhajójáról.

Bár Loden és Bell újra egymásra találtak, de ez nem tartott sokáig, ugyanis a legyengült mestert megtámadta egy Névtelen, amit Marchion Ro engedett szabadon. Bell tanítását Loden halála után Indeera Stokes vette át.

 Az ő oldalán Zettifar részt vett a Nihil elleni hajtóvadászatban, mely során a Nefitifi nebulában meg is támadtak egy rejtőzködő Nihil hajót. Ezután Bell az Eiramra utazott, ugyanis a bolygóra egy nagy erejű ciklon csapott le, ami nagy károkat okozott az infrastruktúrában. Itt Bell feladata nem más volt, mint a Nihil támadások menekültjein való segítés. A feladatának teljesítése során viszont megérezte, hogy valami furcsa dolog történik az állomáson. Ekkor még nem sejtette, hogy a Nihil meg fogja támadni az állomást, amikor viszont ez bekövetkezett akkor Zettifar a barátjával, Burryagával közösen vette fel a harcot a támadók ellen. Zettifar segítségével számos menekült tudta elhagyni az egyre rosszabb helyzetben lévő állomást, és ő maga is túlélte a támadást. Ez lenne hát Bell Zettifar életének története röviden és tömören.  

Boros Bálint

Augusztus 31-én indul útjára a Disney+ felületén a negyedik élőszereplős Star Wars sorozat, mely a Zsivány Egyesben megismert Cassian Andor életét fogja részletesebben bemutatni. Ennek az apropóján blogunk cikksorozatot indít, melynek célja nem más, mint a Lázadók Szövetségében fontos szerepet betöltő egyének (és csoportok) részletes bemutatása. A sorozat mostani cikkében pedig nem mást veszünk górcső alá, mint Saw Gerrerrát, aki az egyik legszélsőségesebb lázadó volt.

Az Onderontól a Jedháig, egy szélsőséges élete

Saw Gerrera az Onderonon született, testvérével, Steela Gerrerával egyetemben. Amikor Y. e. 22-ben kitört a klónok háborúja, a bolygó megpróbált semleges maradni, ez viszont nem sikerült. Egy évvel a háború kirobbanása után Dooku gróf seregei megszállták a bolygót. Nem sokkal ezután Saw és Steela megkezdte a helyi ellenállás szervezését. Azért, hogy eredményesen lépjenek fel a Szeparatisták ellen, Gerreráék felvették a kapcsolatot a Jedi Tanáccsal.  Bár a Tanács elzárkózott a konfliktusba való közvetlen beavatkozástól, hajlandó volt segítséget nyújtani a lázadóknak. Elküldtek a bolygóra négy instruktort, Anakin Skywalkert, Obi-Wan Kenobit, Rex századost és Ahsoka Tanót, akiknek az volt a feladata, hogy kiképezzék Gerrera embereit a droidok elleni hatékony harcra.

A segítségükkel Saw emberei már képesek voltak hatékonyan felvenni a harcot a szeparatista megszállók ellen, de a harcok során Steela Gerrera életét vesztette, mely jelentős trauma volt Saw életében.

Mint sok más világ, az Onderon sem tudta elkerülni a birodalmi megszállást. Nem sokkal a Birodalom kikiáltása és a 66-os parancs után, a 99-es klón alakulatot az Onderonra vezényelték, hogy számoljon fel egy helyi ellenálló csoportot. Amikor viszont az osztag vezetője, Vadász (Hunter) megtudta, hogy Gerreráról és embereiről van szó, megtagadta a parancsot.

Bár a háború véget ért, de Gerrera számára a harcnak még távolról sem volt vége. Saw az elsők között hozta létre a Birodalom ellenes lázadó sejtjét. Harcolt, töbek között Kallus ügynök ellen az Onderonon, de részt vett egy fegyvercsempész hálózat munkájában is, ami a Salient-rendszer ellenállóit látta el munícióval a Birodalom elleni harchoz. Y.e. 17-ben, Has Obitt kérésére Saw segített az Erso családnak elmenekülni a Coruscantról és letelepedni a Lah’mun. Három évvel ezután Gerrera és partizánjai a Kashyyykon harcoltak a Birodalom ellen, ahol az volt a céljuk, hogy kiszabadítsák a birodalmi rabszolgasorban szenvedő vukikat. Ekkor találkoztak Cal Kestis jedi padawannal, aki segített nekik a céljuk elérésében. Miután Gerreráék sikeresen elfoglalták a birodalmi finomítót Saw felajánlotta Kestisnek a Partizánokhoz – így nevezték Saw Gerrera lázadóit – való csatlakozást, ezzel viszont a padawan nem élt.

Egy évvel a kashyyyki események után Orson Krennic felfedezte az Erso családot a Lah’mun és elrabolta Jyn édesapját, Galen Ersot.

Jyn szerencsére képes volt elrejtőzni a Birodalom elől és segítséget kért Sawtól, aki magához is vette a lányt. Saw elkezdte Jyn  kiképzését, a lány az oldalán kiváló harcossá vált és számos bevetésen is részt vett. Azonban ahogy telt az idő Gerrera egyre paranoiásabbá vált, és elkezdett attól rettegni, hogy valaki fényt derít Jyn igazi identitására. Azért, hogy ezt elkerülje, Gerrera eldöntötte, hogy magára fogja hagyni Jynt. Erre sor is került a lány 16 éves korában, amikor Saw és emberei egy támadást hajtottak végre a Tamsye Prime-on.

Ezután Saw tovább folytatta Birodalom ellenes küzdelmét, mely során felrobbantotta Quarsh Panaka moffot a házával együtt és egy küldetést is vezetett a Geonosisra, ahol megpróbálta kinyomozni, hogy mi is történt a fajjal. Bár Saw a Szellem legénységének segítségével fényt derített arra, hogy a Birodalom sterilizálta a bolygót, azonban a menekülésük során már nem tudtak bizonyítékokat eljuttatni a Szenátushoz.

Bár Saw és a partizánjai részesei voltak a Felkelők Szövetségének, de a szélsőséges eszközeik számtalan konfliktust váltottak ki a szervezeten belül.

Az egyik ilyen alkalommal Saw egy asztrodroidon keresztül üzent a yavini bázison tartózkodó Mon Mothmának, akit bolondnak tartott amiatt, hogy a Birodalom szabályai szerint vívja a háborút. Nem sokkal ezután Saw megtámadta a Jalindin felállított Birodalmi kommunikációs relét, ezzel viszont keresztülhúzta Mon Mothma terveit, aki szintén a Jalindire küldte Ezra Bridgert és Sabine Wrent, hogy hallgassák le a relét. Bár Ezra és Sabine el tudta hagyni Saw hajóján a bolygót, de útjaik nem váltak el azonnal, ugyanis Gerrera a segítségüket kérte abban, hogy kiderítse mit is épít a Birodalom. A triójuk így jutott fel a 2716-os számú teherszállítóra, ahol hatalmas kiberkristályokra bukkantak. Miután Saw meglátta ezeket, felrobbantotta a teherszállítót a kristályok segítségével.

Gerrera nem sokkal a yavini csata előtt a Jedhára helyezte át a tevékenységét, ugyanis megtudta, hogy a Birodalom innen szerezte a felrobbantott teherhajón lévő kiberkristályokat. Itt találkozott újra Jynnel, azonban csak egy rövid ideig tudtak beszélni egymással, ugyanis Wilhuff Tarkin és Orson Krennic itt tesztelte le az első Halálcsillag szuperlézerét. A támadásban Saw életét vesztette,  Jyn és csapata pedig épphogy túlélték. Bár Gerrera és az embereinek nagy része odaveszett a Jedha elleni támadásban, de a hagyatéka tovább élt, ugyanis a Partizánok néhány túlélője létrehozta az Álmodók nevű lázadó csoportot, akik Saw nyomdokait követték. Őket az Iden Versio vezette Inferno Osztag számolta fel, több hónapnyi belső bomlasztás után.

A polgárháború vége után Gerrerát és csoportját az Új Köztársaságon belül szélsőségeseknek tekintették, akik a Lázadók Szövetségének legrosszabb oldalát képviselték. 

Boros Bálint 

Július 18-án közölte a Zynga, hogy 2023-ra tolják el a régóta készülő Star Wars: Hunters (Vadászok) című új mobiljátékuk megjelenését, így idén már nem várható újabb videójáték a messzi-messzi galaxisból. A játék már egy éve elérhető korai hozzáférésben a világ egyes, Európán kívüli régióiban, ám a végleges verzióra még továbbra is várnunk kell. A szoftver már a tesztidőszakban is sokat fejlődött, bővült, így összeszedtük, hogy jelenleg mit érdemes tudni az új mobilos Star Wars-játékról.

Mit tudunk a fejlesztőkről és mi inspirálta őket?

A Star Wars: Hunters a Zynga szárnyai alatt készül, ők egyszerre kiadóként és fejlesztőként is dolgoznak a játékon. A fejlesztésben egy kisebb stúdiójuk, a NaturalMotion is közreműködik. A Zynga az egyik legnagyobb piacvezető az online és mobilos játékpiacon. A 2010-es években a facebookos FarmVille, a Zynga Poker és hasonló játékokkal lettek ismertek és azóta is számos böngészős vagy mobilos címet készítettek. A cég értékét mutatja, hogy 2022 januárjában, a Take-Two Interactive rekordméretű 12,7 milliárd dolláros összegért vásárolta fel őket. A Disneyvel már korábban is együttműködtek, hiszen a Zynga vette át tőlük a néhai Star Wars Commander támogatását, amely sajnálatos módon végleg megszűnt 2020-ban. A Hunters-t 2021 februárjában leplezte le a Zynga és a Lucasfilm Games.

A fejlesztés majdnem öt éve tart már, a prototípust viszont alig két hét alatt rakta össze a csapat. A karakterek és a játék világának megalkotásánál a Star Wars gyökereihez, vagyis Ralph McQuarrie rajzaihoz nyúltak vissza a fejlesztők.

Milyen platformokra jelenik meg és mikor?

A játék Android és iOS rendszerű telefonokra, tabletekre, illetve Nintendo Switch konzolra jelenik meg valamikor 2023 folyamán. Pontos megjelenési dátumunk még nincsen. A minimális rendszerkövetelmények Apple esetében az iOS 13-as verziója, vagyis az iPhone 7 és annál újabb készülékek támogatottak. Android esetében a 9.0-ás verzió (Huawei telefonoknál a 10.0-ás). Ráadásul androidos mobilokon erősebb hardverre is szükség lesz, a játék magasabb grafikai igényei miatt. A fejlesztők folyamatosan frissítik a támogatott telefonok listáját.

Játékmenet és a várható játékmódok

A játék a többjátékos PVP multiplayerre épül, egyjátékos kampány nincs benne. Gladiátorszerű, aréna harcokban kell részt vennünk a távoli Vespaara bolygón. A harcban két csapat száll szembe egymással, mindegyik csapatban 4-4 fő van. Alapvetően három különböző játékmód van. A Control (irányítás) egy klasszikus teamdeath meccs, amelyben az ellenséges csapatot legyőzve vehetjük át az irányítást az aréna felett. A második az Escort (kimenekítés), a kompetitív multiplayer játékok másik közkedvelt módja, amelyben az egyik csapat támad, míg a másik védekezik. Egy teherszállítót kell elfoglalni vagy megvédeni. A harmadik a Huttball, amely a legendákból ismert labdajáték, eredetileg a Star Wars: The Old Republic MMO-ban bukkant fel. A vérre menő gladiátor küzdelemben a huttoknak tartozó személyek vettek részt, a játék lényege, hogy a két csapatnak a másik táborába kellett eljuttatnia a labdát. Bármilyen módszer megengedett volt.

A Huttball feledésbe merült az idők során (be is tiltották), de a Vespaarán újra elővették, így egyúttal a labdajáték kánon lett.

Jelenleg nyolc különböző pályán lehet csatározni. Ezek a klasszikus trilógia ikonikus helyszíneit idézik, úgy s mint a Tatuin, a Hoth vagy az Endor erdős holdja. A Huttball további pályákat vezetett be a játékba. Az arénakomplexum központi eleme egy egyedi építésű parancsnoki hajó, a gömb alakú The Hutt Ship űrhajó (Hutt hajó), amely az aréna felett lebeg, és a közelgő események és termékek reklámjaival van borítva.

Mit tudunk a történetről és a karakterekről?

Mivel a játék nem tartalmaz egyjátékos sztori kampányt, így komolyabb történetre nem érdemes számítani. Azonban a Hunters a kánon része így egy érdekes új világot és megannyi változatos új karaktert felvonultat. A játék helyszíne a Peremvidék egy félreeső bolygója, a Vespaara, amelynek déli pólusánál található egy oázis. Itt a sarkkörön örökké tartó alkonyatban élnek az emberek, mert a bolygó napja sosem megy le vagy kel fel teljesen. Ideális hely az éjjel-nappal tartó látványosságokhoz, így született meg az Aréna. A játék időben A Mandalóri sorozat első évadával történik párhuzamosan, tehát Y. U. 9-ben. A Hunters of the Outer Rim (Peremvidék vadászai) nevű új arénajátékokba veszünk részt a játék során.

A Hunters-ben egyelőre tizenegy különböző karakter (gladiátor) választható az arénaharcokban, név szerint a következők:

• Aran Tal: egy mandalóri harcos
• Grozz: vuki gladiátor, aki egy legyőzött birodalmi droid végtagjait használja fegyverként
• Imara Vex: kegyetlen fejvadásznő, mesterlövészpuskával
• J-3DI: a jedi droid, kék fénykarddal és szimulált Erőképességekkel száll harcba
• Rieve: a titokzatos erőérzékeny koréliai árva, aki bérgyilkosként tevékenykedik. Vörös fénykardjával és kinézetével a sith inkvizítorokra emlékeztet. A karakternek külön regényt is szentelnek, Hunters: Battle for the Arena címen Mark Oshiro tollából. A könyv 2023 márciusban jelenik meg. 
• Sentinel: a nehézfegyverzetű rohamosztagos egykoron a Birodalom hű katonája volt.
• Skora: rodiai mérnök, aki korábban a Hutt kartell orvosa is volt. Találmányaival segíti és gyógyítja a csapattársait.
• Slingshot: egy ugnaught (undibundi) és a módosított Dizzy nevű droideka ütős párosa.
• Sprocket: egy ifjú mon cala, aki tech-zseni.
• Utooni: jawa testvérpár, akik halálos párost alkotnak.
• Zaina: veterán lázadó hősnő, aki a harcokban elvesztette lábait és két vágtagprotézissel harcol. Természetesen kiváló lövész.

A karaktereket három osztályba sorolják a képességeik alapján. Így van Damage (sérülés), Support (támogató, gyógyító) és Tank karakterek. Egy jól összerakott csapat döntő lehet a meccsek kimenetelében.

Mennyibe fog kerülni a szoftver?

Az alapjáték ingyenesen letölthető mindegyik készülékre. Azonban a mobiljátékokra nagyon jellemző játékon belüli mikrotranzakciók során sokat költhetünk. Itt valódi pénzért vehetünk kristályokat, amelyeket beváltva sok külcsínt és fegyvermódosítókat szerezhetünk be a karaktereknek. A májusi frissítés óta már megvásárolható egy Battle Pass XP csomag is, hogy még nagyobb előnyökhöz jussunk az aréna harcban. A legdrágább prémium csomag, az All Access Pass pedig a lehető legtöbb kristályt, tapasztalati pontot és az elérhető összes Legendary skint, fegyvert tartalmazza. Vagyis, aki többet költ a játékon belül, az több előnyhöz jut.

Faragó Dániel

2021-ben indult útjára A Köztársaság Fénykora nevű multimédiás projekt, melyben a Star Wars egy eddig ismeretlen korszakát fedezhetik fel a rajongók. Mint minden eddig ismert Star Wars korszaknak, úgy ennek az időszaknak is megvan a maga „nagy triója”. Jelen cikksorozatunknak a célja pedig nem más, mint hogy megismertesse az olvasókkal Avar Kriss, Stellan Gios és Elzar Mann életét.

Egy kísérletező különc, aki túl közel került a sötétséghez

Elzar egy időben kezdte meg a jedi képzését Avar Kriss-szel és Stellan Giosszal a Coruscanti Jedi Templomban, Roland Quarry mester padawanjaként. A három fiatal között nagyon Erős barátság alakult ki, emiatt pedig nagyon jó csapatot alkottak. Barátaihoz hasonlóan ő is a galaxis akkori határvidékén teljesített szolgálatot, kapcsolata az erővel pedig igen érdekes volt. Elzar az Erőre ugyanis úgy tekintett, mint egy végtelen nagy tengerre. Vélhetően emiatt szeretett az erőhasználattal kísérletezni. Amikor Y.E 232-ben bekövetkezett a Nagy Katasztrófa - ezt a hipertérben utazó Legacy Run nevű hajó felrobbanása okozta - ő is részt vett a Hetzal-rendszer megmentésében. Miután a Hetzal-rendszerben a jedik elhárították a katasztrófát, Mann részt vett a katasztrófa okait feltáró kutatásban Avar Kriss oldalán. Ezen küldetése során Elzar megismerkedett a San Tekka családdal, és egy Keevan Tarr nevű hetzali informatikussal, akinek a segítségével sikerült előre jelezni a Felbukkanási Eseményeket. A kur-nebulai csata után Mann ellátogatott a Csillagfény Jelzőállomásra, ahol megtudta, hogy a Tanács hajlandó neki megadni a mester rangot. Nemsokkal ezután látomása támadt, a jövővel kapcsolatban. Mannt a látomás annyira nem hagyta nyugodni, hogy szinte a rend teljes könyvtárát átkutatta, hogy válaszokat leljen. Ennek során jutott el a Tython Ashla nevű holdjára.

 Itt azonban nem maradt sokáig, ugyanis a Jedi Tanács kinevezte a Valo bolygón épülő Jedi Templom élére. Ez volt az a hely, ahol Lina Soh főkancellár megszervezte a Köztársasági Vásárt, egy hatalmas kiállítást, amivel a Köztársaság egységét és erejét akarta demonstrálni a galaxisnak. A Vásár azonban a Nihil váratlan támadásának az áldozatává vált, mely során az teljes egészében megsemmisült, és ezrek sebesültek vagy haltak meg.

       A fosztogatók elleni harcban Elzar Mann is aktívan kivette a szerepét, viszont a küzdelem során egy alkalommal vészesen közel került a sötét oldalhoz, amitől csak a barátaitól való segítségkérés, és Orla Jareni mentette meg.

Elzar a Csillagfényre vezető útja során megismerkedett a Vessel legénységével, ugyanis ők szállították a jedi mestert az űrállomásra.

Sok más, az állomáson tartózkodó jedihez hasonlóan Elzart is váratlanul érte a Nihil támadása, mely kezdetben egy furcsa betegség képében mutatkozott meg, melyet a rejtélyes Névtelenek okoztak. Ez minden jedit érintett, kivéve Elzar Mannt, aki még korábban elvágta magát az Erőtől. Miután az állomást megrázta egy hatalmas robbanás, és elkezdte elhagyni az Eiram orbitális pályáját, Mann megpróbálta biztonságba juttatni az állomáson rekedt menekülteket. Ehhez viszont ki kellett robbantania a főhangár ajtajait, ami sikerült is, de az állomást már nem tudta megmenteni a pusztulástól. Elzar ugyan el tudta hagyni az állomást, de barátját, Stellan Giost már nem tudta megmenteni. Ezután Elzar megesküdött Stellan emlékére, hogy a lehető legjobb jedivé fog válni. Elzarnak valamikor az élete során ellátogatott a Gazianon található Élő Tengerhez, ami egy egész bolygót beborító növénytakaró volt. Ide lemerészkedett, ezzel egy lenyomatot képezve a Tengerben. Ezt a bolygót Luke Skywalker is meglátogatta a hothi csata után, így nyílt alkalma pár szót váltani Elzar Mann ,,szellemével”. Ez lenne hát Elzar Mann jedi mester életének története, röviden és tömören.

Boros Bálint

A Star Wars számtalan különleges világot és karaktert rejt magában, de rengeteg fegyver is megér egy mesét. Összeszedtem pár igazán különleges darabot.

Embo kalapja

A hírhedt fejvadász, Embo, társaival ellentétben nem rajongott a technikáért, fegyverei egy számszeríj és érdekes módon egy kalap volt. Míg mások csak stílusosnak tartották, Embo távolsági fegyverként, vagy akár pajzsként is használta méretes fém fejfedőjét.  A klónok háborújában azt is láthatjuk, ahogy a Scipión fejdíszét mondhatni snowboardként alkalmazza a jeges bolygón.

Csubakka számszeríja

Ez az egyedi számszeríj egy hagyományos, kézzel készített fegyver volt, amit gazdája számtalanszor újjáépített. A fegyver használója csak erős fizikumú lehetett, ugyanis plazma energiával működött. A belevaló nyilak fémből, a számszeríj pántja kashyyyk-i szőlőből készült. A lőszereket a bandolierben szállította hozzá, ami a vállpántjára volt erősítve és így könnyen hozzá tudott férni.

Booma

Ezek a gömb alakú energia labdák, gránát típusú fegyverek voltak, amiket a gunganek használtak. Az Otoh Gunga Védelmi Liga gyártotta őket a Naboo porózus kérgében természetes módon jelenlévő egzotikus plazmából.

Ezra Bridger első fénykardja

Miután a Lothalon található Jedi Templomban sikerült megszereznie egy kiberkristályt, Ezra Bridger hetekig dolgozott rajta, hogy elkészítse saját fénykardját. Végül egy igazán egyedi, hibrid kardot alkotott, aminek egyik része kábító sugárvetőként funkcionált. Ennek köszönhetően úgy is  megléphetett  kemény helyzetekből, hogy nem kellett végeznie ellenfeleivel.

Fényostor

A fényostorok ugyanúgy, mint ahogy a fénykardok, koherens energia sugarat bocsátottak ki. A legnagyobb különbség a két fegyver között az volt, hogy a fényostorok hosszú, hajlékony pengékkel rendelkeztek, amelyek gyakran több méter hosszúak is lehettek, hála a rengeteg apró sugárzónak bennük. Az ostorral sokkal figyelmesebben kellett harcolni és mozgékonyságának ára az ereje volt. Egy nagyon ritka és egzotikus fegyverről volt tehát szó, ami a hagyományos párbajozók körében nem annyira  volt ismert.

A Sötétkard

Egyedi, fekete pengéjű fénykard, amelyet Tarre Vizsla, az első mandalóri jedi készített. Halála után a Jedi Templomban őrizték, ám  a Vizsla Ház tagjai ellopták. A legenda szerint Mandalore igaz uralkodója forgatja és harc árán kell megszerezni előző tulajdonosától, különben balsors sújtja népét. A Sötétkard mindig megpróbált tudat alatt kapcsolódni a használójához, a penge pedig arányosan nehezebbnek vagy könnyebbnek érződött attól függően, hogy a használó ellenállt-e a kapcsolatnak vagy elfogadta azt. A kardot, melynek markolata egyébként beskarból készült, a klónháborúk idején Pre Vizsla legyőzésésvel  Darth Maul szerezte meg, tőle pedig hosszú úton jutott el eddigi utolsó ismert gazdájához, Din Djarinhoz.

Fénykard puska

Ez a puska egy hagyományos fénykarddal működött együtt. Jocasta Nu egy ilyen fegyvert használt Darth Vader ellen a Galaktikus Birodalom felemelkedése után. Ha sikeresen betöltötték a puskát, akkor abból egy hatalmas erejű és pusztító energiasugár lövellt ki. Csupán öt lövés elsütésére volt képes, mielőtt a fénykardtól megolvadt volna maga a fegyver, de pusztító ereje miatt mégis megérte bevetni bizonyos helyzetekben ezt a ritka darabot.

Kylo Ren fénykardja

Eredetileg a fegyver kék pengéjű volt, de a Sötét Oldalra való átállása után Ren kivéreztette és vörös pengéje lett. A módosított fénykard egy keresztvédős markolatból állt, amely egy repedt kiberkristályt tartalmazott. Emiatt a markolat két oldalán szellőzőnyílásokkal kellett rendelkezzen, hogy azok elvezessék az extra hőt, de a kard még így is nagyon instabil volt. A kristály a véreztetés során sérült meg és a kard nem csak Ren zabolátlan erejét tükrözte, hanem belső küzdelmét is. 

Szerintetek melyik a legmenőbb vagy leghasznosabb fegyver a messzi-messzi galaxisban?

Sipos Viktória

Még a Ziro.hu főszekresztő-helyetteseként kaptam meg a Szukits Kiadótól A Köztársaság Fénykora képregénysorozat első kötetének magyar változatát, ami a Félelem nélkül címet viseli. A Cavan Scott által jegyzett képregény pedig remek lett, tökéletes kezdet azok számára, akik még csupán ismerkednek a messzi-messzi galaxis ezen új korszakával!

Elöljáróban fontos leszögezni, hogy A Köztársaság Fénykora című képregénysorozatnak csupán az első kötetéről van szó, mely az első öt füzetét tartalmazza a szériának. Korábban angolul olvastam már a sorozat további (bár valószínűleg nem az összes eddigi) füzetét, most azonban csupán erről az öt számot felölelő kötetről írok, mely egy nagyon igényes kiadvány formájában látott napvilágot magyarul is.

A történet, ahogy az egész A Köztársaság Fénykora időszak évszázadokkal a Baljós árnyak előtt játszódik, a jedik hőskorában, így tehát egy rövid Yoda cameót leszámítva leginkább új karakterekkel találkozunk. A képregény kapcsolódik a kiadási projekt első fázisának korai köteteihez is, első sorban a Charles Soule által írt A jedik fénye és a Claudia Gray által jegyzett Fenyegető sötétség regényekhez, de igazából külön is teljes értékű mű. 

A könyv főhősei természetesen jedik, méghozzá olyan jedik, akik nem a coruscanti nagytemplomban ücsörögnek, hanem a Peremvidéken állomásoznak, mindenféle veszélyekkel szembenézve. A főszereplő az ifjú Keeve Trennis, aki a fiatal jedik minden tettvágyával, reményével, hitével és vakmerőségével indul el a lovagság útján, a képregény ezen számaiban leginkább Ahsokára hasonlít. Mestere, Sskeer a korszak egyik legérdekesebb figurája, már csak abból a tényből kiindulva is, hogy egy trandoshai jedi, amely faj tagjai közül nem sokan koptatták a jedi templom padjait. Sskeer erős, határozott jedi mester volt, ám szembe kerül a sötét oldal új fenyegetésével, és ami talán még rosszabb: saját félelmeivel és fogyó erejével is, mely egy személyes és szomorú hátteret ad Keeve Trennis történetének is. Harmadikként a Csillagfény jelzőállomás marshallját, Avar Krisst említeném meg, ám róla korábban egy portrécikket is írtunk, így különösebb jellemzésre nem is szorul.

Annál inkább a képregények antagonistái, melyek meglehetősen szokatlan Star Wars gonoszok: a sötét oldalból merítkező erőérzékeny, húsevő növények, a drengirek. Ez elsőre ugyan elég bizarrnak hangzik, ám még sem lett Star Wars idegen a drengir-fenyegetettség, épp elég súlyos gonoszok ahhoz is, hogy a jedik elé is komoly feladatokat állítsanak. Ráadásul a huttokkal is szembe kerülnek, így a képregény lapjain kicsit a galaxis ekkori politikai képletébe is belepillanthatunk. A történet hozza a szokásos képregényes fordulatokat, a világmegmentéses klisék helyett azonban a Skeer és padwanja, Keeve közötti személyes kapcsolat, illetve személyes tragédia kerül inkább a fókuszba, valamint a galaktikus hatalmi helyzetbe is belepillanthatunk. Az érdekes sztorit a jól megírt karakterek és karakteres rajzolás teszi elevenné.

A kötet ugyan tartalmaz egy kisebb bakit a kánon szempontjából, viszont kiemelném a legendák történetei felé mutatott tisztelét is, ahogy például az X-szárnyúak regényekből ismert Thyferra bolygóra is utal a baktatermesztés helyszíneként. 

Összességében egy kellemes Star Wars olvasmány ez a kötet (ahogy különben a folytatásai is azok lesznek majd!), szerintem kiváló kezdés azok számára, akik még csak most kezdenék el A Köztársaság Fénykora időszakának megismerését!

Kádas István