Véget ért a Rossz Osztag (The Bad Batch) második évada, amely meglehetősen vegyes fogadtatást kapott rajongói körökben. Nekem ugyan kifejezetten tetszett az évad, de van sejtésem arra vonatkozóan, miért nem működött sokak számára. Cikkemben annak járok utána, hogy mégis mi lehet a gond az animációs sorozattal.

Hullámzó minőség és tempó

A leggyakoribb kritika a Rossz Osztag második évadával kapcsolatban, hogy meglehetősen hullámzott a minősége. Egy-egy kiváló rész után következett egy, a rajongók által csak fillernek nevezett epizód, amely ugyan általában hozzáadott valamennyit a sztorihoz vagy a galaxis helyzetének jobb megismeréséhez, de érdemben nem lendítette előre a történetet, s adott esetben nem is volt túl izgalmas.

Az évad mélypontja sokak szerint a Mokko-storyarc volt – s ezzel egyet is tudok érteni. A történet egyszerűsége mellett főleg a szájbarágós politikai mondanivaló volt bosszantó. Emellett a pabui cunami, valamint az Indiana Jones-imitátor nővel, Phee Genoával közös kaland is kilógott kissé az idei évadból. Ugyanakkor fontos leszögezni, hogy ez még mindig egy kiskamaszoknak szóló sorozat, amelybe kellenek olyan történetek is, amelyeket elég csak élvezni, s nem feltétlenül kell mindig mély mondanivalóval rendelkezniük, vagy kapcsolódniuk a galaxis nagy politikai-történelmi eseményeihez.

Dave Filoninak kevesebb ideje juthatott rá

Az előzőekben taglaltakkal minden bizonnyal összefügg, hogy Dave Filoni egyre több és komolyabb feladatokkal rendelkezik a Lucasfilm berkein belül. 2020 nyara óta Executive Creative Directorként dolgozik a vállalatnál, s kulcsfontosságú figura a Mandóverzum alakításában: íróként, executive producerként és rendezőként is dolgozik Jon Favreau-val A Mandalórin, az ő vezetésével készül az Ahsoka, amely a legtöbb idejét lekötheti. A fentiek mellett a Jedihistóriák, valamint a Skeleton Crew készítésében is részt vesz, így nem csoda, hogy a Rossz Osztag második évadára feltehetően kevesebb figyelmet tudott szánni.

Túl sokat markol, de keveset fog

A Rossz Osztag legfőbb problémájának azt tartom, hogy nem szimplán A Sith-ek bosszúja és az Egy új remény közti átvezető animációs sorozat kíván lenni, hanem több is ennél. Egész egyszerűen túl sok mindent vállalnak magukra a sorozat készítői, amit ráadásul tovább bonyolít, hogy alapvetően egy kiskamaszoknak szóló sorozaton belül kívánnak több történetet is elmesélni.

Meglátásom szerint egyszerre három téren kíván nagyot alkotni a Rossz Osztag:

1. A Bad Batch tagjairól mesélni.
2. A Birodalom kialakulásáról és kezdeti szakaszáról, valamint ennek keretében a klónlázadásról mesélni.
3. A klónozásos szállal felvezetni a zárótrilógiát.

Nyilvánvalóan kulcsfontosságú (lenne) az animációs sorozat sikeréhez, hogy jobban megismerjük a Bad Batch egyes tagjait, hogy szimpatizáljunk velük és átérezzük a velük megtörténő események súlyát. Ám a széria szerintem a kelleténél kevesebbet foglalkozik a főszereplőivel. Bár a második évad nagy erénye volt, hogy a korábbiaknál többet tudhattunk meg Tech karakteréről (amivel előkészítették az évadzáró eseményeit), a többiekről még mindig vajmi keveset tudunk valójában. A sorozat készítői Crosshair megváltás-történetét is bemutatták, ám szerintem többet is elidőzhettünk volna a Bad Batch számomra legérdekesebb karakterénél.

Az is egyértelmű, hogy a Bad Batch-be integrálták George Lucas soha el nem készült élőszereplős sorozatának, az Underworldnek azon szálát, amely a Birodalom kialakulását, a klónok lecserélését, majd lázadását mutatta volna be. E téren teljesített talán a legjobban a második évad, annak ellenére, hogy Rex és csapata munkájáról még mindig szinte semmit nem tudunk.

S bár azt még mindig nem tudjuk pontosan, hogy a Tantiss-hegyi klónozó bázison pontosan milyen munkálatok is folynak, az elhangzott, hogy ez az egész Palpatine számára fontos, s még a Galaktikus Birodalom olyan magas rangú tisztviselője, mint Tarkin nagymoff sem rendelkezik információkkal arról, mi történik a Waylanden. Mindezek alapján úgy fest, hogy a Rossz Osztag A klónok háborújával ellentétben nem csupán két film összekötő kapcsaként szolgál, hanem egyúttal a zárótrilógia felvezetéseként is kíván működni.

E három történetszál kibontása lehetetlen küldetésnek tűnik egyelőre, legalábbis ennek az évadnak egyáltalán nem tett jót. Miután az animációs sorozat túl sokat markol, keveset fog: egyiket sem tudja kellő mértékben kibontani. S mivel a Bad Batch egyes tagjairól keveset mesél, nem ismerjük meg a karaktereket eléggé ahhoz, hogy valóban tudjunk kötődni hozzájuk, ami az egész sorozatra negatív hatással lehet a jövőben.

Mi lehet a megoldás?

Fontos kritika volt a második évaddal kapcsolatban, hogy az említett három szállal kapcsolatban kevés új információt árult el. A Bad Batch tagjait nem ismertük meg sokkal jobban, a klónlázadás előkészítéséről szinte semmit nem tudtunk meg, s arról sem rendelkezünk több információval, mi folyik a Tantiss-hegyen. Nekem ugyan kifejezetten tetszik, hogy a Rossz Osztag sokszor homályban tartja a nézőket a jövővel kapcsolatban, de megértem, hogy ez sokak számára frusztráló lehet.

Felmerül a kérdés, miként lehetne a harmadik évadban kikalapálni a csorbákat (már ha lesz, hivatalosan még nem jelentették be, de elég valószínű, hogy folytatják a történetet). Számomra a legjobb megoldásnak egy hosszabb évad lenne. 16 helyett 24 epizódban jobban lehetne haladni a három történetszálban (amelyek közül kettő, a Batch tagjainak története és a klónozásos szál ráadásul össze is kapcsolódott az évadzáróval). Emellett jutna idő a célcsoportnak szóló feel-good epizódokra is.

Az évad megítélése később változhat

Végezetül még egy témakörre szeretnék kitérni. A Rossz Osztag második évadának megítéléshez minden bizonnyal hozzájárul, milyen hangulatban ért véget. Az animációs sorozat számára ez az évad volt A Birodalom visszavág: szemtanúi voltunk a Birodalom erejének, a főhőseinkhez kötődő karakter árulásának, amelynek következtében fogságba is kerültek. Úgy fest, minden remény elveszett – akárcsak A Birodalom visszavág végén –, s ez kétségtelenül rányomhatta a bélyegét arra, hogyan látjuk a második évad egészét.

Ugyanakkor mindig fontosnak tartom leszögezni, hogy nem érdemes egy-egy kiragadott részt vagy történetszálat önmagában értékelni, mert nem ismerjük a későbbiekben lezajló eseményeket, amelyek visszahathatnak a korábbi szakaszok megítélésére. Ugyanez igaz szerintem a Rossz Osztag teljes második évadára is: előfordulhat, hogy a harmadik évad láttán más megvilágításba kerül majd minden, amit az elmúlt tizenhat epizódban tapasztaltunk.