Szokásos, ámbár szigorúan rendszertelenül jelentkező rovatunk, az Egy bizonyos szemszögből, általában különféle Star Wars kérdésekkel kapcsolatos véleményeinket ütközteti, olykor egymással sem értünk egyet. Most, karácsony lévén, még véletlenül sem vitatkozunk, ehelyett egy személyesebb kérdést boncolgatunk: Kinek mi a „második”, vagy inkább „egy másik” kedvenc franchise-za, fikciós világa, s ezt hogyan hasonlítaná össze a Star Warsszal, illetve az az iránti rajongásával!

Kádas István: „És mi lesz a második reggelivel?”

Aki már régóta követi a Ziro.hu, illetve a Rebo.hu cikkeit, talán nem lepődik meg azon, hogy J. R. R. Tolkien lenyűgöző történeteit választom, hiszen már több alkalommal vetettem össze a két világot. Éppen ezért egyrészt könnyű a dolgom, elég lenne csupán kivonatolnom a legutóbbi ezzel kapcsolatos cikkemet. Másrészt viszont éppen ezért nehéz a feladat, amikor valami újat szeretnék írni. Ahogy a Star Wars regényeket, úgy A Gyűrűk urát is gyerekként, általános iskolásként olvastam, s hasonlóképp vált meghatározó élménnyé számomra. Aztán következett a Szilmarilok, melyet azóta legalább háromszor elolvastam. Ez ugyanis az, ami igazán megfogott Tolkiennél, s Lucasnál: a világépítés, és a mitológia. Tolkien professzor zseniként ötvözte a régi mítoszok elemeit és archetípusait, hogy valami újat alkosson, mellyel végső soron egy modern mítoszt adott a régi mítoszokkal szakító, ám újakra éhező világnak – bennük elrejtve a régi mitoszok tanítását és a katolicizmus pozitív, világmegváltó üzenetét. A Star Wars karaktereiben, történetében, s mítikus jellegében sokban hasonlít Középfölde világára, lényegében két fantasyról beszélünk, mindkettő a múlt homályába vész: az egyik a Földünk történelem előtti ideibe kalauzol, a másik pedig ugyancsak réges régre, csak éppen egy messzi-messzi galaxisba. Mindkét világban jelen van a mágia (nevezzük akár Erőnek), s míg egyikben egy aprócska hobbit, úgy a másikban egy kietlen sivatag párafarmere az, aki legyőzi a legyőzhetetlennek tűnő, elemi Gonoszt. A Star Wars már a kezdetektől a mitológiák és népmesék mély rétegeibe nyúlt vissza, s ezt az örökséget azóta is továbbviszi, különösképpen Filoni efféle érzékének is köszönhetően, aki természetesen maga is nagy Tolkien-rajongó. Középfölde világa folyamatosan inspirációs forrás volt és maradt a Star Wars írói számára, Tolkien tehát nemcsak a fantasy műfaj alapjait rakta le, hanem annak űrbéli variánsának legjelentősebb alkotásához, a Csillagok háborújához is alapokkal szolgált. Az űrfantasy és a Star Wars lett a második reggeli.

Faragó Dániel: „Sötétben élünk, és a fényt szolgáljuk”

Ugyan sok minden érdekel a Star Warson kívül, de hogy maradjak a videójátékoknál az Assassin’s Creed szériát választottam. A francia Ubisoft még 2007-ben indította útjára az Assassin’s Creedet, amely két egymással rivalizáló titkos társaság, az orgyilkos Asszaszin Testvériség és a Templomosok korokon átívelő konfliktusáról szól. A széria különlegessége, hogy valós történelmi eseményeket, tényeket és karaktereket helyez át a saját fikciós, konteós világába, amolyan alternatív múltat létrehozva. A Star Warshoz hasonlóan fiktív világ, ám míg az egy messzi-messzi galaxisba helyezett űrfantasy, addig az Assassin’s Creed vérbeli science fiction, amelyben a modern kor embere, egy Animus nevű gép segítségével képes újra élni a saját genetikáját felhasználva ősei emlékeit, egyfajta virtuális valóságban. A történet így két síkon fut, a jelenszál a kiinduló, de a történet nagyja mindig más-más korban és helyszínen zajlik különböző karakterekkel, legyen az a keresztes hadjáratok, az itáliai reneszánsz, kalózkodás a Karib-tengeren, a francia forradalom vagy az ókori Egyiptom. Éppen ezért a világa legalább olyan színes és változatos, mint a Star Wars, csak mindezt a Földön, az emberi történelem korszakaiba kalauzolva a játékost. Mivel gyermekkorom óta nagyon érdekelt a történelem, ezért hamar megfogott a széria világa. A Star Warshoz hasonlóan körbelengi a misztikum is, hiszen itt mindent körbefon egy ősi civilizáció, az Isuk, akiknek fejlett DNS-e továbbél a mai emberekben és néhányuknak különleges képességei lesznek ezáltal (Erő és midikloriánok, ismerős ugye?). Ráadásul a politika is folyamatosan jelen van, hiszen két egymással szemben álló ideológia harcát láthatjuk, a kontroll és elnyomás eszközeit használó Templomosok és az ellenük lázadó Asszaszinok, mint a Galaktikus Birodalom és a Lázadók Szövetsége, vagy akár a jedik és a sithek. Akárcsak a Star Wars, az Assassin’s Creed is multimédiás franchise-zá nőtte ki magát. A játékok mellett, számos könyv és képregény bővítette az univerzumát, egy mozifilm is lett belőle és már egy sorozat is készül a Netflixre. Ez egy történet központú, lopakodós akció-kalandjáték egy szabadon bejárható nyílt világba helyezve, amely azóta a Ubisoft védjegyévé vált. Ezért is lettem nagyon izgatott, amikor két éve kiderült, hogy egy ilyen stílusú Star Wars játék is készül már a Ubisoft Massivenál. 

Kelemen Richárd: „A nagy erő nagy felelősséggel jár”

A Star Wars már gyerekkorom óta meghatározó része az életemnek, ezen kívül pedig talán csak egy olyan franchise van, ami megközelítette azt, és évek múltán is megmaradt az egyik kedvencemnek. Ez nem más, mint a Marvel, azon belül pedig főként Pókember és a hozzá kapcsolódó történetek. Először Sam Raimi filmjei voltak, melyek révén megismertem a karaktert, később pedig a néhai Fox Kids TV csatornán is rengeteget néztem a 90-es években készült animációs sorozatot, mely máig az egyik kedvencem a falmászó mozgóképes változatai közül. Kamaszkorom kezdetén aztán a Star Warshoz hasonlóan ezt az érdeklődésemet is kiterjesztettem az írott média felé is, és elkezdtem gyűjteni a képregényeket. A Magyarországon elsőként megjelenő, Semic Interprint-féle A csodálatos Pókember sorozattal kezdtem, melyből megvan egy jó 40-50 füzet, később pedig átnyargaltam a Kingpin Kiadó különböző kiadványaira. A köteteik közül is számos képezi gyűjteményem részét, de az azóta is futó, A hihetetlen Pókember című sorozatuknak egészen a Pókverzum sztori kezdetéig az összes füzete megvan. A Star Wars univerzumának rendkívül gyors bővülése miatt ugyanakkor sajnos nehéz még ezt is követni, így rengeteg olyan Pókember képregényem van, amit még nem sikerült elolvasnom, de igyekszem! Hogy mindez hogyan kötődik a Star Warshoz? Nos, ha csak a Marvelnél maradunk, az MCU-ban számos Star Wars utalás volt már, melyek egy része éppen Peter Parkertől származik, vagy hozzá köthető. Ugyanakkor más, mélyebb jelentőségű dolgokban is felfedezhetünk hasonlóságot Pókember története és a Star Wars között. Példaként leginkább az önmagunkba vetett hit fontosságát hoznám fel, mely Yoda Luke-hoz intézett egyik legfontosabb intelme volt A Birodalom visszavágban. Pókembert is számos szorult helyzetből húzta ki az, hogy hitt magában. Az egyik legikonikusabb ilyen szituáció a The Amazing Spider-Man 33. füzetében történt, ahol Pókfej egy rakás nehéz gépezet alá szorult, melyet végül pusztán akaraterejének köszönhetően sikerült felemelnie. Erre a jelenetre többek között az első önálló MCU-s Pókember film, a Hazatérés is tett egy kikacsintást, ahol főhősünk hasonló helyzetben találja magát. De említhetném a sokak által legjobb filmnek tartott Pókember 2-t is, ahol Peter lelki önmarcangolása miatt veszti el képességeit egy időre. Az orvossal folytatott beszélgetése még valamelyest hasonlít is arra, mikor Yoda azt mondja Luke-nak: „Látod, ezért nem megy neked.”

Kajtár Virág: „Féled-e a halált?”

Hát ez a körkérdés most alaposan le fog buktatni olvasóink előtt, ugyanis nekem elsősorban nem is a Star Wars a kedvenc franchise-om, csupán egy a számomra legfontosabb világokból. Ezek közül azonban magasan az első helyen áll A Karib-tenger kalózai, a maga valóságot misztikummal keverő stílusával, ravasz karaktereivel és bámulatos legendáival! Sajnos én nem tudom a kedvencemet annyi helyen párhuzamba állítani a Star Wars univerzumával, mint a többiek, de soha nem is akartam. Talán a közös nevező az a nagybetűs KALAND érzés lenne, amit egyformán érzek mikor Jack Sparrow kapitány elhajózik a végtelen horizont felé vagy mikor a hiperűrbe ugorván elmosódnak a csillagok. A tenger legalább annyira tág és rejtélyekkel teli, mint a messzi-messzi galaxis, a fekete mélységben és az azt megszakító szigeteken pedig legalább annyi kihívás, kincs, szörny és kaland rejtőzik, mint bolygó és lény a Star Warsban. Bár az utóbbi időben mintha kedvenc kalózaim eltévedtek volna a Bermuda-háromszögben, az eredeti trilógia nagyszerűségét semmi sem írhatja felül, és őszintén, én az új kalandokat is élveztem. A Salazar bosszúja például életem legjobb mozis élménye lett, ugyanis ez volt az első, amit nagyvásznon láthattam. Davy Jones, a Bolygó Hollandi hányatott sorsú kapitánya számomra a legjobb karakter, akit valaha filmen megalkottak, a rajongók pedig találóan elnevezték azóta a tengerek Darth Vaderének. Az ő szájából hangzik el sok ember életének legmeghatározóbb kérdése is, amire remélem minden olvasónk helyesen tudna válaszolni neki: „Féled-e a halált?”