A mai napon volt tíz éve, 2012. október 30-án, amikor George Lucas bejelentette, hogy eladja a Lucasfilmet és a Star Warst a Disneynek. Azóta a franchise megújult, létrejött a kánon és megannyi új film, sorozat, írott tartalom vagy videójáték jelent meg. A ziro.hu-n elindult Egy bizonyos szemszögből cikksorozatunk folytatásaként most elmondjuk, hogy nekünk mi tetszett nagyon, mi az ami kevésbé és hogyan látjuk az elmúlt tíz év Star Wars-tartalmait.

Boros Bálint: A kreativitás a lényeg

Bár már kisgyermekkoromban is láttam a Star Wars egyes filmjeit, talán A birodalom visszavág volt az első és még néhány A klónok háborúja epizódot is néztem, de alapvetően nem ezek, hanem egy regény volt az ami a Star Wars-univerzum rajongójává tett. Ez pedig nem más volt, mint Claudia Gray 2016-os Vérvonal című regénye, mely a Disney-éra kezdetén jelent meg. Így számomra a Star Wars rajongóvá válás és az új kánon nagyon szoros kapcsolatban van egymással. Emellett az írott tartalmakat is nagy számban fogyasztom. Emiatt és a kánon írók által képvisel magas minőség miatt számomra elég nehéz kiemelni egy konkrét regényt vagy képregényt, amit a legjobban kedveltem. Így azt foglalnám össze, hogy nekem mi is tetszett eddig a kánonból. Első körben A Köztársaság Fénykora multimédiás projektet emelném ki, ami végre el mert távolodni a Skywalker Saga idejétől, háromszáz évet ugorva vissza az időben. Az itt bemutatott galaxis, az új jedik, a Nihilek, a drengirek és a Névtelenek olyan szinten be tudtak szippantani, hogy ezt a korszakot bátran nevezném a kedvenc Star Wars korszakomnak.

A másik ilyen projekt Timothy Zahn Chiss Birodalom trilógiája, ami végre bemutatja az Ismeretlen Régiókat, új fajokat és az Erőhöz való viszonyulásokat. Nagyra értékelem eme két projekt kreativitását, a lore építését és a magas irodalmi minőséget. Képregények terén a Doctor Aphra sorozatot tudom ajánlani, ami egy nagyon elrugaszkodott, szórakoztató alkotása a kánonnak, de emellett mély mondanivalóval is el van látva a hovatartozásról és a hatalomról. Mind a három olyan projekt amivel nyugodt szívvel be lehet ugrani a Star Warsba. Filmek tekintetében Az utolsó jediket és a Skywalker korát tudnám kiemelni, mert ezek voltak az első mozis Star Wars élményeim. Mindkettőnek kiváló volt a vizuális megvalósítása és jól építették az univerzumot, bár a Skywalker kora kicsit visszatáncolt. Sorozatok tekintetében pedig A mandalórit és az Andort emelném ki. Előbbi remek kikapcsolódás, de emellett kiválóan mélyíti Mandalore történelmét és kultúráját, illetve mutatja be az Új Köztársaság korszakát. Utóbbi pedig a Star Warsnak egy olyan emberi és realista bemutatása, amit eddig még soha nem láthattunk mozgóképen, ezért nyerte el a tetszésemet. De úgy az igazi, ha az ember egyben nézi meg a három részes story arcokat.  Összegezve, én az olyan történeteket kedvelem, amelyek mernek kreatívak lenni, eltérni a megszokottól, de emellett bővítik az univerzum történetét, akár egy ősi jedi szektával vagy új karakterekkel.

Faragó Dániel: Lucas nagyon is jól tette, hogy annak idején eladta a Star Wars-t

Amikor tíz éve először olvastam arról, hogy Lucas eladja cégbirodalmát és a Star Warst a Disneynek vegyes érzéseim voltak. Örültem, mert bejelentették, hogy készül a folytatás trilógia és bánatos, mert ezzel lezárult egy több évtizedes korszak. Aztán a Disney és Kathleen Kennedy vezetése alatt a franchise újjászületett, megannyi tartalom készült. Az új vonalas kánont először nem értettem, mert a bővített univerzum eléggé kidolgozott (ám sok helyen ellentmondásos volt), de azóta tetszik, hogy minden mindennel összefügg és nincsenek olyan nagy ellentmondások az univerzumban. Amit én kifejezetten szerettem, az a két antológiafilm, azon belül is a Zsivány egyes. Nagyon tetszett, ahogy komolyabb vizekre vitték a háborút a galaxisban és mindig szerettem volna egy látványos csatát látni a birodalom és a lázadók között. Az animációs sorozatok terén imádtam a Lázadókat, mert nagyon sok minden beemeltek a kánonba, A klónok háborúja befejezése pedig katartikus élmény volt. A Rossz osztag is tetszik, viszont az Ellenállást és a Látomásokat nem igazán tetszettek, utóbbi akkor működött volna, ha a kánon része. A zárótrilógiát bár nem kedveltem túlságosan, mert az egyes filmek nem alkottak egy olyan jó egészet, mint a korábbi trilógiák, de azóta a kiegészítő művekkel már sok minden helyre került. Az utolsó Jediket először utáltam, de azóta megláttam benne a jó dolgokat és egy szépen elkészített Star Wars filmnek látom. Az élőszereplős sorozatokkal új fejezet nyílt a franchise történetében, A Mandalóri rengeteg újdonságot és szerethető karaktert hozott, aztán igazi történelmi pillanat volt az élőszereplős Ahsoka vagy a fiatal Luke felbukkanása. A Boba Fett könyve már kicsit gyengébb volt, ugyancsak az Obi-Wan Kenobi is, annak ellenére, hogy a karakter nagy rajongója vagyok. Az Andor viszont szintén remek sorozat, tetszik ahogy kilép a franchise komfortzónájából és egészen új lehetőségeket nyit meg a történetmesélésben. Nagyon jó az új sorozatos irány, de azért szeretnék még mozifilmeket is látni a jövőben, mondjuk egy Rogue Squadront. A videójátékok terén én tragédiának éltem meg amikor LucasArts megszűnt, mint játékfejlesztő és egy elhibázott döntésnek tartom, hogy az EA-nek adták a jogokat tíz évre. Az EA alatt összesen négy nagyobb játékot kaptunk, amelyek közül szerintem a Jedi: Fallen Order és a Squadrons voltak a legjobbak, a Battlefront II pedig beérett az évek során, de összességében nagyon kevés videójátékot kaptunk, ha nem számítjuk a mobilcímeket.

Annak azért örülök, hogy újraéledt a Lucasfilm Games és ha nem is ők, de más fejlesztők már dolgoznak új Star Wars-játékokon. Könyveket, képregényeket én kevésbé fogyasztok, de nagyon tetszett az Ahsoka, a Vérvonal vagy a Mester és tanítvány. Összességében én úgy látom, hogy Lucas nagyon is jól tette, hogy annak idején eladta a Star Warst, mert azóta is folyamatosan kapunk új tartalmakat, sokféle műfajban, így mindenki megtalálhatja a maga kedvencét.

Kádas István: Utólag könnyű okosnak lenni

Így tíz év távlatából már okosabbak vagyunk és tisztábban látjuk, mit hozott a Lucasfilm eladása nekünk, rajongóknak. Persze utólag könnyű okosnak lenni. Látjuk például a hibákat. Mint például a zárótrilógia körüli problémák. Nekem személy szerint kifejezetten tetszett Az utolsó Jedik, nem is erre gondolok. Hanem éppen arra, hogy a „csak tovább a lucasi úton” jegyében nem volt egy előre lefektetett irány, alaptörténet, három filmre kiterjedő váz, hanem a rendező-írók szinte teljesen szabad kezet kaptak, ami a végeredmény kuszaságához vezetett. Utólag azt is hibának tartom, hogy Lucast elzavarták a munkálatok elején. Igen, az ő ötleteit is utálnák. De hátha adott volna valami keretet az összképnek. Szintén hiba volt, hogy eleinte nem mérték fel azt, hogy már nem, illetve nemcsak az előzményfilmeket rühellő keményvonalas negyveneseknek kell filmet csinálni; felnőtt egy generáció, akik számára a prequels ugyanolyan kultikus lett. A zárótrilógiának pedig éppenhogy feladata lett volna ezeket is összekötni a nagy egész jegyében, mely csak ímmel-ámmal sikerült, s egy ponton alárendelve a kreativítást és minőséget a rajongói vad vágyaknak. Vagy vegyük a kánon bevezetését a korábbi többszintű rendszer helyett. Remek ötlet volt, ám úgy tűnik képtelenek a készítők ehhez tartani magukat, ahogy gyarapodnak a tartalmak. Meggondolatlanság volt ez utólag.  Nos ennyit a negatívumokról. Nézzük a pozitívumokat: lett pénz és egyéb erőforrás arra, hogy megvalósuljon a zárótrilógia! Lettek spin-off filmek! S ami a legjobb az egészben, a Disney és a Disney+ révén beindult az élőszereplős sorozatok gyártása, ahol Favreau és Filoni valami remeket alkott A Mandalórival, de a Gilroy-féle Andor is tetszetős eddig. S bár a sorozat maga sok betegséggel küzdött, de azért milyen menő, hogy újra láthattuk Ewan McGregort Obi-Wanként? Szintén kiemelném az animációs részleget. Elég erős nyitás volt a Lázadók sorozat, mely végre képernyőre vitte Thrawn főadmirálist, s rengeteget mélyített az univerzumon.

Aztán jött A klónok háborúja 7. évada, a Rossz osztag, Jedi históriák, s ki tudja még mi minden  vár ránk (pl. az élőszereplős Thrawn!). A könyves részleg talán háttérbe szorult, A Köztársaság Fénykorát leszámítva, inkább a kiegészítő tartalmak szintjére süllyedtek, ez azért sajnálatos. Összeségében viszont nagyon pozitív, hogy a Lucasfilm eladásával új életre kelt a franchise, az új tartalmak, s egy bizonyos kicsi, zöld, retardált gyermek új rajongókat is bevonzottak a messzi-messzi galaxisba!

Kelemen Richárd (Rixon): Olyan, mint egy doboz bonbon

Mikor anno 2012-ben bejelentették, hogy Lucas eladta vállalatát és új Star Wars filmek érkeznek, mindössze 14 éves voltam. Akkor már rajongóságom csúcsán voltam, hiszen gyerekkorom meghatározó élménye volt a 2008-ban indult A klónok háborúja, számtalan videójáték, illetve akkoriban már a könyveket is bújtam, mint a Thrawn-trilógia, a Jedi Akadémia és sok más. Éppen ezért nagyon kíváncsian és izgatottan vártam, mit tartogat a jövő. Mikor 2014-ben kiderült, az addigi Expanded Universe egy elkülönült idővonalat fog alkotni (Legendák néven), az új tartalmak, így a filmek is pedig egy új, tisztalapos kánon részét fogják képezni, meglehetősen kettős érzéseim voltak, de inkább szkeptikus voltam. Aztán még abban az évben elindult a Lázadók sorozat, elkezdtek szállingózni a kánon regények, és megértettem, mi volt a szándék. És nemcsak megértettem, egyensen imádtam, hogy innentől minden sztori egy szintben áll és igyekeznek majd elkerülni az ellentmondásokat. Kicsit hiányzik is a kánonnak az a kezdeti időszaka, amikor egyik könyvről a másikra haladva ez nagyon is érződött, olyan volt, mintha ugyanannak a sorozatnak egy másik kötetét olvasnám. Ugyanakkor főleg Az utolsó Jedik megjelenése óta érződik egy enyhe visszatáncolás a kezdeti koncepciótól, és immáron látszólag kevésbé az egységes történetmesélés, egy egységes világ megteremtése, és sokkal inkább a rajongók már-már szolgai kiszolgálása került előtérbe. A Disney+ indulása lehetőséget teremtett arra, hogy több mozgóképes tartalom érkezzen a messzi-messzi galaxis világából. Ez egyszerre remek, hiszen ezzel juthatnak el a legtöbb emberhez, másfelől viszont mintha ezek kissé prioritást élveznének kánon szempontjából az írott tartalmakkal szemben, a kánon eredeti koncepciója pedig kissé háttérbe szorult (legalábbis néhány téren, A Köztársaság Fénykorában például nagyon is megvan az egységes kánon érzése). Akkora ellentmondások szerencsére továbbra sincsenek, mint az egykori Expanded Universe-ben, de ezek a dolgok néha egy kicsit azért bosszantóak tudnak lenni. Ettől eltekintve viszont így is rengeteg fantasztikus történetet láthatunk és olvashatunk, többet, mint korábban bármikor, ez pedig annak a bizonyos 2012-es döntésnek a hozománya. És habár a különböző produktumok (legyen szó akár írott, akár audiovizuális tartalmakról) minősége és megítélése eléggé hullámzó, ilyen mennyiségű történet között mindenki megtalálhatja a neki tetszőt. Úgy is mondhatnám: a Star Wars olyan, mint egy doboz bonbon. Az ember nem tudhatja, mit vesz belőle. Már csak azt a bizonyos arany középutat kellene belőni, hogy a fanservice ne menjen a történet rovására (Boba Fett könyve… khm…), mellette viszont sikerüljön felkelteni a hétköznapibb Star Wars rajongók figyelmét is (ami az egyébként zseniális Andornak látszólag sajnos nem sikerült).

Kajtár Virág: Bűnös élvezet

A Disney éra kezdete számomra egyet jelentett kedvenc Star Wars tartalmam, A klónok háborúja végével is, így mondhatni eleve rossz szájízzel indultam neki. Kedvencemet helyettesítették a kezdetben gyerekbarátabb Lázadókkal (a Disney XD indulását promózva), a folytatástrilógia pedig nem elég, hogy koncepció nélküli volt, de szinte egyáltalán nem vett tudomást az előzménytrilógia létezéséről (a végén azért csak beleerőszakoltak pár random jedit onnan is a hangjuk formájában). A Bővített univerzum szintezettsége engem gyerekként is zavart, így a kánon bevezetésének kifejezetten örültem, talán ez volt akkoriban az egyetlen pozitív érzésem az egésszel kapcsolatban. Azóta viszont ha nem is olyan mértékben, mint a Legendák esetében, de a kánonba is elkezdett bekúszni ez a szintezettség és így számomra elvesztették a hitelüket. Erre rásegítenek a jelenlegi felelőtlen bejelentésekkel és azzal, hogy kicsit olyan mintha nem bíznának saját magukban, ezért mindent cameókkal akarnak eladni (ez alól az Andor az üdítő kivétel).  Számomra dühítő, hogy A klónok háborúja hetedik évadát az elején még úgy reklámozták, hogy ők a hős megmentők, majd kiderült, igazából ezt meg a Disney+ indulásának éllovasának szánják (természetesen a lehető legkevesebb résszel), és csupán azért készülhetett el, mert időközben ráeszméltek mekkora aranybánya.

Ironikus, hogy milyen nagy mértékben támaszkodnak arra az érára jelenleg, amitől annyira próbáltak elhatárolódni az elején. Habár nem tetszik a politika amit a cég folytat, az időközben teret nyerő streaming vonal megmenti számomra a helyzetet, lehetőséget ad kísérletezésre, és úgy tűnik egyre nyitottabbak és bátrabbak lesznek a készítők is. Remélem ez így marad és esetleg a filmes fronton is hamarosan magukra találnak. A fentiek miatt ma már sokkal lazábban kezelem a tartalmakat, egyfajta bűnös élvezetként tekintve a hanyagabb munkákra is, hiszen ezek nyomán később számomra olyan fontos dolgok is elkészülhetnek amikre az eladás nélkül nagyon kicsi lett volna az esély.