Reath Silast A Köztársaság Fénykora egyik első karaktereként ismerhettük meg Claudia Gray Fenyegető sötétség című regényében. Bizonyos értelemben az első fázist úgy is lehet értelmezni, mint az ő felnövéstörténetét, ami Daniel José Older Éjféli horizont című regényében tetőzik be, mely szerintem az író eddigi legjobb Star Wars könyve lett.
Az első fázis még csak a kezdet
Kezdetben A Köztársaság Fénykorát, mint korszakot, úgy reklámozták, hogy a galaxis egy olyan időszakát mutatja be, amikor béke honolt, a Köztársaság és a Jedi Rend pedig történetük csúcsán voltak. A kérdés az volt, hogy mi fogja ezt a projektet laza kalandozások összességénél többé tenni. Erre adtak választ az alkotók a Nihillel és drengirekkel.
Előbbi pedig az egyik legegyedibb ellenséggé vált a Star Wars történelmében.
A könyvben Older egyszerre egészíti ki a Csillaghullás katasztrófáját és ad egy sokkal szubjektívebb lezárást a projekt első fázisának. Ez a könyv Older második magyarul kiadott Star Wars regénye, és érezhető az évek munkája rajta. Az Éjféli horizont sokkal koherensebb történet lett, mint a négy történetszálon játszódó A végső dobás. A regény viszont nagyban épít a projekt korábbi történeteire, így csak akkor ajánlott elolvasni, ha valaki már minden megjelent könyvet és képregényt – különösen a The High Republic Adventurest – elolvasott. Ez a könyv zárja le ugyanis az ifjúsági képregénysorozat történetét, sőt, bizonyos értelemben crossoverről is beszélhetünk.
A regényben főszerepet kap Reath és Ram, illetve visszatér benne Cohmac Vitus és Kantam Sy, de új karaktereket is megismerünk benne, mint például Crash-t. Az ő alakján keresztül mutatja be Older az emberi kapcsolatok fontosságát, sőt olyan ifjúkori problémákkal is foglalkozik a regény, mint az útkeresés vagy a szerelem. Nagyon erősek a Kantam Sy fiatalkorát bemutató flashback jelenetek is, amiknek köszönhetően végre sikerült megkedvelnem a mestert. Ezek a visszaemlékezések ráadásul Yoda mestert is közelebb hozhatják az olvasóhoz.
Ám a könyv legfontosabb témája mindenféleképpen az, hogy egy padawan miképpen dolgozza fel azt, hogy egy háborúban kellett felnőnie. Ezeket a lelki problémákat körüljáró epizódok voltak azok a részek, amik nekem a legjobban tetszettek. A regény humoráról is említést kell, hogy tegyek, Older ugyanis szépen átültette az Adventures képregényekre jellemző hangvételt a könyv lapjaira. A regény java részét ilyen, illetve lassabb és érzelmesebb részek teszik ki, így az akciódús Csillaghullás után furcsa is volt olvasni. Párszor már untam is, vártam, hogy valami akciódúsabb rész érkezzen, de a finálé teljességgel kárpótolt ezért. A koréliai csata a legjobb szárazföldi ütközetet hozta el az első fázisban, ahol a jedik ráadásul tompítani tudtak a Csillaghullásban bekövetkezett tragédián.
A regény egyik furcsa szerkezeti megoldásai lettek a rövid – néha kettő vagy két és fél oldalas – fejezetek, amiket Older valamiért kivett a nagyok közül és fejezetszám helyett az adott helyszínnel jelölte meg őket. Ilyennel még soha nem találkoztam, így nagyon furcsa volt az olvasás során.
Összességében viszont ez volt a legjobb young adult regény A Köztársaság Fénykora első fázisában. Remekül lezárta a fázis történetét, bemutatta Reath rettenthetetlen harcossá válását, és megágyazott a harmadik fázisnak is.
