Az 2023-as év rengeteg új mozgóképes tartalmat hoz el a rajongóknak. A Mandalóri és a Rossz Osztag fut éppen a cikk írásakor és a Young Jedi Adventures animációs sorozatból is bemutattak három rövid részt. Egy sorozat azonban ismét a háttérbe szorult, a Galaxy of Creatures. Ez köszönhető annak, hogy számomra érthetetlen módon, se ez, se az előző évad és társsorozatának epizódjai sem kerültek fel még a Disney+-ra, illetve, hogy ez a sorozat a nagyon kicsiknek készült alapvetően.

A sorozat változatlanul követi az előző évad főszereplőit, vagyis Aree (SF-R3) szafaridroidot és hű társát, CAM-et, a kameradroidot, ahogy a Galactic Society of Creature Enthusiasts megbízásából vizsgálják a bolygók faunáját. Az epizódokat figyelve feltűnt, hogy a sorozat az előző évadhoz képest fejlődött, ami azért egy ilyen, kisgyerekeknek szóló sorozatnál érdekes kijelentés lehet. Az előző évadban Aree-nek sokszor furcsa feladatot kellett csinálnia a megfigyelt állatokkal, mint például megfürdetni egy banthát vagy megmosni egy rancor fogát. Ebben az évadban a fókusz inkább eltolódott az „Attenborough-sabb” irányba, gyakran a fajok megfigyelésére helyezi a hangsúlyt és az incidensek legtöbbjének kifutása az, hogy az állatokat legjobb távolról, halkabban, nem invazív módon megfigyelni.

A fajok listájában is érzékelek némi változást a veszélyességük tekintetében. Már az előző évadban is voltak veszélyes állatok, mint a nexu vagy a wampa, de a mostani évadban, mikor A Mandalóriból megismert jégpókok majdnem végleg beszövik Aree-ékat, a dianóga majdnem örökre lehúzza őket a mélybe, vagy egy dühöngő gundark épp porrá zúzná a testüket, akkor azért azt éreztem, hogy kicsit feljebb tekerték a kakaót a veszélymérőn. Ehhez az érzéshez valószínűleg az is hozzáadott, hogy a tizenkét epizódból nyolc esetében minimum menekülniük kellett a főszereplőknek. Ehhez a sorozat egyik jellemzője, miszerint Aree kicsikét ügyetlen, is nagy mértékben hozzáadott és több alkalommal is volt, hogy CAM segítsége már nem volt elég a problémák megoldására. Ekkor a főszereplők segítségére sietett a Galactic Pals sorozatból megismert kolléganőjük, a Miree (M1-RE) kódjelű szafaridroid, akinek az összeszedettebb jelleme így egy műsorban velük sokkal hangsúlyosabb lett, mint a két külön sorozatot összehasonlítva.

A fajválasztás is eltolódott a bátrabb, kevésbé ismert fajok irányába. Az eopie, a gundark, a dianóga vagy mondjuk a convor szélesebb körben ismert fajok közé sorolható, de a puffmalacok vagy a gorgok is több helyen megjelentek már, főleg animációs formában. Viszont sok faj csak egy-egy korábbi forrásban szerepelt, főleg a frissebb tartalmakban. A korábban említett jégpókok, csak A Mandalóriban jelentek meg, a boglingokat a Fallen Orderben tudták üldözni a játékosok, az energiaszívó ordói holdsárkányok és a Kamino mélységeiben élő kamoradon tengerisárkány a Rossz Osztag első évadában akadályozták a szereplőket. A kybuckok a Kashyyyk felszínén legelésző patások, melyek a togruták szülőbolygóján, a Shilin is megtalálhatóak voltak, ahogy láthattuk a Jedihistóriák ahsokás epizódjaiban. Érdekesség, hogy a kánonban Kenobi a jedi tanulmányai elején az erről a fajról elnevezett klánhoz tartozott. Az utolsó faj viszont a legtöbb rajongó számára ismeretlen. A méretes testű és nagy erejű, ámbár jámbor gergillák bemutatása egy merész választás volt, mert gyakorlatilag sehol nem jelent még meg ez a faj. Én is mindössze azért ismertem, mert volt szerencsém találkozni szegény Ayuuval, a kibernetikusan módosított gergillával, A Tales From the Galaxy’s Edge-ben.

Az előző évad mögöttes mondanivalója az állatvédelemről és az állatok kezeléséről itt kevésbé hangsúlyos, inkább a korábban említett távolról figyeld, hallgasd és mindeközben ne kerülj veszélybe megközelítést hangsúlyozza. Egy másik, számomra fájóbb eltérés a korábbiakhoz képest, amit már a Galactic Pals esetében is felhoztam, az az epizódok végén megjelenő facts (tények) megjegyzések hiánya. Ezek a plusz érdekességek, amik az első évadban nagyon tetszettek, itt fájóan hiányoztak, főleg annak fényében, hogy néhány fajról igazán keveset tudtunk meg. A tények helyett az epizódok végén egy teljesen jelentéktelen animáció van, ahogy elrepülnek a galaxisba a hajójukkal. 

Összességében én nagyon örültem, hogy készült új évad ebből a marginális sorozatból, ráadásul ez a második talán jobb és ismeretterjesztőbb, mint az előző volt, továbbá határozottan ügyesebb, mint a köztes Galactic Pals, így továbbra is javasolni tudom a megnézését mindenkinek. Mostmár az előző évaddal együtt nagyjából 40 perc az egész, a Galactic Pals részeit hozzávéve pedig csupán egy óra a három évad. Én pedig továbbra is várom a hiperűrugrást a purgillekkel, most már Groguék után szabadon, illetve a summa-verminoth-ot, ami a gergilla faj megjelenésének fényében talán nem is feltétlenül kizárt.