Köztudott, hogy George Lucas számos ponton merített a japán kultúrából és művészetből a Star Wars megalkotásakor. Az utóbbi néhány évben a Lucasfilm is számos alkalommal igyekezett visszatérni ehhez a gyökérhez, egyebek között erre volt egy kísérlet a Visions (Látomások) című antológiasorozat is, mely tavasszal második évadával érkezik. Ezen törekvések részét képezik a mangák is, melyek viszont minden bizonnyal elsiklanak a legtöbb magyar rajongó radarja alatt.
Az első Star Wars mangák még a '90-es években jelentek meg és az eredeti trilógia, illetve a Baljós árnyak eseményeit adaptálták, míg 2009-ben A klónok háborújából is készült egy ilyen feldolgozás. A kánon 2014-es indulása óta számos Star Wars manga jelent meg, melyek legtöbbje az új idővonal részét képező valamely Star Wars-regény adaptációja. Így készült manga egyebek között az Elveszett csillagok és a Leia, az Alderaan hercegnője című regényekből, de a Lázadók animációs sorozatból is született ilyesfajta képregény.
Az első olyan manga, mely nem adaptált történettel rendelkezik a The Edge of Balance, mely A Köztársaság fénykora idejébe kalauzolja el az olvasóit.
A főszereplő Lily Tora-Asi, a vuki Arkoff jedimester egykori padavanja, aki immáron lovagként szolgálja a Rendet. Tantíványával, Keerin Fionnal azt a feladatot kapják, hogy vigyázzanak a Banchii bolygó telepeseire, akik a Nagy Hiperűr Katasztrófa eseményeinek károsultjaiként kezdhetnek itt új életet.
A karakterek megjelenése a klasszikus, mangás rajzstíluson felül is sok szempontból japános beütést kapott, ami sokakat taszíthat, én viszont személy szerint nagyon kedvelem ezt a megvalósítást. Az egyik legjobb példa erre a főszereplő, Lily fénykardpárja, melyek leginkább katanára emlékeztető markolattal rendelkeznek.
A vizualitáson túl ugyanakkor a karakterek mentalitása is kicsit a klasszikus, már-már sztereotíp anime karakterekre emlékeztet. Lily habár kiérdemelte a lovagi címet, merev, túlféltő, és bizonytalan abban, hogy elég jó tanítója lehet-e Keerinnek, aki rendületlenül bizonyítani akarja mesterének rátermettségét. Lily rendszerint Arkoff mesterhez fordul tanácsért kételyeivel kapcsolatban, aki rendkívül szigorúan, általában valamilyen rejtvénybe csomagolva próbálja átadni a tanulságot egykori padavanjának.
A Köztársaság fénykora első fázisának részeként két kötet jelent meg a mangából. Az első rész számomra inkább felvezette a karaktereket és az alaphelyzetet, illetve a drengirek egy különleges válfajával is találkozhattunk benne, a második viszont sokkal érdekesebb volt. A történet meglepően fordulatos, különös tekintettel a zárásra, ami nem várt tragikumot tett le az asztalra. Kíváncsian várom a sztori folytatását, mely viszont csak a kiadási projekt harmadik fázisban érkezik, hiszen a második etap 200 évvel korábban veszi fel a fonalat. Ugyanakkor a történetek jelenlegi hullámai sem maradnak manga nélkül, érkezik ugyanis egy spin-off Precedent címmel, mely Arkoff mester fiatalkorát helyezi a középpontba.
Összességében véve a The Edge of Balance egy kellemes meglepetés volt, mely szerethető karakterekkel, váratlan és személyes fordulatokkal, illetve a jedik filozófiájának kissé japánosabb hangulatú csavarával szórakoztatja az olvasót. Aki szereti a japán kultúrát, esetleg alapjáraton az animét és/vagy a mangát, annak jó szívvel tudom ajánlani az egyelőre kétkötetes sorozatot. Azokat viszont, akik elzárkóznak az ilyen jellegű tartalmaktól, valószínűleg nem ez fogja meggyőzni a mangákban rejlő izgalmakról – bár kétségkívül befogadhatóbb lehet ezzel kezdeni a műfajjal való ismerkedést, mint a Visions egyes részeivel.
Kelemen Richárd (Rixon)
