A B1-es rohamdroidok az előzménytrilógia meghatározó, sőt ikonikus alakjai, de sajnos a reprezentálásuk hagy némi kívánnivalót maga után. Lássuk, miért kezelik őket jól az újabb sorozatok.

A Rossz Osztag A magányos klón című epizódjával nem először helyezte előtérbe a szeparatistákat, de ezúttal nem csak a nép, hanem a hadsereg is rivaldafénybe került. Droidjaik ugyan kedveltek a rajongók körében, de ez többnyire szerencsétlenkedésük miatt van – lássuk, honnan indultak és miért is kezelik őket jól az újabb sorozatok. 

A B1-es széria eredetileg a Kereskedelmi Szövetség részére készült védelmi célzattal, a Baktoid Fegyverautomaták gyáraiban. A Szövetség – mivel hatalmas területeket kellett megvédenie – ott spórolt rajtuk, ahol tudott: egyrészt az első modellek nem alkottak önálló, gondolkodó egységeket, hanem egy központi számítógéptől kapták parancsaikat, másrészt humanoid alkatukkal sokféle munkaerőt kiváltottak. A neimoidiaiak, ahogy egy korábbi nagyelemzésemben is kifejtettem, profit és önorientáltak voltak, ám ezek a tulajdonságaik, ha találkoztak, gyakran ellenükre dolgoztak. Erre egy jó példa a naboo-i csata elvesztése is.

OOM-9 a legkedveltebb B1-es szériába tartozó droid a rajongók körében, több Lego játékban is saját, játszható karaktert kapott.

A naboo-i tapasztalatok után be kellett látniuk, hogy kénytelenek lesznek több pénzt fordítani hadseregükre és komoly fejlesztésekbe kezdtek. A Szeparatista krízis kitörésekor a látszólag eltávolított Gunray helytartó lepaktált Dooku gróffal, és droidjaik a Konföderáció hadseregének alapegységeivé váltak. A Baktoid gyárak mellett eddigre már a geonosisi droidgyárak is ontani kezdték magukból a B1-es egységeket, illetve különböző fejlettebb változataikat. Az esetlen kis modellek hamarosan írtózatos gyilkológépekké változtak a galaxis szemében, bár ezt mi nézők csupán ritkán érzékelhetjük. 

Szerintem a mozgóképes tartalmak egyik legnagyobb hibája, hogy szinte teljesen elefeledkeztek arról, hogy be is kéne mutatni hatékonyságukat ahhoz, hogy a nézők ne érezzék légbőlkapottnak fenyegetésüket. A  filmekben teljesen comic relief (humorforrás) karakterek, A klónok háborúja sorozatban ők lennének az alapellenség, de alig-alig jutott nekik jó pillanat, az Ellenállásban pedig ugyanannyira kihasználatlanok, mint bármelyik másik történetszál. A Mandalóri és a Rossz Osztag azonban szerencsére úgy tűnik, igyekszik változtatni ezen, s talán még nincs késő. 

A B2-es egységek is végre taroltak A Mandalóriban.

Előbbi a legegyszerűbb módját választotta a B2-esek méltó bemutatására: egy gyerek, a kis Din Djarin, szemén keresztül láthattuk pusztításukat. A Rossz Osztag új évadának harmadik része pedig remekül operált nem csak a klón karakterekkel, de végre a szeparatista droiderőkkel is. A klónok szemszögéből egy droidika egyre közeledő guruló hangja végre nem vehető félvárról, érezhetően tartanak tőle. A kommandó droidok jellegzetes nyikorgására a katonák idegesen összehúzódnak, az epizód tele van ilyen apró részletekkel, amik eddig hiányoztak, pedig igazán nem kerülnek semmibe. A B1-esek együtt örülnek egy-egy találatuknak, majd nyersen poénkodnak ellenfeleik veszteségein. Végre van egyfajta élete és van tétje a másik oldalnak is, s bár a klónok nyilván itt is győzedelmeskedtek a végén, ez a fajta súly és feszültség jót tesz a droidok megjelenésének.

Egyedül talán Ima-Gun Di mester halálakor, a Rishi bázison és a Geonosis második ostrománál ügyeltek ennyire az ábrázolásukra, ami azért sajnálatos, mert megannyi lehetőségük lett volna még rá. A B1-esek ugyan esetlenek, együgyűek és buták, de közben sokszor könnyen lehet velük azonosulni – nem érdemlik meg, hogy mindig csak nevetséges karakterekként bukkanjanak fel, ezzel elbagatellizálva az általuk jelentett fenyegetést. Emiatt a bánásmód miatt, nem csoda, hogy sok rajongó azt is megkérdőjelezi, hogy hogyan működhetett egyáltalán a Konföderáció több évig, hiszen a látottak alapján legtöbbjük egy poharat sem képes elvinni A-ból B-be sértetlenül. Egy ennyire alkalmatlan hadsereg még Sidious számára sem lett volna kifizetődő, még ha a nagy számok törvényére hagyatkozott is.

Ők ugyan nem voltak hétpróbás harcosok, de nem véletlenül szorult össze holoképük láttán a gyomra egy coruscanti polgárnak. Ők voltak a Konföderáció alapja, egy végtelen hadsereg, akikre nem hatott se gyereksírás, se alkudozás. Megvolt a magukhoz való eszük aminél többre nem is volt szükségük, kár, hogy az írott tartalmakon kívül eddig olyan mostohán bántak velük.  

A B1-es droidok mára igazi nosztalgiaforrásá váltak a rajongók körében, amire rá is játszik a Lucasfilm. A Rossz Osztag mellett felbukkannak idén A Mandalóri 3. évadában és a Jedi Survivorben is, de emellett könyvekben és képregények is gyakran feltűnnek, sőt még a Skywalker korában is megbújt egy B1-es a háttérben.